Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

1985. december II, TOLNA ' 2 NÉPÚJSÁG PANORAMA Lázár György Belgrádba érkezeti Gorbacsov tárgyalt az amerikai kereskedelmi miniszterrel A vegyes bizottság plenáris ülése (Folytatás az 1. oldalról.) csolatok jók és fejlettek, őszinte párbeszédet folyta­tunk, együttműködésünk szi­lárdan megalapozott. Ezt nagyra értékeljük, s együt­tes erőfeszítéseink pozitív eredményének tekintjük. Kapcsolataink a független­ség, a szuverenitás, a terü­leti egység tiszteletben tar­tásán, a belügyekbe való be nem avatkozás elvén alapul­nak, valamint azon, hogy kölcsönösen tiszteletben tart­juk azt, hogy a szocialista építés útjai különbözőek. Ezt a szilárd alapot, amely le­hetővé teszi számunkra, hogy barátságunkat és együttmű­ködésünket szüntelenül erő­sítsük, Joszip Broz Tito és Kádár János találkozóin rak­ták le. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy együttműködé­sünk állandóan erősödik, kapcsolataink felfelé ível­nek, egyre sokrétűbbek és gazdagabbak. Ez kétségkívül népeink érdeke. Ezért ered­ményeinket joggal emleget­jük a szomszédos országok viszonyának piztív példája­ként. Készek vagyunk arra, hogy tovább keressük együtt­működésünk fejlesztésének újabb lehetőségeit. Megelégedéssel szeretném hangsúlyozni, hogy sikeres együttműködésünkhöz érté­kesen járul hozzá a magyar- országi horvát, szerb és szlo­vén és a jugoszláviai magyar nemzetiség. Helyzetük ked­vező alakulása szomszédos országaink kapcsolatai erő­sítésének jelentős tényezője. A jugoszláv—magyar gaz­dasági együttműködés sike­resen fejlődik, ezt a kiegyen­súlyozott árucsere, a magas fokú ipari együttműködés, a szakosítás és a számottevő kishatárforgalom jellemzi. Reméljük, hogy az elkö­vetkező időszakban az együttműködés más formái is jelentősebben bővülnek. Reméljük — folytatta Mil­ka Planinc —, hogy a leg­magasabb szintű szovjet— amerikai párbeszéd felújítá­sa megteremti a vitás nem­zetközi kérdések békés meg­oldásának feltételeit. A szo­cialista, el nem kötelezett Jugoszlávia tőle telhetőén tevékenyen hozzájárul a nemzetközi kapcsolatok po­zitív folyamatainak erősíté­séhez. . A jövőben is mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy kétoldalú együtt­működésünket sokoldalúan tovább fejlesszük. Biztosak vagyunk abban, hogy az Önök országa is erre törek­szik, s közös erőfeszítéssel újabb, sikeres lépéseket te­szünk. Ezzel nemcsak orszá­gaink népeinek jólétéhez já­rulunk hozzá, hanem az eu­rópai biztonság és együttmű­ködés erősítéséhez is” — fe­jezte be pohárköszöntőjét a jugoszláv kormány elnöke. Milka Planinc pohárkö­szöntőjére Lázár György vá­laszolt. Bevezetőben kifejez­te köszönetét a meghívásért, majd a továbbiakban arról szólt, hogy a magyar nép is­meri és nagyra becsüli azo­kat az eredményeket, ame­lyeket Jugoszlávia népei a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének vezetésével értek el az új társadalom építésé­ben. Kifejtette: délutáni megbeszélésünkön fő vonalak­ban megismerhettük azokat a rövidebb és hosszabb táv­ra szóló tervelgondolásokat, amelyek a további fejlődés megalapozását hivatottak szolgálni. Jó érzéssel állapíthatjuk meg — hangoztatta —, hogy azok az elvi alapok, amelye­ket Kádár János és Joszip Broz Tito elvtársak fektettek le, időt állónak bizonyultak. Kapcsolataink barátiak és az élet minden területére kiter­jedve gyümölcsözően fejlőd­nek. Ma ismét megerősítet­tük, kinyilvánítottuk azt a szándékunkat, hogy tovább, ra is ezen a kipróbált úton 'haladunk, egymás sajátossá­gainak tiszteletben tartásá­val tovább erősítjük, még magasabb szintre emeljük együttműködésünket — mondta. A miniszterelnök utalt ar­ra, hogy a tárgyalásokon kü­lön figyelmet szenteltek a gazdasági együttműködés kérdéseire. Egyetértettünk abban — mondotta —, hogyha job­ban élünk az együttműködés korszerű formáival, akkor az előirányzottnál is dinamiku- sabbá tehetjük az árucsere­forgalom bővítését. Érdekel­tek vagyunk abban, hogy to­vább fejlődjék a közvetlen együttműködés Jugoszlávia köztársaságaival, szélesedje­nek a határ menti területek és városok kapcsolatai, nö­vekedjék a kölcsönös turis­taforgalom. — Népeink barátságát, együttműködésünket jól szol­gálja az a fejlődés is, amely országaink kulturális, okta­tási és tudományos kapcso­lataiban mutatható fel. Tör­ténelmi múltunk haladó ha­gyományainak ápolása a je­lenben élő nemzedékek egy­más iránti tiszteletét és bi­zalmát erősíti, ezért a ma­gunk részéről arra törek­szünk, hogy e téren is to­vább gazdagítsuk, még in­kább elmélyítsük együttmű­ködésünket. Úgy vélem, kü­lön is méltatást érdemel az a kölcsönös figyelem, ame­lyet az egymás országaiban élő nemzetiségek kulturális és oktatási igényeinek mi­nél jobb kielégítésére, az anyanemzethez fűződő köz­vetlen kapcsolatok fejleszté­sének elősegítésére fordí­tunk. Jó dolog és meggyő­ződésem szerint határainkon kívül is elismerést vált ki, hogy a nemzetiségek léte kö­zöttünk nem a viták forrá­sa, hanem a barátság és az együttműködés fontos ténye­zője. A minisztertanács elnöke méltatta Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi ta­lálkozójának jelentőségét, majd kifejtette, hogy a Ma­gyar Népköztársaság szövet­ségeseivel — a Varsói Szer­ződés országaival — minden tőle telhetőt megtesz, hogy hozzájáruljon a béke védel­méhez, az államok közötti egyenjogú kapcsolatok fej­lesztése ügyének előmozdítá­sához. — Nem mulaszthatom el az alkalmat annak megerő­sítésére, hogy Magyarorszá­gon jól ismerjük és nagyra becsüljük az el nem kötele­zett szocialista Jugoszlávia aktív, az enyhülést szolgáló tevékenységét, amely meg­győződésünk szerint a jövő­ben is számíthat a békesze­rető és a haladó emberek tá­mogatására — hangsúlyozta Lázár György. BUDAPEST Kedden megkezdődött Bu­dapesten a „Tábornokok a békéért és leszerelésért” nemzetközi mozgalom né­hány vezető képviselőjének kétnapos tanácskozása. A megbeszélésen értékelik a mozgalom ez évi tevékeny­ségét és — figyelemmel a genfi csúcstalálkozóra — megvitatják az 1986-os esz­tendő feladatait. * Kedden hazaérkezett az MSZMP küldöttsége, amely Romány Pálnak, a Központi Bizottság tagjának, a Bács- Kiskun megyei pártbizottság első titkárának vezetésével részt vett az Izraeli Kom­munista Párt Haifában tar­tott XX. kongresszusán. KABUL Genfbe utazott hétfőn Sah Muhammed Doszt afganisz­táni külügyminiszter — je­lentette a kabuli rádió. Doszt és Szahibzada Jakub Han pakisztáni külügymi­niszter a svájci városban de­cember 16-án folytatják megbeszéléseiket az Afga­nisztán körül kialakult hely­zetről. PEKING Csi Peng-íej kínai minisz­terelnök-helyettes kedden Hongkongba érkezett, hogy „első kézből szerezzen érte­süléseket” Hongkong politi­kai közérzetéről csaknem egy évvel azután, hogy Kína és Nagy-Britannia megállapo­dásban rögzítette: Hongkong 1997-ben visszakerül Kíná­hoz. WELLINGTON Az új-zélandi parlament kedden első olvasásban 48 szavazattal 30 ellenében megszavazta a David Lange miniszterelnök által beter­jesztett törvényjavaslatot, amely kitiltja az országból az atomfegyvereket hordozó vagy nukleáris meghajtású hadi­hajókat és az atomfegyverrel felszerelt repülőgépeket, illet­ve a biológiai fegyvereket. WASHINGTON Paul Quiles francia had­ügyminiszter Washingtonban az amerikai űrfegyverkezési programról, a kelet-nyugati kapcsolatok témáiról és a francia—amerikai katonai együttműködés kérdéseiről folytatott kétnapos tárgya­lássorozatot amerikai kollé­gájával, Caspar Weinberger- rel. Kedden a moszkvai Kreml­ben megkezdődtek Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának tárgyalásai Mal­colm Baldrige-dzsel, az Egyesült Államok kereske­delmi miniszterével. Baldrige küldöttség élén érkezett a szovjet főváros­ba és részt vesz az ameri­kai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács tagjainak éves ülésén. * Ugyancsak kedden a Kremlben Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke fogadta az amerikai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács vezetőit: Dwayne Andreast, a szervezt ame­rikai társelnökét, John Murphyt, a társelnök helyet­tesét és James Giffint, a ta­nács elnökét. A megbeszé­lésen részt vett Borisz Arisztov szovjet külkereske­delmi miniszter is. Nyikolaj Rizskov a talál­kozón utalt arra, hogy Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozója le­hetőséget teremtett a szov­jet-amerikai kapcsolatok normalizálására. A genfi tár­Sarlós Istvánt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagját, az Országgyűlés elnökét ked­den fogadta Wojciech Jaru­zelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára. Tájé­koztatták egymást a hazánk­ban és Lengyelországban idén megtartott választások tapasztalatairól, az Ország­gyűlés és a Szejm előtt álló feladatokról, a két ország készülő ötéves .tervéről, va­lamint az 1986-ra szóló éves tervekről és költségvetések­ről. Az országgyűlés elnöke ezt követően találkozott a LEMP-pel szövetséges másik két lengyel párt, az Egyesült Néppárt és a Demokrata Párt parlamenti képviselő- csoportjának vezetőjével, Tadeusz Szelachowskival, il­gyalások pozitív eredményei­nek megvalósítása érdekében azonban mindkét országnak céltudatos, gyakorlati mun­kát kell végeznie. Ez vonat­kozik a kétoldalú kereske­delmi-gazdasági kapcsolatok­ra is. E kapcsolatok hely­zete nem meríti ki a meglé­vő lehetőségeket — szögezte le a szovjet kormányfő, majd hozzáfűzte, hogy ennek oka az Egyesült Államok megkülönböztetett kereske­delmi politikája. Rizskov megállapította: a szovjet— amerikai kereskedelmi-gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­sében az amerikai üzleti kö­röket és a szovjet külkeres­kedelmi szervezeteket tömö­rítő tanács ösztönző szerepet játszik. Kedden Moszkvában meg­kezdődött az amerikai—szov­jet kereskedelmi és gazdasá­gi tanács 9-ik, éves találko­zójának első plenáris ülése. Az értekezleten a szovjet minisztériumok és külkeres­kedelmi vállalatok, valamint az amerikai üzleti élet több mint 400 képviselője — kö­zöttük a legnagyobb ameri­kai vállalatok képviselői — vesznek részt. letve Marek Wieczorekkel. A LEMP képviselőcsoportjá­nak vezetőjével előző nap folytatott megbeszélést, A találkozón jelen volt Biczó György, varsói nagy­követ. Sarlós István a tárgyalások után megkoszorúzta az Isme­retlen katona sírját, majd hazautazott Varsóból. Repü­lőtéri búcsúztatására megje­lent Mieczyslaw Rákowski, a lengyel parlament alelnö- ke. Sarlós István kedden haza­érkezett Varsóból, ahol Ro­mán Malinowskinak, a len­gyel szejm elnökének meghí­vására kétnapos hivatalos, baráti látogatásit tett. Sarlós István fogadására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Jaruzelski fogadta Sarlós Istvánt Magyarország és Ausztria A jószomszédság példája Nobel-békedíj Oslóban átnyújtották az idei Nobel-békedijat, amelyet megosztva kapott a nukleáris háború ellen küzdő nemzet­közi orvosmozgalom két társelnöke: Bemard l.own ame­rikai (balra) és Jevgenyij Csazov szovjet professzor. (Telefotó) r ítélet a tábornokok perében Kadar Jánosnak, az MSZMP főtitkárának találkozója Ru­dolf Kirchschlägerrel, Auszt­ria államelnökével, a pro­tokolláris külsőségektől men­tes, szívélyes, kötetlen esz­mecsere lesz. Mindkét fél úgy érzi, hogy a két or­szág jószomszédi, baráti kap­csolatainak légkörében mi­sem természetesebb, hogy időszakonként a vezető po­litikusok különösebb for­maságok nélkül, négyszem­közt is tanácskozzanak. Ausztria az első tőkés or­szág, amellyel Magyarország kapcsolatai ilyen szintet ér­tek el. Nincs olyan szakmi­niszter, országos intézmény vezetője, aki ne találkozna rendszeresen osztrák partne­rével, a két országot nem­csak a kereskedelemben, az idegenforgalomban fűzi ösz- sze egyezmények sora,, ha­nem gyakorlatilag az élet minden területén, a bűnül­dözéstől a környezetvédele­mig, a jogsegélytől a határ menti területrendezésig. Nincs hét, hogy ne járnának vezető politikusok, szakem­berek a másik országban dolgozni a közös tervek megvalósításán, vagy éppen új közös elgondolásokról tár­gyalni. Mindezt immár ter­mészetesnek érezzük — akár­csak azt, hogy évente (im­már régen vízum nélkül) száz- és százezrek lépik át mindkét oldalról a határt. A Budapesten turistáskodó, vagy a határ menti magyar városokban szórakozó, vá­sárló osztrák polgár éppúgy megszokott látvány, mint magyar társa a bécsi üzlet- utcákon, vagy az alpesi sí­pályákon. Mindez már szinte köz­hely — pedig csak az utób­bi két évtized termése. Jo­sef Klaus kancellár, a ka- tolikus-konzervatív Osztrák Néppárt elnöke volt az első vezető osztrák politikus, aki a hatvanas évek derekán hivatalos minőségben Buda­pestre látogatott — miután az előző évtizedekben hűvös, néha fagyos volt Bécs és Budapest viszonya. Klaust és pártját 1970-ben a szociálde­mokraták váltották a kor­mány élén, s ők irányítják az ország politikáját. Akkori vezetőjük, Bruno Kreisky kancellár kezdettől nyomaté­kosan hangsúlyozta: az elvi, világnézeti ellentétektől füg­getlenül a semleges Auszt­riának létérdeke, hogy mi­nél jobb viszonyt, együtt­működést alakítson ki szo­cialista szomszédaival is. Bruno Kreisky nevéhez fűződik az időszak, amely­ben a kát ország kapcsola­tai — amint kölcsönösen em­legetik — jobbak, mint a sok száz éves közös törté­nelemben bármikor. A min­denkori bécsi kormányok (a szocialisták 1983-ig egyedül, azóta a Szabadság Párttal koalícióban kormányoznak) elvi kérdésnek tekintik a Magyarországhoz fűződő jó viszonyt. Ezt hangsúlyozza Kreisky utóda, Fred Sino- watz kancellár is, aki egyéb­ként burgenlandi, máig is ott él és, mint mondta, reg­gel első pillantása többnyi­re a soproni templomtorony­ra esik — emlékeztetvén a szomszédra... Az Osztrák Kommunista Párt természetesen eleve az együttműködés híve, ám az osztrák—magyar viszony kér­désében teljes az egyetér­tés az ellenzékben lévő Nép­párttal is. Bécs és Budapest közös törekvéseinek sikerei szem­mel láthatóak gazdasági te­rületen: az osztrák közre­működéssel épített szállók, a Ferihegyi repülőtér a legis­mertebb példák, de jelentős ipari-kereskedelmi kooperá­ciók százával vannak. Amint számunkra előnyös a közös munka, nem kevésbé az a másik fél számára: a Nyu- gat-Európában ritkán ver­senyképes Ausztria ipara számára például a magyar piac rendkívül fontos. A magyarországi építkezések pedig a nagy gondokkal küz-. dő, jelentős részben kihasz­nálatlan osztrák építőipar számára létfontosságúak. E részletkérdések mellett mindenesetre mindkét fél azt tartja a leglényegesebb- nek, hogy Bécs és Budapest politikai párbeszéde, egyet­értése — az eltérő elvek fenntartásával — olyan fo­kot ért el, amilyenre még aligha volt példa a két vi­lágrendszer kapcsolataiban. S közös elégtétellel szemlé­lik, hogy e megértés tala­ján milyen sokrétű együtt­működés alakult ki a gya­korlatban, immár nemcsak az államok, vagy a gazda­ság, hanem az emberek mil­lióinak szándékát, szemé­lyes érdekeit is szolgálva. Ebben a szellemben jelké­pesnek is tekinthető Kádár János rövid látogatása a ma­gyar határtól néhány kilo­méterre fekvő burgenlandi helységekben, ahol még ma­gyarok is élnek, s Raiding- ben (Doborjánban), Liszt Fe­renc szülőházában, ahol me­gint csak a közös múltat idézik az emlékek. A találkozó végül egyfaj­ta búcsúzás is lesz: Rudolf Kirchschläger, az egykori nemzetközi jogász, majd kül­ügyminiszter és államfő a jövő évben nyugalomba vo­nul. A pártonkívüli katoli­kus politikus, aki a szociál­demokraták jelöltjeként ke­rült tisztjeibe, búcsúzik a szomszéd ország vezető kom­munista politikusától, olyan sikeres közös munka után, olyan baráti légkörben, ami­lyen még másutt Európában — sajnos — nem található. Annál is fontosabbnak tűnik a magyar—osztrák példa: lám, így is lehet. HELTAi andras Életfogytig tartó szabad­ságvesztésre ítélték hétfőn Jorge Videla volt argentin államfőt és Emilio Masserát, az egyik junta tagját. Argen­tínában a szövetségi bíróság nyolc hónapig tartó per után hozta meg ítéleteit több volt katonai vezető ellen gyilkos­ságokért, több ezer ember megkínzásáért és elhurcolá­sáért. A bíróság az országot 1976 —83 között kormányzó három katonai junta kilenc tagja, köztük három államfő felett ítélkezett. Roberto Viola tá­bornokot 17 évi szabadság- vesztésre, Armando Lambru- sini nyugalmazott tengerna­gyot nyolc évre, Orlan­do Agostit, a légierő volt főparancsnokát pedig négy és fél évi börtönre ítél­ték. Leopoldo Galtieri táborno­kot, a volt államfők egyikét és három további főtisztet felmentették a vádak alól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom