Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-17 / 295. szám

1985. december 11. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Sorok a Dunai Diákból Megjelent a dunaföldvári Magyar László Gimnázium diáklapja, a Dunai Diák. Eb­ből közlünk néhány részle­tet, a fiatalok véleményét az ifjúsági mozgalomról és a fel. nőttek világáról. Jelent-e pluszt a KISZ-tagság? Mi is valójában a KISZ? Érezzük-e létét? Mit jelent számunkra? Ad-e többletet? Ilyen és ehhez hasonló kér­désekre kerestünk választ. A legnagyobb gondnak az alul­ról jövő kezdeményezések hiányát éreztük. Vajon mi az oka annak, hogy nem me­rünk, vagy nem akarunk kez­deményezni? Milyen a kö­zösségi összetartás ebben a kis gimnáziumban? Közismert, hogy a KISZ-tagság nem kö­telező. Kisdobosnak és úttö­rőnek lenni sem volt az, mégis szinte mindenki tag­ja volt. A jó KlSZ-munká- hoz ötletek kellenek, s per­sze azok, akik a kezdemé­nyezéseket megvalósítják, méghozzá önállóan. Azt is szeretnénk, ha a végzett munkának több becsülete lenne... Ki a felnőtt? Negyedévesek vallomásai a felnőttekről: Mottó — „Gyer­mek az ember, amíg csak él, csupán játéknemben cse­rél.” Az a jó felnőtt, aki sze­ret játszani, nevetni, azonban gondolkodása komoly, meg­fontolt. Felnőttnek tekinthe. tő minden olyan ember, aki bizonyos kritériumok összes­ségének megfelel, de ilyen gyakorlatilag nincs, vagy ha van, akkor bizony ő csal, ... szembe tud nézni önma­gával és a világgal. Van, aki 18 évesen felnőttnek tekinti magát, és van aki 30 évesen sem „büszkélkedhet” ezzel a jelzővel. Szóval, szerintem a felnőtté válást nem lehet korhoz kötni... Nem röhög mindenen, amit meglát, vagy amit mondanak neki. Több felnőtt embert példaképem­nek tekintek, s erre büszke vagyok! örülök, hogy nem csalódtam még egyetlen fel­nőttben sem.. Vannak, akik élvezik azt, hogy ők felnőttek, visszaél­nek jogaikkal, lenézik a pi­ciket, Vannak, akik csak fé­lig felnőttek, mert félig gye­rekek maradtak, akik ugyan­úgy belemerülnek egy csacs­ka játékba, mint csemetéik. Szerintem ezek az igazán jó felnőttek. ... én is akarok felnőtt len. ni, de olyan szeretnék len­ni, mint most, csak idősebb. Nem értik meg azt, hogy a fiataloknak is lehetnek prob­lémáik ... A felnőtteket két részre osztom: 1. akiket szeretek, 2. akiket nem szeretek .. . Nem a saját véleményüket mond­ják el, hanem azt, amit él­őárnak tőlünk. A fiataloknak nincs túl jó véleményük a felnőttekről. Általában ne­kem sem. Anyu kivételével, ö nagyon megértő, igazsá­gos ... A felnőttek elidege­nednek egymástól, nem fog­lalkoznak egymással, csak saját magukkal... Felnőtt — ez valami távoli fogalom. Je­lenleg még bámulom a fel­nőtteket. Hiszem — és sze­retném, hogy a most felnövő nemzedék nem ilyen lesz!... Az a véleményem a felnőt­tekről, hogy nincs diejük semmire.. Én is felnőtt le­szek, s ugyanolyanná válók, mint ők, tehát semmi rossz véleményem nincs a felnőt­tekről. A képernyőn már láttuk Portrévázlat Révész Ildikóról A képernyőn már láttuk Révész Ildikót, a Tamási Béri Balogh Ádám Gimná­zium tanulóját, amikor az Auróra elnevezésű vers- és prózamondó verseny országos döntőjét közvetítette a rá­dió és televízió. — Boldog volt? — A boldogságot én na­gyon rövid pillanatokban mérem, amit hosszú és nagy szomorúság követ. Ezt az érzést sokan a szerelemhez kötik. Az igazi öröm az, amelyik váratlanul ér. A munka is jelenthet, válthat ki ilyen hangulatot, ha si­kerül. Én erre most jöttem rá, itt, a negyedik b-ben. — Miért hangsúlyozta a b-t? — Mert fontos. Az a-sok a legjobbak. A tanároknak több bizalmuk van hozzájuk. Komolyak. Mi, b-sek tovább •maradtunk gyerekek, csinta­lanabbak vagyunk. — A televízióban komoly hangú verset mondott még­is ... — Az iróniája miatt vá­lasztottam A szemközti lakó című Vinokurov-verset. Az abszolút precíz emberekről, az időt is korlátok közé ácsolókról van szó. Számom, ra az ilyen elképzelhetetlen A bürokráciát is nehezen vi­selem. A KISZ-jelentéseket csak azért írom, mert kell. A véleményemet itt az is­kolában még őszintén el­mondhatom, de a felnőttek világában, úgy látom, a de­mokráciának más a képe. A versekben sok kérdésemre választ kapok. Ha folytatha­tom, elmondom, hogy velem a nagyapám szerettette meg a költészetet. Ö Pesten, az István gimnáziumban taní­tott. Amikor elmagyarázta Este nyolc óra lehet. Szek- szárdon, a .Béla téren át igyekszem a Zrínyi utca fe­lé. Az úttest közepén öt-hat •tinédzser állja körül egy tár­sát. A „szerelésük” lezser: farmer, csizma, dzseki. A kör közepéről ütemes kopogást hallok. Itt az utcai break — gondolom. Közeledvén fe­léjük felfedezhető, — hogy másféle táncot jár az ifjú lá­ba. A széki táncrend eleme­it mutatja be barátainak. A lépésmotfvumok változa­tosak, lendületesek, egészen különösnek tűnik a tánc így, csak az ütemet hallva zene, dal nélkül. A kör közepén ... maradtunk gyerekek — ... szép beszédre szeret­ném tanítani nekem az Itt van az ősz kez­detű Petőfi-verset, megsze­rettem, és azóta máshogyan táncoló fiú néhány pillanatra megáll, magyarázatot fűzve tevékenységéhez. Néhányan elmennek mel­lettük, s ez láthatóan zavar­ja a kis csoportosulást. A ref­lektorok alól bevonulnak a szűk Vörösmarty utcába, ahol egészen kevés a fény. A tán­cos fiú vetkőzni kezd, a sálat, sapkáját, s kabátját társai­ra aggatja, majd pillanatok alatt újra táncol. Távolodva a lépések koppanása apró nesszé zsugorodik. Folytató­dik a kurzus. Közösségük halk, szolid. Sáringer Márta ... elmagyarázta nekem olvasom a költeményeket. Általuk kerültem közel a színház világához is .. — Pest? — Tamási? — Édesanyám pesti, édes­apám tamási, ő állatorvos, ezért élünk itt. Szeretem ezt a vidéket, télen a pári dom­bok síelésre is alkalmasak, ez kedvenc sportom. Ha a Tátrába nem jutunk el, ak­kor marad Pári, — A sporton kívül énekel is, a gimnázium diákújságát is szerkeszti, egyéb elfog- laltságú dolgait a versmon­dás mellett ne soroljuk. Szokványosnak tűnhet, de így, pályaválasztás küszö­bén megkérdem: milyen szakmát, mesterséget akar tanulni? — A gyógypedagógiai fő­iskolára készülök logopédus­nak. Ha ez megvan, akkor az embereket a szép beszéd­re szeretném tanítani... dkj. Igazságok diákszemmel Tévedni emberi dolog, másra kenni még emberibb. Ha jól érzed magad, ne aggódj! El fog múlni. Az ember időnként bele­botlik az igazságba, de leg­többször feltápászkodik és to­vábbmegy. Egy kevéssé hiteles mon­dat: Persze, hogy reggel is foglak becsülni, drágám! Ami jó csak akad az élet­ben, az vagy törvényellenes vagy erkölcstelen, esetleg hiz­lal. Azt a szendvicset, amelyre belépéskor szemet vetettél, a sorban előtted álló fogja megvásárolni. Széki táncrend az aszfalton Mindig magasabbra! Miért fehér holló Tolna megyében a Holló? Egy éve annak, hogy hírt adtunk az akkor még „szár­nyait próbálgató” Tolna me­gyei Holló együttesről. A megzenésített verseket, va­lamint a népzenét játszó ze­nekar abban az időben már birtokosa volt az ŐRI en­gedélyének (egyébként me­gyénkben mindössze három együttes mondhatja magáé­nak a hivatásos előadóművé­szi minősítést igazoló okira­tot) mégis, úgy tűnik, mint­ha szélcsend uralkodna a Holló körül. Ritter Péter, a zenekar vezetője válaszol ezzel kapcsolatos kérdése­inkre. — Az utóbbi időben ren­geteget dolgoztunk, körülbe­lül kétszáz koncertet ad­tunk — mondja Ritter Pé­ter. Ezenkívül elkészítettük leendő nagylemezünk anya­gát, melyet a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat külön­böző fenntartásokkal ugyan, de elfogadott. A viszonyla­gos csendet talán az okozza, hogy itthon — mármint Tol­na megyében — elég keve­set játszunk. — Mi ennek az oka? — Ez jó kérdés! Pontosan mi sem tudjuk, de bárhova szívesen elmegyünk, feltéve, ha meghívnak bennünket. — Említettétek a lemezt. Mikor válhat ez valósággá? Mint .mondottam, ezt a le­mezgyár csak bizonyos fenn­tartásokkal fogadta el. A ze­nei anyaggal minden rend­ben van, ha ezen múlna a dolog, akkor már holnap­után mehetnénk a stúdióba. Sajnos a Holló név még nem cseng elég ismerősen, a rá­dióhallgatók, a tévénézők és az újságolvasók enyhén szól­va nem kapnak mérgezést tőlük. — Általában a Kozsok együttessel közösen adjátok a felnőttprogramotokat? — Természetesen. Egyéb­ként a Kozsok együttes ma már nem a dombóvári tánc­csoportot kíséri, hanem az Állami Népi Együttest. — Lapunkban megjelent rólatok egy írás, melynek címe „Tiszta forrásból — tiszta szívvel” volt. Még mindig váltjátok ezt az el­vet? — Talán ez egy kicsit fel­lengzős lenne így, ha a mi szánkból hangzana el, de az biztos, hogy a lehetőségek­hez képest a legtöbbet pró­báljuk nyújtani. — Ez azt jelenti, hogy nem minden esetben sikerül? — Igen. De naivság lenne azt gondolni, hogy ez bár­kinek is száz százalékig si­kerülhet. És most nemcsak a zenére gondolok, hanem általánosítva, az élet min­den területére. — Koncertjeitek nagy ré­sze gyermekeknek szánt előadás, amelyeken nagyon vidám hangulatot teremte­tek. — A gyerekek a leghálá- sabb közönség, ugyanakkor a legnehezebb is. Tudniillik a felnőttelőadást, még ha nagyon rossz is, a közönség általában csendben végig- unatkozza, legfeljebb egy óvatlan pillanatban, nagyon diszkréten, vigyázva mások „műélvezetére”, távozik a teremből. Nem így a gyere­keknél. Ha őket nem érdekli valami, azonnal felborul a rend, és a feje tetejére áll minden. A legkritikusabb közönségnek tartjuk őket. — Még egy utolsó kérdés. Hol lesz a következő jelen­tősebb fellépésetek? — December 22-én a Fő­városi Művelődési Házban a Kozsok együttessel a „Főik karácsony” nevű rendezvény szereplői leszünk. — Köszönöm a beszélge­tést. Sze-ri A Holló együttes Erdeink védelmében Fiatal szakemberek tanácskozása Nem véletlen, hogy a vi­lág aggódik a Földünk felszí­nének mintegy harminc szá­zalékát borító, találóan véd­erdőnek nevezett faállomány sorsáért. Az erdő sok egyéb haszna mellett jótékony hatást gya­korol a környezetre, elsősor­ban azzal, hogy mérsékli az időjárás szélsőségeit. A fák hatalmas lombkoronájá­nak párolgása fokozza a leve­gő páratartalmát, hűsítőleg hat, s ezzel csökkenti a hő- mérsékleti ingadozásokat. A nagyobb erdőterületek ked­vezően befolyásolják a csa­padékviszonyokat is. Az er­dő megtöri a szél erejét és mérsékli szárító hatását, aka­dályozza a futóhomok moz­gását, a termőtalaj elhordá- sát, vagyis az eróziót. Sajnos a fejletlen orszá­gokban a könnyen elérhető erdők rablógazdálkodásszerű letárolásával több országban kiirtották az erdők jelentős részét. Hazánkban sem kí­mélték a múltban az erdő­ket. Az Alföld szélsőséges klí­mája, vízgazdálkodásának megromlása nagyrészt az er­dők kipusztításának követ­kezménye. A miskolci konferencián Ma a környezetvédelem homlokterében áll az erdők védelme, az ésszerű erdőgaz­dálkodás szorgalmazása. Az erdők éve adta az ötletet, hogy „A hazai erdőgazdálko­dás jelene és jövője” cím­mel konferenciát rendezze­nek. A KISZ Ifjúsági Kör­nyezetvédelmi Tanácsa szer­vezésében a Borsod Megyei Természetvédő Egyesülettel közösen a Miskolc melletti Csanyik-völgyben lévő KISZ- iskolában nemrég kétnapos konferenciát tartottak. Hogy volt miről beszélni a meg­hívott százhúsz, főként fia­tal erdőmérnöknek és öko­lógusnak, azt az előadásokat követő élénk viták is bizo­nyították. Erdőgazdálkodásunk idő­szerű kérdéseiről és felada­tairól dr. Villányi Miklós ál­lamtitkár tájékoztatta a je­lenlévőket. Az erdeinkben folyó természetvédelmi mun­káról Rakonczay Zoltán, az OKTH elnökheleyttese szá­molt be. A vadgazdálkodás helyzetét Kondor Endre, a MAVOSZ főtitkára ismertet­te, továbbá előadást tartott dr. Jakucs Pál, a KLTE ökoló­giai tanszékének vezetője és Varga József, a BEFÁG igaz­gatója. Az erdők évének ta­pasztalatairól, a világkonfe­rencián elhangzottakról pe­dig dr. Tóth Sándor, az Er­dészeti és Faipari Hivatal ve­zetője beszélt. Nem rablógazdálkodással! A hazánkban első ízben megrendezett ilyen jellegű konferencia résztvevői a gya­korlatban is megismerkedhet­tek két Bükk-hegységbeli erdőgazdaság problémáival és eredményeivel. — E két gazdaságra is jel­lemző volt az országos gond: a rosszul felújított erdő, a vadállomány által okozott nagy kár — tájékoztatott Gyulai Iván, a KISZ Ifjú­sági Környezetvédelmi Ta­nácsa titkárságának munka­társa. — Az erdő felújításá­nak három módszerét alkal­mazzák hazánkban. A mes­terséges felújítást magvetés­sel, dugványozással vagy cse­meteültetéssel végzik. A ter­mészetes felújításkor az öreg erdő fáinak magvetését, tus­kó, illetve gyökérsarjait használják fel az új erdő lé­tesítésére. S végül, amikor az erdőterület meghatározott részének fáival úgy gazdál­kodnak, hogy ott a faállo­mányt többszöri vágással év­tizedek alatt termelik ki. Nálunk intenzív erdőgaz­dálkodás, de nem rablógaz­dálkodás folyik. A jövőben azonban növelni kell az er­dők társadalmi hasznát. Nem szabad olyasminek előfor­dulnia, hogy például akkor vágják ki a tölgyfákat, ami­kor a legjobb a makktermés és ezzel gátolják a természe­tes megújulást. Az ország faállományának jobb, hatékonyabb felhasz­nálására azonban mindenkép­pen törekedni kell. Jelenleg ugyanis a megtermelt fa csu­pán negyven százalékából lesz hasznos végtermék. En­nek fő oka, hogy aránytala­nul nagy az árkülönbség a nyersfa és a késztermék kö­zött, vagyis olcsón veszik a •kivágott fát és drágán adják az ebből készült termékeket. Szenvednek a tölgyesek Magyarországon sok a töl­gyes. A tölgyfajok síkságon, dombvidékeken és a közép- hegységekben honosak. Ér- deink legértékesebb lombos fái, erdőterületeinknek csak­nem a felét foglalják el. Ég­hajlat és talaj tekintetében egyaránt igényesek. Ezért nem véletlen, hogy az ipari környezetszennyezés követ­keztében a tölgyesek szen­vednek a legtöbbet. Hazánk­ban a levegő szennyezettsége miatt tíz-tizenkét százalé­kos az erdőpusztulás. Mivel a levegő szennyezése nem is­mer országhatárokat, hazánk is aláírta a „harmincasok” egyezményét, ami kötelezi a tagállamokat, hogy ipari lé­tesítményeik harminc száza­lékkal csökkentik a kéndi­oxid-kibocsátást. Az intézke­dés hozzájárulhat az erdők további pusztulásának meg­akadályozásához. A miskolci tanácskozáson javasolták az erdőfelügyelet szigorítását. Ha egy erdő az emberi gon­datlanság következtében el­pusztul, egy évszázad kell, hogy újraszülessen. Társadal­mi összefogás szükséges te­hát ahhoz, hogy megóvjuk az ország pótolhatatlan kin­csét, az erdőket... Bence Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom