Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-12 / 265. szám
A^fepÜJSÄG 1985. november 12. Mérlegen közel másfél évtized Mint arról szűkszavúan tudósítottunk, a Tolna Megyei Tanács harmadik negyedévi ülésén foglalkozott a közoktatás megyei helyzetének elemzésével és a továbbfejlesztés 1986—1990. között esedékes, a VII. ötéves terv időszakának programjával. Utóbbiról elöljáróban any- nyit, hogy a közoktatás fejlesztésére vonatkozó elképzelések a VII. ötéves tervi megyei terület- és településfejlesztési koncepcióval összhangban alakultak ki. Kedvező társadalmi légkörben A jó emlékező tehetséggel megáldott olvasó fel tudja idézni, hogy az MSZMP KB 1972-es határozata nemcsak ráirányította a közoktatásra a közfigyelmet, kedvező társadalmi légkört is teremtett a feladatok megvalósításához. Ezen kívül: mozgósította a központi erőforrásokon túl a helyieket, a lakosság anyagi, erkölcsi támogatását is. A Tolna Megyei Tanács az imént idézett határozat nyomán 1973 decemberében foglalta határozatba a közoktatás fejlesztésének megyei irányelveit, melyekkel kapcsolatban most a testület azt fogalmazhatta meg, hogy az irányelvek alapvetően teljesültek. Az óvodai hálózat bővült, jelentős változást könyvelhettünk el az általános iskolai oktatás működési feltételeinek javításában, de meg kell állapítanunk azt is, hogy a középfokú oktatás jói alkalmazkodott a gazdasági környezet igényeihez. Fejlődött természetesen az intézmények tartalmi munkája is. A progresszív folyamatok kibontakozását a hetvenes években gyorsította a gazdasági fejlődés, a megye ipart szerkezetének átalakulása, a településhálózat koncentrálódása és a nők munkavállalásának fokozódása. De hatott a fejlődés menetére a helyi, intézményi önállóság és demokratizmus kibontakozása mellett a közigazgatás, irányítás korszerűsödése is. Megannyiszor tudósítottunk lapunk hasábjain 1973 óta a közoktatás-fejlesztési irányelvek szellemében folyó munkáról, amit nem ■ kis mértékben befolyásolt a 70- es évek közepétől tapasztalt demográfiai hullám, mely előbb az óvodákat, majd az általános iskolákat érintette, s amely hullám néhány év múlva középfokon jelentkezett. Tudósítottunk, most mégis kötelességünknek érezzük a korábban leírtak és elhangzottak ismétlését, mivel folyamatról van szó. S mindaz, ami feladatként előttünk áll, összefügg azzal, amit már letudhattunk és nem ás csak állami erőforrások igénybevételével, hanem társadalmi összefogással is. Nem gondnélküliség A megye közoktatási rendszerében kibontakozott progresszív folyamatok tényén mit sem változtat, hogy a fejlődés eredményei szépek, de nem felhőtlenek. Eredményeink távolról sem jelentenek gondnélküliséget. Közhellyé koptatott az igazság, miszerint a mennyiségi fejlődés magában hordozza követelményként a minőségi fejlesztés feladatát. Szűkebb hazánkban a közoktatás helyzetképében a megyénk óvodai hálózata jelenti a kiemelkedő pontot. Az óvodáskorúak 99,3 százaléka nyerhet Tolna megyében felvételt, az országos arány 89 százalék. Közel négyezerrel nőtt az óvodai helyek száma az elmúlt tizenhárom évben. Ez tette lehetővé, hogy az 1972. évi 8595 helyett 1984- ben 12 186 gyermek járhatott 168 óvodánk valamelyikébe. Országos élvonalbeliek vagyunk tehát. Csak az V. ötéves terv időszakában 2223- al nőtt a férőhelyek száma, így az 1970—75-ig tartó időszakot bízvást nevezhetjük az óvodaépítés, -bővítés, -korszerűsítés olyan periódusának, melyre a helyi erővállalás és a társadalmi segítő- készség volt jellemző. Óvodáink zömében sor került 1973-tól számítva a berendezések, felszerelések cseréjére, felújítására is és több milliós költséggel. Az óvónők száma 1972-ben 424 volt és mellettük 102 képesítés nélkülit kellett foglalkoztatnunk. Tavaly az óvónők száma meghaladta a kilencszá- zat és mindössze 56 képesítés nélküli óvónő foglalkoztatására volt szükségünk. A képesítettek imponáló számbeli növekedése összefügg a középfokú óvónőképzés beindulásával, amire a korona nemrég azzal került föl, hogy Szekszárdon megkezdődött a Tanítóképző Főiskolán a felsőfokú óvónőképzés is. Évekkel ezelőtt szükségtelenné vált már megyénkben iskola-előkészítő tanfolyamok szervezése, miivel a gyerekek az óvodában kaphatják meg a felkészítést az iskolás évekre. Ezzel együtt javultak az óvoda—iskola kapcsolatok is. A gondok: gyakori az óvodai csoportokban a 30 feletti létszám. Zsúfoltak főleg a városi óvodák, miközben a kistelepülések óvodáiban létszámhatár alatti csoportokban foglalkoznak tíznél kevesebb gyermekkel. Vannak aztán olyan óvodáink is, melyeket vályogból, vertföldből készült épületekben alakítottak ki. Jelentős volt már az V. ötéves terv időszakában is az általános iskolai tanteremépítés, -korszerűsítés. Bár a gyermeklétszám ebben az iskolatípusban alig változott, 201 tanterem épült, ugyanakkor korszerűsítéssel és körzetesítéssel megszűnt 163. Az V. ötéves terv elején 1005 tantermi célra használt helyiséget tartottunk számon. A most záruló tervidőszak mérlege 1179 tanterem, új intézmény létrehozásával, bővítéssel, egyéb fejlesztéssel. A demográfiai hullám következtében'' több, mint ötezerrel növekedett 1978 és 1985 között az általános iskolai gyermeklétszám. A fogadásukra készített megyei program alapján nagyarányú iskolaépítés következett be. Dombóváron és Bonyhá- don 24—24 tantermes új iskola, Szekszárdon 28 tantermes új iskola épült és máig további bővítések jellem- Ják a fejlesztést. A VI. ötéves tervben összesen 123 új tanterem létsült és számos korszerűsítése, felújítása valósult meg. Tizenöttel növekedett a tornatermek száma, további tíznek az építése még folyik. E téren fgy is az országos szint alatt van a megye. Szükségtanteremként működik a bővítés, korszerűsítés ellenére a tantermek 8,6 százaléka. A tantervi változásokat követő iskolai taneszközellátás viszont jóval kedvezőbb az országosnál, mivel a központi keretből e célra Tolna megyének juttatott 1,5 miliőt a megye évi 2,5 millióval egészíti ki. Megvalósult a szakrendszerű oktatás, csökkent a képesítés nélküliek aránya, de egyes településeken állandósult a pedagógushiány, s állandósult a képesítés nélküliek magas száma is. Távirati stílusban Az elmúlt másfél évtizedben sikerült kiterjeszteni a tankötelezettség teljesítését a társadalom perifériáján élő családok gyermekeire is. Az általános iskolát a tankötelezettség határán belül — 16 éves korig — jelenleg a tanulók 95 százaléka végzi el. Az általános iskolák fontos feladatot teljesítenek a művelődési esélyegyenlőtlenségek mérséklésében, a fizikai dolgozók gyermekeinek képességfejlesztését, továbbtanulását segítve szakkörökben, fakultációs csoportokban és az egyéni tehetségfejlesztést is elősegítő tanulmányi versenyekben. Az 1972-ben tervezett szint felett valósult meg az általános iskolai napközis foglalkoztatás is. Már a 70-es évek végén országosan kiemelkedő volt a .napközis tanulók megyei aránya, ami ma a megyében 54,8, országosan 42.6 százalékos. Szervezett étkeztetésben részesül a tanulók 68,4 százaléka. Némileg enyhült a napközis csoportok zsúfoltsága. Dinamikus fejlődésen mentek át az általános iskolai diákotthonok, amelyekben a létszám 1975- től 1985-ig 649-ről 450-re csökkent. Növekedett viszont a nehezen nevelhető és szociális okból fölvettek száma. Nőtt a gyermekvédelmi munka súlya, szerepe, fejlődött a gyógypedagógiai intézményhálózat is, noha ez a másfél évtizedes, folyamatos fejlesztések ellenére se tekinthető teljes körűen Kiépítettnek. Nagy mennyiségi fejlődést élt meg az általános iskolai német nyelvű oktatás — több helyen az óvodai nyelvoktatásra építkezve. Ma 17 óvodánkban és 30 általános iskolánkban folyik a nemzetiségi német nyelvű oktatás, mely az óvodákban 976, az általános iskolákban 4734 tanulót érint. Az óvodákban 31 óvónő, az iskolákban 70 nevelő tanítja a nyelvet. Sok képesítés nélkül, s ez további tennivalókra utal. A zeneoktatás terén is előbbre léptünk, 3-ról 7-re emelkedett a megyében működő zeneiskolák száma, jelenleg 14 településünkön folyik zenetanítás, mely a korosztály 16,5 százalékára terjed ki. Az elmúlt 12 év alatt legkevésbé a gimnáziumok száma módosult. Megszűnt a kis beiskolázási körzet, a tantermi feltételek hiánya és az általános iskolai zsúfoltság miatt a simontornyai gimnázium, új épületbe költözött a tamási gimnázium, mely most bővült egy kollégiumi szárnnyal. A szakképző intézményeket nagymértékben érintette a megye iparának fejlődésével együttjáró munkaerőigény-módosulás. önálló iskolatípussá vált, beépült az iskolarendszerbe a gyors- és gépírásoktatás és az egészségügyi saakiskola. A minisztériumi fenntartású intézmények 1973-ban kerültek megyei irányítás alá, és rájuk 1978 óta a városi fenntartás a jellemző. Profiltisztítással külön intézménybe került a kereskedelmi és vendéglátó- ipari képzés Szekszárdon, mindkét helyen szakmunkás- és szakközépiskolai osztályokkal 1981-ben. Ugyanebben az évben indult a mezőgazdasági szakmunkásképzésben szakközépiskolai oktatás is Lengyelben, ahol 1975 óta a húsipari szakmát is tanulják a fiatalok. Meghonosodott az óvónői, postaforgalmi, állat- egészségőr szakközépiskolai irány is. Pakson, az atomerőmű igényére folyik a szakközépiskola és szakmunkásképző építése. Itt 1986 őszén indul már az atomerőmű-gépész és számítás- technikai szakközépiskola mellett a szakmunkásképzés is. Bővült a kollégiumhálózat. A középiskolás korosztály 19,6 százaléka részesülhetett 1972-ben kollégiumi ellátásban. Ma 25 százaléka. Ez a növekedés különösen a szakmunkástanulók körében figyelemreméltó, ugyanis körükből a diákotthonokban lakók aránya 12,5 százalékról 22,18 százalékra nőtt. 1984-ben középiskolában tanult 5060 fiú és leány, ebből 2594 gimnáziumban, 2460 szakközépiskolában. A szakmunkástanulók száma tavaly 4391 volt. Itt jegyezzük meg, hogy 1984-ben az általános iskolát elvégzettek 96,2 százaléka jelentkezett továbbtanulásra. S azt is, hogy a középiskolába ir átkozottaknak átlag 70—80 százaléka tesz sikeres érettségi vizsgát, és az érettségizetteknek 45 százaléka jelentkezik felsőfokú tanintézménybe, ahova a jelentkezők negyedrészét veszik föl. E téren is országos feletti az arány, 2—7 százalékkal haladjuk meg az országos átlagot. Ennyit itt és most arról, amiről szólva akár több újságoldalt is megtölthetnénk és akkor sem biztos, hogy megfelelnénk a teljesség igényének. Folytatni szándékozzuk a közérdekű számvetést, hiszen amikor ezt tesz- szük, azokért tesszük, akikért társadalmunk nem sajnálja az erőfeszítéseket az oktatás tárgyi, személyi feltételeinek fejlesztésében. — la — Az V-ös számú általános iskola Szekszárdon, a baktai városrészen KOZOKTHTAS. 1985 Az NDK könnyűszerkezetes óvoda a megyeszékhely egyik legszebb gyermekintézménye lett
