Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. december 1. NÉPÚJSÁG s Együttműködés és munkamegosztás Tulajdonképpen egy másik tanácskozásról szólók, ---------£-----------------— mielőtt az igazi mondandómra rá­térnék. S előrebocsátom azt is, hogy lényegtelennek találom ez esetben annak az ominózus tanácskozásnak helyét és ide­jét mejelöirti, mivelhogy — sajnos — hasonló „élményben” többször részesülhettünk. Tehát egy bizonyos közérdekű témáról tárgyaltak az illetékesek. Ki-ki elmondta vélemé­nyét, javaslatait, s azt, hogy — munkahelye, illetve a tö­megszervezet, melyben tevékenykedik — mit tett az ügy érdekében, magyarán milyen eredményeket „tudhat(nák)” maguk mögött. S ebből lett a purparlé. Durván fogalmazva elkezdődött a veszekedés az eredményekért, melyeket min­denki saját magának tulajdonított. Megjegyzem, olyan témá­ról volt szó, melyben a célba érést egy szerv nem garantál­hatja, hanem a közös munka, az együtt dolgozás hozhat csak igazi eredményt. Ügy éreztem, hogy ebben az esetben is közös Sikerről lehet beszélni, a még csak zöld színű gyü­mölcs mindannyioké, ahogyan az érettet is a közös kosárba tehetik — együtt. S ezek után talán meg kellett volna lepődnöm a Vörös- kereszt Tolna megyei vezetősége legutóbbi ülésén, amikor a vezetőség együttműködésénék tapasztalatairól tárgyaltaik, hiszen az írásos anyag és a hozzászólók szaval egyaránt egy kiegyensúlyozott, mindenki számára természetes kooperá­ciót tükröztek. A vita, mély egyértelműen és kizárólag jobbító szándékú volt, ötleteket, módszertani javaslatokat, a közös tevékenység még rendszeresebbé tételét taglalta. Senkinek nem jutott eszébe, hogy akár egy mondat erejéig is a saját érdemeit helyezze reflektorfénybe, s árnyékolja másokét. Szóval együtt szántották, együtt vetettek, s igen­csak természetes, hogy együtt aratnak — mindiannyionk hasznára. S hozzá kell fűzni azt a tényt is, hogy legalább húsz „társszerv”, azaz intézmény, társadalmi és tömegszer­vezet képviselője ült a tárgyalóasztal körül. A tárna szem­pontjából tulajdonképpen nem fontos — vagy mégis az? — amit még elmondok, de úgy érzem, nem hagyhatom szó nél­kül a dolgot. Egy óra és néhány perc volt a „vita”, az egyet­értő vita időtartama. Mintha a hozzászólások időtartamát illetően is élne közöttük valamiféle .megállapodás”. Tizen­négyen mondták el véleménvülket. Már ebből egyértelmű, hogy mindenki célratörően fogalmazott, nem tiszteletkörö­zött senki, s csak addig beszéltek, amíg volt mit mondani- ok. Ezen felül pedig? „Nem csatlakoztak az előttük szóló­hoz”, nem azt hangsúlyozták, hogy kivel és miben értenek esvet, nem biztosították a résztvevőket, hogy jónak ítélik „X” elvtárs ..felvetett véleményét”, egyszerűen nem ismé­telték egymást. Az írásos beszámoló igen szimpatikusán fogalmazza meg, hogy a gyakorlat bebizonyította: „A társadalmi munka- megosztásból ránk háruló feladatokat a megyei vezetőségünk csakis az állami és társiadialmi szervekkel kialakított együtt­működés alapján tudja a kívánt színvonalon megoldani”. Egyébként jellemző egymás testületéiben való kölcsö­nös részvétel. (Ez is az együttműködés egyik formája...) A Vöröskereszt megyei vezetőségében és a bizottságokban 33-ian huszonegy együttműködő szervet képviselnek. A veze­tőség, valamint az apparátus tagjai tizenhárom különböző mesvei szintű szervezetben képviselik a Vöröskeresztet. Az egymás munkájában való kölcsönös részvétel hozzájárulhat eevebek között ahhoz, hogy egymás terveiről, határozatai­ról ...rövid úton” értesüljenek, de lehetőséget biztosít információszerzésre, a tapasztalatdk összegyűjtésére, ki'nek- kinék salát szervezete programba gazdagítására, ugyanakkor a közös ügy, a közös célok szolgáffására. A vöröskereszt meave; titkára kifejtette, hogy kad­--------- verő változást jelentene, ha megye’ szinten megvalósulnia a koordináció a tervkészítésiben és végrehajtásban egyaránt. Ezáltal lehetőség nyílna az át­fedések kiküszöbölésére, a feladatokban a munkamegosztás már tekének és minőségének egyeZtetéiére. az érdékelt szer­vek saját feladatainak karakteres megjelenítésére, növe­kedhetne a tájkozottság és az egymás munkája iránti tisz­telet. A résztvevők emlékezetében sokáig megmaradó tanács­kozáson részt vett dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főttkára is, aki elismeréssel szólt megyénkben a Vörös- kereszt, a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a ta­nácsok együttműködéséről. Véleménye szerint — ezzel *s egyetérthetünk — a társadalmi munkamegosztásból kiala­kuló együttműködés akkor lehet igazán hatékony, ha min­den szervezetnek megvan a sajátos programja, önálló arcu­lata. Közös feladatainkat csak a legszorosabb együttműködés jegyében lenne szabad végezni, hiszen a párhuzamosságok­ban rengeteg a vesztett energia. Tehát úgy kell gazdálkod­ni, hogy a társadalmi munkamegosztás optimális legyen, kinek-kinek vállalásához, erejéhez és szakterületéhez ido­muljon a munka, azaz része legyen mindenkinek a válla­lásban és a végrehajtásban egyaránt. A teljességre törekvés igénye nélkül néhány példát fel- sorakoztatök, melyek mind-mind bizonyítékai a testületek, szervezeteik, intézmények közös munkálkodása eredményi­nek, s természetesen hozzá téve azt. hogy az együttműkö­dés tartalmd jegyei is változtak, fejlődtek az utóbbi időben. Az együttműködés széles Skáláján egyre növekvő szerep­hez jutottak a szociálpolitikai, településtisztasági, a réteg- politikai — ezen belül is a fiatalók, veszélyeztetett helyze­tűek, az idősek — gondjaival, s azok megoldásával össze­függő tettek sokasága. A sok-sok konkrét ákdió, rendezvény sorolásába bele sem fogok, hanem helyette elmondom, min tűnődtem aközben, míg e sorokat írtam. Kérem nézzék el nekem, hogy látszólag témát váltok, —--------- de ez igazán csak látszólagos. Pontosan fogal­m azva, a téma környékén időzök. Szóval azt hiszem, hogy az ismertetett együttműködési forma akár írott, akár írat­lan, szabályokkal kiterjeszthető az élet bármely területére. Ügy gondolom, hogy legyen szó munkahelyről, azon belül kisebb és nagyobb kollektíváról; kis- és nagy gyermekek közösségéről, egy-egy klubról, avagy a családról: egyszerűen nélkülözhetetlen a benne élők, dolgozók együttműködése. Szóval amolyan jó szándékú, egymásban bízó. s egymásban nem vetélytársat látó emberek együttműködésére, akik az ügyet, melyben bíznak, igaz hittel, egymást támogatva — pártfogolják, egyenletes és határozott lépésekkel közelít­hetnek a cél felé. S végezetül egy mondat: együttműködéseinkben nagy- nagy lehetőségek rejlenek. — hm — Télapó az óvodában Ajándékra várva Műsor a Télapónak A Télapó személyesen Megllletődve Ajándékcsomag minden gyereknek ötven gyerek » Télapó elótt Fotó: Bakó Jenő A Szekszárdi Rákóczi úti óvoda kisgyerekeit is meg­látogatta a héten a Télapó. Ezeket a képeket ezen alkalomból készítettük kicsinyeknek és a nagyoknak is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom