Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

ft

Mai számunkból

Nagy Károlyné átveszi a főtanácsosi oklevelet

EZT HOZTA A HÉT EGYÜTTMŰKÖDÉS

A KÜLPOLITIKÁBAN A GÉPKOCSIGYÁRTÁSBAN (2. old.) (8. old.)

Bonyolult okok. okozatok szövevénye ez, mert éppúgy szerepet kapnak benne ma még nem teljesen felderített genetikai tényezők, mint a terhes nők alkoholfogyasztása, dohányzása, idegi, fizikai igénybevétele. Az viszont tagadhatatlan: az egészségügyi hálózatban dolgozók — a felvilágosítástól, a megelőzéstől, az életmód befolyásolásától a terhes nő, a gyermekét szoptató kismama személyi higiéniájáig — bőségesen találnak itt szerepet, tárgyat, célt, tennivalót. Már csak azért is így van ez. mert a legnagyobb, a legszélesebb rendet a születés körüli időszakkal összefüggő bizonyos állapotok, és a gyermekkel vele született anomáliák vágják a kisdedek soraiban. Olyan tényezők téhát, amelyek bizonyos 'mértékig — nem egyik napról a másikra, ds — befolyásolhatók. Az alig megszületett és máris megpihent kicsinyek nyolcvan százalékát az e két csoportba sűríthető okok ragadják el közülünk, azaz itt húzható meg a frontális támadás fő iránya is.

Szándékokban, tervekben, tettekben nincsen hiány, ahogyan eddig sem volt, csak éppen ezek összefogottságán, hatóerején, eredményén lehetséges és szükséges alakítani, javítani. Az egészségügy,: szervezetben is rábukkanhatunk a téves felfogásra, amelynek hívei, hangoztatói az egész bonyolult teendőkört az érintett szakma, s csakis annak vállára raknák, amint a társadalmi szervezetekben, az intézményekben, a gazdálkodó egységekben Is sok esetben leszűkül a teendők listája arra, miként könnyíthetnek a terhes nődolgozó helyzetén. A társadalmi érdek megértésére, érvényesítésére való következetes törekvésre van szükség mindenütt, ahol tenni lehet az ezrelékek árnyékának kisebbítéséért. S tenni mindenütt lehet.

MÉSZÁROS OTTÓ

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXVI. évfolyam, 3. szám. ARA: 2,20 Ft 198^ január 4., szombat.

HÁRMÁN —

A TIZENHÁROMBÓL (3. old.)

HÉTRŐL-HÉTRE HÍRRŐL-HlRRE

(3. old.)

VÉRADOK KÖZÖTT PAKSON (4. old.)

A TOTEM (4. old.)

ÍGY ÉL A LENGYEL FIATAL (9. old.)

A TITOK (10. old.)

HOGYAN SZÜLETIK EGY LEGENDA (10. old.)

Marjai József Kubába utazott

Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a Magyar—Kubai Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság magyar tagozatának elnöke José Ramón Femández miniszterelnök-helyettesnek, a bizottság kubai társelnökének meghívására pénteken Havannába utazott, ahol részt vesz a bizottság 14. ülésszakán.

NYÜLVADASZAT (5. old.)

HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.)

KÖRKÉRDÉS A NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGOK ELNÖKEIHEZ (7. old.)

KOSZTA ROZÁLIA FESTMÉNYEI AZ ERNST MÜZEUMBAN (11. old.)

AZ ÜVEGOLVADÉK ALAKOT KAP (12. old.)

KIMÁSZIK A GÖDÖRBŐL A PAKS?

(13. old.)

Városavató Budaörsön és Szécsényben

Pénteken ünnepi tanácsülést rendeztek Budaörsön, abból az alkalomból, hogy az Elnöki Tanács várossá nyilvánította a települést. A társadalmi összefogással épített Jókai Mór Művelődési Házban megtartott avatóünnepséget Fehérváry János tanácselnök nyitotta meg, majd Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Alkotmány- jogi Tanács elnöke mondott beszédet.

Köszöntötte az új város polgárait, további sikereket kívánt mindazoknak, akik munkájúkkal segítettek megteremteni a gyarapodás feltételeit, majd átadta a várossá nyilvánítást tanúsító okmányt. A tanácsülés, amelyen részt vetítek a megye párt. és tanácsi vezetői, városainak küldöttei, ünnepi műsorral fejeződött be.

*

Ünnepi tanácsülést tartottak pénteken Szécsényben, a település várossá nyilvánítása alkalmából. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola aulájában rendezett avatóünnepségen Zagyvái Sándor tanácselnök mondott beszédet, majd Fialuvégi Lajos, a Minisztertanács elnök, helyettese, az Országos Tervhivatal elnöke köszöntötte a száz év után ismét várossá lett Szécsény polgárait és átadta a várossá nyilvánításról szóló díszoklevelet.

Megyei tanács

Főtanácsosi és tanácsosi címek adományozása

y

Tegnap a Tolna Megyei Tanács konferenciatermében ünnepélyes keretek között adták át 18 megyei, városi és községi tanácsi dolgozónak a főtanácsosi, illetve tanácsosi címeket.

A megjelent vendégeket Császár József, a Tolna Megyei Tanács elnöke köszöntötte. Üdvözlő, szavaiban többek között elmondotta, hogy a közigazgatás elmúlt időszakában növekedtek a terhek, sok aktuális feladatot kellett jól megoldani. A hosszú időn keresztül kimagaslóan végzett munka megérdemelt jutalma a mostani elismerés. Főtanácsosi címet kapott: Kővári János- né, a megyei tanács vb tervosztályának csoportvezetője, Nagy Károlyné, a Dombóvár Városi Tanács V. B. anyakönyvvezetője, Császár János, a megyei földhivatal főelőadója és dr. Vajdiik Lajos, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője. Ezenkívül tizenhármán kaptak tanácsosi címet. Minden n y iuk nevében Plank Ferenc, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályéinak főelőadója, tanácsos mondott köszönetét.

A JÖVŐ SZÉNBANYAI (8. old.)

A REPÜLÉS MÚZEUMA (14. old.)

MAGYAR (TRÓPUSI KUTATÁSOK (14. old.)

Császár József üdvözölte » vendégeket

Ezrelékek árnyéka

A statisztikák nem ismerik, nem ismerhetik az egyéni tragédiákat, a bánatot, a gyászt. A hivatalos megfogalmazás így hangzik: hazánkban továbbra is törekedni kell a csecsemőhalálozás mérséklésére, mert az ,1984. évi 30,4 ezrelékes arány még mindig magas. E szavakat — parlamenti bizottsági ülésen — a legilletékesebb, az egészségügyi miniszter mondta ki. Ez a magunk laikus nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy ezer kisded közül 1984-ben 20,4 nem érte meg az első születésnapját.

Nem vigaszként a családok gyászára, de a tárgyilagos ítéletalkotás érdekében tudnunk kell: Magyarország történelmileg, ilyen értelemben is az elmaradott területek közé tartozott Európában. Az az arány, amelyet 1984-re vonatkozóan említettünk, s amelyet sokal- lunk, ,1941-ben 115,6 volt! Döbbenetes? Igen, az.

Persze, ne feledjük, azóta alapjaiban változott meg a bennünket körülfogó világ, a szülők táplálkozása, életmódja, életkörülményei ugyanúgy, mint az egészségügyi hálózat felkészültsége, a terhesgondozástól a szülészeti osztályokon át a csecsemő sorsát nyomon követő védőnői szervezet kialakításáig. Jelentős erőfeszítések állnak tehát amögött, hogy az 1941. évi 115.6 ezrelék 1951-re 83,9-ig, 1961-re 44,1-ig, újabb tíz év

elteltével pedig 35,1-ig hátrált vissza, s jutott el 1984- ben a 20,4-ig. Egyszer már sikerült áttörni a húszezrelékes bűvös határt — 1983-ban —, de esztendők óta lényegében nincsen változás, ott toporgunk a már említett mutatószám jelezte mezsgyén. Minden eszközzel át kell törni ezt a határvonalat, vagy törődjünk bele, fogadjuk el, hogy itt megrekedtünk?

Egyetlen, éppen hogy megszületett élet elmúlása sem fogadható el — érzelmeinktől vezéreltetve. Értelmünk azonban beláittatja, mint az élet legtöbb dolgá- ban, itt is elkerülhetetlenek bizonyos veszteségek, a fogamzási, kihordási idő alatti rendellenességek következményei. S az sem mellékes, hogy a magyar ösz- szesítések minden olyan gyermeket figyelembe vesznek, aki születése pillanatában élt, míg a külföldi statisztikák java része nem tartalmazza azokat a kisdedeket, akik a születést követő 24, 48, 72 órában — sőt. bizonyos országok esetében egy héten belül — meghaltak. Egyetlen tragédiára sem vigasz a számok rideg világának szarosabb vagy lazább kötődése a valósághoz. A magunk gondjára magunknak kell keresnünk a megoldást, éppen a lehetőségek ismeretében. Országok népes csoportja képes ugyanis ma már ezt a fájdalmakat, könnyeket takaró arányszámot — például Svédország, Hollandia, Norvégia — tíz ezrelék alatt tartani. A KGST-tagállamok többségében — így a Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában — szintén alacsonyabb e mérték a hazai mutatószámnál.

Nemcsak ilyen eltérések vannak, hanem országon belüliek, megyék közöttiek is. Rábukkanhatunk olyan közigazgatási területre, ahol ezer élve született kisdedből tizenkét hónap elteltével 23,5—24,3 már nem gő- gicsél, nem mosolyog, s lelhetünk olyan megyéket is, ahol az ezrelékek nyomasztó árnyékát már szűkebb területre, 13,4—13,5-re (!) szorították vissza. S akkor még nem hoztuk szóba a megyéken belüli — meghökkentő nagyságú, és időben is tartósnak bizonyuló — különbségeket!