Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) HÉTRŐL HÉTRE — HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 281. szám. ARA: 2,20 Ft 1985. november 30., szombat. Irány f ütem, A vendéglős mérgelődik. Hónapok óta csökken a forgalma. Már-már ráfizet. Álmatlan éjszakákon át érleli a gondolatot: le kell húzni a redőnyt, mert tönkremegy, ha nem változtat a forgalmon. Egyik hajnalon, mint akinek sós puskával odapörköltek, kiugrott az ágyból. Az álmosságnak, nyugtalanságnak nyoma sem volt rajta, dúdolva ment borotválkozni. És ami sosem fordult elő vele, hát most bekövetkezett, a pancsolás közben magában beszélt. „Én bolond! Hát eddig miért nem jöttem rá. A népnek nem pörkölt kell, meg gyomornyomasztó, zsíros étel. Egyenek salátát, meg kimondhatatlan nevű zöldségeket — drágán, úri módra.” Még aznap elment barátaihoz szakkönyveket kölcsönözni, megbeszélte a szakáccsal, hogy az is „programozza át” magát. Utánajárt az új alapanyagforrásoknák, aztán áttervezte a vendéglőjét. Hamarosan új nevet ötlött ki cégének, s még azt is elhatározta: egy hétre bezár, hogy a kornyék lakóinak kíváncsiságát felébressze. Tény és való, a kisvendéglőnek jót tett a változás. Egyre többen mentek el kipróbálni az új ízeket. A kezdet sikerült — az éttermet felifedezték. Napjainkban van korszerű és állandóan hallható elnevezése a vendlíéglős vállalkozásnak. Igaz, a gazdasági élet más területén, a vállalati szférában használjuk: termékszerkezet-váltás. Az a valami, amitől oly sokat várunk, s amit népgazdasági méretekben is szorgalmaz a kormányzat. Szorgalmaz, igen, akkor is, amikor kritikai éllel fogalmaz. Amint azt Kapolyi László ipari miniszter tette az Országgyűlés őszi ülésszakán: „A termelési szerkezet korszerűsítésében a hatékonyság szerinti szelekció nem érvényesül megfelelő mértékben.” Majd hozzátette a tárca vezetője: „A változás iránya viszont kedvező, nő az elektronikai ipar, a feldolgozó vegyipar aránya.” Az irányokkal igen, az ütemmel azonban már korántsem lehetünk elégedettek. Figyelmeztet erre 1985 gazdálkodásának eredménye is: a reálzsiféra konvertibilis valutában számolt deficitje az esztendő első nyolc hónapjában több száz .millió dollárra rúgott. Ez olyan jelzés, amire nagyon hamar reagálni kell — az ipar- politika tervezőinek, s a vállalatoknak egyaránt. Meggyőző ellenérvek persze, hogy az elmúlt fél évtizedben reálértékben körülbelül harminc százalékkal csökkentek a beruházások. Noha örömmel nyugtázzuk, hogy korszerűsödött energiaszerkezetünk, ugyanakkor a szénbányászat vállalatai többnyire a pénzügyi csőd ellen kénytelenek már védekezni: technológiájuk elavult, s kevés esélyük van arra, hogy saját erőből változtassanak helyzetükön. A vállalati szféráról hangzott el nemrégiben egy szegedi tanácskozáson: ma még a legtöbb gyártmányhoz a szükségesnél lényegesen több anyagot használunk fel. A magyar ipar húsz-harminc százalékkal is többet, mint a fejlett országok ipara. Egyszerűen pazarlás volna ez csupán, vagy valamiféle kényszerhelyzet eredménye? Mind a kettő — hangzik a lakonibus válasz: amiből lehet, abból az anyagból terveznek, gyártanak a vállalatok. Egy másik tanácskozáson, a kooperációkról szóló rendezvényen, a belföldi cégek közötti együttműködés nehézségeiről volt szó: arról, hogy az érdekek hiánya nem engedi egy tárgyalóasztalhoz ülni az egymásnak szállító cégek képviselőit. így aztán az sem várható, hogy az egyik fél, a másik lehetőségeire, változtatási készségére alapozva tervezzen új konstrukciókat, piacképesebb, gazdaságosabban előállítható termékeket. A termelési szerkezet egy-egy vállalaton belül sokszor elhatározás kérdése, de sokszor olyan kényszer- pálya, melyet megváltoztatni önerőből nem tudnak. És az is igaz, hogy azok a cégek, amelyek nem kényszerülnek versenyre, monopolhelyzetben vannak, és ráadásul kényelmesek, partnereik érdekeit mellőzik, akadályozzák azok korszerűsítési terveinek valóra váltását. Lázár György országgyűlési beszédében végül is e problémák megoldására is elhangzottak a válaszok: „Ahhoz, hogy az egyensúly megszilárduljon és tartós legyen, hogy lendületet kapjon a gazdaság, arra van szükség, hogy fordulatot hajtsunk végre a jövedelemte- remtő-kópesség növelésében ... Szellemi és anyagi erőinket a jól megválasztott fejlesztési célokra összpontosítsuk, a gazdálkodási feltételeket még inkább olyanná formáljuk, hogy azok megfelelő erővel ösztönözzenek, és ha kell, kényszerítsenek a hatékonyság javítására.” Erre az ösztönzésre és kényszerre talán soha nem tapasztalt módon van szükség napjainkban. De nemcsak a „külsőkre”, azokra, melyek a szabályozókban öltenek például testet. Hanem a „belsőkre” is, egy-egy vállalaton belüliekre, melyek megjelennek az átgondoltabb tervezésben, a partnerkapcsolatok erősítésében és tartóssá tételében, a saját, illetve a megrendelő cég struktúraátalakító vállalkozásainak kölcsönös előnyökön alapuló valóra váltásában. Ez ugyanis nemcsak termelésünk, hanem gazdálkodói magatartásunknak is kulcskérdése. GERGELY LÁSZLÓ A SZOT ülése A VII. ötéves népgazdasági tervjavaslatról és a terv megvalósítását elősegítő szakszervezeti feladatokról tárgyalt pénteki ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tanácskozáson Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke is részt vett. Gál László, a SZOT titkára, a napirend előadója egyebek közt rámutatott, hogy a tervjavaslat minden korábbinál mélyrehatóbb társadalmi vitában formálódott, s e folyamatban a szak- szervezetek is feladataiknak megfelelően vettek részt. Felszólalt Faluvégi Lajos is, aki tolmácsolta a kormány köszönetét azért a munkáért, amellyel a szak- szervezetek részt vettek a VII. ötéves tervjavaslat kidolgozásában. A továbbiakban a többi közt elmondta, hogy a tervtörvény előkészítése során a szakszervezetek 14 fontos kérdésben tettek konkrét javaslatot, ebből a tervező szervek tízet elfogadtak, s ezek be is kerültek a VII. ötéves terv feladatai közé. Négy további javaslatuk — a reálbérek folyamatos emelése, a nyugdíjak reálértékének teljes körű megőrzése, az eredetileg tervezettnél 20-30 ezerrel több állami, főként bérlakás építése és a vállalati jóléti alapok bővítése — még függőben van. Bármennyire is reálisnak tartja a kormány ezeket a javaslatokat, nem biztos, hogy megvalósításuk feltételeit a VII. ötéves tervben garantálni tudja. A reálbérek lehetőség szerinti egyenletes növekedése elsősorban a végzett munkától függ. Ami pedig a lakásépítést illeti, a végleges tervjavaslat figyelembe veszi a SZOT-nak azt a korábbi kezdeményezését, hogy az eredetileg tervezettnél több állami, s ezen belül is több bérlakás épüljön a következő ötéves tervidőszakban, de a javasolt 20- 30 ezer helyett csak 10-15 ezer többletlakás építésével lehet számolni. Ennek megvalósítása is nagymértékben azon múlik, hogy a szak- szervezetek megyei tanácsai mennyire tudják elfogadtatni ezt a törekvésüket a megyei tanácsok terveiben. A kormány támogatja a szak- szervezeteknek ezt a kezdeményezését. A nyugdíjak reálértékének megőrzésére megtörténtek az első lépések, ahhoz azonban, hogy ez teljes körűvé váljék, hosz- szabb időre van szükség. A vállalati jóléti alapok kérdésével kapcsolatos szakszervezeti javaslatokra az éves tervek kidolgozása során lehet a mindenkori helyzet ismeretében visszatérni — mondotta. HÁZIASÍTOTT VADDISZNÓK? (4. old.) VEZETŐK AZ ISKOLAPADBAN (5. old.) AZ EMBEREK EGÉSZÉGÉÉRT (9. old.) KÉZIT CSÓKOLOM, URAM! (10. old.) HOLGYVÁLASZ (10. old.) INTERJÚ KELLÉR DEZSŐVEL (11. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) AZ APIMONDIÁN, JAPÁNBAN (7. old.) MAKRÉLÁK NYOMÁBAN (12. old.) TÁRSULAT NÉLKÜLI SZÍNHÁZ (7. old.) A TENGER AJÁNDÉKA (8. old.) A HALÁL GYÓGYÍTHATÓ (9. old.) JÉGTÁNCOS CSALÁD (13. old.) HOVA TŰNT A CIKÓIAK SPORTSZERETETE? (13. old.) AZ ÁLMOK HÍDJA (14. old.) November elején avatták kollégiummá Simontornyán a szakmunkásképző diákotthonát. A szigorú követelmények alapján odaítélt kollégiumi cím az iskola dolgozóinak és diákjainak együttes munkáját dicséri. Képriportunk a kollégium mindennapjait mutatja be az ötödik oldalon.
