Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

1985. december 21. 4. NÉPÚJSÁG Labdarúgó Karácsony Kupa Dózsás siker Nagykanizsán Kézilabda Tamási nyerte a Fenyő Kupát Kínai mérleg Eddigi legeredményesebb évüket zárták a kínai spor­tolók. A világbajnokságon 46 érmet szereztek 1985-ben, és a különböző nagy nemzetkö­zi viadalokon 263-szor végez­tek az élen. A hagyományok­nak megfelelően idén is az asztaliteniszezők szerepeltek a legkiemelkedőbben, az áp­rilisi göteborgi világbajnok­ságon a lehetséges 7 arany­éremből hatot nyertek. A Szekszárdi Dózsa serdü­lő labdarúgóinak nagyszerű sikerét hozta a Nagykani­zsán első alkalommal meg­rendezett Karácsony Kupa teremtorna. A kispályás vil­lámtornán újfent bizonyítot­ták a lila-fehérek 10-12 éves korosztályú játékosai, hogy vannak tehetséges fiataljai a szakosztálynak. A Karácsony Kupa nyolc részt vevő csapatát két-két négyes csoportba osztották. A csoportokon belül előbb kör­mérkőzéseiket játszottak, majd a két csoport azonos helyezettjei egymás elleni újabb találkozóval döntötték el a végső sorrendet. Szek- szárd együttese a Szombat- helyi Haladás, a Keszthely és a Nagykanizsa II. társa­ságában szerepelt. A másik csoportot a Zalaegerszegi TE, a Siófok, a Kaposvár és a Nagykanizsa I. alkotta. Szekszárd—Haladás VSE 1-1. A Dózsa gólját Scheffer lőtte. Szekszárd—Nagykanizsa II. 6:0. A szekszárdiak góllövői: Scheffer 2, Szigeti, Farkas, Koller, Dér. Keszthely—Szekszárd 1-0. E találkozó eredményétől függetlenül már biztos volt, hogy a szekszárdiak játsz- szák a döntőt. A nyolcadik osztályosok alkotta Keszt­hely ellen a Dózsa kezdő csapata pihent, de a cseresor is derekasan helytállt. Szekszárdi Dózsa—Kapos­vári Rákóczi 3-0. A torna döntőjén Jéger 2 és Sohef- fer góljaival nyert a Szek­szárd. A találkozót követő­en határtalan boldogság a lila-fehérek táborában. A je­lenlévő szakemberek vala­mennyien elismerték, hogy a legtakti'kusabb és a legcéltu­datosabb csapat nyerte a ku­pát. A tornagyőztes csapat tagjai voltak: Heiner István, Fehér Attila, Koller Attila, Jéger Roland, Dér Gábor, Scheffer Csaba. A torna leg­jobb védőjátékosa kü'löndí- ját Koller Attila, míg a leg­jobb edző díját Kalász János kapta. A mérkőzéssorozatot meg­tekintették a zalaegerszegi vezetők is, akik a döntő után meghívták a Dózsa győztes csapatát az 1986 ja­nuárjában megrendezendő teremtornájukra. A meghí­vást a szekszárdiak örömmel elfogadták. Szekszárdon az V. Számú Általános Iskolában második alkalommal rendezték meg a kézilabda Fenyő Kupa terem- bajnokságot. Hat lánycsapat mérte össze tudását az ál­talános iskolai sportbizot- ság serlegéért. Előbb két hármas csoportban selejtező­ket vívtak, majd a csoportok első két helyezettjei újabb mérkőzésen döntötték el a helyezések sorrendjét. A ku­pát megérdemelten a tamá­siak nyerték a Zomba, Szek­szárd és a Mözs fiataljai előtt. Eredmények: I. csoport: Szekszárd—Fadd 21-3 (9-2). Az erőkülönbséget a vég­eredmény is tükrözi. Legjobb dobók: Beremenszki 6, Bra­un 5, illetve Takács 2. Tamási—Fadd 11-1 (6-1). A csoportgyőztes könnyed já­tékkal nyert. Ld.: Szabó, Csik 3-3, illetve Szabó. II. csoport: Zomba—Mözs 6-6 (2-3). A lelkes mözsiek meglepetésre pontot rabol­tak a tonnagyőzelemre is esé­lyes zombaiaktól. Ld.: Szab- ján, Tóth 2-2, illetve, Hajzer 3. Zomba—Paks 20-9 (11-7). A csoportgyőzelméhez gól- különbséget is javítani kel­lett a zombaiakmak. Ld.: Szab- ján 5, Tóth, Kaufmann 4-4, illetve Sipos 3. Mözs—Paks 14-6 (8-3). A paksiak ügyesen és lelkesen játszottak — de a rutin még hiányzik: Ld.: Rikker 8, il­letve Sipos 3. Döntő a 3—4. helyért: Szekszárd—Mözs 10-8 (3-6). A második félidőre elfáradt mözsiek ellen fordítani tud­tak a szekszárdiak. Ld.: Be­remenszki 8, illetve Keresz­tes 3. Az 1—2. helyért: Tamási— Emlékek a fa alatt Piatini mesterhármasa A főszereplők nyilatkoznak az idei mérkőzésekről A magyar labdarúgó-válo­gatott játékosai kivételesen már áprilisban gondoskodtak saját maguk karácsonyi ajándékáról. Az osztrákok ellen, Bécsben aratott 3-0-ás győzelmükkel ugyanis Euró­pából elsőként jutották to­vább a jövő évi világbajnok­ság selejtezőiből, és — noha azóta nyolc hónap eltelt — a fenyőfaünnepen is aligha­nem erre a sikerre emlékez­tek a legszívesebben. Hogy miként idézik fel az idei esztendő mérkőzéséit (nem­csak a VB-selejtezőket), er­ről szól összeállításunk, amely a találkozók egy-egy főszereplőjével készült. JANUÁR 29., HAMBURG: NSZK—MAGYARORSZÁG 0-1. Gólszerző: Péter. — A helyi kikötői szeren­csétlenség után az áldozatok hozzátartozóinak megsegíté- sére rendezték a mérkőzést, de arra egyikünk sem szá­míthatott, hogy a nyugatné­metek a pályán is jótéko­nyak lesznek — mondja Pé­ter Zoltán, aki joggal érde­melte ki a „Hamburg hőse’’ elnevezést. — Sőt, én még azt sem gondoltam, hogy he­lyet kapok a kezdő tizenegy­ben, de Varga Józsi sérülé­se miatt mégis ott lehettem a csapatban. A találkozó előtt valamennyien aláírtuk volna a döntetlent, hiszen az NSZK válogatottjában világ­sztárok sora szerepelt. Aztán a kilencven perc teljesen ki­egyensúlyozott játékot ho­zott, s éreztük: amelyik csa­pat gólt rúg, az nyer. Rend­kívüli boldogság volt a szá­momra, hogy éppen nekem sikerült feliratkoznom az eredményjelző táblára, és most is úgy vélem: ez a ta­lálkozó fordulópont a pálya­futásomban. Az idei legna­gyobb élményem azonban a bécsi 3-0, de mindenkinek kívánom, hogy egyszer élje át „csupán” azt az örömet ami engem elfogott Ham­burgban. Április 3., népstadi. ON: MAGYARORSZÁG— CIPRUS 2-0. Gólszerzők: Nyilasi, Szokólai. — Erre a mérkőzésre úgy készültünk. bogy bárom- négy góllal nyerni kell, a közönség kedvéért is — em­líti Nagy Antal, a csapatka­pitány. — A ciprusiak ugyanis korábban 7-1-es ve­reséget szenvedtek a hollan­doktól, s a nézők hasonló gólfesztivált reméltek tőlünk is. Éppen ezért hasonló tü­relmetlenség volt bennünk, mint a szurkolókban, s ahogy múltak a percek, mindinkább siettettük a já­tékot. Még szerencse, hogy Nyilasi és Szokolai lőtt, il­letve fejelt egy-egy tipikus gólt, olyat, amelyet a régeb­bi Ferencváros—Honvéd ran­gadókon ellenünk szoktak szerezni. Végre egyszer mi kispestiek is hasznot húz­tunk belőle. .. Détári Lajos ÁPRILIS 17., BÉCS: A USZTRI A—*M AGYAR - ORSZÁG 0-3. Gólszerzők: Kipridh (2), Détári. — Ha az osztrák főváros­ra gondolok, mindig meg­dobban a szívem — emléke­zik a mérkőzésre Kiprich József, Bécs ifjú „díszpolgá­ra”. — A hangulat csodála­tos volt, a sok ezer magyar szurkoló jóvoltából úgy fut­ballozhattunk, mintha itthon játszottunk volna. Az első gólt életem eddigi legszebb megoldásának tartom, az a lövőcsel, amellyel végképp megtévesztettem az osztráko­kat remekül bejött. A má­sodik szinte csak ráadás volt, s utólag tudom, hogy a Hanappi-stadionban fel sem fogtam: mi minden si­került nekem azon az estén. Tulajdonképpen azóta as őriznem kellene azt a mezt, amit akkor viseltem, de iga­zán nem bánom, hogy a ta­lálkozó végén a nagyszerű közönségnek ajándékoztam a teljes szerelést. Hogy ilyen jól ment a játék, annak min­denekelőtt az a magyarázata, hogy a válogatottban kiváló közösségbe kerültem. Remé­lem, ez az összetartó erő jö­vőre Mexikóban, a Mundi- álon is megmutatkozik. MÁJUS 14., NÉPSTADI­ON: MAGYARORSZÁG— HOLLANDIA 0-1. Gólszerző: DewHt. — Bár már kiharcoltuk a Mundial-részvétel jogát, er­re a találkozóra is ugyan­olyan elszántan készültünk, mint a többi selejtezőre — mondja Garaba Imre. — An­nál is inkább, mert a nézők felfokozott hangulatban vár­ták az összecsapást, talán az 1981-es magyar—angol mér­kőzés előtt volt hasonló a légkör. Sajnos — miként négy évvel korábban — ez­úttal is vesztettünk. A hol­landok megleptek bennünket, mert arra számítottunk t- miután nekik mindenképpen nyerniük kellett —, hogy az első perctől kezdve támadni próbálnak. Ehelyett beálltak védekezni, az első félidőben át sem jöttek a félvonalon. A helyzeteket azonban ki­hagytuk, s a szünet után egy ellenakcióból az ellenfél szerzett vezetést. Idegessé­günk miatt nem tudtunk egyenlíteni — miket védett a holland kapus! —, de azt mondom: ha a VB-n eljut­nánk a döntőig, vállalnám, hogy az utolsó találkozót új­ból elveszítsük... OKTOBER 16., CARDIFF: WALES—MAGYAROR­SZÁG 0-3. Gólszerző Ester­házy, Hajszán, Détári. — Ha itthon, a televízió képernyőjén tialán nem is látszott, kitűnő ellenfél volt a walesi csapat — idézi a Cardiffban történteket Dátá. ri Lajos. — Ráadásul ritkán játszunk brit csapatokkal, ezért az angol stílusú labda­rúgás szokatlan a számunk­ra. Az első félidőben a biz­tonságra törekedtünk, annál is inkább, mert Esterházy Marci jóvoltából nagyon gyorsan előnyhöz jutottunk. A folytatásban már bátrab­ban támadtunk, és ha össz­pontosítunk, nagyobb kü­lönbséggel is nyerhettünk volna. De nem vagyok tel­hetetlen, sőt nagyszerű ér­zés, hogy Cardiffban is sike­rült egy „bécsi” gólt lőnöm. Nekem egyébként sincs okom panaszra, hiszen bajnoksá­got és MNK-t nyertem a Honvéd csapatával, Kiprich Józsival holtversenyben gól. király voltam. 1983. és 1984. után idén is a francia Michel Piatini nyerte a Párizsban megjele­nő France Football hagyo­mányos szavazásán az Euró­pa legjobb labdarúgója cí­met, s az ezzel járó „arany­labdát”. A szavazásra felkért 26 neves szakíró közül 23 a francia labdarúgó-válogatott csapatkapitányára voksolt, további három második hely­re tartotta érdemesnek az olasz Juventusnál játszó rendkívüli képességű sporto­lót. így hát Piatini — első­ségét aligha lehet megkérdő­jelezni — a lehetséges 130 pontból 127-hez jutott, óriási különbséggel előzte meg a második helyezett dán Elk- jaer-Larsent, s még annál is nagyobbal a nyugatnémet Berndt Schustert. Michel Piatini különleges érdeme a mesterhármas, amelyet rajta kívül a France Football szavazásának 1956 óta íródó történetében még egyetlen európai labdarúgó sem ért el. A legközelebb ehhez a bravúrhoz a holland Johann Cruyff járt, aki a franciához hasonlóan ugyancsak háromszor vehe­tett át aranylabdát, ám az ő sorozatát egy év kihagyás szakította meg. (A holland 1971-ben, majd 1973-ban és 1974-ben volt Európa leg­jobbja.) Az idei szavazás különle­gessége, hogy az első hat he­lyet kivétel nélkül olyan labdarúgók foglalják el, akik nem szülőhazájuk klub­csapatát erősítik. Igaz ez Platini, Elkjaer-Larsen és Schuster mellett Laudrupra, Rummeniggére és Boniekre is. Bármilyen furcsán hang­zik, a 38 szavazathoz jutott labdarúgó között egyetlen olasz sem akadt... Tamási—Szekszárd 8-6 (4-2). A szekszárdiak sok gól­helyzetet teremtettek, de azo­kat rendre ki is hagyták. Ld.: Gadó 3, illetve Beremenszki 3. Kosárlabda Újabb Kaposvári Gazdász—Atom­erőmű SE 107-99 (49-50). Kaposvár, 200 néző. V.: Ra­dies, Horváth. Atomerőmű SE: Nagy (19), Semsei (10), Antoni (8), Schmidt (25), Ko­vács (10). Csere: Kirr (19), Hovorka (—), Heimann (—). Edző: Hesser Zoltán. Szoros első félidő után a második játékrészben a nagyobb ru­tinnal rendelkező és szeren­csésebb kaposvári együttes megérdemelten nyerte a ta­lálkozót. Az ASE együtte­séből kitűnt: Nagy, Kirr és Antoni. Szekszárdi Dózsa serdülők —Pécsi Postás 60-57 (22-25). Szekszárd, 100 néző. V.: Du­dás, Komlóssy. Szekszárd: Jankovics (7), Bihari (18), Imreh B. (15), Kalász (10), Fuchs (8). Csere: Rosta (2), Uzner (—), Zelényi (—). Ed­ző: Murvai Árpád. Harma­dik győzelmüket szerezték a dózsás serdülők. Izgalmas mérkőzésen fegyelmezett és a palánk alatti eredményes játék döntött a javukra. Ki­tűnt: Bihari, Imreh, Janko­vics. Ifjúsági NB I. Dombóvári VMSE—Álba Regia Építők 104-43 (45-19). Dombóvár, 100 néző. V.: Vá- radi, Várhalmi. Dombóvár: Zomba 10-8 (7-1). A zombai csapat egy félidei előnyt adott az azonos képességű tamá­siaknak. Ld.: Kovács 6, illet­ve Sziabján 3. vereseg Bosznai (23), Nagy (20), Bő- zsöny (5), Soós (24), Tóth T. (2). Csere: Péntek (17), Tóth Z. (3), Farkas (2), Briglovics (—), Vértesi (8). Edző: Ko­vács Attila. Ez évi utolsó mérkőzésükön a dombóvári ifik lelkes, jó védekezéssel és három számjegyű különb­séggel végre magabiztosan nyertek a csoport sereghaj­tója ellen. A DVMSE fiatal­jainak ez volt a negyedik győzelme. Kitűnt: Soós, Pén­tek, Bosznai. Szekszárdi Dózsa—Ganz- MAVAG 69-43 (37-19). Szek­szárd, 100 néző. V.: Kovács, Major L. Szekszárd: Szabó (15), Felszegi (17), Gallai (22), Tamás (13), Rábóczki (2). Csere: Imreh (—). Edző: Vertetics István. Az NB I B- csoportjának felnőttmezőnye közel azonos játékerőt képvi­sel, míg az ifjúsági csapatok között klasszisikülönbségek adódnak. A Szekszárdi Dó­zsa utánpótlás-nevelését di­cséri, hogy ifistáik az élme­zőnybe tartozva, sorozatosan képesek nagy különbségű győzelem kivívására. A Ganz-MÁVAG ellen — Sza­bó újabb kipontozódása el­lenére — egy percig sem volt kétséges a hazaiak győ­zelme. Kitűnt: Felszegi, Gal­lai, Tamás. paksi Kavics Decsen 1986. FEBRUÁR 28-IG az 57. sz., jövedelemér­dekeltségben üzemelő TÖRTÉNŐ VASÜTI SZÁLLÍTÁSRA élelmiszerboltba boltvezetőt, rendelhető boltvezető-helyettest, eladókat és ÁRAINK VASÜTI KOCSIBA RAKVA: pénztárost nhk o/125. r-t 70,— Ft in3 KÉSZLETTŐL FÜGGŐEN thk o 32 q-t 108,— Ft/m3, felveszünk UGYANEZ TÉLI SZÁLLÍTÁSHOZ A bolt havi forgalma: 900 M/Ft. KÉPZETT DEPÓBÓL 139,— Ft/m3. Jelentkezés: Kavicsbánya Vállalat Üzeme az áfész kereskedelmi főosztályán, 8852 Gyékényes 2. Szekszárd, Telefon: 216. Rákóczi u. 2. (533) (521)

Next

/
Oldalképek
Tartalom