Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-06 / 4. szám
1986. január 6. ^ÉPÜJSÀG Szocialista köztulajdanosnak lenni NÉGYSZÁZHETVEN évvel ezelőtt jelent meg az angolszász Morus Tamás Utópia című könyive. Az előkelő angol lord minden társadalmi baj gyökerét a magántulajdonban látta. Ezzel állította szembe az „Utópia” nevű sziget eszményi társadalmi rendjét, amely a társadalmi tulajdonon, a társadalmi termelésen és elsajátításon nyugszik; ahol nincsenek élősködők, tehát bőségesen áll rendelkezésre minden termék, s ezeket az állampolgárok között szükségleteik szerint osztják szét. Az emberek mindössze hat órát dolgoznak naponta, mégis jól élnek. Mó>rus Tamásnak sok követője volt a XVIII. és a XIX. században. Évszázadok óta nem tudunk szabadulni attól a szép gondolattól, pedig tudjuk: nem az élősködők miatt nincs termékbőség, és szükségletek szerint jelenleg még a jó ivóvizet vagy a telefont sem tudjuk elosztani. A napi hatórás munkaidőtől is mostanában inkább távolo. dunk. A múlt században a társadalmi tulajdon gondolata összekapcsolódott a demokrácia eszméjével, hogy ezt is magával ragadja. Odáig fejlődött az eszme, hogy ma már nem elég részt venni a közügyekben, beleszólni a dolgokba. A dolgozó tömegek tulajdonosként akarnak közreműködni, rendelkezni, dönteni. Ennek pedig feltétele a marxizmus—lenini zmus szerint a főbb termelési eszközök társadalmi tulajdona. Alapvető érdeke minden állampolgárnak, hogy a közügyek intézésében részt vehessen. Alapvető érdeke minden dolgozónak, hogy befolyása legyen munkahelyére, munkájára, tehát hogy tulajdonosnak tudhassa magát és tulajdonosi jogait is gyakorolhassa egy kollektíva tagjaként. Ne csak feladat-végrehajtó legyen, hanem feladat-meghatározó is. Ahhoz, hogy a kollektíva tulajdonosi jogokat gyakoroljon, előbb a vállalatot kell tulajdonossá tenni termelő- eszközei felett. Ez most van megvalósulóban a gazdaság- irányítás korszerűsítése, az új vállalatirányítási formák bevezetése révén. A tulajdonosi jogokat nem lett volna ésszerű a vállalat felső vezetésének adni, mivel ez a munkahelyi demokrácia kibontakozását akadályozta volna. A jogokat közvetlenül a kollektíva sem kaphatta, hiszen egy nagy kollektíva egyik napról a másikra nem képes önmagát irányítani, szervezni. Ezért kerültek a szocialista köztulajdonosi jogosultságok egy vezető testülethez: a vállalati tanácshoz vagy a közgyűléshez (küldöttgyűléshez). Ez a testület azonban nem egy új demokratikus fórum a már meglévők mellé, hanem ezektől eltérő feladatokkal felruházott intézmény: a tulajdonosi jo. gok gyakorlója, beleértve a munkáltatói jogok gyakorlását is. EDDIG AZONBAN hosszú volt az út. Egy rendkívül elvont elméletet kellett a gyakorlatba bevinni, konkretizálni, és közben magát az elméletet is fejleszteni. Három évtizeddel ezelőtt még lényegében az volt a szocialista köztulajdonról a felfogás alapja, hogy a főbb termelési eszközök össznépi tulajdonának ' létrejöttével lényegében megszűnik minden kizsákmányolás lehetősége. A társadalom tagjai gazdaságilag egyenlőek, az össznépi tulajdon mindenkinek a tulajdona, de mindenki csak közvetve, a társadalom többi tagjával együtt rendelkezhet vele. Mindenki csak mint a társadalom dolgozó tagja lehet az össznépi tulajdon részese. A szocialista társadalom minden tagja az össznépi vagyont alkotó termelési eszközök egyenlő társtulajdonosa: egyformán mentesek a kizsákmányolástól, egyformán biztosítva van a munkához való joguk és az a joguk, hogy a társadalomtól fogyasztási cikkeket kapjanak, a végzett munkának megfelelően. Aztán kiderült, hogy a termelési eszközökhöz való konkrét viszonyunk nagyon is különböző, a tulajdonosi funkciók gyakorlása tekintetében helyzetünk, lehetősé, geink, a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt helyünktől függően igencsak eltérőek. A különböző pozícióban levő egyének, csoportok között jelentős különbségek vannak a rendelkezési hatalomban, lehetőségben. Az is kiderült, hogy aki munka- vállaló, az saját vállalatának termelési eszközei tekintetében közvetlenebb tulajdonos, mint más vállalatok termelő- eszközei tekintetében. A DOLGOZÓ ember nálunk szocialista köztulajdonos lett, de munkavállaló is maradt. El kell sajátítania a jó gazda tulajdonságait, de nem eshet csorba munkavállalói jogain sem. Akkor érzi magát tulajdonosnak, ha megbecsült munkavállalónak tudhatja magát. Felfogásában a munkavállalói és a köztülajdonosi jelleg nem áll egymással szemben. Szerinte tulajdonos az, aki munkája eredményéből megkapja az őt megillető részt, aki. nek jogait tiszteletben tartják, akivel szemben vezetői tisztességesen, emberségesen viselkednek. A szocialista munkamozgalmakban való részvétel, az önkéntes munkavállalás, a kommunista műszak, a sok — ellenszolgáltatás nélküli — társadalmi munka mind- mind a tulajdonosi tudat, magatartás kifejeződési formája. De a munkásember gondolkodásában ma már rangsorban ezek elé kerül a főmunkaidőben végzett hoz. záértő, lelkiismeretes munka, az üzem és a vállalat ügyeibe való érdemi beleszólás. Szocialista köztulajdonosnak lenni mást jelentett a szocialista építés lehetőségét megalapozó fordulat időszakában, megint mást az ex- tenzív fejlődési szakaszban, és megint mást a gazdaság- irányítás mostani demokratizálásának szakaszában. A SZOCIALISTA vállalatban dolgozó ember természetes köztülajdonosi igénye ma is, hogy tiszteljék és megbecsüljék, hogy tartozzon valahová, ahol segítséget nyújthat és másoktól segítséget várhat. Olyan helyen dolgozhasson, ahol legjobban kifejtheti képességeit, ahol érdekes. tartalmas, alkotó, felelős feladatot kap. Ezekhez az elvárásokhoz kapcsolódott az elmúlt évtizedekben az a követelmény, hogy a vállalat szocialista legyen. A vállalat akkor szocialista, ha az egész társadalom érdekében működve utat nyit munkásainak, alkalmazottainak a társadalmi aktivitásra, szó» oialista köztulajdonosi jogok gyakorlására, tulajdonosi felelősség vállalására, a bérmunkás státusból való kiemelkedésre. A munkahelyi demokráciával szemben pedig követelmény lett, hogy tulajdonosi joggyakorlást jelentsen tulajdonosi felelősséggel és nem csupán valamiféle szabad véleménynyilvánítást, beleszólást. A demokráciáról kiderült, hogy nem kívülről hatol be a termelésbe, hanem a szocialista tulajdon belső lényegéből következik. A TULAJDONOSI funkciók mindinkább a vállalathoz kötődnek és valódi rendelkezési jogosultságot jelentenek. Jó is ez így, mert hiába .várjuk el az emberektől, hogy tulajdonosi tudatúk legyen, ha nincs nekik a kollektíva tagjaiként tulajdonosi funkciójuk. Megmarad emellett természetesen a dolgozók, az állampolgárok összességének is a tulajdonosi minősége, de ez közvetett és elsősorban politikai, ideológiai tartalmú. Dr. Pirityi Ottó kandidátus Csomagolástechnika A bosszankodásom még máig tart: jó három hónappal ezelőtt a közkedvelt Olympos italok „megújított” palackban, illetve zárófedéllel jelentek meg a boltok pultjain. Ennek a citromos levet tartalmazó műanyagnak kicserélték a régi, jól bevált csavaros kupakját, helyette valamilyen új rendszerűt szereltek .amelyet soha nem tudok kinyitni. Minden vásárló figyel az áru ruhájára, arra, hogy miként jelenik meg. ízléses, hasznos, avagy a vásárlástól eltaszító? A tapasztalataim meglehetősen vegyesek. A győri kekszgyár például már tud világszínvonalon csomagolni. A különféle száraztészták nylon-celofánja pedig szinte elszakíthatatlan, a megkezdett zacskó nem zárható vissza. A sajtok között is divat a nylon. Nem szeretem, ha a sajtnak nincsen „kérge-héja”. Nem szeretem, mert a régi sajtoknak — véleményem szerint — azért volt jobb íze, mert érlelésük természetes módon történt, és nem csomagolták piros(!) nylonba! Nézzük csak meg jobban a csomagolástechnikát a tejiparban: a poharas áruk födelének eltávolítása szinte lehetetlen, hacsak késsel, ceruzával, ujjal ki nem bökjük az alufóliát, amely művelet azzal jár, hogy szétfröccsen a tejtermék. És itt vannak a gyü- mölcskonzervek! Némelyik országból jön az ízletes és olcsó gyümölcskonzerv, hogy vásárlásra ingerel, az természetes. Az is, hogy kalapács, véső, meg feszítővas szükségeltetik, hogy a vastag és erős bádogtetőt el tudjuk távolítani .. . Levehetünk a pultról üveges, díszes-drága különleges italokat — a csomagolása, a ruhája kifogástalan. Miért? De milyen csomagban adják a csillárt? Félő, hogy szétesik a harmadik lépés után. Vihetjük haza a készruhát cigarettapapír vékonyságú csomagolóba burkolva — mert spórolósak a csomagolóanyagot rendelők, hiszen nem mindegy, hogy egy négyzet- méter papír hány deka! Az sem mindegy például, hogy a hús csomagolására használatos zsírpapír minőségét lerontva, árát növelték, s miután a papír nem számolható fel egy-egy tételnél, az üzlet által elhasznált csomagoló a bolt költségét terheli. Érthető — érthető? — hogy az eladók spórolnak a papírral... Példákat szándékosan az árnyoldaláról hozok. Hiszen vannak szépen dekoltált áruink, tetszetősek, divatosak. Azt tartjuk természetesnek, ha az áru m ár a küls ő m eg - jelenésével is vásárlásra ösztönöz. S miért nincs mégis gyorsabb előrehaladás az élelmiszerek csomagolásában? Néhány évvel ezelőtt központi intézkedések voltak annak érdekében, hogy tetszetősebb, tar- tósabb csomagolóeszközöket használjanak a gyárak. S látjuk a növényolajipar sikereit, a vegyiüzemek mosószereinek szép flakonjait. S tudom, hogy évente a tejeszacskók rossz minősége miatt 100 millió forintot érő tej folyik el... Azt mondják a szakemberek, hogy a magyar csomagolástechnikában a fejlett országokhoz képest tízéves a lemaradásunk. Ügy gondolom, a karácsonyi vásárlások tapasztalatait felhasználva az ipar, a kereskedelem és a vevők véleménye alapján felgyorsíthatja a hazai csomagolás- technika fejlesztését.- Pj Közepes gépesítettség - magas termelési érték (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nap mint nap keresettek az üzletekben a Hőgyészi Állami Gazdaság termékei. Mik is ezek a termékek, amelyek igen kelendők és jóízűek? Erről és a hőgyészi vágóhídon folyó munkáról, a feltételekről, a terveikről beszélgettünk Fazekas Józseffel, a vágóhíd vezetőjével. — A gazdaságunknak három sertéstelepe vpn, ahol naponta keletkezik úgynevezett technikai selejt. Olyan sertésre mondjuk ezt, amelyik a fejlődésben elmarad, az átlagos fejlődési idő mellett nem éri el azt a súlyt, amit a rendesen fejlődő állatok. Ezt az állatorvosok kiszűrik, és ezek kerülnek hozzánk levágásra. A vágóhidat 1961- ben vettük át, előtte községi vágóhíd volt. 1968-ban felújítottuk, azóta a gazdaság sertésállományának értékmentése érdekében üzemeltetjük. — Szükség van-e sertések más termelőtől való beszerzésére, kapacitásúk, folyamatos termelésük igényli-e ezt? — Egy műszakban dolgozunk. összlétszámúnk 21 fő. Jelenlegi feltételeink mellett a gazdaságból tudjuk biztosítani azt a sertésmennyiséget, amennyit fel tudunk dolgozni. Termékeinkre több az igény, mint amit ki tudunk elégíteni, de vágóhí- dunk nagysága, felszereltségi állapota nem teszi lehetővé a termelésünk bővítését. Közepes gépesítettség mellett is évi termelési értékünk magasnak mondható. Termelők részére végzünk bérvágást, ha egy-egy borjút vagy szarvasmarhát valamilyen ok miatt le kell vágni. Az utóbbit egyébként csak „kényszerből” vágunk. — Ha ilyen kelendőek a termékek, nem gondolnak arra, hogy fejlesszék a vágóhidat? — A fő cél a gazdaság talpraállása, a megerősödése. Ha ez sikerül, a vezetés tervezi egy új, korszerű vágóhíd megépítését, talán nem is ezen a helyen. Addig csak az éves karbantartásokat végezzük, a fenntartást biztosítjuk. — Melyek azok a termékek, amelyek itt készülnek? — Két csoportra kell osztanunk termékeinket. Évente mintegy 7 ezer sertést vágunk le. Ebből az értékmentés mellett 1600 sertés tőkehús formájában a húsüzletekbe kerül. A Tolna Megyei Tanáccsal kötött megállapodás értelmében mi látjuk el a környező húsboltokat sertéshússal. A sertéseket a hátsó csülköt rajtahagyva, kettéhasított, bőrözött állapotban szállítjuk ki. A nyershús-előállítás mellett magunk végzünk feldolgozást. Készítünk disznósajtot, húsoshurkát, sütni való kolbászt. Mindezt háziasán. Füstölt termékeink is vannak. Hetente 10 disznót füstöltnek dolgozunk fel. A füstölést is hagyományos módon végezzük, fűrészporral. — Hová szállítanak termékeikből? — A környező községeket szolgáljuk ki. A tamási Köp—Ka s a bonyhádi áfész boltjaiba szállítunk rendszeresen. Szerződésünk van a Tolna Megyei Népbolttal, de Budapesten is van egy üzlet, ahol árusítják termékeinket. Segítjük a gazdaság 1400—1500 dolgozójának húsellátását. — Az 1986-os évre miik a terveik, lesz-e új termék? r^f\ — Igyekszünk továbbra is az igényeket kielégíteni. Üj termékkel jelentkezni nem kívánunk, jelenlegi kapacitásunk ezt nem teszi lehetővé. — Az a hír, hogy csökken a sertéstenyésztési kedv, hogyan érinti ez az önök munkáját? — Azt hiszem, ez a hír inkább a kistenyésztőkre vonatkozik. Azt is tapasztaljuk, hogy minden évben többen keresnék meg bennünket a téli hónapokban azzal a kéréssel, hogy nyers tölteléket szeretnének venni. Nyers kolbászt, melynek füstölését már a háztájiban végeznék. Kevesebben tartanak sertést, kevesebben vágnak. — A gazdaságban az eredményesség érdekében végzett létszámcsökkentés érintette-e a vágóhídi dolgozókat? — Ez ránk nem terjedt ki. Létszámunk az elvégzendő munkákhoz szükséges minimális létszám. Sok az új fiatal szakmunkás, ami feltétele léhet annak, hogy aktív és stabil gárda dolgozzon hosszú ideig együtt, s jó eredményeket érhessünk el. A Hőgyészi Állami Gazdaság egyben tangazdaság is. A Lengyelt Mg. Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet 21 tanulója érkezett üzemlátogatásra a sertésvá- góhídra beszélgetésünk befe- jeztekor... Darálóba kerül a tölteléknekvaló BARDOS LASZLÖNÉ Fotó: Mártonfai Dénesné A kaparóasztalon néhány gyors mozdulat és a sortes bontásra kész Hasított sertések további feldolgozásra előkészítve
