Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

lOM. január 4. Képújság h Koszta Rozália festményei az Ernst Múzeumban Kettős portré Apám és Jean Bemutatjuk a... Dunaújvárosi Bemulatószínpaiat A Dunaújvárosi Bemutató- színpad nem ül kerek jubi­leumot, s hagy legfrissebb produkciójának premierje alkalmából mégis szeretném itt felvázolni legalább nagy vonalakban a múltját, annak az az egyszerű oka, hogy ke­vesen, s kevéssé ismerik. Márpedig olyan vállalkozás ez, amely megérdemli, hogy többet tudjunk róla. 1973 májusában került ser a bemutatkozásra, a Kötél­lel a Niagara felett című (ké­sőbb az országban többfelé is játszott, sőt televíziós já­tékként is feldolgozott) két­személyes művel, Alonso Al- legria darabjával. Rendező­je, fájdalom, régen nincs már köztünk, a háború utá­ni magyar színművészet egyik kiemelkedő alakja: La- tinovits Zoltán. A két szerep közül az egyiket f á1,testvériére, Bujtor Istvánra, a másikat Iglódi Istvánra bízta. 1975-ben már klasszikusra is futotta öz erőkből: Csehov két egyfelvonásosát. a Medvét és a Leánykérést állította színpadra Valló Pé­ter. 1975-ben a Régi idők című Harold Pintér-dráma magyarországi ősbemutatóját ugyancsak Valló Péter ren­dezte meg Dunaújvárosban, s még abban az évben a Ma­kagonny című Brecht—Weill, operát Iglódi István. 1977 két ősbemutatót ho­zott. A Nappali virrasztás Lászlóffy Csaba drámája, a Disznójáték Czakó Gábor szatírája, Csikós Gábor ren­dezte az előbbit, Iglódi Ist­ván az utóbbit. Molière Gömböc ura és a Mulatság című IMrozek-já- ték — mindkettőnek Iglódi István volt a rendezője — az 1978-as program, 1979 pe­dig Hubay Miklós éve. Előbb a KésdObálókat, majd a Né­ró, a legjobb fiú című dara­bot viszik színre, az utóbbi — Valló Péter rendezésében, Kern Andrással, Egri Mártá­val, Szakács Eszterrel, Bir- dy Györggyel — nemcsak el­kerül 1980 őszén az itáliai arezzói nemzetközi színházi fesztiválra, de ott megnyerte az első díjat is. 1980: Mitől görbe a görbe? Miskolczi Miklós és Szántó Erika darabja, Iglódi rende­zésében, valamint Hubay Miklós Efezoszi özvegye, egy műsorban Karinthy Frigyes Júlia és Juliska című egy- felvonásosával, a rendező Valló. 1981-ben ismét Hubay Miklóst prezentál a Dunaúj­városi Bemutatószínpad, a Zsenik iskolája című egy- felvonásost, együtt Szakonyi Károly ítéletnapig című egy­felvonásosával, Árkosi Árpád rendezésében. 1982-ben is Árkosi Árpád rendez, Arbu­zov Én, te ő-jét, Valló Péter Balázs Bélától a Kékszakállú herceg várát és a Fekete korsót renezi, Csiszár Imre pedig a Tükör című Déry Ti bor-darabot. És az 1985-ös bemutató, amelyet a dunaújvárosiak ezúttal a Tatabányai Orfe­usz Színházzal közösen vit­tek színre: a Női sorsok (erogén zónák) című kétré­szes játék, az olasz Franca Rame—Dario Fo szerzőpáros műve. Az előadást rendező Beke Sándor, némi dramaturgiai szabadossággal, kilenc mono- drámát, kilenc különálló dra- molettet fűzött össze úgy, hogy egyiket egyidejűleg, párhuzamosan játszatja el, s némelyikbe új szereplőt is beiktatott, ha csak néhány szavas szöveggel is. ■Erősen „balos” (néhány éve még maoistának neve­zett) szerzőpáros munkáit láthatjuk, ez nyilvánvaló, de kétségtelen, hogy sok min­den, amit a nők társadalmi alárendeltségéről, kiszolgál­tatottságáról, túlterheltségé­ről és meg nem becsültségé- ről elmondanak — ma is ér­vényes, és nem is csupán az általuk annyira megvetett MŰVÉSZET kapitalista társadalomban, amelyben élnek s amelyet felrobbantani kívánnának, hanem sajnos, mutatis mu- tanpdis, de bizonyos fokig a mi szocialista társadalmunk­ban is. Kiváltképpen sikerül azo,. nősülni egyik-másik dramo- lett gondolat- és probléma­világával, komlflikituislhelyze- teivel, élményanyagával azért is, mert Margittal Ági, Pécsi Ildikó és Fehér Anna, e három kváló színésznő áb­rázolásában a darabok első­rangú tolmácsolókra talál­nak. Ha az említett okok miatt nem is értünk egyet sok mindenben a szerzőkkel, az előadást mégis élvezzük e csakugyan csodálatos szí­nészparádé jóvoltából. A pro­dukciót nemcsak Dunaújvá­rosiban és Tatabányán, de a Dunántúl sok más heiyén is játsszák, és ez évben való­színűleg Budapesten is BARABÄS TAMÁS Fiatal muzsikusaink Tájak, Korok, Múzeumok ­külföldi versenysikerei felnőtteknek, diákoknak Magyar zeneművészek kül­földi sikereiről, világszerte nagyra értékelt felkészültsé­géről, művészi rangjáról gyakran esik szó. A magyar zenei előadóművészet e szá­zadban olyan tekintélyt ví­vott ki magának, hogy néha már meg sem lepődünk, gyákran nem is figyelünk oda eléggé, ha muzsikusaink némelyike újabb kimagasló sikert ér el egy-egy verse­nyen vagy fesztiválon. Az elmúlt évben az Imter- koncert nyolcvan fiatal ma­gyar művészt küldött a kü­lönböző külföldi zenei ver­senyekre. Sokan érték el fi­gyelmet érdemlő helyezést. Közülük négy ifjú szólista s egy együttes szerzett első dí­jat a vetélkedőkön. Az utób­bi a négytagú Amadinda Ütőegyüttes, amely csak nemrég, 1984 tavaszán ala­kult meg, a rotterdami Gau­deamus elnevezésű kortárs- zenei versenyről hozta haza az első helyezést, ami éke­sen igazolja, hogy korunk ze­néjének tolmácsolásában mu­zsikusaink ma már a nem­zetközi élvonalhoz tartoznak. Első díjjjial ítért haza Krausz Adrienne is az olasz- országi Seni gall iában rende­zett ifjúsági versenyről. Rra- usz Adrienne, aki az 1985- ben díjat nyert magyar mű­vészeik között a legfiatalabb (18 éves), jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola zongoratanszakának I. éves növendéke. Ugyancsak főiskolás még Würtz Klára, negyedik évfoyamas, első dí­jat nyert Olaszországban a seregnói Ettore Pozzodi-zon- goraversenyen. És Itáliában szerezte meg az első díjat Velencei Tamás trombita­művész is. Ifj. Nagy Zoltán pedig, aki 1985-lben fejezte be tanulmányait az Állami Balettintézetben, a perui Truj ill óban novemberben rendezett Nemzetközi Balett- versenyen kapta mgg az aranyérmet. Szép sikerrel szerepelt, és II. díjat szerzett Cardififlbain, a Singer of the World ének- versenyen Bokor Jutta, az Operaház énekművésze. Énekeseink közül egyébként .többen is figyelemre méltó sikereket arattak a határain­kon kívüli vetélkedőkön. Dénes Zsuzsa például, több korábbi nemzetközi ének­verseny résztvevője, díjazott­ja, tavlaly Rio de Jlaneirólban szerezte meg a III. díjat. A barcelonai Francisco Vinas énelkversenyen pedig ketten is, Verebics Ibolya és Szend- rényi Katalin kapott külön­díjat. Mindketten sikerrel szerepeltek már néhány ko­rábbi versenyein is: Szendré- nyi Katalin első díjat nyert a Karlovy Vary-i Nemzetkö­zi Énekversenyen még má­sodéves főiskolás korában (1985 nyarán végzett az ope- ratanszakon), Verebics Ibolya pedig Helsinkiben, a Mirjam Helin Nemzetközi Énekver­senyen kapta meg 1984-ben a zsűri küllöndíját. Díjazott résztvevőként tért haza Phi­ladelphiából, a Luciano Pa- varotiti-énekversenyről Teme- si Mária, többek közt az 1981- es, ugyancsak Rio de Janeiró-i verseny első díja­zottja, és Komlósi Ildikó, az 1982- es Karlovy Vary-i ver­seny győztese. Az idei zwiiékaui Róbert Schumann- énekverseny sikeres szerep­léséért diplomát kapott to­vábbá Ádám Zsuzsa. Hosszú idő után szép kül­földi versenysiker született a neveltjeinek szereplése révén híres magyar hegedűiskola is. Szabadi Vilmos az igen rangos Jan Sibelius-hegedü. verseny III. díját szerezte meg (a másodikat nem adták ki), Stuller Gyula pedig szin­tén III. díjasiként a goriziai Rodolphe Lipizer-hegedűver­senyről tért haza. A genfi kürtverseny főis­kolánk utolsóéves hallgató­ja, Nagy Miklós (Friedrich Ádám növendéke) nyerte meg a harmadik díjat, az Ál­lami Balettintézet utolsó év­folyamos növendéke pedig, Sol y m ősi Zoltán Dausianne- ban került be a bálettver- seny New York-i döntőjébe. Együtteseink közül külön- díjjal tért haza Colmariból a kamarazenei versenyről az Aquincum Együttes, illetve egy másik, párizsi kamara­zenei versenyről a Hernádi- trió. Említésre érdemes, hogy jazzművészeink is egyre je­lentősebb sikereket aratnak külföldön. Az idén Dun- kerque-lban rendezett jazz- versenyen a III. díjat szerezte meg a modern kategóriában a Bop-Art Együttes, Dés László pedig, az együttes tag­ja élnyerte a legjobb szólista- díjat. Ha az említett eredmé­nyékhez hozzávesszük, hogy az őszi budapesti Rabló Ga- salis-gordoükaversenyen a magyar Kertész Ottó nyerte a II. díjat, büszkén mondhat­juk, hogy 1985-iben tizen­kilenc magyar fiatal zenemű­vész, és négy együttes szer­zett hírnevet a világban a magyar művészképzés és ön­maga számaira. Szomory György Hogy a múlt legjava értékeinek gyűjtésiévél-felidézésével foglalkozó mozgalomhoz alkalmazzuk a stílusunkat: adatik tudtára mindenkinek, akit illet, hogy a Tájak-Korok-Mú- zeumok mozgalma egyesületi formára tért át. Még ponto­slábban: 1985. június 15-én megtartották a TKM-.Egyesület első közgyűlését, majd a minisztériumi — talán példa nél­kül állandóan gyors — jóváhagyás után, július 1-én meg­kezdte működését az Egyesület. Ha valaki netán legyintane a fentiéket olvasva, mond­ván: még egy egyesülettel töhb, ezzel csak a bürokrácia nö­vekszik — sietünk megnyugtatni. A TKM-Egyesület élén társadalmi vezetőség áll, hivatali apparátusa pedig ugyan­az a néhány személy, aki eddig is intézte a mind terebé- lyesébbé vált mozgalom ügyeit. S ide tartozik az is: nem tudni, hogy 'a mozgalom résztvevőinek lelkesedése ragadt át az említett ügyintézőkre, avagy ők olyan lelkesek a kez­dettől fogva, hogy magukkal tudták ragadni a TKM-ibe je­lentkezőket. Tény az, hogy szívvel-lélökkel teszik dolgukat, amire .több tízezer tanút álMíhaturik. Mert aki egyszer bele­kezdett ebhe a tömeg-társasjátékba, innen, Budapestről, a Természettudományi Múzeum néhány szerény kis helyiségé­ből kaiplta-kapja azóta is a biztatást, hogy folytassa. No meg nemcsak a biztatást. 'Nagyon sokan készítették el előbb inas-, majd legény-munkájúkat, s a TKM-hözpont- böl csakhamar megérkezett a bírálat: mi jó, mi különösen érdekes és újszerű, mi szorul még némi változtatásra, ala- posább kutatásra. Ezék a bírálatok senkinek sem vették el a kedvét a további játéktól. Sőt a játékos forrna megtartása mellett egyre komolyabban vették és veszik a különböző szakterületek feldolgozását: Tököri Márta történész, a TKM egyik szervezője mondja, hogy az inas-, legény- és mester- fokozat megszerzése után is szinte beláthatatlan távlatai nyílnak az önművelésnek. Mindezen jottányit sem változtat az egyesületté alakulás. Továbbra is egymás után látnak napvilágot a TKM-Kis- könyvtár kötetei, amelyekből eddig 225 jelent meg — a moz­galom (azazhogy most már egyesület) nevéhez méltóan tá­jiakról: nemzeti parkokról, természetvédelmi területekről, barlangokról, arborétumokról. No meg természetesen korok, ról is, kezdve a XI. századnál, amelyét román stílusban épült templomok képviselnek, egészen a múlt századig (különböző épületék, várak és várromok, kastélyok, magán- és közcélokra szolgáló házaik, népi építészeti emlékek, falu­múzeumok). Itt már kapcsolódik a harmadik névadó, a mú­zeum, ám ide sok mindenféle gyűjtemény is tartozik, régé­szetiek és néprajziak éppúgy, mint képző, és iparművészeti­ek, szakma- és ipartörténetiék, valamint emlékhelyek. Járják a résztvevők a számukra legvonzóbb helyeket, és közben egyre gyűjtik a tudnivialókat. Némelyikük annyira bedolgozza magát az általa választott szakterületbe, hogy a TKM-hez küldött „mestermunkája” beillemék tudományos disszertációnak is. így viszont már van olyan „TKM-mester”, aki feltérké­pezte Budapest legöregebb fáit, s nem annak örül legjob­ban, hogy ezzel elnyerte a „mesteri” címét, hanem annak, hogy a TKM-központ átadta a dolgozatot a főváros illeté­keseinek azzal a javaslattal, hogy nyilvánítsák védetté ezeket a fa-matuzsálemeket. Egy másik újdonsült „mester” egy kis falut fedezett fel, olyan néprajzi anyagot gyűjtve össze ott, ami addig a szakemberék előtt is ismeretlen volt. Évtizedékre megvan az utánpótlás is: a TKM ifjúsági vál­tozata a „Hazai tájakon, vándonkönyvvel a tarisznyában”. Elsősorban történelmi témákat kutatnak, általában csopor­tosan, egy-egy tanár irányíásával. A témák az évi történe­lemanyaghoz kapcsolódnak, például a Rákóczi-szabadság­harc vagy 1848—49 történetét dolgozzák fel, sokszor fel- nőtteknék is dicsőségére váló alapossággal. Ha van gond, az a publikálás nehézsége. Számos dolgo­zat megérett arra, hogy valóban közkinccsé tegyék, s ez ma főleg anyagi akadályokba ütközik. Talán hoz ebben néma változást az egyesületté alakulás, ndha a minimális tag­díjakból aligha várható minden költséget busásan fedező bevétel. De ezt már a jövő mutatja meg. A TKM-tagok op­timisták. Játékos-hasznos mozgalmuknak ez az indító ru­Várkonyi Endre Kisfiú asztalnál Vica Ajtósfalván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom