Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
1985. december 1. NÉPÚJSÁG s Együttműködés és munkamegosztás Tulajdonképpen egy másik tanácskozásról szólók, ---------£-----------------— mielőtt az igazi mondandómra rátérnék. S előrebocsátom azt is, hogy lényegtelennek találom ez esetben annak az ominózus tanácskozásnak helyét és idejét mejelöirti, mivelhogy — sajnos — hasonló „élményben” többször részesülhettünk. Tehát egy bizonyos közérdekű témáról tárgyaltak az illetékesek. Ki-ki elmondta véleményét, javaslatait, s azt, hogy — munkahelye, illetve a tömegszervezet, melyben tevékenykedik — mit tett az ügy érdekében, magyarán milyen eredményeket „tudhat(nák)” maguk mögött. S ebből lett a purparlé. Durván fogalmazva elkezdődött a veszekedés az eredményekért, melyeket mindenki saját magának tulajdonított. Megjegyzem, olyan témáról volt szó, melyben a célba érést egy szerv nem garantálhatja, hanem a közös munka, az együtt dolgozás hozhat csak igazi eredményt. Ügy éreztem, hogy ebben az esetben is közös Sikerről lehet beszélni, a még csak zöld színű gyümölcs mindannyioké, ahogyan az érettet is a közös kosárba tehetik — együtt. S ezek után talán meg kellett volna lepődnöm a Vörös- kereszt Tolna megyei vezetősége legutóbbi ülésén, amikor a vezetőség együttműködésénék tapasztalatairól tárgyaltaik, hiszen az írásos anyag és a hozzászólók szaval egyaránt egy kiegyensúlyozott, mindenki számára természetes kooperációt tükröztek. A vita, mély egyértelműen és kizárólag jobbító szándékú volt, ötleteket, módszertani javaslatokat, a közös tevékenység még rendszeresebbé tételét taglalta. Senkinek nem jutott eszébe, hogy akár egy mondat erejéig is a saját érdemeit helyezze reflektorfénybe, s árnyékolja másokét. Szóval együtt szántották, együtt vetettek, s igencsak természetes, hogy együtt aratnak — mindiannyionk hasznára. S hozzá kell fűzni azt a tényt is, hogy legalább húsz „társszerv”, azaz intézmény, társadalmi és tömegszervezet képviselője ült a tárgyalóasztal körül. A tárna szempontjából tulajdonképpen nem fontos — vagy mégis az? — amit még elmondok, de úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül a dolgot. Egy óra és néhány perc volt a „vita”, az egyetértő vita időtartama. Mintha a hozzászólások időtartamát illetően is élne közöttük valamiféle .megállapodás”. Tizennégyen mondták el véleménvülket. Már ebből egyértelmű, hogy mindenki célratörően fogalmazott, nem tiszteletkörözött senki, s csak addig beszéltek, amíg volt mit mondani- ok. Ezen felül pedig? „Nem csatlakoztak az előttük szólóhoz”, nem azt hangsúlyozták, hogy kivel és miben értenek esvet, nem biztosították a résztvevőket, hogy jónak ítélik „X” elvtárs ..felvetett véleményét”, egyszerűen nem ismételték egymást. Az írásos beszámoló igen szimpatikusán fogalmazza meg, hogy a gyakorlat bebizonyította: „A társadalmi munka- megosztásból ránk háruló feladatokat a megyei vezetőségünk csakis az állami és társiadialmi szervekkel kialakított együttműködés alapján tudja a kívánt színvonalon megoldani”. Egyébként jellemző egymás testületéiben való kölcsönös részvétel. (Ez is az együttműködés egyik formája...) A Vöröskereszt megyei vezetőségében és a bizottságokban 33-ian huszonegy együttműködő szervet képviselnek. A vezetőség, valamint az apparátus tagjai tizenhárom különböző mesvei szintű szervezetben képviselik a Vöröskeresztet. Az egymás munkájában való kölcsönös részvétel hozzájárulhat eevebek között ahhoz, hogy egymás terveiről, határozatairól ...rövid úton” értesüljenek, de lehetőséget biztosít információszerzésre, a tapasztalatdk összegyűjtésére, ki'nek- kinék salát szervezete programba gazdagítására, ugyanakkor a közös ügy, a közös célok szolgáffására. A vöröskereszt meave; titkára kifejtette, hogy kad--------- verő változást jelentene, ha megye’ szinten megvalósulnia a koordináció a tervkészítésiben és végrehajtásban egyaránt. Ezáltal lehetőség nyílna az átfedések kiküszöbölésére, a feladatokban a munkamegosztás már tekének és minőségének egyeZtetéiére. az érdékelt szervek saját feladatainak karakteres megjelenítésére, növekedhetne a tájkozottság és az egymás munkája iránti tisztelet. A résztvevők emlékezetében sokáig megmaradó tanácskozáson részt vett dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főttkára is, aki elismeréssel szólt megyénkben a Vörös- kereszt, a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a tanácsok együttműködéséről. Véleménye szerint — ezzel *s egyetérthetünk — a társadalmi munkamegosztásból kialakuló együttműködés akkor lehet igazán hatékony, ha minden szervezetnek megvan a sajátos programja, önálló arculata. Közös feladatainkat csak a legszorosabb együttműködés jegyében lenne szabad végezni, hiszen a párhuzamosságokban rengeteg a vesztett energia. Tehát úgy kell gazdálkodni, hogy a társadalmi munkamegosztás optimális legyen, kinek-kinek vállalásához, erejéhez és szakterületéhez idomuljon a munka, azaz része legyen mindenkinek a vállalásban és a végrehajtásban egyaránt. A teljességre törekvés igénye nélkül néhány példát fel- sorakoztatök, melyek mind-mind bizonyítékai a testületek, szervezeteik, intézmények közös munkálkodása eredményinek, s természetesen hozzá téve azt. hogy az együttműködés tartalmd jegyei is változtak, fejlődtek az utóbbi időben. Az együttműködés széles Skáláján egyre növekvő szerephez jutottak a szociálpolitikai, településtisztasági, a réteg- politikai — ezen belül is a fiatalók, veszélyeztetett helyzetűek, az idősek — gondjaival, s azok megoldásával összefüggő tettek sokasága. A sok-sok konkrét ákdió, rendezvény sorolásába bele sem fogok, hanem helyette elmondom, min tűnődtem aközben, míg e sorokat írtam. Kérem nézzék el nekem, hogy látszólag témát váltok, —--------- de ez igazán csak látszólagos. Pontosan fogalm azva, a téma környékén időzök. Szóval azt hiszem, hogy az ismertetett együttműködési forma akár írott, akár íratlan, szabályokkal kiterjeszthető az élet bármely területére. Ügy gondolom, hogy legyen szó munkahelyről, azon belül kisebb és nagyobb kollektíváról; kis- és nagy gyermekek közösségéről, egy-egy klubról, avagy a családról: egyszerűen nélkülözhetetlen a benne élők, dolgozók együttműködése. Szóval amolyan jó szándékú, egymásban bízó. s egymásban nem vetélytársat látó emberek együttműködésére, akik az ügyet, melyben bíznak, igaz hittel, egymást támogatva — pártfogolják, egyenletes és határozott lépésekkel közelíthetnek a cél felé. S végezetül egy mondat: együttműködéseinkben nagy- nagy lehetőségek rejlenek. — hm — Télapó az óvodában Ajándékra várva Műsor a Télapónak A Télapó személyesen Megllletődve Ajándékcsomag minden gyereknek ötven gyerek » Télapó elótt Fotó: Bakó Jenő A Szekszárdi Rákóczi úti óvoda kisgyerekeit is meglátogatta a héten a Télapó. Ezeket a képeket ezen alkalomból készítettük kicsinyeknek és a nagyoknak is.
