Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-05 / 260. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 260. szám. ARA: 1,80 Ft 1985. november 5., kedd. AZ IZVESZTYIJA INTERJÚJA REAGANNEL (2. old.) HOVA TŰNIK A MUNKAERŐ? (3. old.) TÉVÉNAPLÖ (4. old.) HÁZI JOGTANACSAPÓ (4. old.) ÖNÁLLÓSÁG ELŐTT A BONYHÁDI MEZŐGÉP (3. old.) fi falu vonzereje Miként növő fában az évgyűrűk, korának előrehaladtával, úgy szaporodnak az ember emlékei is. Tíz éve múlott már a télen, hogy a Dunántúl egyik falujában beszélgettem egy parasztemberrel. Elmondta, hogy 1965-ig végigvándorolta az ország szinte valamennyi nagy építkezését, Dunaújvárostól Kazincbarcikán át Beremendig, hajtva attól az egyetlen céltól, hogy népes családját fenntarthassa. „ ... aztán hatvanötben kivettem a mun'ka'könyvemet, hazajöttem, mert úgy láttam, hogy érdemes az itthoni téeszíben dolgozni. Estin elvégeztem a hetedik-nyolcadik osztályt, utána még két évet tanultam, és tavaly, ötvenhat éves koromban növényvédő szakmunkás lettem.” Néztem beszélgető társaim kezét. Barna színű volt, olyan, mint az a homokos öntéstalaj, amin gyermekkora óta dolgozott. Rajta az ötvenhét esztendő kemény munkája miatt kidudorodó erek —, akár a magametszette szőlő őszi venyigéi. Mi vihette rá ezt az embert a tanulásra, mi az az erő, ami — túl a férfikor delén — szakmunkást csinált belőle? — kérdeztem magamtól akkoron, nézve a 'fél évszázad nyűtte két kezet. Bizalom. Ez a fogalom jelent meg ott, a gondolataim között. A jövőbe vetett feltétlen bizalom. Ami még harminc évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek — de legalábbis álomnak — tűnt, napjainkra valóság lett. A mezőgazdaságban dolgozók — mintegy 900 ezren vannak, a magyar munkavállalók 19 százaléka —, havonta rendszeresen ugyanúgy kapnak munkabért, mint akik az iparban keresik kenyerüket. A termelő- szövetkezetek tagjai is jogosultak a társadalombiztosításra, sőt, 1982 óta a közös munkában résztvevő családtagok is élvezhetik ezeket az előnyöket. Az utóbbi húsz évben — nem csekély állami erőfeszítéssel — sikerült megoldani a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjjogosultságának szerteágazó ügyét, s a legutóbbi néhány évben már a szakszövetkezeti tagok is jogosultak nyugdíjra. Évente ötvenhatezer téeszdolgozó vesz részt szervezett üdülésben. Az elmúlt évtizedekben sok olyan szociálpolitikai, munkaszervezési intézkedést vezettek be a magyar mezőgazdaságban, ami csak az emberközpontú szocialista társadalomban képzelhető el. A s zarvasma rh a - és baromfitelepek manapság már öltözővel épülnek, közös gazdaságaink többségében vagy salját konyhával, vagy szerződéses szolgáltatás formájában megszervezték az üzemi étkeztetést. A termelőszövetkezetek központi telepein ma már természetes a pormentes út, a park, a vezetékes víz, sok helyen a központi fűtés. Egyre több azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek üzemorvost alkalmaznak, önállóan, vagy másokkal együttműködve művelődési intézményt tartanak fenn. Ma hazánkban a mezőgazdaságban dolgozóknak több, mint a fele szakmunkás, s a szakmunkások fele valódi ipari munkakörülmények között dolgozik, gépműhelyben, kisegítő- vagy melléküzemágban. Nemigen van olyan termelőszövetkezet, amelynek szakmunkásképzőben, szakközépiskoláiban, vagy egyetemeken ne lenne néhány társadalmi ösztöndíjasa, akik végezve tanulmányaikat, tudásukkal a közöst gyarapítják majd. Manapság gyakran esik szó a falvak népességmegtartó erejéről, annak növeléséről. Az, hogy az utolsó három évben már a falun élő fiatal házasok is megkaphatják lakásépítéskor a vállalt gyermekek után városon már régen járó 40 ezer forintos OTOP-kedvezményt, bizonnyal sokat segít majd eme országos gond megoldásában. Közös gazdaságaink is bevezették —, ahol erre reális lehetőség nyílott —. a kismamáknak a rész- munkaidős foglalkoztatást, biztosítva ezzel azt, hogy kiegészíthessék a gyermekgondozási segélyt. Az elkövetkező évek feladata, (hogy még többet tegyünk majd az ipar munkakörülményeinek mezőgazdaságbeli megközelítéséért. Ma még közel 100 ezer mező- gazdasági nyugdíjas havi nyugellátása nem éri el a kétezer forintot, s nem lehetünk megelégedve a termelőszövetkezeti tagok munkában töltött idejének beszámítási rendszerével sem. A múlt évben a volt termelőszövetkezeti tagok havi átlagnyugdíja 2588 forintot tett ki, míg az egykori ipari alkalmazottak havi 3283 forintnyi nyugdíjat kaptak. Éppen az ilyen hátrányok mihamarábbi felszámolását kérte a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége kormányzatunktól a közelmúltban. Van tehát tennivalónk bőven még ezen a téren. Emlékekkel kezdtem ezt az írást, egy másik emlékkel fejezem be. A bőtermő 1981-es esztendei aratás idejét az egyik, kiválóan gazdálkodó alföldi termelő- szövetkezetben töltöttem. Javarészt szemlélődtem, kétkeziekkel beszélgettem, kihasználtam hát az alkalmat, amikor egy ebédnél a faburkolatos Munkácsy- díjas alkotó rézdomborításaival díszített étkezdében leülhettem az elnök mellé. Megkérdeztem: „Nem luxus ez? Ilyen ebédlő a pusztában?” Hamar megkaptam a választ: „Nézze, mi az ország egyik legnagyobb, legjobb termelőszövetkezete vagyunk. Nekünk nem dicséret, ha azt mondják ránk. olyan a munkarend nálunk, mint az iparban. Fogaskereket tud csinálni a számjegy- vezérlésű esztergagép, — a kenyérgabona, a fűszer- paprika, az exportra kerülő vöröshagyma megtermelésének még mindig a legjobb, legodaadóbb emberi munka az alapfeltétele. Mi ilyen munkát követelünk dolgozóinktól, természetes tehát, hogy kulturált körülmények 'között költhessék el az ebédjüket. Higgye el, megérdemlik.” Igaza van, megérdemlik. HEGYES ZOLTÁN A genfi csúcs előtt Sevardnadze és Shultz Moszkvában tárgyaI Sevardnadze és tárgy alópartnere, Shultz A szovjet kormány meghívására munkalátogatásra hétfőn Moszkvába érkezett George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere. A repülőtéren Shultzot Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és más hivatalos személyiségek fogadták. Az amerikai külügyminiszterrel együtt Moszkvába érkezett Róbert McFarlane, az amerikai elnök nemzet- biztonsági tanácsadója. Kevéssel az amerikai politikusok megérkezése után Moszkvában megkezdődtek a szovjet—amerikai tárgyalások Eduard Sevardnadze és George Shultz között. A tárgyalásokon szovjet részről jelen volt Georgij Kornyijenko, a külügyminiszter első helyettese, Viktor Komplektov külügyminiszter-helyettes, Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Alexandr Besszmertnih és Csemisev, a külügyminisztérium kollégiumának tagjai, valamint Julij Kvi- cinszkij különleges megbízatású nagykövet. Amerikai részről jelen volt Robert McFarlane, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Arthur Hartman, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Paul Nitze, az elnök és a külügyminiszter fegyverzetkorlátozási tanácsadója, Rozanne Ridgeway külügyi államtitkár, Mat- lock, az elnök tanácsadója Európával és Szovjetunióval kapcsolatos kérdésekben, valamint Palmer államtitkárhelyettes. Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai megbeszélésein áttekintették a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit, s Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozójának előkészítése jegyében megvitattak néhány nemzetközi kérdést —közölte a TASZSZ szovjet hírügynökség. Bányaavatás Mányon Hétfőn megkezdődött a széntermelés a Tatabányai Szénbányák mányi bányájában. Az esemény alkalmából munkásgyűlést rendeztek, amelyen ott volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, és Kapolyi László ipari miniszter. Az új bánya jelentőségét Fekete Lajos, a Tatabányai Szénbányák vezérigazgatója méltatta. Egyebek között elmondotta, hogy ebben a medencében azonban a kutatások 150 millió tonna barnaszenet mutattak ki. Az új medence tehát több munkásnemzedék részére nyújt munkát, biztos megélhetést. (Folytatás a 2. oldalon.) Barátságvonat a Szovjetunióba Hagyomány már, hogy ősszel Tolna megyéből barátságvonat indul a Szovjetunióba. A mostani a hét végén indult, 228 utassal a megye minden részéből. A különvonat első állomása Ki- jev, onnét pedig Jaltába mennek. Vasárnap érkeznek haza. A Paksi Konzervgyár téli üzemre áll át Rekordmennyiségű paradicsom Nemcsak a mezőgazdaságot, hanem a konzervipart is alaposan próbára tette az idei időjárás. Az iparág termelése döntő mértékben a mezőgazdaság eredményeitől függ. Ha gyenge a termés, kevés alapanyagot kapnak a gyárak. Ha meg túl sok, és lökésszerűen érkezik nagyobb mennyiség, nehéz megbirkózni vele. A paksi gyárban ez is, az is előfordult az idén. Későn érett a zöldborsó, de amikor jött, akkor éjjel-nappal, hétköznap és hét végén fogadni kellett. Rekordmenyiséget dolgoztak fel. Uborkából viszont a tervezetthez — és a szerződötthöz — képest alig több, mint negyedannyit tudott feldolgozni a gyár. A paprika jól sikerült az idén és mindenre „feltette a koronát” a paradicsom, amelynek feldolgozásával a napokban végeztek. A tavalyi 7600 és az ez évre tervezett 9300 tonnával szemben 11 400 tonna paradicsomot dolgoztak fel sűrített lének és salátának. Szerencsére, a paradicsomidény hosszan el- nyúlott, a termelők szinte minden megérett szemet le tudtak szedni. A gyárban nagy erőpróbát követelt a hatalmas mennyiség, a dolgozók vállalták az áldozatot, a sok túlmunkát, szombati-vasárnapi plusz műszakot. Ma arra számítanak, hogy e hónap végéig teljesítik az éves termelési tervet. Az átállás a téli üzemre megtörtént, a téli hónapokban már főidényben „fogadott” és konzervált nyersanyagokból állítanak elő késztermékeket. A szovjet exportra készülő zakuszká- ból októberben 700 tonna készült el, az év végéig toA zárás előtti utolsó művelet a zakuszkavonalon. Lével töltik (el a dobozokat. vábbi kétezer tonna kerül kiszállítás, ám az előbbit dobozokba. Közben folyama- rendkívüli módon akadátos az export- és a belföldi lyozza a vagonhiány. Szállításra készítik elő a zöldbabot. A címkézőgép percenként száz dobozt „öltöztet fel”.
