Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-11 / 264. szám
2 NÉPÚJSÁG 1985. november 11. A Pravda vezércikke A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztési terve Mai kommentárunk A reformok útján Az egy hónappal ezelőtt lebonyolított választások eredményei még az addig kétkedőket is meggyőzték: Lengyel- ország jelentős előrehaladást ért el a konszolidáció folyamatában. A legfrissebb varsói jelentések tükrében nyilvánvaló, ihogy az új összetételű parlament, a SZEJM komolyan veszi a választóktól kapott bizalmat, s máris több fontos intézkedést hozott. A múlt Iheti személyi változások során Wojciech Jaru. zelski eddigi miniszterelnököt államfővé választották, és Zbigniew Messner, a korábbi miniszterelnök-helyettes állt a kabinet élére. Jaruzelski egyik legközelebbi munkatársa. a közgazdász professzor Messner a hét végén mondott beszédében vázolta jövendőbeli kormányának politikáját, saját meggyőződését a válságból kivezető út kérdésében. „Ha vannak is veszélyek, amelyek a reformot fenyegetik, számunkra akkor is csak egy út van: a reform, és erről az útról nincs visszafordulás” — jelentette ki a lengyel közgazdász társaság ülésén. A politikai feszültség enyhülésével Lengyelországban kétségtelenül a gazdasági helyzet került a közvélemény érdeklődésének előterébe. A sikeres választások után most mindenki a téli felkészülés — várhatóan korántsem problémamentes — munkálatain, s végül magán a téli energia- és élelmiszerellátáson méri majd le a kormány munkájának eredményességét. Ez a próbatétel pedig egyáltalán nem ígérkezik könnyebbnek, mint az állampolgárok bizalmáért vívott harc. A társadalom teherbíró-képességének növekedését tanúsítja a 'Hazafias Nemzeti Űjjá- születési Mozgalom (PRON) vezetésének az a javaslata is, hogy bocsássák szabadon a nem visszaeső politikai elitélteket, illetve szüntessék meg a nyomozást, vagy a bírósági eljárást azok ellen, akik először követtek el politikai jellegű törvénysértést. Miután a kormány és a LEMP Központi Bizottsága is egyetértett az indítvánnyal, tegnap utasították az ügyészi szerveket az intézkedés megvalósítására. Egyelőre még nem tudni, hogy a Lengyelországban nyilvántartott 91 politikai elítélt és 277 előzetes letartóztatásban lévő közül hányat érint ez a jószándékról, megbékélési törekvésekről tanúskodó döntés, de bizonyára nem marad visszhang nélkül a lakosság körében. A nyilatkozatok, események fényében nyilvánvaló: a mostani lengyelországi változások még csak kezdetei egy hosszú, nagyon nehéz útnak, a reformok útjának. HORVÁTH GÁBOR Vizsgálat Kolumbiában Vasárnapi számának ve. zércikkében elemzi a Pravda a Szovjetunió ötéves és 2000- ig szóló fő gazdasági és társadalmi ifejlesztési elképzeléseinek programját, amelyet a múlt hét végén hoztak nyilvánosságra. Az SZKP XXVII. kongresszusára szánt harmadik fő dokumentum megfogalmazza a párt gazdasági stratégiáját, konkrét gazdasági elképzelésekbe, tervfeladatokba önti az SZKP újjászerkesztett programjában megfogalmazott célokat. A párt gazdasági stratégiájának fő célja változatlanul a szovjet emberek anyagi és kulturális körülményeinek javítása. Ennek érdekében meg kell gyorsítani az ország társadalmi és gazdaság’ fejlődését, s a tudományos és műszaki haladásra támaszkodva intenzívebbé és hatékonyabbá kell tenni a termelést. A következő években a Szovjetunióban végre kell hajtani a népgazdaság újabb műszaki rekonstrukcióját és erre támaszkodva kell átalakítani a társadalom életének anyagi és műszaki alapjait. Ehhez a legkorszerűbb technológiai eljárásokat, rugalmas termelési módszereket kell igénybe venni. Egyre szélesebb körűvé kell tenni a termelés gépesítését, a mezőgazdaság kemizálását, a robotok, a számítógépes technika és a biotechnológia alkalmazását. Mindezek alkalmazásával a következő 15 évben csaknem kétszeresére nő majd a Szovjetunió nemzeti jövedelme és 130—150 százalékkal emelkedik a munka termelékenysége. A termelés intenzívebbé tételének egyik fő eszköze ma és a jövőben is az egyre szigorúbb takarékoskodás — szögezi le a vezércikk. — Elsősorban eszközmegtakarítással kell elérni a népgazdaság növekvő pótlólagos anyagigényének kielégítését. Az alap- és segédanyagok, valamint az energia felhasználásában a növekmény 75—80 százalékának megtakarításból kell származnia. Növelni kell a termelői kapacitások kihasználtságát és javítani az eszközmegtérülés mutatóját. A korábbinál energikusabb cselekvésre van szükség a tudományos és műszaki eredmények bevezetésében, a tudomány és a termelés kapcsolatainak szorosabbá tételében. A gazdaság szerkezeti átalakításában gyorsabb cselekvésre van szükség és az új beruházásokat a népgazdaság kiemelt fejlesztési területeire kell koncentrálni. Az építési tevékenységben csökkenteni kell a munkák költségeit, javítani a szervezést. Az új beruházások és a rekonstruk. ciók végrehajtásának idejét már a következő tíz évben 25—50 százalékkal csökkenteni kell. PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, az MSZMP főtitkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Jósé Eduardo dos Santost, az MPLA- Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökét, Angola nemzeti ünnepe, függetlensége kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából. * Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üdvözölte Anibal Cavaco Sil- vát, a Portugál Köztársaság miniszterelnökévé történt kinevezése alkalmából. NEW YORK New Yorkban, az ENSZ- közgyűlés plenáris ülésén a délkelet-ázsiai béke, stabilitás és együttműködés kérdésének vitájában felszólalt Rácz Pál nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője. Rámutatott, hogy az indokínai és ASEAN-országok közötti dialógus vezethet el a délkelet-ázsiai béke megteremtéséhez. Támogatásáról biztosította Vietnam, Kambodzsa és Laosz kontsruktív javaslatait, amelyek ezt a célt szolgálják. PRÄGA Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Szocialista Internacio-~ nálé elnöke vasárnap befejezte a CSKP KB Elnökségének meghívására tett háromnapos csehszlovákiai látogatását és elutazott Prágából. KABUL Tézisekben foglalták össze az afgán forradalom nemzeti-demokratikus jellegéről és legfontosabb feladatairól szóló megállapításokat Kabulban. Az okmányt Babrak Karmai, a Forradalmi Tanács elnöke, az ANDP KB főtitkára terjesztette a forradalmi tanács kibővített ülésre meghívott párt- és állami aktíva elé. PÁRIZS Georges Marchais, az FKP főtitkára a Le Journal du Dimanche című vasárnapi lapnak adott nyilatkozatában leszögezte, hogy a kommunisták a gyökeres politikai változás programjával indulnak a márciusi parlamenti választásokon, s ezért nem számítanak arra, hogy a Szocialista Párttal való kormányzati együttműködésük felújítható. Kolumbiában vizsgálatot indítanak az igazságügyi palotában a hét első felében történt vérengzés körülményeinek tisztázására — jelentette be Bogotában Enrique Parejo igazságügyminiszter a kormány rendkívüli ütése után. A vizsgálat lefolytatására bizottság alakult. A kolumbiai kormány po_ litikája ellen harcoló legnagyobb gerillaszervezet, a szélsőjobboldali M—19 mozgalom fegyveresei a hét elején 27 órán keresztül tartották megszállva az igazságügyi palotát. A hadsereg — az államfő utasítására —* megostromolta az épületet.1, de csak a negyedik támadás után sikerült azt visszafoglalnia. A terroristák a kezükben lévő túszokat, köztük a legfelsőbb bíróság elnökét kivégezték. Az akciónak közel száz halálos áldozata volt. Pillantás a hétre Válogatás a jövő hét külpolitikai eseményeiből A világpolitikában most minden figyelőm a másfél hét múlva esedékes szovjet —amerikai csúcstalálkozóra irányul. Részint ennek előkészítésével, részint más, jobbára regionális jelentőségű kérdésekkel kapcsolatosak a hírügynökségek jövő heti előrejelzései. Csak szombaton üres a rubrika ... Hétfő: Washingtonban szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek a tengeri balesetek megelőzéséről szóló 1977-es egyezményről. Az értékelés során szó lesz a véletlen haditengerészeti incidensek megelőzéséről is. Kedd: A lengyel parlament, a szejm ülésén Zbigniew Messner, az új kormányfő ismerteti a kabinet névsorát. A múlt héten az eddigi miniszterelnököt, Wojciech Jaruzelski! államfővé választották. Szerda: Külügyminiszteri tanácskozást tartanak Luxemburgban a Contadora-országok és a közép-amerikai államok. A közép-amerikai válság békés rendezéséhez több nyugat-európai ország is felajánlotta segítségét, s a találkozó előtt az érintettekkel is megbeszéléseket folytattak. Csütörtök: Nem hivatalos ülésre Rómába érkeznek a nyugat-európai unió tagállamainak külügy- és hadügyminiszterei. A nagyszabású esemény célja a genfi csúcstalálkozó előtti véleménycsere. Péntek: A FAO római, jubileumi közgyűléséről hazatartó Suharto indonéz elnök Űj-Dethiben találkozik Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnökkel, az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnökével. A két jelentős ázsiai ország vezetőinek tárgyalásain elsősorban kétoldalú és regionális kérdéseket vitatnak majd meg. Vasárnap: Egyhetes látogatásra Kínába érkezik a pakisztáni kormányfő. A két ország külpolitikájában sok a közös vonás, így például mindkettőnek határvitája van Indiával, és közösen az afgán ellenforra- dalmárokkal is. A szovjet-amerikai csúcstalálkozók története 1985. július 3-án Moszkvában és Washingtonban bejelentették, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök a két állam közötti megállapodás alapján november 19—20-án Genfben találkozik. A két nagyhatalom kapcsolataiban, amelyek a világpolitikát befolyásoló tényezők között az első helyen állnak, a csúcstalálkozónak különleges jelentősége van. Létrejöttük, eredményük barométerként jelzi a két világrendszer viszonyának alakulását. 1933., a diplomáciai kapcsolatok felvétele után a második világháború alatt, az antifasiszta koalíció — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia — kormányfőinek értekezletein találkozott először a két nagyhatalom vezetője: Sztálin és Roosevelt, illetve Truman, Teheránban (1943. november 28.—december 1.), Jaltában (1945. február 4—11.). összehangolták a német fasizmus teljes szétzúzására vonatkozó katonai terveket, kidolgozták a kapituláció feltételeit. Potsdamban (1945. július 17.—augusztus 2.) megállapodtak a német milita- rizmus, a nácizmus felszámolásához, Németország demokratizálásához szükséges intézkedésekben. A második világháborúban kialakult szovjet—amerikai együttműködést a hidegháború éveiben feszült, kiélezett viszony váltotta fel. Ennek ellenére az ötvenes és hatvanas években a Szovjetunió béke-erőfeszítéseinek nyomán létrejött néhány csúcstalálkozó, amelyek főleg a felek nézeteinek megismerésére irányultak. Céljuk nem annyira a vitás kérdések megoldása volt, hanem az általános légkör javítása. A zárónyilatkozatok ennek megfelelően az álláspontok tisztázásának hasznosságát és a nemzetközi kérdések békés rendezésére való törekvést hangsúlyozták. 1955. július 18—23., Genf. — A második világháború után először ültek össze a négy nagyhatalom állam- és kormányfői. Bulganyin szovjet miniszterelnök, Hruscsov az SZKP KB első titkára, Eisenhower amerikai elnök, Eden brit és Faure francia miniszterelnök a német kérdésről, az európai biztonságról, a leszerelésről, a kelet— nyugati kapcsolatokról tárgyalt. A tanácskozás a nemzetközi feszültség enyhítése mellett foglalt állást. 1959. szeptember 15—27., Washington. — Nyikita Hruscsov személyében, aki a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte, először látogatott szovjet legfelsőbb szintű vezető az Egyesült Államokba. Szeptember 25—27-én Camp David-ben találkozott Eisenhower amerikai elnökkel. Megbeszéléseiken egyetértettek abban, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdéseket tárgyalás útján, békés eszközökkel kell rendezni. Az 1960. május 16-ra Párizsba tervezett újabb nagyhatalmi tárgyalás és Eisenhower viszontlátogatása elmaradt egy amerikai U—2-es kémrepülőgép provokációja nyomán. 1961. június 3—4., Bécs. — Hruscsov és John Kennedy amerikai elnök az államközi kapcsolatokról, a német és berlini kérdésről, a leszerelésről, a nukleáris kísérletek megszüntetéséről cserélték ki véleményüket. Elhatározták, hogy a két országot és a világot érintő kérdésekben konzultációkat fognak tartani. 1967. június 23. és 25., Glassboro. — Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, aki részt vett az ENSZ-köz- gyűlés Közel-Kelettel foglalkozó rendkívüli ülésszakán, két ízben találkozott Lyndon Johnson amerikai elnökkel. A közel-keleti helyzetről, a vietnami háborúról és a nukleáris fegyverek elterjesztésének megakadályozásáról készülő egyezményről tárgyaltak. Haladást csak az utóbbi témában értek el, aminek tanújele a következő évben megkötött atomso- rompó-szerződés volt. A szovjet—amerikai kapcsolatokban a hetvenes években következett be minőségi változás. A washingtoni kormányzat ekkorra jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataiban a konfrontáció időszakát a tárgyalások korszakával kell felváltani. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Richard Nixon amerikai elnök találkozóin olyan megállapodásokat kötöttek, amelyek fordulatot hoztak a két ország viszonyában, jelentős mértékben elősegítették a nemzetközi politikai helyzet javulását, az enyhülés szellemének térhódítását. 1972. május 22—30., Moszkva. — Richard Nixon az amerikai elnökök közül elsőként látogatott el a Szovjetunióba. Brezsnyev és Nixon aláírta a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról kötött egyezményt, a hadászati támadó rakétafegyverek korlátozásáról szóló ideiglenes megállapodást (a SALT—I. megállapodásokat). A szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveiről szóló nyilatkozat a békés egymás mellett élés elvét tette a két nagyhatalom viszonyának alapjává. A találkozón számos más, kétoldalú (egészségügyi, tudományos-műszaki, űrkutatási együttműködési) megállapodás született. 1973. június 18—25., Washington — Leonyid Brezsnyev amerikai viszantláto- gatásán az SZKP KB főtitkára és Nixon három nagy horderejű megállapodást írt alá: a nukleáris háború elhárításáról, a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló SALT—II. egyezmény előkészítésének meggyorsításáról és az atomenergia békés felhasználásáról. Ezenkívül a kétoldalú kapcsolatokat szabályozó további hat egyezményt fogadtak el. 1974. június 27.—július 3., Moszkva — Brezsnyev és Nixon harmadik csúcstalálkozóján megállapodtak a rakétaelhárító rendszerek lényeges korlátozásában, a hadászati támadófegyverek korlátozását célzó új egyezmény megkötésében, a föld alatti nukleáris fegyverkísérletek korlátozásában. Tíz évre szóló gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodást is aláírtak. 1974. november 23—24., Vlagyivosztok — Brezsnyev és Gerald Ford elnök munkatalálkozóján a felek megállapodtak abban, hogy a hadászati támadófegyverek korlátozásáról a következő évben megkötik az új, 1985- ig érvényes szerződést. 1975. július 30.—augusztus 2., Helsinki — Brezsnyev és Ford az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentumának aláírása alkalmával nem hivatalos eszmecserét folytatott a kétoldalú kapcsolatokról és a nukleáris fegyverkezés korlátozásáról. 1979. június 15—18., Bécs — Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő és Jimmy Carter amerikai elnök közel hétévi tárgyalás után aláírta a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szerződést, a SALT— II. megállapodást és kijelölte a fegyverzetek további korlátozásáról folytatandó tárgyalások alapelveit és fő irányait. Az amerikai vezetésben a hetvenes évek végétől az enyhülés eLlenfelei kerekedtek felül, megakadályozták a SALT—II. megállapodás ratifikálását, megkérdőjeleztek számos más egyezményt is. Reagan elnök megválasztása (1980) után az amerikai erőpolitikia következtében mélypontra süllyedt a két nagyhatalom viszonya, és megromlott a nemzetközi politikai légkör. A világ haladó közvéleménye az 1985. novemberi csúcstalálkozóról létrejött megegyezést már önmagában előrelépésnek tekinti, amely ösztönzést adhat a kapcsolatok, a legégetőbb világpolitikai problémák rendezéséhez. A Szovjetunió arra törekszik, hogy a felek olyan kölcsönösen elfogadható megállapodásokat keressenek, amelyek elvezetnek a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez, a világűr milita- rizálásának megakadályozásához, a hadászati egyensúly megszilárdításához. A találkozón várhatóan a központi kérdések között lesznek az atom- és űrfegyverzettel foglalkozó szovjet—amerikai genfi tárgyalások, a stockholmi európai biztonsági és bizalomerősítő, leszerelési konferencia, a bécsi haderő- csökkentési tárgyalások témái, a kétaldalú kapcsolatok, a robbanásveszélyes válsággócok a Közel-Kelettől Közép-Ámen,káig. MOLNÁR ÉVA
