Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

1985. december 4. lívrtÉPÜJSÁG 3 Pártmunka az iskolában A közoktatási intézmé­nyekben dolgozó pedagógu­sok 20 százaléka tagja a pártnak. Politikai tevékeny­ségükre mindenkor ösztön­zően hatottak azok a politi­kai döntések, amelyek átfo­góan érintették az oktatás­ügyet. A 80-as évekre ismét elkerülhetetlenné vált a ma­gyar oktatási rendszer fej­lesztése. A Központi Bizott­ság 1982-ben — a társadal­mi szükségleteket és az is­kola fejlesztési lehetőségeit figyelembe véve — megha­tározta az iskolarendszer fejlesztésének fő irányait. A helyzet értékelése megnyug­tatóan hatott a közvéle­ményre és a pedagógusokra egyaránt hozzájárult az is­kola munkájának reálisabb megítéléséhez, fellendítette a területi pártszervek és az is­kolai pártalapszervezetek po­litikai tevékenységét. A megújulást szolgálva Az elmúlt években, a párt- és állami szervek irányításá­val, a pedagógusok közre­működésével, társadalmi vi­tában elkészültek a közok­tatás fejlesztését, feltételeit és lehetőségeit tartalmazó fejlesztési programok, meg­alkották az új oktatási tör­vényt. A politikai munka felté­telei eltérő képet mutatnak. Ugyanis a pedagógus párt- alapszervezeteknek csak egy része szerveződik úgy, hogy egy iskola — egy alapszerve­zet. Ez elsősorban a nagy lét­számú középfokú oktatási intézményekre jellemző. Gyakran előfordul, hogy több intézmény kommunis­ta pedagógusai közös alap­szervezetben tevékenyked­nek. A községekben általá­ban a községi pártalapszer- vezet munkájában vesznek részt az óvoda és általános iskola párttag pedagógusai. Az iskolában folyó politikai munka megítélésénél min­denkor tekintettel kell len­nünk a szervezeti életben meglévő különbségekre. Ugyanis ezek a szervezeti eltérések a legtöbbször ki­hatnak a politikai tevékeny­ség színvonalára, az alap­szervezeti munka minőségé­re is. Pedagógus pártbizottságok Napjainkban, amikor erő­södik az a szemlélet, hogy gazdasági, társadalmi és kul­turális előrehaladásunk egyik legfontosabb tényezője az oktatás, a pedagógusok ér­zik az iskolára nehezedő fe­lelősséget. A gazdasági, tár­sadalmi kihívásokkal szem­ben keresni a válaszokat. Az iskolának ez a pártkongresz- szusokon, politikai doku­mentumokban is hangsúlyo­zott szerepe pezsdítően ha­tott a pedagógus kollektí­vákra. Ez a megújulási kész­ség jellemző az alapszerve­zetek politikai tevékenysé­gére is. Ennek jelei a me­gyeszékhelyeken a legszem­betűnőbbek, ahol mind vá­rospolitikai, mind oktatás- politikai szempontból jelen­tős kezdeményezés volt a pedagógus pártbizottságok megalakítása. A kedvező ta­pasztalatok a példa erejé­vel hatottak, és ma már a közoktatási intézmények munkáját irányító, ágazati pártbizottságok száma orszá­gosan eléri a negyvenet. Egy-egy pedagógus pártbi­zottság 30—40 alapszervezet munkáját fogja össze. Az eltelt időszak egyik legfőbb jellemzője, hogy csökkentek az iskolai párt- alapszerveztek tevékenységé­ben mutatkozó színvonalbeli különbségek. Rendszeresebbé és szervezettebbé vált az is­kolai pártmunka, növekedett a párttagok önállósága. Mindez nagyabb követelmé­nyeket támaszt a pártszer­vezetek tisztségviselőivel, a pedagógus párttagokkal szemben. Többet kell törőd­niük a továbbképzéssel, a tájékozódással és a tájékoz­tatással, a helyi oktatáspo­litikai feladatokkal. Nem véletlen, hogy a pedagógus pártbizottságok megalakulá­sával, testületéinek, munka- bizottságainak kiépítésével, és a nagyobb követelmé­nyekkel felszínre kerültek a káderutánpótlás gondjai. A mintegy 35 ezer párttag pe­dagógus zöme ma 40 év fe­letti, és területenként, isko­latípusonként, sőt egy-egy intézményben is sok gon­dot okozhat a folyamatos munkavégzésben a párttagok életkori összetétele. A pe­dagógus pártalapszervezetek ezért is tekintik folyamatos feladatnak a fiatal pedagó­gusok politikai nevelését. Politikai eszközökkel segítve A pedagógus pártbizottsá­gok működési területe a nagyvárosok közoktatási in­tézményeire korlátozódik. A hozzájuk tartozó alapszerve­zetek korábban is kedvezőbb feltételek között dolgoztak, és az átlagosnál színvonala­sabb munkát végeztek. A pedagógus pártalapszerveze­tek nagyobb része azonban kis létszámú, kedvezőtlenebb körülmények között végzi munkáját. Az alapszervezetek tevé­kenységét ma még sok he­lyen joggal illeti bírálat azért, mert nem képesek kö­rültekintően megtervezni fel­adataikat. A pártvezetés fi­gyelmét sok apró kérdés köti le, nem ritkán elvesz­nek a részletekben, nem jut elég erejük az iskola fel­adatainak megfelelő áttekin­tésére, A pártmunkát is minősíti Az új oktatási törvény be­vezetése sok vonatkozásban új helyzetet teremt az isko­lában. Üj fórumok jönnek létre (például az iskolataná­csok), illetve egyesek meg­változott tartalommal mű­ködnek tovább (mint a szak­mai munkaközösségek), kor­szerűsödik a KlSZ-szerveze- tek munkája is. Mindezek­ből érzékelhető: a pártalap- szervezeteknek úgy kell vál­tozniuk, hogy politikai kisu­gárzásukkal „jelen” legye­nek, az eddiginél jobban kapcsolódjanak az adott ok­tatási intézményhez szerve­zeti szempontból is. A tö­megszervezetek a kis létszá­mú pártalapszervezeteknek komoly támogatást nyújthat­nak az egymás mellett mű­ködő nevelőtestületi közössé­gek, az iskola önállóságának fejlesztésében. Nagy József, az MSZMP KB munkatársa Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap tartotta soron kö­vetkező ülését a 'Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének elnöksége. R'észt vett az elnökség mun­kájában Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára, Gyugyi János, a me­gyei pártbizottság titkára, és Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. Első napirendként a testü­let jóváhagyta az elnök je­lentését a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról és a két ülés közötti időben tett főbb intézkedésekről, majd megvitatta és az el­hangzott kiegészítésekkel el­fogadta „Az új keresetsza­bályozás tendenciái az áfé- szeknél, különös tekintettel az anyagi érdekeltség korsze­rűsítésére” című előterjesz­tést. Megállapította, hogy a szövetkezetek egy részénél számos intézkedést tettek a keresetszabályozás adta új lehetőségek kihasználására, a létszámgazdálkodás és az anyagi ösztönzés eszközei korszerűsítésével. A tapasztalatok azt is mu­tatják, hogy a korszerűsítési folyamat felismerésében és végrehajtásában még nagy a szövetkezeti szóródás, ezért az áfész-titkárságot azzal bízta meg, hogy helyszíni segítségadással mozdítsa elő a korszerűsítési folyamat fel- gyorsítását. A következő napirend ke­retében Helle Jánosné, a Bátaszék és Vidéke Takarék­szövetkezet igazgatóságának elnöke tájékoztatta a vezető testületet a takarékszövetke­zet munkájáról, különös te­kintettel arra, hogy az új közgazdasági szabályzók mi­lyen hatással vannak a szö­vetkezet gazdálkodására. A gondosan összeállított beszá­molóból megtudhattuk, hogy a 28 éve alakult szövetkezet működése 11 községre és Szekszárd városra terjed ki, négy kirendeltség, egy betét­gyűjtő pénztár áll a központi irodán kívül a lakosság ren­delkezésére. Taglétszáma 10 300 fő. Rész­jegyalapja több mint hét­millió forint. 1985. szeptember 30-án 187 és fél millió forint volt a betétállományúk, 25,5 millió a hosszú lejáratú, több mint 23 millió forint a rövid és középlejáratú kölcsönállo- mány. Az 1985-ben bevezetett új szabályzórendszer új 'helyze­tet teremtett a takarékszö­vetkezetek gazdálkodásában. Az előterjesztő egy-egy cso­korba szedve adott tájékoz­tatást ezek pozitív és nega­tív hatásáról. Egyöntetű volt a megálla­pítás, hogy a szabályzó- rendszer rugalmasabb gaz­dálkodásra késztette a taka­rékszövetkezeteket. Elért eredményeik is azt igazolják, hogy a szövetkezet vezetése tudott élni ezekkel a lehető­ségekkel. Az elnökség a beszámolót köszönettel tudomásul vette, és további eredmények el­érésére biztatta a szövetkezet vezetőit. Utolsó napirendként az elnökség összéhívta a szövet­ség küldöttközgyűlését, jóvá­hagyta az előterjesztendő be­számolókat. Végezetül elfogadta az áfész-titkárság beszámolóját „A mezőgazdasági termékek exportjának alakulásáról, az előirányzatok teljesítésének kilátásairól”. SZOBOSZLA1 JENŐ Teljes erővel dolgoznak a szántótraktorok Az igen hasznos esőzések okozta átmeneti kényszerpi­henő után kedden — a ked­vező, szinte tavaszi as időjá­rást kihasználva — újból teljes erővel munkához lát­tak a szántótráktorok. Sür­gető feladat az őszi mély­szántás ütemének gyorsítása, minden munkára alkalmas nap és óra kihasználása. Csongrád megyében az ed­dig előirányzott 113 000 hek­tárnyi terület több mint 80 százalékán forgatták meg a talajt. Folyamatos, éjjel- nappali műszákban dolgoz­nak a gépek, hogy mielőtt az éke „kifagyna” a földből, vagyis a kemény tél bekö­szönte előtt, végezzenek a munkával. Ehhez még nyolc- tíz munkára alkalmas nap szükséges. A Tisza menti kö­tött, fekete földekre — ame­lyek nehezebben fogadják be a csapadékot — a nagy telje­sítményű traktorokat irányí­tották. Miről beszélnek a harciak? A hétfő reggeli köd délre felszállt és látni engedte a kisközség táji szépségét. A 65-ös számú úton közleke­dőket nem állítja meg sem­mi Harc határába érve, csak lassítani kell a faluszéli út­elágazásban. Arra a kérdés­re keresünk választ, hogy miről beszélnek a harciak. Ó! A kenyér! A faluban meginduló lej­tős út elején, kis térség szé­lére épült a vegyesbolt, később mellé — éppen 1> évvel ezelőtt — a kulturá­lis életnek helyet biztosító, akkor modern ház. Béke utcai házak — Kávó, bors, déligyü­mölcs ma sem érkezett — sorolja a hiánycikkeket a harci boltvezető, őri István- né. Míg az áruszállítók le­rakják csomagjaikat, rövid tájékoztatást ad az ellátás helyzetéről a boltvezető, ö maga a harmadik éve szol­gálja ki a vásárlókat. Az alapvető élelmiszerek mel­lett apró ruhaneműt, háztar­tási cikkeket is árusít. — No és tüzelőolajat — teszi hozzá. Azt természe­tesen nem itt a boltban, ha­nem ott fenn a dombon és csak este, amikor itt végez­tem. Nem azt mondom, hogy belenyugodtunk, hogy első a város és csak aztán a falu, de olyan dolgokért, hogy nincs banán, itt nem hábo- rognak az emberek. Öl A kenyér viszont sok-sok bosz- szúságot okozna, ha nem úgy fognánk fel, ahogy. Ké­sőn szállítják. A délutáni nyitásra mindig van. Kér­dem én, kinek kell már ak­kor?! Negyven darabot, igaz, elvisz az óvoda, de reggel már többet el tudnék adni. Ezt nehezen lehet megma­gyarázni. Nem tudom, hogy­ha a tejipari termékek ki­szállítása nem ütközik aka­dályba, akkor a kenyéré mi­ért? Az elöljáró Már a megjelenése is sej­teti, hogy dolga van a köz­élettel, pontosabban, hogy élenjárója bizonyos dolgok­nak. A községi elöljárósá­gok fogalma ismét köznyel­ven forog. — Jár-e ez új feladatok­kal? — kérdem Horváth Já- most, a harci elöljárót. — A feladatok nem veszik figyelembe az ilyen válto­zást. Jönnek maguktól, amit el kell végezni, akár így, akár úgy nevezzük is a funkciókat. Én 68 óta va­gyok itt tanácstag. A szék­hely községgel, Sióagárddal már csak azért is jó a kap­csolat, mert a tanácelnöknő is itt lakik a falunkban. Az egyik vb-ülést ott tartjuk, a másikat itt. Kevés alkalmat kell adni a községek közötti haragra. Amit mi gkarunk megoldani, azt nem várhat­juk a sióagárdiaktól. Mert ugyan fontos-e nekik, hogy a mi Üj utcánkban legyen kövesút, víz, villany? Alig­ha érdekli őket, hogy víz­müvet is kapott a falu. így már biztosítottabb az új ház­helyek eladása is. Hatvanat jelöltünk ki. Ha megnézi a Béke utcát, láthatja, ott is új házak épülnek. Ma már nem félünk attól, hogy el­mennek a fiatalok. Látjuk a szándékukat. Végszóra érkezik a beszél­getésre Falvai Ferenc. Egyi­ke azoknak a fiataloknak, akik itt születtek, itt is él­nék Harcon. Gépkocsivezető a sióagárdi téeszben. ő har­minchárom éves. Most éppen az évi szabadságát tölti. — Idén nem tudtunk el­menni üdülni, úgy alakult a családi körülmény — néz maga elé Falvai Ferenc — de tavaly voltunk Siófokon a téeszüdülőben. Igaz, akad itthon is munka mindig. A feleségem a húsipari válla­latnál dolgozik. Talán sike­rül megoldani, hogy ne kel­jen neki se bejárónak lenni. Kicsi még a gyerek is... — Talán beköltöznek Szekszárdra? — Én? Dehogy megyek. Még Sióagárdra sem. Nagyon jó hely ez. Jobb mint Agárd, mert az eldugott, de ez itt az út mellett szem előtt van. Ha akarók, elérek in­nen is mindenhova. Meg is van mindenem... Hétfő a tésztanap Gyerekzsivaly hallatszik. Az óvoda udvarán Soós Pé- terné képesítés nélküli és éppen délutános műszakban levő óvónő vigyáz a gyere­kekre. Hintáznak, szaladgál­nak a tavaszt idéző téli nap­sütésben. Faludiné Máté Mária megbízott vezető óvónő ka­lauzol az óvodaépületben. Sokszor, de nem eléggé adatik meg leírni, hogy tisz­Mi is harciak vagyunk! telet a gyermekekkel foglal­kozóknak. — Nem divat megmarad­ni a pályánkon — jegyzi meg az óvónő. Végez az em­ber és odébbáll. Ez a sikk. Amíg beszél a munkájá­ról és az itt élő apró em­berekről, hangsúlyaiból érez­ni, hogy kár a kísértésért, nem fog mozdulni erről a helyről. Itt született ő is. Gábor nevű gyermeke is a kiscsoportba jár. Édesanyjá­val érkezik reggel, apa jön érte este. — Hogyne szeretném a hi­vatásomat, hiszen sokat se­gítenek a szülők, igaz, az túl korosztályom gyerekeit kell nevelnem, tanítanom, így könnyen szót értünk. A szü­lők betonozták az étkezőn­ket, ők borították be linóle­ummal. A nyárón is volt egy nagy munkánk. A tetőn kellett javítást végezni, mert beázott. Most még a csator­nákat kell cserélni... Ami kicsit meglepően hangzik, de nagyon rokon­szenves, hogy itt helyben főznek a gyerekeknek. — Most huszonheten va­gyunk, de hamarosan har­mincötén leszünk. Az élel­mezésvezetés is a feladataim közé tartozik. Ez plusz munka a pedagógiai mellé. Kedden megyünk húsért Szekszárdra, így hétfő a tésztanap. Vasárnap úgyis minden gyerek húst eszik otthon. Azért is jó, hogy mi készítjük az ebédet, mert is­merjük a gyerekek étvágyát, így az adagokat is mi hatá­rozhatjuk meg... Harc községben a lakos­ság több mint fele idős em­ber. A településfejlesztési hozzájárulás családonkénti összegét, 600 forintot, utcák, járdák burkolatának megépí­tésére akarják fordítani. Ez a legsürgetőbb, hogy ne a sár marasztalja az itt élő­ket. DECSI KISS JANOS Horváth János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom