Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

2 NÉPÚJSÁG 1*85. decMBber 9, Az építők szakszervezetének kongresszusa Mai kommentárunk Elterelő hadművelet Hétfő reggel második fordulójukhoz érnek a spanyol— amerikai katonai tárgyalások az ibériai országban állo­másozó idegen csapatok létszámának csökkentéséről. Ha volt már a politikában „elterelő hadművelet”, hát ez a mostani manőver éppenséggel az. Méghozzá nem is túl­ságosan álcázott figyelemelterelésről van szó: aki nyo­mon követi a madridi politika alakulását, első pillantás­ra láthatja: a márciusi népszavazás előtt Fellipe Gonzá- lez kormánya meg szeretné nyerni a tömegek jóindula­tát. Kora tavasszal ugyanis referendum dönt arról, vajon továbbra is a NATO tagja maradjon-e Spanyolország, vagy pedig vonuljon ki az Atlanti Szövetség politikai szer. vezetéből is. A szocialista párti kormány, mely kezdetben ellenezte a NATO-tagság fenntartását, most már más véleményen van. Az ország január 1-ítől a Közös Piac tagja lesz, s az alku már korábban is nyílt lapokkal zaj­lott: a gazdasági előnyökért cserébe a katonai együtt­működést kellett adni. A tömegek körében azonban rendkívül népszerűtlen a NATO-tagság gondolata, s a szocialisták 1982-es válasz­tási kampányük során túlságosan is sikeresen érveltek jelenlegi álláspontjuk ellen. Amióta tavaly egy magas rangú amerikai katonapolitikus azt nyilatkozta, hogy szükség esetén a madridi kormány beleegyezése nélkül is telepftenénék atomfegyvereket a spanyolországi USA- támaszpontokra, a forróvérű Ibériáik döntő többsége he­vesen követeli az 1953-as spanyol—amerikai katonai szer­ződés felülvizsgálatát is. Az amerikai atomfegyvereket egyébként Franco halála után, 1976-ban kivonták Spa­nyolországból, ám az Egyesült Államok nagy jelentősé­get tulajdonít katonai jelenléte további fönntartásának. Jelenleg négy amerikai támaszponton 12 500 katona tel­jesít szolgálatot. A rotai haditengerészeti kikötő és a Madrid, illetve Sevilla közelében lévő három repülőtér nagy szerepet játszik a Pentagon európai felvonulási ter­veiben, valamint a Közel-Keletre irányuló csapat. és fegyverszállításokban is. A Kanári-szigetekről és a Gib- raltári-szoros partjáról fontos hajózási utak tarthatók megfigyelés — és ha kell, tűz — alatt. A mostani tárgyalások első fordulója során nyilván­való lett, hogy a Pentagon ragaszkodik a jelenlegi nagy­ságrendek megőrzéséhez, s csupán kisebb csökkentések­hez hajlandó hozzájárulni — a népszavazás kedvező ki menetele esetén. Ellenkező esetben nem kizárt, hogy nö­velni fogják az itt állomásoztatott katonák számát — persze kizárólag „biztonsági okokból”. Az „elterelő hadművelet” tehát gőzerővel folyik. Kér­dés, hogy a referendumon döntő szerephez jutó töme­geket mennyire vezeti félre az a mostani többfelvonásos színjáték. HORVÁTH GÁBOR Magyar-jugoszláv kapcsolatok Példák a határ mentéről Az építők székházában szombaton, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete XXXIV. kongresszusának második napján folytatták a vitát a központi vezetőség írásos be­számolója, a szóbeli kiegé­szítés és a határozati javas­lat fölött. Megjelent a kong­resszuson Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, az Elnöki Ta­nács elnöke, Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára. A vitában többen is szól­tak arról, hogy az építő­anyagipari vállalatok dolgo­zói rendkívüli erőfeszítéseket tettek a magánépítkezések anyagigényeinek kielégítésé­re, s mostanra — miután a kereslet is csökkent — az üzemekben olyan magas készlet halmozódott fel, amely gazdálkodásukban nagy gondot okoz. Ezért so­kan felvetik — főleg a tégla­iparban — jó néhány régi gyár leállításának szükséges­ségét is. Egyebek között eh­hez kapcsolódott felszólalá­sában az építésügyi és város. fejlesztési miniszter, aki az eddigi eredményeket elismer­ve azt hangsúlyozta, hogy a következő években is alap­vető cél az igényeket kielé­gítő és kiegyensúlyozott épí­tőanyag-kínálat fenntartása, az eddiginél nagyobb válasz­tékban és jobb minőségben. Egyetértett azzal, hogy intéz­kedni kell a gazdaságtalan termelést illetően, ám első­sorban a téglagyárak re­konstrukciós programjának folytatására, tehát korszerű­sítésre van szükség, s csak a legrosszabb körülmények kö­zött működő egy-két öreg gyár termelésének megszün­tetése kerülhet szóba. A tanácskozás második napján kért szót Losonczi Pál. Az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban rá­mutatott arra: a rajtunk kí­vül álló okok is hozzájárul­tak gazdasági helyzetünk romlásához, de az is világos­sá vált, hogy gopdjaink okait elsősorban magunkban kell keresni. Nem, vagy csak kés­ve készültünk fel a változá­sokra. Nem számoltunk az­zal, hogy a .számunkra oly fontos energiahordozóknak nemcsak az ára szökik ma­gasra, hanem ezek beszerzé­se is mind nehezebb. Üjab- ban csökken ugyan az ener­giahordozók és a nyersanya­gok ára, de sajnos a magyar termékeket is csak olcsób­ban értékesíthetjük a nem­zetközi piacokon. Tovább romlik tehát a cserearány, hiszen például az a fejlett technika, amelyre szüksé­günk lenne, ma még többe kerül, mint eddig. Ez az újabb cserearányromlás jelentős részben a mi munkánk fo­gyatékosságaiból következik, mert drágán termelünk, amit a piacon senki sem hajlandó elismerni. Losonczi Pál ezután arról szólt, hogy az előttünk álló években folyamatosan fej­lesztenünk kell a gazdaság- politikát és gazdaságirányí­tási rendszerünket is. Cél­jainkat szolgálja a valóság változó igényeihez igazodni igyekvő szabályozórendszer is. Losonczi Pál utalt arra, hogy az építők kongresszu­sán és másutt is elhangzot­tak bírálatok a gazdaság- irányításról, ám — mint hoz­zátette: — el kell gondol­kodni azon, hogy ugyanazon szabályozórendszer mellett vannak kiválóan működő vállalatok, s vannak olya­nok is, amelyek talán saját munkájuk gyengeségei he­lyett okolják a szabályozó­kat. Az utóbbi években úgy véltük — mondotta Losonczi Pál —, hogy a beruházások csökkenése nem lehet hátrá­nyos az ágazat számára, mert a kevesebb építési fel­adat módot adhat az iparág szervezett rendezésére, a ter­melékenység növelésétől egé­szen a minőség javításáig. Meg kell mondani azonban, hogy az utóbbi években to­vább csökkent a termelő be­rendezések és egyéb eszkö­zök kihasználtsága, s ezzel romlott a vállalatok munká­jának gazdaságossága. Ennél is súlyosabban esik latba, hogy a nagyvállalatok nem igazították hozzá vezetési és irányítási rendszerüket a ki­sebb méretű építési felada­tok elvégzéséhez. Losonczi Pál részletesen beszélt arról, hogy növeked­nek az építőiparral szemben támasztott követelmények. A vállalatoknak nemcsak határainkon túl, hanem az országon belül is fel kell venniük a versenyt a kül­földi vállal kozákkal. Ebben a versenyben csak akkor ké­pesek -helytállni, ha belső rendjüket, irányítási és ve­zetési módszereiket, vállal­kozási készségüket fejlesz­tik, s így meggyorsítják a munkát, javítják a pontos­ságot, a minőséget, a fegyel­met. A magyar vállalatok képesek erre a megújulásra, az egyre szigorúbb követel­mények teljesítésére. Losonczi Pál végül arról szólt, hogy a következő öt évnek élénkülést kell hoznia a gazdaságban, s egyben a beruházási tevékenységben is. Rámutatott arra, hogy az ágazatnak nemcsak az épít­kezések minőségét, a terme­lékenységet, az eszközök ki­használtságát, csökkentve a kivitelezési időt és az építési költségek növekedésének ütemét. Ehhez a munkához kívánt sok sikert az ágazat valamennyi dolgozójának. A vita után a kongresszus határozatot hozott a szak- szervezet következő ötéves munkájának feladatairól. Ebben megjelölte azokat a gondokat is, amelyek megol­dásában a SZOT támogatá­sát igényli, s központi intéz, kedéseket tart szükségesnek. Többek között indokoltnak látják, hogy részletes felül­vizsgálat alapján segítséget kapjon helyzetének javításá­hoz a kő- és kavicsipar. Az építésügyi tárcától azt kérik, hogy minél előbb jelentesse meg a műszaki tervezési munkák feltételeit korszerű­sítő jogszabályt, amely szá­mos megkötöttség feloldásá­val javítja a vállalati gaz­dálkodás feltételeit. A kongresszus dokumentu­mainak elfogadása után meg­választották a szakszervezet vezető testületéit és tisztség­viselőit. Az elnök Somogyi Sándorné, a főtitkár ismét Gyöngyösi István lett, titkár G. Nagy János, Somogyi Gyula és Takács László. (MTI) # A hét végén tartotta kong­resszusát a Közlekedési Dol­gozók, a Közalkalmazottak, a Bőripari Dolgozók és az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete is. PANORAMA BUDAPEST Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a magyar—NDK gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság magyar tagozatának elnöke vasár­nap Berlinbe utazott, ahol a bizottság NDK-beli társelnö­kével, Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök-helyettessel a kétoldalú együttműködés to­vábbfejlesztésével összefüggő kérdésekről folytat tárgyalá­sokat. BELFAST Szombaton este Észak-Ir- országban lelőttek két rend­őrt a szélsőséges ír Köztár­sasági Hadsereg tagjai. Bel­fasttól közel száz kilométer­re, Ballygawley városban tá­madták meg a rendőröket és néhány perccel később po­kolgéppel súlyos károkat okoztak egy kis rendőrőrs épületében. Ezzel már hétre emelkedett azoknak az áldo­zatoknak a száma, akik a november 15-én kötött ír— brit megállapodás óta vesz­tették életüket merénylet következtében. PEKING December 2-től 7-ig Ernőd Péternek, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa elnökének, a KISZ KB titkárának ve­zetésével a Kínai Ifjúsági Szövetség meghívására ma­gyar ifjúsági delegáció tett látogatást Kínában. A kül­döttséget fogadta Vang Gsao-Kuo, a KKP KB tit­kára. BUKAREST A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó számos ked­vező eredménnyel járt — ál­lapították meg a Román Kommunista Párt KB Politi­kai Végrehajtó Bizottságának ülésén Bukarestben. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottsága a Varsói Szerződés­hez tartozó országok vezetői­nek prágai találkozójáról szóló beszámolót vitatta meg. A hírre, hogy Lázár György, a Minisztertanács elnöke Jugoszláviába látogat, odafigyel az ember. És ez érthető, hiszen szinte nincs olyan polgára hazánknak, aki ne került volna valami­lyen formában kapcsolatba déli szomszédainkkal, aki ne érdeklődne az iránt: miként alakul kétoldalú együttmű­ködésünk. Kapcsolataink sokrétűek, kiegyensúlyozottak, rende­zettek. Ezt bizonyítja a töb­bi között a mostani kor­mányfői találkozó. S ezt bi­zonyítják a néhány napja aláírt ötéves árucsere-forgal­mi egyezmény adatai is. Ezekből kiderül, hogy áru­csere-forgalmunk 1986—1990. között 50 százalékkal nő az előző ötévihez képest, és mintegy 5 milliárd dollár értéket képvisel majd. To­vább emelkedik a hosszú tá­vú ipari együttműködések, termelési kooperációk ará­nya, s ez azért is örvende­tes, mert máris ígéretesek az eredmények a műtrágya- és cellulózgyártásban, a vasko­hászatban, a közúti és sze­mélygépkocsi-gyártásban, a szerszámgépiparban, az elektronikában. Az előttünk álló öt esztendőben szembe­tűnő előrelépést irányoznak elő a határmenti árucseré­ben: a mostani 100 millió dollárról a tervidőszak vé­gére 120 millió dollárra nő az itteni forgalom. De ha a hétköznapok gya­korlatát nézzük, akkor is csak azt mondhatjuk: ter­mészetes számunkra, hogy az üzletekben jugoszláv ter­mékek sokaságával találkoz­hatunk, így például jugo­szláv színházak vendégszere­peinek nálunk, vagy ha a nyári programokat tervez­getjük, a külföldi lehetősé- sek sorában az elsők között gondolunk egy jugoszláv ten­gerparti nyaralásra. S to­vábbra is a hétköznapoknál maradva természetes, hogy a határmenti területeinket, megyéinket, városalinlkat szo­ros, tesvéri szálak fűzik egy­máshoz. A szegedieket Sza­badkához, a bajainkat Zom- borhoz, a pécsieket Eszékhez, a szombathelyieket Maribor­hoz. Az itt élő emberek fel­ismerték a földrajzi közelség adta lehetőségeket, tudnak egymás örömeiről, gondjai­ról. Ennek tudható be, hogy a határmenti árucsere négy esztendő alatt megötszöröző­dött, hogy hiánycikkekből (téglából, cserépből, hűtőszek­rényből, csecsemőrulhából) érkeztek szállítmányok a szomszédból. Hogy például a Mohács körzetében termesz­tett cukorrépát a szabad ke- paoitással rendelkező bellyei kombinát gyáraiban dolgoz­zák fel, s a késztermék 70 százalékát visszakapják a baranyai gazdaságok. Mintha nem is léteznének a földrajzi határok, olyan bensőségesek ezek a kapcsolatok. Országos méretekben is ha­sonló eredményeket mutat­hatunk fel. Jugoszláviában megszokott látvány az uta­kon a Rába-toamion, mint ahogy nálunk egyre népsze­rűbbek a Zastava személy- gépkocsik. A magyarok keze- munkáját dicséri Zadar mel­lett az obrováoi timföldgyár, az újvidéki Duna-feíd. Ki­terjedtek kulturális kapcso­lataink is: egyetemeket, fő­iskolákat, színházakat fűznek szoros szálak egymáshoz, rendszeres az ösztöndíjasok, a lektorok cseréje. Együtt­működésünk ápolásában je­lentős a szerepük a Magyar- országon élő délszláv, és a Jugoszláviában élő magyar nemzetiségeknek, a barátság hídját erősítik a két ország, népeink között. K. S. Pillantás a hetre Belpolitikai életünk legfontosabb eseménye ezen a hé­ten a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa: december 13- án délután 2 órakor kezdődik az Építő-, Fa. és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszervezetének Rózsa Ferencről elnevezett művelődési házában, Budapesten. * A kromatográfiás eljárások ipari alkalmazása című elő­adással a svéd Phamacia Biotechnology Intézet kép­viselője nyitja meg Budapesten december 9-én azt a két­napos rendezvényt, melynek célja, hogy beszámoljon a különböző kromatográfiákkal történő szétválasztások leg­újabb eredményeiről. Az ankéton világhírű műszergyár­tók, olyanok, mint a francia Chromatelf és Gilson cé­gek mutatják be termékeiket. * Becslések szerint Angliában évente 100 millió font ér­tékű játékprogramot tulajdonítanak el. A szoftverlopás divatos dolognak és jövedelmező üzletnek tekinthető a fejlett ipari országokban. És mi a helyzet itthon? A szoftvervédelem gyakorlatát beszélik meg a hazai szak­emberek december 10-én délelőtt Budapesten, a Technika Házában. * 1986. január elsejétől hazánkban is árusítanak ólom­mentes benzint. Ennek részleteiről és az ÁFOR új szol­gáltatásairól tart tájékoztatót december 10-én délelőtt Budapesten, a Magyar Sajtó Házában az ÁFOR Ásvány­forgalmi Vállalat és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt. ♦ ' Sugárbiológiai kutatások a tumorterápia tervezésében címmel előadássorozatot rendeznek december 13-án Bu­dapesten, a MTESZ Kossuth téri székházában. Egyebek mellett a sejtek és sejtrendszerek sugárérzékenységét befolyásoló tényezőkről hangzik el ismertető. Válogatás a hót külpolitikái eseményeiből A karácsonyi ünnepek és az esztendő vége előtt szokás szerint meglehetősen élénk a nemzetközi politikai élet. A hét minden napjára jut valami a hírügynökségek előre­jelzéseiből, s bár többször is szó lesz Európán kívüli or­szágokról, mind a hét esemény színhelye az öreg föld­részen lesz. Hétfő: Moszkvában évi rendes ülését tartja a szovjet- amerikai kereskedelmi tanács. A kát ország gazdasági kapcsolatai rövid .idővel ezelőtt még a mélyponton voltak, most azonban — Genf szellemében — meglehetősen gyors növekedéssel számolnak mindkét fél közgazdászai. Kedd: Oslóban átadják a Nobel-békedíjat, míg a svéd fővárosban, Stockholmban, a szakmai Nobel-díjak kiosz­tására kerül sor. A Nobel-békedíj a korábbiakban gyak­ran volt manipulációk tárgya, odaítéléséről elsősorban po­litikai tényezők alapján döntöttek. Most az orvosok a nuk­leáris háború ellen nevű szervezet kapja a díjat — mél­tán. Szerda: Párizsban az afrikai volt francia gyarmatok tar­tanak csúcstalálkozót. Bár a gyarmatbirodalom már vég­legesen a múlté, az anyaország gazdasági, politikai és kulturális befolyása még mindig nagyon jelentős ezekben a többnyire nagyon szegény fejlődő országokban. Csütörtök: Brüsszelben a NATO-'tagországok külügymi­niszterei vesznék részt a miniszteri tanács téli üléssza­kán, Az utóbbi idők jelentős világpolitikai eseményei, a Szovjetunió és a szocialista országok élénk külpolitikai aktivitása újfajta hozzáállást követel az atlanti tömb részéről is — legalábbis így diktálná a józan ész. Péntek: A „zöldek” pártja Offenburgban országos ér­tekezletet tart. A belső ellentétektől és fokozódó külső nyomástól szenvedő mozgalom éppen most érte el egyik legnagyobb sikerét: a szociáldemokraták oldalán kor­mányzó párt lett Hessenben. Az NSZK-ban ennek elle­nére kételkednek abban, hogy a nagyon is sokszínű „zöl­dek” rövid távon alkalmazkodni tudnak a parlamenti demokrácia játékszabályaihoz, ők mindenesetre se nem pesszimisták, se nem babonásak: 13-án, pénteken kezdik a tanácskozást. Szombat: Genfben az ENSZ képviselői a ciprusi török közösség vezetőivel tárgyalnak a szigetországot megosztó válságról, a lehetséges megoldás módozatairól. Jelenleg nemcsak a törökök, de a görög politikusok egy része is elveti a kompromisszumos megállapodás lehetőségét. Vasárnap: Portugáliában helyhatósági választásokat tartanak. Ez az utolsó jelentős politikai erőpróba a jövő évi elnökválasztás előtt, s egyszersmind egyfajta baromé­ter is, melynek állása alapján majd jósolni lehet a kö­vetkező, sokkal lényegesebb választási csatározás kime­netelére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom