Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-05 / 285. szám

1985. december 5. Képújság 5 Az építőipar, év vége előtt Tolna megye építőipari vállalatainak és szövetkeze­teinek tettük fel a kérdést, hogyan teljesítik terveiket az idei évben? Van-e lemara­dás és milyen munkákat kel! még befejezni. TOTÉV Balogh Lajos gazdasági igazgató: — Termelési terve­inket a 85-ös évben teljesí­teni tudjuk, sőt 2—3 száza­lékkal túl is teljesítjük. Et­től függetlenül egyes épít­kezéseinknél konkrétan a szekszárdi 33-as lakás épí­tésénél a tervhez képest le­maradásunk van. A baktai 10-es jelű épület befejezés előtt ál'l. Az átadási határ­idő december 20. Az átvé­tel után itt úgy látjuk túl nagy lesz a hiánypótlás. A túlteljesítést újabb mun­kák vállalásával érjük el. A második félévtől kezdtük a GAMSZÖV bátaszéki meg­rendelésének teljesítését, a csarnoképítést. A munkála­tok az ütemezéshez képest jól haladnak. Távolabbi he­lyeken, így Peremartonon közösségi létesítményeket építünk és gyors ütemben készülünk el az óvoda kor­szerűsítésével. A szekszárdi szolgáltató- ház építéséről Darvas József főépítésvezető ad tájékozta­tást: — A városi tanács pénzügyi lehetőségei alapján a 86-os év második félévére tervezzük az építkezés befe­jezését. A munka ütemét eszerint alakítottuk ki. A napokban készül el a leendő üzem hőközpontja, amely a Széchenyi utcai lakóházak fűtését is biztosítja. A téli belső munkálatokhoz „ter­melő” fűtés mellett fejezzük be a belső helyiségek építé­sét. Jelenleg a tetőszigetelés­nél tartunk, és ezeket még a kemény tél beállta előtt igyekszünk befejezni. TÁÉV Chrenoczy László főmér­nök, műszaki igazgatóhelyet­tes: — Az 1985. évi gazda­sági terveket előreláthatólag az elvárásoknak megfelelően teljesíteni fogjuk. Ezen be­lül Szekszárdon a Domus- raktárt, s a nagymányoki brikettgyár üzemcsarnokát november végén és decem­ber elején adtuk át. A Komlón vállalt lakások át­adási ideje december 15-én lesz. Az összesen 704 lakás­építésből októberig 511-et már átadtunk. Novemberben 108-at adtunk át, a maradék 45 lakást pedig december 15- ig igyekszünk elkészíteni. Tolna megyében és Szek­szárdon lakásépítési kötele­zettségeinknek eleget tettünk. A Pécs bányai rendező pá­lyaudvaron a mozdonyjavító üzem átadására is sor ke­rült, csak a járulékos szo­ciális létesítmények átadása marad december közepére. Paks, Építőipari Szövetkezet Kern István, szövetkezeti elnök: — Szövetkezetünk termelési feladatait az idén is teljesíti. A programban meghatározott 11 lakásos épületet már július 30-án átadtuk. Jelenleg 2 millió forintos felújítási és kar­bantartási költséggel a föld­hivatal részére alakítunk át egy épületet. Reméljük, a műszaki átadást Mikulás napján teljesíteni tudjuk. A Faddon épült téesz-irodaház- nál a külső építőipari mun­kákat befejeztük. Jelenleg szakembereink a belső ter­mek hideg-meleg burkolata­it, központi fűtés szerelését és festő-mázoló munkáit végzik. A februári átadási időt tartani tudjuk. A saját értékesítésű 12 la­kásos épület alapozásait be­fejeztük, decemberig szeret­nénk a garázs szintjét fel­húzni és a födémet elkészí­teni, de minden bizonnyal itt csúszások lesznek, mert az időjárás beleszól terveinkbe. Iparosok, ha A KIOSZ Tolna megyei vezetőségének legutóbbi ülé­sén többek között a szolgál­tatás, termelésfejlesztés, mun­kavédelem témák megtárgya­lását is célul tűzték ki. Ezen az ülésen hangzott el az a megállapítás is, hogy az idei esztendőben az előző évi lassú növekedési tendencia tovább folytatódott és a kis­iparosok létszáma Tolna me­gyében 5—6 fővel nőtt, így közel három és fél ezren dol­goznak már. Tovább folytat­ta a KIOSZ az innovációs munkával kapcsolatos pro­pagandatevékenységét, ami után elmondhatták, hogy 114 fő 6 millió 300 ezer forin­tot fizetett be a műszaki fejlesztési számlára és 21 pályázatot is elbírálhattak. Megállapították, hogy to­vábbra is hatékonyan tud­nak együttműködni a me­gyei és helyi politikai, tár­sadalmi és tanácsi szervek­kel és testületekkel, és öröm­mel nyugtázták, hpgy az or­szággyűlési képviselői és ta­nácstagi választásokon 55 kisiparost tanácstaggá vá­lasztották, akik közül nyol­cán vb-tagok, ketten pedig elöljárósági vezetők lettek. A megyei tanács melletti ipari, továbbá szállítási bi­zottságban, a Hazafias Nép­front bizottságaiban, a me­egybegyűlnek gyei társadalombiztosítási tanácsban megfelelően kép­viselték tagságukat. Az idén négy szakmában ötféle mestervizsgára ke­rült sor, ahol összesen 32-en tettek sikeres vizsgát. A szervezeti élet sokoldalúsá­gát bizonyította a váraljai iparostalálkozó megrendezé­se, a gödöllői országos ipa­rostalálkozón való önálló ki­állításuk, ahol 30 kisiparos mutatta be termékeit és 25 ajánlott fel a szolidaritási vásárra 20 ezer forint érték­ben termékeiből. Az orszá­gos KIOSZ Kupán a sport­ban is képviseltették magu­kat és a Tolna megyeieket, és az idén harmadszor nyer­ték meg az országos sport­szervezési versenyt is. Megrendezték a megyei építőipari napot, melyen mintegy kétszáz építőiparos vett részt. A kisipari tevé­kenység kinőtte a régi ma­nufakturális kiszolgáló for­máját, ezért fokozott figyel­met érdemel a műhelyek munka-, tűz- egészség- és környezetvédelme is. Ma már a kisiparosok is szerves részét képezik a társadalom termelőegységének, mind létszámban, mind a techni­kai színvonalat tekintve. Ez magával hozta a korszerű és modern technológiák be­vezetését a magasabb szintű szaktudást. Az új rendeletek által meghatározott felada­tok szervezésére, irányításá­ra, ellátására egy szakkép­zett, gyakorlattal rendelkező, munkavédelmi és tűzvédelmi ügyintézőt alkalmaznak, fo­lyamatosak az oktatások, a tájékoztató előadások is. A KIOSZ vezetőségi ülé­sén szó volt még a megyei küldöttgyűlés előkészítésének és a megyei alapszervezeti testületek választásának fel­adatrendszerérői is. A vá­lasztások céljaként a kis­ipari tevékenység fellendíté­sét, továbbfejlesztését, az érdekvédelem erősítését je­lölték meg. A választások időpontja 1985. december 1- től 1986. december 15-ig tart majd. Hat alapszervezetnél tartanak majd küldött-tag­gyűlést, kettőnél taggyűlést rendeznek. Az ipargyűlésen kerülnek megválasztásra az alapszervezeti taggyűlés kül­döttei, a területi intézőbi­zottságok és a szakosztályi vezetőségek, mely valószínű 1986. január eleje és feb­ruár közepe között zajlik majd le. Az alapszervezeti vezetőségek küldöttválasztó taggyűléseit, a középszerve­zeti választmányi gyűlések követik áprilisban, majd a megyei küldöttgyűlésre kerül sor várhatóan szeptember elején. Árdrágítás? A boltosok a megmondhatói annak, hogy az ármozgásokban szinte nem lehet eligazodni. Hetenként füzetre való érte­sítést kapnak, hogy mennyi cikknek megy az ára felfelé. Egy furcsa árdrágítási ügy borzolja most egy kisebb kereskedői csa­pat idegeit, s okulásképpen nem árt róla részletesebben szólni. Mindenkinek van felettese, akitől kap­ja a munka végzésével kapcsolatos tudni­valókat. A kereskedelemben, ahol szem előtt folyik a munka, különösképpen szük­séges a fegyelem, a rend. Nem tiltakozik ezen szigorúság ellen egyetlen jó kereske­dő sem. Sőt! A szabály, a rendelet, de még az ellenőrzés is megnyugtat, könnyíti az eligazodást, a munkát. A Népbolt háztartási boltja utasítást kapott, írásban, kezemben a levél — az 1545. számú — amely utasít, hogy külön­féle festési anyagok, például bécsifehér, budaiföld, stb. árát meg kell emelni. Az áremelés mértéke az ügy szempontjából nem érdekes. A tény: átírták, s más áron adták a vevőknek a portékát, mint koráb­ban. Jött a kereskedelmi felügyelőség el­lenőre, megállapította az árdrágítást. A boltvezető ellen eljárást kezdeményeztek, megbüntették 3000 forintra. A bolt vezetője hiába mondta, hogy uta­sítása volt az átárazásra. Fellebbezett, eredménytelenül. Várt. hogy a vállalat központja majd intézkedik, s méltányol­ják azt, hogy nem történt árdrágítás, ha­nem utasítás volt... Várt, s természetesen nem fizette be a háromezer forintos bír­ságot. S telt, múlt az idő, az újabb fellebbezést is elutasították még magasabb szinten. S egyszerre. november 15-én megérke­zett a szekszárdi megyei kereskedelmi fel­ügyelőség két (!) levele, az egyikben a le­tiltásról értesítik a boltvezetőt. A 546/1985 számú aktában 3000 forintról van szó. A második levelet ugyanaz a személy írta alá, ugyanazzal a dátummal, a letiltásról szóló értestés már itt kétezer forintról szól. a levél iktatószáma: 46—5/1985. Tehát, történt-e árdrágítás, milyen ér­tékben, s ki a felelős? Nem derül ki a le­velekből. Az pedig külön elgondolkodta­tó, hogy egy hatóság, azonos napon irt le­vele azonos személynek más-más összegű letiltásról adjon értesítést. Most az árdrágítás volt-e valós, vagy komolytalan az ellenőrzés? Vagy tán egy harmadik eset forog fenn? Amelyben azt látjuk igazolni, hogy az áremelkedési ügyek adminisztáció ja, ellenőrzése még sok-sok kívánnivalót hagy maga után a boltokban, a felügyelőségeken és a „fel­sőbb” szintű vezető szerveknél is. PALKOVÁCS JENŐ Időálló gyári csomagolás Hogyan lesz félmillióból hatezer? Mozdulatlan felvonószerkezet, ki nem nyitott liftajtók A helyszín: Szekszárd, a Dél-dunántúli MÉH Vállalat telepe, az időpont: 1985. no­vember 13., csütörtök reggel 9 óra. A telepre a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szekszár­di üzemének targoncája ér­kezik és egy 1971-ben gyár­tott, eredeti gyári csomago­lásiban lévő felvonószerkeze­tet szállít. Messziről lát­szik, hogy még soha nem használták. A súlya 17 má­zsa. Aztán érkezik még 10 darab, soha be nem épített és ki sem nyitott liftajtó, és egy faládában a szétfosziott csomagolás alatt drótkötél, rugók és egy csomó alkat­rész. A rakomány súlya ösz- szesen 45 mázsa, amiért ki­logrammonként I forint 55 fillért fizet a vállalatnak a MÉH. így a vasajtók, a fel­vonószerkezet és a tartozékok ellenértéké bő hatezer forint. Nyilvánvaló, hogy a fel­vonót — amikor 1971-ben gyártották — nem erre a sorsra szánták. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat Váci úti székházában kívánták be­építeni, de mint megtudtuk, a vasszerkezetek alapozását nem lőhetett megoldani, így a felmerült műszaki problé­mák miatt nem építették be. Néhány évig Budapesten vár­ta sorsának jobbra fordulá­sát, majd valamikor 1978 és 1980 között lekerült Szek- szárdra, a vállalat itteni gyáregységébe. Három évvel ezelőtt aztán elrendelték a felvonó értékesítését, akár részletekben is. Több érdek­lődő is megnézte, de vásár csak nem lett a dologból, így 1982 december 2-án selejtez­ték. A selejtezett szerkezet értéke (gyártási év: 1971!) 436 349 forint 60 fillér. A történet folytatásaként no­vember 12-én kiállítottak egy utasítást, melyben az szerepel, hogy a szekszárdi gyáregység november 15-ig a felvonót és vasajtókat adja le a MÉH-ne k.. Leadta ... Az eset kapcsán óhatatla­nul felmerül az emberben a kérdés, vajon hogyan lehet­séges az, hogy sem az 1971- ben gyártott felvonószerke- zetet, sem a hozzá tartozó liftajtót az eltelt 14 év (!) alatt nem lehetett hasznosí­tani?! Nem volt az ország­ban egyetlen olyan vállalat, üzem, gyár vagy újonnan épített irodaház, amelyhez éppen ilyen felvonószerke­zetre lett volna szükség? Nem íhibásodott meg sehol egy ilyen felvonó? Nem lehe­tett volna azt valamilyen módon munkára fogni? Több­szöri telefonálás és telex- váltás után a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat gazdasági igazgatója eljuttatta hozzánk a vállalat hivatalos állásfog­lalását. íme: — „A tárgyi lift a Budapest XIII. kerület Váci út 18. számú kilenoemeletes központi irodaépületben dolgozó 300—350 fő, a napon­ta megforduló 150—200 fős más telephelyi vállalati dol­gozó, valamint a partner­vállalati tárgyaló fél emelet­közi közlekedésére, műszaki előterv alapján került beszer­zésre. A kiviteli tervezés közbeni hatósági és szak- hatósági egyeztetések során került megállapításra annak beépíthetetlensége. A válla­lat azóta keresi a tervezett helyen beépíthetetlen lift vál­lalati és népgazdasági hasz­nosításának különböző lehe­tőségeit. Ennek sikertelensé­géhez a lift elavult típusa is hozzájárult. Gondatlanság az előterv alapján történő meg­rendelésben, beszerzésben ál­lapítható meg. A vállalat személyi felelősségrevonásra lehetőséget nyújtó körül­ményt nem állapított meg, sem a selejtezés alatt, sem utána.” Eddig a vállalat hivatalos állásfoglalása. De azért a kis­ördög itt bujkál valahol, mert csak megrendelte valaki azt a felvonót, csak nem lehetett beépíteni, és gyaníthatóan a MÉH-nél már nem is na­gyon akad rá vevő ... —szs—ka— A (élmilliós lift a MßH-telepen Ti*, soha he nem épített liftajtó Még látszik a gyári csomagolás Is

Next

/
Oldalképek
Tartalom