Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

1986. január 6.

Képújság 5

Teremkupa

Tamásiban

Tamásában január 12-én, vasárnap kezdődik az 1986. évi női kézilabda terembaj- nokság. A négyfordulós kupaküzdelem helyszíne a Béri Balogh Ádám Gimnázium tornaterme. Részt vevő csapatok: Dombóvári Spartacus

1.. Kocsola, Tamási MEDOSZ

1.. Tamási Gimnázium DSK

1.. Dombóvári Spartacus II., Gyönk, Tamási Gimnázium 11.

Az első forduló párosítása: Tamási I.—Tamási II., Kocsola—Gyönk, Tamási III.— Tamási I.. Tamási II.—Dombóvár I., Tamási I.—'Kocsola, Tamási II.—Tamási III. Az első találkozót 10.30-kor, az utolsót 15.30-kor rendezik.

Levél

Tóth Zolinak

Tisztelt barátom!

Engedd meg, hogy barátomnak tudjalak, hiszen sorstársak vagyunk. Az nem érdem, hogy én Harmincöt évvel ezelőtt bogoztam az ejtőernyőzsinórokat, hanem állapot. Am, tudósításod az ejtőernyőzés újjáéledéséről eszembe juttatja az ötvenes éveket. Ugyanis akkor már (!) volt Szekszárdon ejtőernyőscsapat. Nem sokan voltunk, huszonheten mindössze.

Az ugróernyő persze, akkor is csak úgy jutott a kezünk ügyébe, ha kellő fizikai edzettségünk volt. Ezért ugrottunk, futottunk, tornáztunk — meg még ki tudja, mivel kínoztuk magunkat! A svédszekrény minden tagját átröpültük, persze, lányok is voltak közöttünk, négyen. Sajnos, nevükre már nem emlékszem. A fiúk közül is c£ak a Takácsra, de a keresztneve az kiszaladt az emlékezetemből, ám itt van a szomszéd szobában újságíró barátom, akivel együtt hajtogattuk a selymet, annó 1950—1951-ben. Hajtogattuk, olyan lelkesen, hogy ma sehol nem tapasztalok olyat, ám lehetséges, hogy van. De a múlt idézése minden bizonnyal szebbé teszi az ejtőernyőzés Garázsát, történetét. Mert akkor még az oszlopot is magunk állítottuk, nem volt surra- nónk, tornacipőben huppantunk a földre hat méter magasból!

S amint olGastam az újjászületésről szóló tudósításodat, Tisztelt Zoli barátom, eszembe jutott a múlt. Kérted a régieket, segítsék a csoportot. Szívesen megyek, segítek. Lehetővé teszitek annak, aki akarja, ugorhassék. Köszönöm, Nem veszem igénybe segítségeteket. Mert ugyanis azoknak a lelkes éveknek is voltak szereplői, például a mi csoportunk. Két felkészülés után is. mindkétszer nem ugrott a gépből. Ugyanis a létszámunk megfogyatkozott, a kilenc emberrel a LI—2-es nem szállt fel. Most az AN—2-vel, talán több sikeretek lesz, s örömmel állnék oda a gép elé, „jó nyaktörést” kívánva a beszállóknak, ha a nyáron majd egyszer felvisz benneteket a gép szép városunk, meg a Sárköz fölé, hogy színes gombáitok kinyíljanak fejünk felett. Addig is szeretettel üdvözöl ismeretlenül is egy öreg ejtőernyős:

PÁLKOVÁCSJENŐ

A nemzetközi szint lesz a mérce

Évtizedes fennállásuk legsikeresebb esztendeje

Mérlegen a szekszárdi súlyemelők '

Ha koordinátarendszerben ábrázolva kívánnánk érzékeltetni a Szekszárdi Dózsa súlyemelő-szakosztályának fejlődését,' akkor azt látnánk, hogy a hullámvonal évről évre felfelé ível és 1985-ínél éri el a legmagasabb pontot. Éppen a legjobbkor, hiszen jubileumhoz érkezett a szakosztály: a tizedik évet

hagyták maguk mögött. Negyvenhárom olimpiai pont (ez az országosan megszerezhető 861 bajnoki pont öt százalékát jelenti), hat elsőosztályú minősítéssel rendelkező sportoló, és azon már régóta túl vannak, hogy az aranyjelvényeseiket is kirakatba tegyék. Egyébként ilyen jelvényük tizenhárom van.

Sikerek a jubileum évében

(Balogh László vezető edző: „Külön öröm számomra, hogy a jubileumi évben sikerült ezzel a teljesítménynyel kirukkolni. Bizony, tíz évvel ezelőtt, amikor a sportág meghonosításán fáradoztam, sokan egy fabatkát sem adtak volna arra, hogy itt gyökeret ver a súlyemelés. Ma már pedig a három nagy fellegvár — Tatabánya, Oroszlány, Szombathely — után a Csepellel versenyt futva mi következünk a hazai rangsorban. Ennek azért tulajdonítok nagy jelentőséget, mert 1985-iben a régi fényében csillogott a lassan már feledésbe merülő sportágunk. Világ- és Európa- bajnökok egész sorát adta a magyar súlyemelés. Szóval nőtt a sportág ázsiója, s ez a mi megítélésünknek is nagyon kedvez.”)

Egyéni sportágakban nem lehet sokáig a sikerek fényében sütkérezni. Különösen a nehézatlétikában nem. Egy- egy menő versenyző kor-, illetve súlycsoportot vált és máris státiszt'aszerepre szorulhat a jegyzett szakosztály a következő versenyévad rangos viadalain. A dózsá- sok háza táján hatékony utánpótlás-neveléssel, kellő jövőbelátással sikerült biztosítani a töretlen fejlődést, egy-egy jó versenyző kiválását követően nem következett be zuhanórepülés. De, most ’85 után vannak-e még kiaknázatlan tartalékok, tudják-e majd magasabbra állítani a mércét? Ha karják, ha nem, a kor ezen kihívása elkerülhetetlen.

(„Három kitűnő ifjúsági sportolónk felkerül a felnőttek közé. Bertus Gábor ifjúsági válogatottunktól azt várjuk, hogy a felnőttek között is hasonló sikerre törjön — no nem egy év alatt. Baksa Tamás is korosztálya élvonalához tartozik, ezt az OB-n szerzett éremmel is igazolta, sok balszerencsés év után adva van neki a nagy lehetőség az igazi áttörésre. Hellyel-közzel ugyanez vonatkozik Vincére is, akitől a nagyok között is pontszerző helyezésre számítunk.”)

Tulajdonképpen, ha már ezek az edző által kapásból említett elképzelések valóra válnak, nem lehet különösebb gond. Mert azzal azért számolnak, hogy az eddigi kulcsembereik, az országos bajnok Dallos Péter, az OB-n majdnem dobogós Cserék- lei és Orsós továbbra is hozza magát. De az ebbéli okoskodás, enyhén szólva, kissé perspektívamentes. Joggal várjuk Balogh László tanítványaitól, hogy indítsanak támadást a nemzetközi szint meghódítására is egyes súlycsoportokban. Ez lehet számukra a nagy feladat.

Esélylatolgatás

„Ne tűnjék szerénytelenségnek, de szomorú lennék, ha jelöltjeink 1986-ban elmaradnának a nemzetközi szinttől. Gondolok itt elsősorban az immáron kétszeres országos bojnokunkra, Dallos Péterre, aki katonaként is újfent igazolta képességeit. Látni kellett volna, hogy mennyire bosszankodott Szombathelyen azon, hogy teljesítményével a győzelem ellenére elmaradt a nemzetközi szinttől. Nagyon bízom benne, hogy már januárban a felkészülés munkás hétköznapjainak dandárján ezt a dacos, önmagát leírni nem hagyó, komoly sikert áhító Dallost látom viszont. A pehelysúlyban versenyzett az idén, de még mindig nem „kiforrott” a súlycsoportja. A 60 kg-ban várhatóan az eggyel feljebb lépő pécsi Lénárt lehet az ellenfele, ám nála is nagyobb az állandó fogyasztás okozta esetleges visszaesés lehetősége. Márpedig nemzetközi szintre pályázunk. Ha feljebb megy — régi súlycsoportjába, a könnyűsúlyba —, ott van régi riválisa, az azóta már nagyot fejlődött és Oroszlányba igazolt felnőttválogatott, Kerek István. Az első félév majd mindedre választ ad. Ha a fogyasztás sokat kivesz Péterből, és főleg a lábából, akkor Kerek ide vagy oda, nincs te- ketóriázásra idő, fél kell venni a' kesztyűt ellene, meg természetesen a könnyűsúly többi hazai esélyese ellen”.

„Bertus és Csereklei esetében sém kergetünk rózsaszínű álmokat a nemzetközi szint elérése kapcsán. Ifjúsági bajnokunkra remélhetőleg ösztönzőleg hat, hogy a súlycsoport ásza, a világbajnoki helyezett Messzi várhatóan egy kategóriával feljebb lép majd dobogóra. Hasonlóan a mi Cserekleink- hez, aki ugyan nagyszerű fogyasztó, de a súlycsoportváltás ennek ellenére most már elkerülhetetlen nála.”

Utánpótlásnevelés

A mozgalmas versenyidőszákban, de úgy általában is kevés szó esik a nem látványos, de a fennmaradásban annál fontosabb műhelymunkáról az utánpótlásnevelésben. Ez egy olyan sportág, hogy hosszú évekre van szükség, míg az alkati adottságnál fogva tehetséges versenyző eredményével kitűnik. Az említett ifik már papíron is felnőttek lesznek. Bertusékat újabb hadra fogható emberek kéíl, hogy kövessék.

(„Az ifiknél nem lehet különösebb gondunk. Itt versenyez még Szálontai Tibor, nagy reménységünktől, Balogh Zoltántól *— felépülve sérüléséből és egy kemény felkészülés után — nagyon jó eredményt várunk 1986- ban. Nem szóltam még Szegedi Zsolt serdülő ezüstérmes versenyzőnkről, akinek tehetsége, szorgalma, kitartása alapján minden esélye megvan arra, hogy az ifik között is sikeresen szerepeljen. A rutintalanság miatt a várakozás alatt szerepelt Tóth István és Kovács Károly, de az idén már feltétlenül pontszerző helyezést várunk tőlük, ennyi minimum benne van a két fiúban. A serdülőknél már a nevekkel bajban vagyok. Nincs gond a létszámmal, van mozgás az edzőtermekben, de meg kell, hogy mondjam : edzőkoLlégáimmal egyetemben nem látunk olyan tehetséget, aki már az idén eredményekkel rukkolna ki. Pánikra nincs ok emiatt, hiszen jól tudjuk, a sikerhez egy-egy versenyzőnél több év munkája szükséges. Igyekszünk a korosztályos képzésnek megfelelni. A tehetségek felkutatása végett régi kapcsolatainkra alapozva Dunaszekcsőn létrehoztunk egy előkészítő csoportot. Üttörőbajnokunk Peteli Gábor már a szekcsöi „műhelyben” ismerkedett meg a sportág alapjaival. Aczél Csaba fogorvos, régi barátunk irányítja a szakmai munkát nagy-nagy megelégedésünkre. Heti egy alkalommal Tímár György edzőnk is bekacsolódik az ottani szakmai munkába. A III. Sz. Általános Iskola továbbra is korosztályos képzésünk színtere, 55—60 fiatal birkózik a súlyokkal az edzéseken.”)

A húsipari vállalattal

öt évvel ezelőtt már valóra vált az az elképzelés, hogy a szakosztály egy saját kezdeményezésű versennyel is rukkoljon ki, ezzel is járuljon hozzá a sportág népszerűsítéséhez, Tolna megye megismertetéséhez. Tulajdonképpen a Húsos Kupa története is hűen tükrözi a fejlődést. 1980-ban még a III. Sz. Általános Iskola tornatermében különösebb nagy név nélküli mezőny lépett dobogóra meglehetősen gyér érdeklődés mellett. Az idén pedig az országos bajnokok egész sora mellett Világbajnoki helyezett is indult a húsipari vállalat ebédlőjében kialakított versenyszínhelyen... És telt ház előtt kon. centrál’hatnak a súlyemelők, aminek igenis nagy a jelentősége, hiszen még rangos viadalokon sem ritka, hogy ürességtől kong a lelátó. A nagy versenyhullám levonulásakor rendezik december közepén, de a körültekintő szervezés, a színvonalas rendezés magával ragadja a versenyzőket, így a gála a szó igazi értelmében az, a színvonalra nem lehet panasz. Most az ötödik Húsus Kupa után bennünk — és gondolom a sportközvéle. ményben is — felvetődik: nem jobb lenne, ha ez a verseny valamilyen rangot kapna és az évi versenynaptárban is a komoly hazai viadalok kategóriájába kerülne? Elvégre az. országos szakszó, vétség vezetői is évről évre nagy-nagy megelégedésüknek adnak hangot.

i(„Fő bázisunk, a Szekszárdi Húsipari Vállalat felbecsülhetetlen értékű anyagi és erkölcsi támogatását élvezve mindig is arra törekedtünk, hogy a szövetség vezetőinek valami egyedit nyújtsunk. Természetesen a szokásos gratulációik közepette erről is szót ejtettek a sportág vezetői. Keresik a megoldás lehetőségét, hogy helyet kapjon a jegyzett via. dalok között. Reménykedünk, hiszen sportdiplomácia terén nem vagyunk hátrányban.

sZákosztáiy-elnöíkhelyette- sünk, Hartmann Lajos nagy tekintélynek örvend elnökségi tagként a Magyar Súlyemelő Szövetségben.”)

A vezető edző a beszélgetés során többször is aláhú- zottan hangsúlyozta bázisszervük hathatós támogatását, amely nélkül aligha jutottak volna egyről kettőre. Ez a tudat most, az erőgyűjtés időszakában eevfajta biztonságérzetet is kölcsönöz a szakosztály háza táján.

Bálint Gy.

Megyei atlétikai ranglista *85

Férfi közép- és hosszútávfutás

Ebben a saakágban mindig akadnak kiemelkedő tudású versenyzők, akik megfelelő szinten képviselik megyénket a rangosabb viadalokon is. Régebben Ötvös Imre, Illés Antal, Énekes Béla, majd Balogh Gyula, Sárközi Gyula, Lamuth Jakab, míg legutóbb Oláh Attila, Szatz- ker Csaba, Banal Róbert emelkedett az átlag fölé. Figyelemre méltó, hogy — különösen ifjúságiaknál — a dombóvári futók élre törtek, ami a következetes, kemény munka eredménye elsősorban. A bonyhádi futók eredményei azért dicséretre méltók, mert ebben a szakágban a köztudottan rossz pályafeltételeik miatt is a legjobbak közé küzdötték fel magukat a sokkal jobb feltételekkel rendelkezőkkel szemben. Dicséretet érdemel Váncsa Dénes hihetetlen szorgalommal elért maratoni teljesítménye.

Tény azonban, hogy a listavezetők tekintetében nem javultak az eredmények 1984-hez képest, de a fiatalok előretörése biztató, ami később nagy sikereket eredményezhet. Kérdés, hogy ezzel mennyire élnek a versenyzők, edzők, szakosztályok, mert ebben a szakágban már napi kétszeri többórás kemény edzés nélkül az élvonalba kerülni nem lehet. Érdekessége a listának, hogy a 3000 méteres síkfutásban egyetlen szekszárdi serdülő vagy ifjúsági futó sem található a legjobb tíz között, sőt, paksi versenyző egyetlen listára sem került fel. Feltehetően a szakmai vezetés értékeli, elemzi az előző év sikereit, vagy sikertelenségeit, hogy a futószakág ismét elfoglalja vezető pozícióját megyénk atlétikájában. Ezt a rövidtávfutókkal közösen minél előbb meg kell tenni, mert az ügyességiek előretörése örvendetes ugyan, de nemes versengés előnyös forrásává csak akkor válhat, ha a futószámokban ugrásszerű javulás áll be. Többek között ezt várjuk 1986-tól.

800 m síkfutás: 1:50,30

Oláh Attila, 1:51,9 Sárközi Gyula (mindkettő Sz. Dózsa), 1:52,83 Banai Róbert (DVMSE), 1:55,0 Lamuth Jakab, 1:57,4 Sövér László (mindkettő Sz. Dózsa), 1:57,6 Zerényi Jenő (DVMSE), 1:58,1 Fáncsy Norbert, 1:59,0 Tusa Péter (Sz. Dózsa),

Banai Róbert (DVMSE), a 3000 méteres síkfutás ranglistavezetője

2:04,1 Bíró József, 2:04,1 Juhász Imre (mindkettő Bonyhádi SE).

1500 m síkfutás: 3:40,60 SzatZker Csaba, 3:45,21 Sárközi Gyula, 3:47,8 Lamuth Jakab (mindhárom Sz. Dózsa), 3:52,3 Banai Róbert, 4:03,88 Zerényi Jenő (mindkettő DVMSE), 4:05,0 Oláh Attila (Sz. Dózsa), 4:08,8 Kardos Péter, 4:11,0 Tiborcz László, 4:14,4 Gergely Zoltán (mindhárom DVMSE), 4:14,9 Tusa Péter (Sz. Dózsa).

3000 m síkfutás (ifi):

8:20,8 Banai Róbert, 8:45,33 Gergely Zoltán, 9:13,2 Nagy Róbert, 9:30,0 Zerényi Jenő, 9:34,5 Bank Zsolt (valameny- nyi DVMSE), 9:40,1 Studer Levente, 9:40,4 Bíró József (mindkettő Bonyhádi SE), 9:55,6 Füsti Molnár László (DVMSE), 9:59,2 Vindics Péter, 10:06,6 Varga Szilárd (mindkettő Bonyhádi SE).

5000 m síkfutás: 14:21,00 Sárközi Gyula, 14:46,96 Váncsa Dénes (mindkettő Sz. Dózsa), 15:37,63 Gergely Zoltán, 15:50,9 Tiborcz László, 16:40,01 Nagy Róbert (mindhárom DVMSE).

10 000 méteres síkfutás:

31:06,3 Váncsa Dénes (Sz. Dózsa).

Maratoni futás (42,195 km);

2:22:27 óra Váncsa Dénes (Sz. Dózsa).

Velomobil Érdekes megoldású, egy- és kétszemélyes velomobilo- kat tervezett Vlagyimir Ma- zurcsak, szovjet tervezőmérnök, aki korábban kerékpárversenyző volt.

turistáknak

A turistacélra készült újszerű járművök abban is különböznek a hagyományos kerékpároktól, hogy nagyobb távolságokra lényegesen kényelmesebbek.

APN—KS

Az új veiomobilok, és akik bemutatják: (balról jobbra) Vlagyimir Mazurcsak, Natalja Pianyida, Szasa Pianyida és Gennagyij Mazurcsak

■ Balogh László vezető edző ;