Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-08 / 6. szám

2 NÉPÚJSÁG 1986. január 8. KGST: az öt fő irány 2. Komplex, automatizálás Mai kommentárunk Szemet szemért? „Hősies tett”? Aligha: a schwechati és a fiumicinói gyilkos merényletek világszerte keltettek jogos fölhábo- radást, s a legkevésbé sem szolgálták a palesztinok ügyét. Casus belli, vagyis ok a háborúra? Korántsem. Még azok a washingtoni körök is belátják ezt, ame­lyek korábban az Egyesült Államok és Izrael katonai válaszlépését sürgették. Arra Viszont alkalmas a két akció, hogy ismét ront­sa a nemzetközi légkört. Íme máris: 'Líbia partjainál több mint negyven amerikai hadihajót vontak össze, noha az arab ország határozottan cáfolja, hogy bármi­féle köze lett volna a véres eseményekhez. Pillanatnyi­lag a Földközi-tenger térségében roppant nagy a fe­szültség, de Olaszország és az USA sok más szövetsé- gese óva inti a Pentagont mindenfajta katonai megtor­lástól. Reagan elnök környezetéből a legutóbbi órákban olyan hírek szivárogtak ki, miszerint az Egyesült Álla­mok újabb gazdasági szankciókat kíván foganatosíta- ,ni Líbia ellen. Ügy tűnik: az amerikai hadsereg beveté­se túlontúl kockázatos lenne; Líbia jól felszerelt had­serege nehéz diónak bizonyulhat. Ráadásul az arab világban fölmérhetetlen következményekkel járna egy invázió. Sokan mérlegelik ezekben a napokban: vajon mi­ként lehetne a felelőtlen merényleteknek elejét venni? Nos, a még szigorúbb biztonsági előírások, a fokozot­tabb óvatosság csupán a valószínűséget csökkenthetik. Gyökeres változás mindaddig nem következik be, amíg a palesztinok ügyében nincs elmozdulás a jelenlegi holtpontról. A sokféle színezetű és szándékú palesztin csoportosulás lényegében azonos célokért küzd, noha más-más eszközökkel: az önálló állam megteremtésé­ért, a palesztin nép jogainak érvényesítéséért. Egyik­másik csoport vakon hisz az értelmetlen vérontásban, mint a politikai célok elérésének egyik eszközében. Őket aligha lehet meggyőzni harcuk céltalanságáról. A gyűlölet és a terror kiváltó okait kell megszűntetni ah­hoz, hogy a felelőtlenséggel szemben jogalapot teremt­hessen az emberiség a határozott föllépésre. Mint ahogy a két repülőtéren lezajlott gyilkos me­rényletek, úgy a líbia-ellenes „neoglobalista doktrína-’ sem célravezető. A szemet szemért, fogat fogért elmé­let — számtalanszor bebizonyosodott — nem vezet cél­ra. Különösen veszélyes napjainkban, amikor a világ jogos reményeket táplál a megértés, az enyhülés, a fe­szültség oldódása iránt. GYAPAY DÉNES A Szövosz elnökségének ülése A tudományos-műszaki fejlődés programjának első fő irányához, a széleskörű elektronizáláshoz szorosan kapcsolódik a második, amelynek célja a szocialista gazdaságok átfogó automati­zálása. Ez az egyik legfőbb módszere az intenzív fejlő­dési útra történő átállásnak, a munkatermelékenység nö­velésének, a termékminőség javításának, az önköltség csökkentésének a termelés ál­talános technológiai színvo­nala emelésének. Az automatizálás megva­lósításában döntő szerepe lesz a megújuló gépgyártás­nak. Neki kell nagy tömeg­ben biztosítania a nagy mű­veleti sebességű precíziós be­rendezéseket, a szállítási és rakodási munkák gépesítésé­hez szükséges eszközöket, az ipari robotokat. A KGST-országokban már eddig is születtek nem elha­nyagolható eredmények ezen a területen. Az 1982-ben alá­írt robotgyártási általános egyezmény végrehajtása so­rán Csehszlovákiában és a Libanon kérte a BT összehívását Libanon hétfőn az ENSZ Biztonsági Tanácsa sürgős összehívását kérte az izra­eli megszálló erők Dél-Liba - non elleni támadásai és otta­ni elnyomó intézkedései mi­att. A kérést Libanon állandó ENSZ-képviselője útján, le­vél formájában juttatta el a BT soros elnökéhez. Egy BNSZ-szóvivő szerint a tes­tület legkorábban szerdán tűzheti napirendre a pa­naszt. A dél-libanoni katonai helyzet egyre súlyosabbbá válása tette szükségessé a libanoni panasz előterjeszté. sét. Hétfőn a leghevesebb harcok Szidontól keletre zajlottak az Izrael által tá­mogatott „Dél-libanoni had­sereg” és a város muzulmán erői között. Szovjetunióban megkezdő­dött a fémforgácsoló és prés­gépeket kiszolgáló ipari ro­botok gyártása. Szovjet és bolgár tudósok közösen dol­gozták ki egy hegesztőrobot terveit. Kétoldalú szovjet— NDK együttműködés eredmé­nyeként jött létre több, me­chanikai megmunkálórobot. Elkezdődött a különböző mű­veletekre gyorsan átállítható, sokrendeltetésű rugalmas gyártórendszerek elterjedése is a KGST-országokban. Az NDK-ban például jelenleg ötven ilyen gépipari gyártó­sor működik. Alkalmazásuk a tapasztalatok szerint 1,5—4-szeresére növelheti a munkatermelékenységet, na­pi 17—20 órára emeli a be­rendezések üzemidejét, s 40 százalékkal csökkentheti az új termékek gyártásának előkészítéséhez szükséges időt. A 2000-ig tartó fejlesztés során általánosan elterjedtté válnak ezek a rendszerek, va­lamint a teljesen automati­zált gyárak és üzemek. Lét­rejönnek a termelés automa­(Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetszkaja Rosszija című szovejt lap keddi kom. mentárjában rámutatott, hogy az Egyesült Államok már régóta keresi az ürügyet egy Líbia-ellenes agresszió­hoz. Emlékeztetett arra is, hogy a Reagan-kormányzat 1981-ben éppen Líbia ellen hajtott végre először katonai akciót, amikor a Szidra-öböl felett amerikai repülőgépek lelőttek két, őrjáratot tartó lí­biai repülőgépet. Az osztrák kormány közel- keleti politikája változatlan, de olyan államok, amelyek támogatják a terrorizmust vagy búvóhelyet biztosítanak terroristáknak, nem számít­hatnak barátságos viszony­ra Beccsel. Ezt hangsúlyozta tizált tervezésére és techno­lógiai előkészítésére, a ku­tatások és kísérletek automa­tizálására és gyorsítására, va­lamint a termelés automati­zált irányítására szolgáló rendszerek. Az automatizált tervezés­sel 10—25 százalékkal ja­víthatók a gyártani kívánt berendezések műszaki-gazda­sági mutatói. A gépipari termékek anyagigénye 3—10 százalékkal lesz csökkent­hető, s a tervezőirodákban 20—50 százalékkal megnő a termelékenység. Az automa­tizált irányítás további 5—10 százalékkal növeli a munka­termelékenységet. A legjobb minőségű termékek részará­nyát 10—15 százalékkal eme­li, a gyártásukhoz szükséges energiát 3—5, a felhasznált nyersanyag mennyiségét pe­dig 2—5 százalékkal csök­kenti. Számottevően fejlődik majd az ipari robotok és ma­nipulátorok gyártása. FAZEKAS LASZLO a kormány keddi ülése után Fred Sinowatz kancellár és Leopold Gratz külgyminisz- ter. Gratz a sajtó előtt hangoz, tatta, hogy a közel-keleti problémák tárgyalásos ren­dezésének nincs alternatívá­ja: az osztrák vélemény sze­rint — amely egybeesik az ENSZ határozataival — Iz­raelnek, s a térség valameny- nyi országának elismert ha­tárok között kell élnie, Izra­elnek ki kell vonulnia az 1967-ben megszállt arab te­rületekről és el kell ismerni a PFSZ képviselte palesztin nép nemzeti jogait, köztük a jogot saját államához is. Ilyen, igazságos rendezés egyúttal felszámolná a ter­rorizmus gyökereit. PANORÁMA HAVANNA Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese Kubában tárgyal a kétolda­lú kapcsolatokról és véle­ménycserét • folytat nemzet­közi kérdésekről, valamint a szocialista integráció előtt álló feladatokról. Hétfőn ple­náris ülést tartott a magyar —kubai gazdasági és műsza­ki-.tudományos együttműkö­dési bizottság. A magyar de­legációt Marjai József, a kubait José Ramon Fernan­dez miniszterelnök-helyettes vezeti. A bizottság XIV. ülésszakának napirendjén a gazdasági együttműködés mai és távlati kérdései sze­repelnek. A megbeszéléseken részt vesz Bognár István, Magyarország kubai nagykö­vete. VARSÖ Lengyelország 1985-ben nem tudta teljes mértékben kifizetni nyugati hitelezőinek az adósságai után járó ka­matokat — közölte kedden Jerzy Urban kormányszóvi­vő. Hogy konkrétan mékkora összeg a hátralék, arról nem hoztak nyilvánosságra ada­tokat. A kormányszóvivő rá­világított, hogy Lengyelor­szág nem kap újabb hitele­ket a tőkés országok bank­jaitól gazdasági, illetve tő­kés exportja fejlesztéséhez, márpedig ez biztosítaná az ország fizetőképességét. Ur­ban emlékeztetett arra, hogy Lengyelország már az adós­ságátütemezési megállapo­dások aláírásakor is figyel­meztette hitelezőit, hogy a normális pénzügyi és hitel- kapcsolatok helyreállítása nélkül nehezen tudja majd fizetni a törlesztéseket és a kamatokat. BERLIN Kedden, 66 éves korában elhunyt Gerhard Weiss, az NDK minisztertanácsának elnökhelyettese, az NSZEP Központi Bizottságának tag­ja. A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsának el­nöksége kedden Ráckevén tartotta idei első ülését. A tes­tület tagjai elemezték a kis­települések kereskedelmi há­lózata rekonstrukciójának tapasztalatait. Megállapítot­ták, hogy a korszerűsítés nyomán az ellátásban, a vá­sárlási és a bolti munkakö­rülményekben egyaránt lé­nyeges javulás következett be. Moszkva Líbia mozgósította tartalékosainak egy részét Spanyolország és a lUflTO A madridi politikai heti­lap, a Cambio 16 karikatú­ráján Felipe González mi­niszterelnök a népszavazás elnevezésű szakadék szélén áll, miközben háta mögött már közeleg a NATO nevű lavina. A rajz persze mű­fajánál fogva is túloz, de jól érzékelteti, hogy mi foglal­koztatja ma leginkább a spanyol közvéleményt és a politikusokat. A NATO-hoz való viszony ma az a neu­ralgikus kérdés, amely nem­csak a spanyolokat tartja lázban, de némileg idegessé teszi a nyugati szövetségese­ket is, mindenekelőtt az Egyesült Államokat. A kormány dilemmái A szocialista párti kor­mány koránt sincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen 1981-ben — amikor Adolfo Suárez centrista kormánya belépett a NATO-ba — az akkor még ellenzéki Spanyol Szocialista Munkáspárt egyik leghevesebb ellenzője volt a csatlakozásnak. A következő évben, 1982-ben elért nagy­arányú választási győzelmü­ket a szocialisták nem utolsó sorban NATO-ellenes prog­ramjuknak köszönhették. Fe­lipe González friss minisz­terelnökként is határozottan ígérte még: kormánya nép­szavazásra viszi az atlanti tagság ügyét, és a kilépés melletti voksolásra szólít fel. A kormányzásban eltöltött majdnem három esztendő tapasztalatai, a valósággal szembesülő választási prog­ram lehiggasztotta, sőt egyes területeiken visszakozásra kényszerítette a korábban radikális szocialistákat is. Az előző kormányoktól orokóit gazdasági válság olyan nép­szerűtlen lépésekre kénysze­rítette a szocialista vezetést — egyebek közt a kohászat termelésének csökkentése, az ipari szerkezet átalakítása —, amelyek óhatatlanul a vá­lasztói bázisát adó munká­sokat, a bérből élőket súj­tották. Cserében a kormány egyetlen csodaszert ígért a lakosságnak: a közös piaci tagságot, amelyet hosszas al­kudozások után sikerült is kivívnia. A szocialisták vé­leménye szerint az 1986. ja­nuár elsejei csatlakozás az EGK-hoz fényes perspektívá­kat nyit meg a spanyol gaz­daság előtt. Könnyebbé teszi a munkaerő-felesleg mozgá­sát a közösség országaiban, segíti a külföldi tőke be­áramlását, s ezzel egyidejű­leg 800 ezer (!) új munka­hely létesítését. A hivatalos optimizmust az idő erősíti vagy cáfolja majd meg. Az azonban nyilvánvaló, hogy a többi tagállamhoz képest fej­letlen spanyol ipar nehezen lesz képes megküzdeni a konkurenciával. Mint aho­gyan már az is látható, hogy a nyomott bérek révén ol­csón előállított mezőgazdasá­gi termékek útja is görön­gyös lesz a többi közös pia­ci ország termelőinek tilta­kozása, és a burkolt állami protekcionizmus miatt. Ár és fizetség Az EGK-tagság nyilvánva­lóan nem volt ingyenes: a belépésért politikai árat kel­lett fizetni. A tízek már az előzetes tárgyalások során sem hagytak kétséget az­iránt, hogy Spanyolország csatlakozása a gazdasági in­tegrációhoz elképzelhetetlen González kormányfő a közös nyugati biztonsági rendszerben való részvétel nélkül. Ami burkoltan azt jelentette, hogy a spanyol szocialistákat NATO-ellenes álláspontjuk felülvizsgálatára szólították fel. Ez a tudat­hasadásos és sokszor önmar­cangoló folyamat végül is oda vezetett, hogy a kor­mánypárt kényszerűen szem­bekerült saját választási programjával. A legutóbbi kongresszuson — a NA'fó- tagság körül kibontakozott vitában — a pártegységet is csak Felipe González rend­kívül ügyes manőverei ré­vén sikerült megmentenie. Még nehezebb volt a hely­zet a spanyol közvélemény­nyel, amely egyre sürgette a megígért népszavazást. A kormány végül is engedett a nyomásnak, de erőteljes propagandával azt szeretné elérni, hogy a választók fo­gadják el a NATO-tagságot. Ennek fejében a szocialisták azt ígérték, hogy a spanyo­lok önérzetet irritáló négy amerikai támaszpont sorsá­ról tárgyalásokat kezdenek Washingtonnal. A még a Franco kormányzása alatt kötött szerződések lehetővé teszik, hogy a négy bázison 14 ezer amerikai katona ál­lomásozzék. González arra is ígéretet tett, hogy Spa­nyolországban nem engedé­lyezik nukleáris fegyverek tárolását. A referendum megnyeréséért folytatott hadjáratban az amerikai ad­minisztráció nem igyekezett megkönnyíteni a szocialisták helyzetét. A december elején Mad­ridban tartott konzultáció­kon az amerikaiak elzárkóz­tak attól, hogy a népszava­zás előtt bármiféle szerző­désmódosításról tárgyaljanak Madriddal. Sőt, tudatták in­gatagnak tartott szövetsége­sükkel, hogy a referendum eredményétől függően haj­landóak majd tárgyalni. S mint Washingtonban kiszi­várogtatták: akkor sem a csökkentésről, hanem a kon­tingensek növeléséről. Jobboldali bomba Bár az amerikai magatar­tás alaposan meggyengítet­te Gonzálezék érvelését, a kormány a legutóbbi napo­kig abban még bízhatott, hogy jobboldali konzervatív ellenzéke — és annak jelen­tős szavazótábora — ezúttal bizonyosan együtt szavaz a szocialisták híveivel. Decem­ber élső felében Madridban kisebbfajta politikai bomba robbant, amikor a konzerva­tív Népi Koalícióban tömö­rülő három párt vezére, Fraga Iribarne — aki az at- lantizmus fő szószólója — bejelentette: a jobboldal az „aktív tartózkodást” választ­ja. Tehát nem buzdítja igen­lésre szavazóit, mert úgy ér­tékeli, hogy nem annyira a NATO-tagság a tét, mint in­kább a González-kormány további sorsa. Azaz, a jobb­oldal nyíltan a szocialisták megbuktatására játszik. Az időzítés nem véletlen: a valószínűleg március köze­pén esedékes népszavazás után, 1986 második felében kerül sor a négyévenként tartandó parlamenti válasz­tásokra. A törvényhozás ösz- szetétele és a kormány sor­sa azonban a jelek szerint már a bizonytalan kimenete­lű népszavazás során eldől. A spanyol választók nem kis dilemma előtt állnak: ha a NATO ellen szavaznak, meg­bukik a szocialista kabinet; ha mellette, elkerülhetik a jobboldal hatalomra kerülé­sét. MAJOR LÁSZLÓ NATO-ellcnes tüntetés Madridban (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom