Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

Mai számunkbói MM Világ proletárjai, egyesüljetek 1 ' : ____> AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) XXXVI. évfolyam, 15. szám. ARA: 2,20 Ft 1986. január 18., szombat. Vitatkozzunk és alkossunk A vita a kommunista pártok életének természetes és nélkülözhetetlen jelensége. Nem azért, mintha a kom­munisták minden áron vitatkozó, a kákán is csomót kereső emberek lennének, hanem azért, mert a vita lehetősége és gyakorlása a pártélet számára nélkülöz­hetetlen. Olyan értékeket hordoz, amelyek indokolják hogy megkülönböztetett (figyelmet fordítsunk érvénye­sülésére, ,,A párttestületekben, a pártfórumokon foly­tatott szabad vitának, a nézetek szembesítésének, a pártszerű kritikának lényeges szerepe van a politika formálásában, az egység létrehozásában, a közös cse­lekvés alapjainak megteremtésében” — (húzza alá az MSZMP XIII, kongresszusának határozata. A vita a pártdemokrácia szerves része, annak fontos kifejeződése. Egyik funkciója, hogy biztosítsa a kommu­nisták, illetve a testületek tagjainak érdemi részvételét a politika alakításában, a döntések meghozatalában, hogy elősegítse a pártegység újrateremtését. Ennek kapcsán alapvető szerepet tölt be a párt életében jelen­lévő, s a vitákban is kifejeződő ellentmondások felol­dásában. Részét képezi a Lenin által feltárt autonóm rendszernek, amely biztosítja, hogy a keletkező ellent­mondások a párt természetének megfelelően, demokra­tikusan, pártszerűen oldódjanak trneg. A viták elfojtása, — mint ezt számos történelmi tapasztalat igazolja, — zavarokat, konfliktusokat teremt az ellentmondások feloldásának folyamatában, és súlyos következmények­hez vezethet. A vitának nem az az értelme, hogy mindenáron elfo­gadtasson egy, az előterjesztésben, vagy más módon képviselt felfogást, hanem a valóságnak minél mélyebb feltárása, megismerése, s ezen az alapon optimális döntések meghozatala. A vita a kollektív alkotó tevékenység egyik meg­nyilvánulása. Olyan színtér, ahol különböző elképze­lések, s a mellettük szóló érvek ütköznek meg, ahol a bírálat feltárja az előterjesztés, vagy az elhangzott ja­vaslatok gyengeségeit, ahol kiegészítő javaslatok szület­nek, esetleg új megközelítést, és más megoldást is java­solnak. Így érik, fejlődik a megoldásra váró kérdés, alakul ki a közös álláspont, születik meg a döntés. Ily módon a testületek és a pártszervezetek számára a vita olyan politikai önkontroll lehetősége, amely —, ha jól funkcionál —, lehetővé teszi az elképzelések gya­korlati megvalósításuk előtti megvitatását, gyenge pontjainak feltárását, esetleges korrekcióját, ezáltal a gyakorlatban már nehezebben helyrehozható hibák elkerülését, illetve lényeges csökkentését. Kiemelkedő szerepet játszik a vita a meggyőzés és a meggyőződés kialakulásának folyamatában, a döntés utáni egységes cselekvéshez való felzárkózásban. Van­nak, akik ezt az összefüggést nem ismerik fel, vagy lebecsülik. Ügy érvelnek, hogy ez felesleges, hiszen a határozatok végrehajtása a kommunisták számára kö­telező, még akkor is, ha azzal nem értenek egyet. Meny­nyivel más azonban annak a párttagnak a hozzáállása a végrehajtáshoz, aki nemcsak a pártfegyelem, a vég­rehajtás minden párttagra egyformán kötelező volta alapján, hanem meggyőződésből, a hozott döntéssel való belső azonosulásból vesz részt a végrehajtásban. Az ilyen párttag tud határozottan kiállni, és igazán eredményes, meggyőző munkát kifejteni a pártonkívü- liek megnyeréséért, bevonásáért. Nagy jelentősége van a vitának a demokratikus magatartásra való nevelésben is. Elősegíti a közéletiség demokratikus szabályainak megismerését és alkalmazá­sát, fejleszti a résztvevők ismereteit, vitakultúráját. Olyan magatartási normákkal gazdagodnak, amelyeket magukkal visznek, és érvényesítenek munkahelyi, köz­életi tevékenységükben is. Pártunkban a vitában részt­vevők egyenlő jogúak. Nem szabad, hogy a hangerő, vagy a beosztás határozza meg egy-egy képviselt állás­pont értékét, helyességét, hanem annak belső tartalma, bizonyító, meggyőző ereje. Nélkülözhetetlen, hogy a vitában résztvevők tiszteljék egymást, kellő bizalmat, tárgyilagosságot és türelmet tanúsítsanak vitázó part­nereik iránt. Abból szükséges kiindulni, hogy a vita­partner is azt az ügyet szolgálja, amit ő, ő is a legjobb megoldásra törekszik, ha másként is látja a tárgyalt kérdést. Ezért a vitában nem személyeket támadunk, — ez egy demokratikusan működő pártban megenged­hetetlen —, hanem általunk hibásnak tartott felfogá­sokat, nézeteket, s ennek védelmére felhozott érveiket cáfoljuk, — ha tudjuk. A pártban érvényesülő vitakultúra szerepe és jelen­tősége túlnő a párt keretein. Vezető szerepéből követ­kezik, hogy a pártdemokrácia, s ezen belül a vita ér­vényesülésének színvonala kihat a társadalom életére. A _párt saját életének demokratikus megszervezésével, működésével példát ad, mintát mutat a közélet szá­mára. Az általa kialakított és alkalmazott demokratikus elvek behatolnak társadalmi 'életünk minden területére. Ez a párt társadalmi szerepének egyik legfontosabb megnyilvánulása. A vezető szerepből fakadó példaadás a szocialista demokrácia kibontakozásának viszonyai között méginkább előtérbe kerül. A vita tehát közéletünk demokratizmusának csak­úgy, mint a párt belső életének, a legjobb döntések kialakításának, és a végrehajtásukban cselekvő egysé­günk megteremtésének fontos feltétele és eszköze. Ezért szükséges érvényesülésére és fejlesztésére meg­különböztetett figyelmet fordítani. TAKÁCS ISTVÁN Városavató Bácsalmáson és Vasváron Bács-Kiskun megye nyol­cadik városla lett a több nemzetiséig lakta Bácsalmás, ahol pénteken tartották az avató ünnepséget. A művelő­dési házban megrendezett ünnepi tanácsülésen Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkána adta át a várossá nyilvánításról szóló oklevelet Bednárné Kiss Ildikó tanácselnöknek. Az ünnepségen jelen voltak a megye párt- és tanácsve­zetői, Bács-Kiskun városai­nak küldöttei, a Bácsalmás vonzáskörébe tartozó közsé­gek képviselői. Bácsalmás neve az 1300-as évéktől szerepel a dokumen. tumokban. A többször szét­dúlt, elnéptelenedett telepü­lés újraépítésének az idén lesz a 275. évfordulója. Me­zővárossá válása H. József uralkodása idején, a német és a délszláv telepesek be­vándorlásával kezdődött. Később jelentősége csökkent, 1982-ben mint járási szék­hely is megszűnt. A 8500 la­kosú településen ma minden feltétel adott a városiasodás­hoz. Pénteken ünnepi tanács­ülést rendezték Vasváron, a patinás település várossá nyilvánítása alkalmából. A művelődési ház nagytermé­ben megtartott ünnepséget, — amelyen Ott voltak a me­gye párt-, tanácsi, tömegszer­vezeti vezetői, a megye vá­rosainak és környékbeli hely- ségeinék képviselői is — Papp Lajos, az új városi ta­nács elnöke nyitotta meg. Ezt követően Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, az Országgyű­lés elnöke köszöntötte az új város lakóit és átadta a vá­rossá nyilvánító oklevelet a tanácselnöknek. Az otezerhétszáz lakosú Vasvár a Vias megyei hegyháti tájegység központ­ja. Már a rómaiak is lakták; a birodalom fontos hadi és kereskedelmi útvonalainak találkozásában fejlődött a település. Fontosságát vas­kohója is erősítette, innen számaztatják elnevezését: Castrum Ferreuim. A közép­korban is nagy volt a jelen­tősége. A Domonkos rendi szerzetesek itteni letelepedé­sének ideijén, 1279-ben váro­si rangra emelkedik és há­rom évszázadon keresztül megyeszékhely. Kiemelt sze­repét a káptalan Szombat­helyre költözésével veszíti el. 1969-ig járási székhely volt, s azóta a várossá ava­tásig nagyközség, amely 1984. januárjában városi jogot ka­pott, s az elmúlt időszakban környező községeivel együtt sókat fejlődött. VÍZRENDEZÉS tolna MEGYEBEN (3. old.) Ébresztőt fújt HAJNALBAN A RÁBA (7. old.) EGY ELFELEDETT GARAY (10. old.) FALUMÚZEUM SOMOGYORSZAGBAN (11. old.) HÉTRŐL HETRE — HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) INTERJÚ HORVATH JÓZSEFFEL, AZ SZMT VEZETŐ TITKÁRÁVAL EGY VÁNDORKIÁLLÍTÁS (11. old.) (4. old.) "*> <U **< 1 5 b®® s — ■ 1 in 1, EGY KIS SÉTA (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) vitorlAzörepülö • SEGÉDMOTORRAL (12. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) BOLVARI ILDIKÓ ËS DIENES FERENC 1985 LEGJOBB MEGYEI SPORTOLÓJA (13. old.) A BIOTECHNOLÓGIA FEJLESZTÉSI PROGRAMJA (14. old.) Helyben tartott munkaerő Gerjenben Egynapi termelés körbeérné a Földet A Pamutfonóipari Válla­lat Lőrinci Gyára és a ger- jeni Rákóczi Termelőszö­vetkezet a hetvenes évek elején talált egymásra. A faluban női munkaerőfeles­leg volt (a szövetkezet ker­tészeti ágazatából és a stagnáló dohánytermesztés­ből kieső munkaerő) így közösen létrehoztak egy kis­üzemet, ami az azóta eltelt 14 évben és ma is folyama­tosan ad munkalehetőséget hetven helybeli asszonynak. Teljes kapacitással 1972- ben indultaik és kizárólag a pesti anyavállalat alapanya­gát dolgozzák fel ma is. He­tenként érkezik a vállalat kocsija, ami alapanyagot szállliít, illetve készterméket fuvaroz el Gerjenből. Na­ponta 1600 kilogramm cér­nát gyártanak és három műszakban 40 ezer kilomé- te cérna készül el 24 óra alatt. Az elmúlt évben 9 millió 200 ezer forint árbe­vételt értek el ebből a te­vékenységből úgy, hogy a terveket túlteljesítették. Ta­valy automata orsózó gépe­ket kaptak a gyártól, ami­nek építettek egy 200 négy­zetméteres üzemcsarnokot is — természetesen segítség­gel — de a gépek műszaki Tekeredik a fonal, de a gépet ellenőrizni is kell Genye Hajnalka a készáru csomagolását végzi meghibásodása miatt mind­kettő visszakerült Budapest­re. Gerjenben mindenképpen szeretnék megtartani a meglévő munkaerőt, mert jó munkájukra szükség van. E cél érdekében az idei év­től kezdődően már tíz szá­zalékkal több bért vihetnek majd haza az asszonyok, akiknek a jelenlegi átlagke­resete több mint 4 ezer fo­rint. A lőrinci gyár maxi­málisan meg van elégedve a gerjeniek teljesítményével. Az igen fárasztó három mű­szak helyett szeretnék be­vezetni a kétműszakos mun­karendet, amivel könnyite- nék a háziasszonyok terhe­it is. Ottj értünkkor a to­vábblépés megfelelő formá­it keresték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom