Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

1985. december 24.

"NÉPÚJSÁG 13

„Ne hagyjuk, hogy a villanyóra végleg kialudjon a kisdorogi

Párbeszéd Tamás Menyhért íróval

Hömpölygő emberfolyam a színes fényfüzérek díszletezte Rákóczi úton. Fenyőfát, csomagokat cipelők délutáni csúcsforgalma. Ajándékvásárlók sokadik rohama 'a zsúfolt áruházak, üzletek ellen, amelyeknek kirakatai a közelgő szeretet ünnepét idézik. Belefeledkezem a tarka kavalkád látnivalóiba, hagyom hát, hadd sodorjon magával ez a világvárosi forgatag. Aztán a portékáját — csillagszórót, gyertyát és karácsonyfadíszeket — hangos szóval dicsérő egyik utcai árus standjánál órámra pillantva konstatálom: elkéstem á randevúról.

Kaszparov

győzött

Hilversumban a hatodik játszmával véget ért a szovjet Garri Kaszparov és a holland Jan Timman bemutató sakkmérkőzés-sorozata. Az utolsó partiban a szovjet világbajnok játszott világossal. Kaszparov a 18. lépésben tisztáldozattal két gyalogot nyert, s előnyös pozícióhoz jutott. A 41. lépésben ellenfele feladta a küzdelmet.

A végeredmény: Kaszparov—Timman 4:2.

Az első két játszmát Kaszparov nyerte, aztán Timman szépített, két döntetlen következett, majd ismét Kaszparov bizonyult jobbnak, így alakult ki a végeredmény.

*

A hírügynökségek beszámolnak arról is, hogy a világbajnok-jelöltek tornájának elődöntőjében a holland Jan Timman január 22-től Tilburgban játszik 12 mérkőzést a szovjet Artur Juszu- powal, míg a másik ágon a két szovjet sakkozó, Rafael Vágányán és Andrej Szoko- lov január 8-án Minszkben kezdi meg párharcát.

Már világbajnok

Szenzációsan szerepelt Dobrnában a női junior sakkvilágbajnokságon Kete- van Arahamita, a 17 esztendős szovjet sportoló, aki a 12. fordulóban is győzött, így továbbra is száz százalékos teljesítménnyel büszkélkedhet. Arahamita már világbajnok, hiszen az utolsó forduló előtt a román Badules- cu és a jugoszláv A. Maries egyaránt 4—4 ponttal lemaradva követi őt.

Mádl Ildikó mérkőzéséről nem érkezett jelentés.

Vengéglátóm, a József At- tila-díjas író, Tamás Menyhért azonban elnéző, mosolyogva adja tudtomra: szóra sem érdemes ez a röpke késés. A Népszava szerkesztőségéből — ahol az irodalmi rovatot szerkeszti — a szomszédba invitál. A Metropol egyik sarokasztalánál foglalunk helyet, ahol a széppróza jeles képviselője perceken belül átlényegül, szavait ,a labdarúgás iránti határtalan szeretet hatja át. Kisdorog csapatáért pedig egyszerűen aggódik.

— Indítsuk párbeszédünket az író sportról alkotott hitvallásával — javaslom.

— A gyermekek éltető eleme a játék. Innen már csak egy lépés a sportig. Ehhez persze szükségesek a sportolási lehetőségek. Az én gyermekkoromban lényegesen több lehetőség kínálkozott. Most nehogy bitumenes pályákra, meg tornatermekre gondoljon. Inkább a grun- dokra. Legutóbb, hogy Kis- dorogon jártam, Boda tanítóval éppen arról nosztalgiáztunk, hogy a templom mögötti, csupán egy kispálya méretű téren milyen remek, kemény focicsatákat vívtunk, Lehet, ‘hogy éppen innen kelteződik a falu eredményes sportja? Nem tudom. Azt viszont meggyőződéssel vallom, hogy a sport mint közösségi játék óriási kapocs a gyer- mek-gyermék, illetve a felnőtt-felnőtt közötti emberi közösségek kialakulásában. Az ilyen emberek könnyebben Viselik el az élet terheit is.

— Kanyarodjunk csak vissza ahhoz a 14 évhez, amit Kisdorogon töltött. Annál is inkább, hiszen Tamás Meny. hért annak idején aktívan sportolt.

— Valóban. A futball volt a kedvencem. Tizennégy éves koromban külön főorvosi engedéllyel játszottam Kisdorog felnőttcsapatában. Akkor még volt megyei II. osztály. Szóval ott kezdtünk, később feljutottunk a megyei Írbe. Korosztályomból Krémer Antal, no meg Sándor Ferenc, aki, Ausztráliában él és szerepelt Ausztrália labdarúgó-válogatottjában is — komoly sportolókká váltak. A labdarúgás mellett Bogdán István segítségével létrehoztunk egy férfi röplabdacsapatot. Örömünkre szolgált, hogy a férfiakkal párhuzamosan egy életerős női együttes is alakult, mi több, a hölgyek az NB I'I-t is megjárták. A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium tanulójaként Boros Dezső testnevelő tanár úr az atlétika szerete- tét oltotta belém. Gerelyhajításban 1958—59-lben a gyönki Reák mögött ezüstérmes voltam a megyei középiskolás bajnokságon. Aztán ne hagyjuk ki a sorból az asztaliteniszt se. Balázs Dénessel együtt a MEDOSZ országos döntőjéig jutottunk. Ha e sportágak bármelyikében edző keze alatt nőttem volna fel — ne vegyék szerénytelenségnek —, akkor alighanem eljutottam volna a Nemzeti Bajnokság valamelyik osztályáig is.

— És a spartalkiádokat még nem is említettük ...

— Ügy bizony, pedig mennyi kedves emlék fűződik a tömegsport e vállfájához. Hogy számomra mit jelentett egy-egy megyei döntő? Nos, beutaztunk Szekszárdivá, ahol előbb lefutottam a 800, majd az 1500 métert, aztán öt szettet röplab- dáztam, hogy a végén a foci- csapatban is játszhassak. Szóval annak idején nem ismertem a fáradtságot.

— Ezért vállalta a krónikás szerepét is?

— Négy évig, 1955—59 között tudósítója voltam lapszámomra Kisdorog és Tolna megye több mint szívközeiben maradt”

juk sportrovatának. A sport mellett versekkel és tárcákkal is jelentkeztem a tolnai újság hasábjain.

— Aztán életében egy nagy változás: Kisdorogot a fővárosra, a sportot a lírára, az irodalomra cserélte. Verses- köteteit kisregény-trilógia követte.

— Csakhogy számomra Kisdorog és maga Tolna megye több mint szívközeiben maradt. A szívközelség alapján formálok jogot arra, hogy a község mai sportéletének gondjáit magaménak érezzem. írói munkámban én akkor láttam összességében a falut, amikor elkerültem onnét. Egy bizonyos távlat, rálátás kell ahhoz, hogy a csapat életét más szemszögből, de lényeges megvilágításban lássam.

— Mire gondol?

— Most ősszel csak a PVSK elleni meccsen voltam otthon. Meglepett, hogy még mindig nincs kellő önbizalma a kisdorogi legénységnek egy-egy nagyobb csapat ellen. Ez persze edzői kérdés. Azon a meccsen Hosnyánsz- kihan minimun öt gól benne volt, ám a legnagyobb ziccereket is kihagyta. Csupán a fiatal Török teljesítménye tetszett, aki vitézkötést drib- L'izett a pécsi védők lábára. Ördöngősen cselezett a fiú, állítom, nagy játékos válhat belőlile. Ugyanazon a vasárnap délutánon azt is láttam, hogy Klein miiként álldogált a pálya szélén. Elszomorított, hogy közömbösen tudta

szemlélni a társaik, a tartalékos Kisdorog vereségét. Kommentár nélkül: ez sporterkölcs kérdése.

— Egyébként melyik NB I-es csapatnak szurkol?

— Egyiknek sem.' Én a magyar labdarúgásnak szurkolóik. Vannak persze szívemhez közel álló csapatok, mint a Kisdorog, a Szek- szárd és a Baja.

— Mi a véleménye a VB- sors olásunkról?

— Nem tartom nehéznek csoportunkat, sőt, valahogy szerencsések is vagyunk. Szerény véleményem szerint csupán Platiniéktól kell tartanunk. Persze, ahhoz, hogy sikerrel szerepeljünk, olyan önbizalomra lesz szüksége a válogatottunknak, mint a VB-selejtezők során, vagy legutóbb a Wales ellen jellemezte Détáriéfcat. Remélem, a Mundiiálon a bírók is a feladatuk magaslatán állnak.

— Csak nem haragszik a j átékveze tőkre ?

— Perben, haragben nem állók velük, de ... Világjelenség, hogy sokszor a bírók döntik el egy-egy meccs sorsát. Ezt a furcsa szokást látszólag egyik-másik honi bírónk is átveszi. Furcsamód a megyei szemlélet időnként rányomja bélyegét a bíráskodásra. Ott volt a Honvéd Táncsics—Kisdorog meccs. A kemény játék dominált, ennek következtében villantak a piros lapok, de csak fcis- dorogi játékost, ráadásul kettőt állítottak ki. Nem bántom én a játékvezetőket, de egy-egy hibás ítéletük egy kis csapat életében sorsdöntő lehet.

— Honnan ez a teljeskörű informáltság a Dráva-csoport történéseiről?

— A Népszava szerkesztőségében rendszeresen elolvasom a baranyai, a tolnai és a somogyi újság sporttudósításait. Egy kicsit az ösz- szehasoniítás igényével is figyelem a három lap sportrovatát. Büszke vagyok, hogy Tolna megyei lokálpatriótaként elmondhatom: a Népújság állja a versenyt tárgyilagosságban is.

— Jelenleg min dolgozik?

— Ezüstvasárnap estén a Várban „Beszegzett ég alatt” címmel volt egy irodalmi estém, amelyen a Kisdorogon élő rokonság, bátyám és nővérem családostul részt vett. Az idei könyvhéten jelent

meg Mérleges idő című kisregényem. A napokban adtam le egy rádiójátékot. Azt kivételesen nem rádiós rendező, hanem a filmrendező, Sára Sándor rendezi majd. Valószínű, hogy jövő húsvét- kor sugározza a Kossuth adó. Az 1986. évi könyvnapon pedig az Előcsend című kisregényemmel jelentkezem majd. De, hadd térjek vissza az „utolsó szó” jogán a sporthoz.

— Kérem, tessék .. .

— írói, baráti körökben Bárányt Ferenc, Thiery Árpád és mások, de a Népszavánál is többen figyelemmel kísérik Kisdorog labdarúgását. Sikerült ugyanis „megfertőznöm” ezeket az embereket Kisdoroggal. Amikor jól ment a csapatnak, akkor nemcsak a Népsport szalagcíme, hanem a baráti köröm is csodálkozott a sikereken. Ezt a hírnevet kellene Visszaszerezni, mert bizony mostanság a falu labdarúgása mély válságba került. Ennek anyagi háttere is van. Úgy tűnik, az eddigi források kiapadóban vannak, s egyedül az összefogás mentheti meg a sportegyesületet. Gscheidt Mátyás nemcsak együtt élt a csapattal, hanem igazi mecénása is volt a klubnak haláláig. Most az egyesület jövőjét kézben tartókon a felelősség, hogy ne engedjék széthullni, netán visszalépni a csapatot. Az állami gazdaságon túl a falunak is meg kell' tenni mindent ennék érdekében. A baráti kör tagjainak éppúgy, mint a megye vezetésé: nek az összefogása szükséges. Ha kell, én is szívesen belépek a baráti kör tagjai közé, akár évi 1000 forinttal is. Ne hagyjuk, hogy á villanyóra végleg kialudjon a kisdorogi pályán! Ennek a kis településnek az életében a sport volt az egyedüli, ami jelenlétét megnövelte. Arculatához mindig hozzzátarto- zott a sport. Kisdorog labdarúgás nélkül alvó faluvá válik, s ez nagyon szomorúvá tenne engem.

— Köszönöm a beszélgetést.

— Én köszönöm, hogy megkeresett a Tolna Megyei Népújság, s ezúton kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket a lap minden olvasójának. FEKETE LÁSZLÓ

Szavaztak a sportújságírók

w

Az év sportolói: Fórián Éva, Mizsér Attila és a labdarúgó-válogatott

Labdarúgó válogatott (balról: Nyilasi, Disztl, Nagy, Ga- raba, Kardos, Détári, Kiprich, Sallai, Esterházy, Tóth,

Péter)

A magyar sportújságírók 1958-tól választják meg az év legjobb sportolóit. Az idén már a 28. szavazásra került sor. A női versenyben a sportlövő Fórián Éva szinte vetélytárs nélkül nyert. Nehéz volt a választás a férfiaknál, világ és európa-baj- nokok voltak a jelöltek az első helyre.

1985 legjobb női sportolója ’Fórián Éva a tavalyi szavazáson harmadik volt Vi- dács Györgyné és Stefanek Gertrud mögött, személyében másodszor 'lett sportlövőnő az év legjobbja. (Előtte 1982-ben Balogh Pálma diadalmaskodott.) Az 1985. évi szavazáson győztes Fórián Éva Pap Jenőné és Gyarmati Andrea (3—3 első helyhez jutottak), Üjlakiné Rejtő Ildikó, Rán- kyné Németh Angéla, Tor- dasi Ildikó és Ambrus-Mariann (2—2), továbbá Kör---------------------—-----1

M

izsér Attila

möczi Zsuzsa, Egerváry Márta, Kleiberné Kontsek Jolán, Szabóné Nagy Zsuzsa, Tóth- né Kovács Annamária. Bru- zsenyák Ilona, Magos Judit, Mátay Andrea, Maros Magda, Rakusz Éva, Balogh Pálma, Temesvári Andrea, és Vidács Györgyné (1—1) után a huszadik női sportoló, aki az év legjobbja lett.

A férfiaknál is új győztest avatnak Mizsér Attila személyében. ö a negyedik öttusázóként lett az év legjobbja. Előtte éppen másfél évtizede választottak a büszke címre a nehéz sportágból.

Mizsér egyébként a 21. győztes. Előtte Baiczó András és Magyar Zoltán (3—3), Pólyák Imre, Kárpáti Rudolf, Zsivótczky Gyula (2—2), továbbá Gurics György, Veres Győző, dr. Török Ferenc, Kozma István, Kelemen Péter, Hegedűs Csaba, Csapó Géza, Hargitay András, Németh Miklós, Gerevich Pál, Wichmann Tamás, Wladár Sándor, Pap Jenő, Guczoghy György és Gáspár Tamás (1 —1) nyert.

A csapatoknál 21 évvel ezelőtt nyert a labdarúgó válogatott, azaz az 1964-ben, Tokióban győztes olimpiai együttes. A sportújságírók eddig 11 csapatot jelöltek. A labdarúgó válogatott Fórián Évához hasonlóan tavalyi harmadik helyéről ugrott az idén az élre.

Az eddigi csapatgyőztesek: vízilabda és öttusa válogatott (7—7 alkalommal), párbajtőr válogatott (4), kard válogatott (2), női kézilabda válogatott, ifjúsági öttusa válogatott, férfi sakkcsapat, férfi asztalitenisz válogatott, a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánckettős és a fogathajtó válogatott (1—1).

Először került az „Év edzője” választásra. Mezey György labdarúgó szövetségi kapitány az első győztes.

A sportújságírók szavazása alapján 1985 legjobb magyar sportolói:

Nők: 1. Fórián Éva sportlövő 762, 2. Kőbán Rita és Rakusz Éva kajakozok holtversenyben 385, 3. Siska Xénia atléta 102 pont.

Férfiak: 1. Mizsér Attila öttusázó 654, 2. Szanyi Andor súlyemelő 421, 3. Nébald György kardvívó 219 pont.

Csapatban: 1. Labdarúgóválogatott 557, 2. öttusaválogatott 344, 3. Férfi kajaknégyes 222 pont.

Az év edzője: 1. Mezey György labdarúgó szövetségi kapitány 389, 2. Mizsér Jenő öttusa edző 163, 3. Garami József pécsi labdarúgó edző 154 pont.

Irány lel Aviv

Az ifjúsági labdarúgó Eu- rópabajnokság selejtezőjében százszázalékos teljesítménynyel csoportja élén álló magyar válogatott karácsony és január 2. között Tel Avivban nemzetközi tornán szerepel. A résztvevők: Magyarország, Ciprus, Dánia, Anglia, Franciaország, Belgium, Svájc és Izrael ifjúsági csapata. Ä rnagyar együttes a következő játékosokkal indul útnak:

Kapusok: Hámori, Rózmer, mezőnyjátékosok: Székely,

Jávorka, Balogh Z., Palaczki, Waszner, Szalai Z., Kelemen, Mónos, Oravecz, Eszenyí, Somogyi, Rugovics, Jován R.

A salgótarjáni Jónás Gyula szereplése sérülése rriatt még kétséges. A tornán várhatóan két csoportban lesznek a küzdelmek, s az azonos helyen végzett együttesek játszanak egymás ellen a végső sorrendért.

Szabonisz és Hémetb

A „Gazzetta Dello Sport” milánói sportláp idén is megválasztotta a legjobb európai kosárlabda játékosokat. A férfiak mezőnkében a szovjet Arvidasz Szabonisz végzett az élen 130 ponttal, megelőzve az 54 pontos jugoszláv Drazsén Petro- vicsot és a 18 pontos spanyol San Epifaniót.

A legjobb női játékosnak a magyar Németh Ágnest jelölték.