Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-28 / 279. szám

1985. november 28. 6 Képújság Oldalival«» ’Ö5 A Nagymányok legyőzésével bizonyította a TÁÉV együt­tese, hogy kilábalt a hullámvölgyből, megkezdi felzárkó­zását az élmezőnyhöz. Egy fordulóval az őszi idény zá­rása előtt a szekszárdi csapat 50 százalékos teljesítményt mondhat magáénak. Ezt a nagymányoki akciót is háríta­ni tudta a bankiak védelme. A magasugró Kosárlabda MNK Bonyhádi bravúr Bonyhádi SE—MAFC 79-77 (40-30). Bonyhád, 100 néző. V.: Kardos, Major L. Bony­hád: Harsányi (36), Palko- vics (22), Vanya (16), Orosz­ki (—), Kishonti (5). Csere: Lengyel (—), BiSzak (—), Mercz (—). Edző: dr. Ábra­hám János. MAFC: Prebók (8), Kalocsai (il5), Szarka (21), Bérczyné (2), Nagy (11). Cse­re: Bállá (14), Nyitrai (6). Ed­ző: Kalovics Istvánná. Meg- illetődötten kezdett a hazai NB Il-es csapat, ezt az egye­temisták kihasználták: a 6. percben 12-3-na vezettek. Időkérés után a Bonyhád rendezte sorait és elsősorban Harsányi valamint Palkovics jó dobóteljesítményével for­dított. A második játékrész­ben felváltva estek a kosa­rak, a 15. percben még 64-54 volt az állás a hazaiak javá­ra. Izgalmas végjátékban si­került ebbői az előnyből két pontot megtartani az NB I- es ellenféllel szemben. Ki­tűnt: Harsányi, Palkovics, il­lettve Bállá, Nyitrai. Szekszárdi Dózsa—MÁV Nagykanizsai TE 90-49 (43-27). Nagykanizsa, 150 né­ző. V.: Péter, Mihályfalvi. Szekszárd: Bernáth (4), Var­ga (30), Christián (6), Smol- czerné (9), Pártos (15). Csere: Szabó (16), Felszegi (4), Vé­kony (6), Tamás (—). Edző: Vertetics István. Nagykani­zsa: Fuiszné (9), Gergely (8), Kuruczleki (—), Gyarmati (10), Martinkovicsné (4). Cse­re: Földesi (—), Hederics (7), Bogyai (—), Szávai (4), Pú­nak (7). Edző: Vágvölgyi Ta­más. Nagyon könnyed játék­kal, a mérkőzés-szituációkat is gyakorolva, a vártnál na­gyobb különbségű szekszárdi győzelem született. Az egy­kori dózsás játékost, Tóth Ju- ditot nélkülöző nagyon lel­kes, de szerény képességű kanizsaiak becsülettel küz­döttek, a nagyobb tudás előtt azonban ' sportszerűen fejet hajtottak. A sok csere ellené­re is megérdemelten győzött és jutott tovább az MNK-ban a szekszárdi együttes. Kitűnt: Varga, Felszegi, illetve Fuisz­né, Gyarmati. Oroszlányi Bányász—Dom­bóvári VMSE 107-73 (61-35). Dombóvár, 400 néző. V.: Szittya, Barádi. Oroszlány: Nyitrai (15), Honti (4), Varga (23), Kostyál (12), Marek (23), Csere: Krajnyik (26), Vojvo- da (4), Véka (—), Szigeti (—), Kégel (—). Edző: Szakkay Tamás. Dombóvár: Ács (7), Miedzik (31), Soós (—), On- hausz (2), Jászberényi (16). Csere: Kollár (—), Bosznai (2), Lovász (6), Tamási (4), Gálosi (5). Edző: Gróf Attila. Az első félidőben a feltűnő­en nagy hibaszázalékkal do­bó és ugyanígy védekező dombóváriak ellen jelentős előnyre tett szert a bányász csapat. Szünet után néhány percig még lépést tudott tar­tani a Dombóvári ViMSE az igen lelkes és rendkívül fe­gyelmezett oroszlányiakkal, de a félidő közepétől a ven­dégek fokozatosan növelve előnyüket, elhúztak, győzel­mük teljesen megérdemelt. A bajnoki után a kupamecs- csen is az Oroszlány győzött. Kitűnt: Nyitrai, Varga, Kos­tyál, illetve Miedzik, Bosznai. Melyik az igazi Dianes? Amikor tavasszal a kiesés elkerüléséért vívott végsőkig kiélezett bajnoki véghajrá mérkőzéseire már „beszáll­hatott” Dienes Pál, a Szek­szárdi Dózsa saját nevelésű fiatal középpályása és a sors­döntő idegenbeli összecsapá­sokon játékával tevékeny részt vállalt a bentmaradás kiharcolásában, megcsillant a remény: végre egy, az egész pályát bejátszó, irányításra is képes játékmester van ké­szülőben, — Itt vannak ezek a kel­lemes emlékű mérkőzések és szembe vele az ősz hazai meccseinek valósága: időn­ként még a csapatnál is a tehetetlenségtől jobban szen­vedő. görcsösen erőlködő, fá­sult, a játékból hosszú per­cekre eltűnő Dienes. Segít­sen nekem: tulajdonképpen milyen játékos ez a Dienes? — kérdeztük magát a já­tékost. — Az elmúlt hónapokban sokszor feltettem magamnak ezt á kérdést. Aztán például amikor nem értem oda egy- egy akcióhoz, vagy az ellen­támadás során nem tudtam segíteni a védelemnek, to­vábbá az egyéni akciók kez­deményezéséhez nem voltam elég friss, a nyári, általam felpörgetett ritmusú kemény munka mostanság inkább hátrány, mint előny. Amikor tavasszal „beszálltam”, na­gyon frissnek és robbané­konynak éreztem magam. Mivel erőnlétem a bevonu­lás következtében nem volt megalapozott, a nyáron na­gyon kemény alapozási mun­kát végeztem. — Bizonyára ezek jótékony hatása is jelentkezett azokon a sikeres idegenbeli meccse­ken, ahol valóban kulcsem­berré vált. Mint például Vá­cott, Keszthelyen, vagy ép­pen most Diósgyőrben. De a sportközvélemény ezt úgy intézi el, hiszem, ha látom. — Látni kell, hogy manap­ság nemcsak mi szenvedünk, hanem időnként a mezőny nagyjai is hazai pályán. A minden idegszálunkkal csak a védekezésre összpontosító, lesipuskásként a kontrákra váró csapatok előnyösebb helyzetet élveznek. így va­gyunk mi is vidéken. Ebben látom a magyarázatát annak, hogy az említett csapatok el­len igazán kijött a lépés. Nagyobb területem, több időm volt a játékhoz és egy- egy sikeres cselsorozat után nem egy áttörhetetlen fal következett, hanem jó pozí­ció. — Az NB II. vasárnapi presztízsrangadóján, a Baja Dunaszentgyörgyön, a mű­velődési házban rendezte meg a Tolna Megyei ökölví­vó Szövetség a Leposa De­zső emlékére kiírt körver­seny ötödik fordulóját. A du- naszentgyörgyi közönség két klub, a Dombóvári Sparta­cus és a Paksi SE összesen ötven fiatal ökölvívójának az összecsapásait láthatta. A körverseny ötödik fordulójá­ról ugyanis a Kaposvár' Dó­zsa, valamint a Jánoshalmái Spartacus szakosztálya tá­vol maradt. A szorítóba lé­pett ötven pár küzdelméből kiemelkedett a Berger— Szűcs és a Szanyadi—Solt összecsapás, ezenkívül egyé­nileg Koós Károly, Tibai Ferenc és Nagy István telje­sítménye emelkedett az át­lag fölé. Részletes eredmények (elöl a győztesek): Berger (Paks)—Szűcs (Dombóvár;, Kovács (Dombóvár)—Karsai (Paks), Góman (Dombóvár— Tóth (Paks), Földi (Dombó­ellen azért mutathatnak va­lamit a rajtaütésszerű, pon­tot, pontokat jelentő akciók­ból, mert az ellenfél hagyo­mányaihoz híven két pon­tért nem keveset kockáztat. — Mindannyian átérezzük, hogy a Baja elleni sikerrel — ezeknek a találkozóknak a szurkolók körében is kü­lönös varázsa van — törleszt- hetnénk valamit adóssá­gunkból. Nagyon szeretnénk már mezőnyfölényünket gó­lokra váltani, és azt, hogy ne nekünk kelljen az egyenlí­tésért küzdeni. Legyen már az ellenfélnek is idegeskedni- valója. A rangadó döntő pillanatai GERJENI HENGER. A több gól különbségű hazai győzelmekhez szokott hazai nézősereget is meglepte az a huszáros kezdés, amit ked­venceik produkáltak a rang­adóvá előlépett, Dunaföldvár elleni találkozón. Előkelő po­zíciójukhoz, eddigi diadalút- jukhoz méltó 30-35 percben csillogtatták erényeiket. Egy csapat volt a pályán, amely a játék minden mérhető ele­mében ellenfele fölé nőtt a fenti időszakban. Az tudtuk, hogy a gerjenieknek vannak meghatározó, az átlagosnál jobb képességű játékosai, akik sokat hoznak a kony­hára, de arra aligha gondol­tunk, hogy csapatjátékuk szervezettségi foka is bőven a megyebajnokság színvona­la fölé nő. Mert a kritikus időszak átvészeléséhez az is kevés lett volna a kapujuk­hoz szegezett földváriaknak, ha semlegesítik, a közönség­vár)—Árvái (Dombóvár), Györgye O. (Paks),—Ignácz (Paks), Magyar L. (Paks)— Orsós (Dombóvár), Oroszkai (Paks)—Tóth (Paks), Sárkö­zi (Dombóvár)—Kiss (Dom­bóvár), Ignácz (Dombóvár)— Szabó (Paks), Molnár (Paks) —Pozsgai (Dombóvár), Ju- gász (Paks)—Nagy (Dombó­vár), Szanyadi (Dombóvár)— Solt (Paks), Ambrus (Paks) —Vitzl (Dombóvár), Györ­gye K. i(Paks)—Petrovics (Dombóvár), Vágner (Dom­bóvár)—Szalai (Paks), Gó­man J. '(Dombóvár)—Vas (Paks), Márton (Dombóvár) —Palkó (Dombóvár), Tibai (Paks)—Széles (Dombóvár), Györgye A. (Paks)—Koós (Dombóvár), Marsó (Paks)— Régi (Paks), Györgye E. (Paks)—Györgye Cs. (Paks), Nagy (Paks)—Orsós J. (Dom­bóvár), Janecska (Dombó­vár)—Kiss Cs. (Dombóvár). Döntetlenül mérkőztek: Feil (Paks)—Maróczi (Dom­bóvár), Panta (Dombóvár)— Dekker (Dombóvár). nek is játszó, „pengés”, ki­számíthatatlan cselekkel és passzokkal operáló Kovácsot, a gólzsákot, Pestit, vagy a meg-megújuló rohamok el­indítóját, a fiatal Gyenist. Egyszerűen az egész csapat mozgásban volt. ÖNMEGSEMMISÍTÉS. Az­tán az újoncokra jellemző zöldfülűségből is példát sta­tuált a hazai gárda. 2-0-as vezetés birtokában, a csapat kulcsemberei — kivéve a nagy napot kifogó Gyenist — visszafogták a tempót, külö­nösebb cél nélkül saját tér­felükre terelték a játékot. Ha nem erőnléti fogyatékos­ság miatt történt eme vál­tás, akkor ez is a taktikai melléfogás kategóriájába tar­tozik, de ezt még megfejel­ték a vendégek, óhatatlanul veszélyhelyzetek teremtőd­tek az egymással civakodó hazaiak kapuja előtt (Med- veczki öt piros mezes mel­lett is a hálóba fejelt), ek­kor az eredményben is kife­jeződő feltámadásukat meg­gátolandó, a földváriak kö­zül Princz szándékos durva­ságot követett el, amiért másutt is kiállítás jár. Azok­ban a percekben, amikor lett volna keresnivalójuk, mint­egy önmegsemmisítést végez­tek. Ez vonatkozik a 3-1 utá­ni kiállításokra. Tulajdon­képpen a vendégek a szá­mukra kritikus időszakban a két bekapott gólnál is na­gyobb árat fizették, hogy kí­méletlen belemenéseikért összeszedett sárga lapjaikkal „kipontozódásaikat” már elő­idézték. Persze, a sportsze­rűtlen jelenetek sokaságát Lugasi bíró erélytelensége is előidézte. A paksi városi asztalite­nisz-szövetség elnöksége no­vember 27-én tartotta liga­értekezletét, amelyen ismer­tették az 1985—86. évi város- környéki csapatbajnokság be­indításával kapcsolatos elkép­zeléseket. • Dombóvár város felsza­badulásának 41. évfordulója tiszteletére gazdag sportprog­ramot állított össze a váro­si sportfelügyelőség. Teke egyténi bajnokság, karatever­seny, sakk villámtorna, úszó­verseny és asztalitenisz-baj­nokság is szerepel a program­ban az NB I-es kosárlabda, illetve a megyebajnoki lab­darúgómérkőzések mellett. A szekszárdi városi kosár­labda munkahelyi olimpia állása a harmadik forduló után: Nők: 1. Főiskola 6, 2. Bonyhádi Gimnázium 5, 3. Atomerőmű SE 5, 4. IV-es iskola-KISZ 4, 5. Költségve­tési Üzem 4, 6. Kórház 4, 7. Kereskedelmi Szakközépis­kola 3, 8. BHG 3. 9. Garay Gimnázium 2 ponttal. Férfi­Rudolf Povarnyicin nevét a közelmúltig csak a szak­emberek ismerték Későn, csak 16 esztendős korában kezdett sportolni. Először ko­sárlabdázott, és úszott, ké­sőbb egy véletlen során ke­rült a magasugrók közé. Há­rom év alatt Povarnyicin el­érte a „sport mestere” cí­met. Eredményei azonban csak lassan javultak. Csak az idén sikerült túljutnia a 2 méter 26 centiméteres ma­gasságon. Ixissan már kezd­ték besorolni a magasugrás „örök ígéretei” közé. És ekkor váratlanul túlju­tott a 2 méter 40 centiméte­res magasságon. Olyannyira váratlanul, hogy még fény­képész sem volt a közelben, aki megörökíthette volna az új csúcsteljesítményt. Hirtelen mindenki róla kez­dett beszélni. Hát hogyne! Egy eddig teljesen ismeretlen versenyző világrekordot ér el. A szakemberek, az ellenfe­lek és az újságírók egyre több adatra voltak kíváncsi­ak. — Én láttam meg benne a jövő magasugróját — mond­ja edzője, Vlagyimir Kiba, aki maga is ismert versenyző volt. — Rudolf testmagassá­ga 2 méter, súlya mindössze 75 kilogramm, mozgása nem ak: 1. Bonyhádi öregfiúk 6, 2. BHG 6, 3. Szekszárdi öreg­fiúk 4, 4. Atomerőmű SE 4, 5. 505-ös ITSK 4, 6. Főiskola 4, 7. Garay Gimnázium 3, 8. Tolnatej 3, 9. I-es isk. KISZ 2 ponttal. * A Paksi Városi Tanács V. B. művelődési és sportosz­tálya november 26-án érte­kezleten tárgyalta meg az 1986. évi országos sportnapok paksi városi rendezvényeinek programját. * A Cooptourist szekszárdi baráti köre november 28-án a Babits Mihály művelődési központ társalgójában tartja soron következő összejövete­lét. Ekkor bemutatják a „SPORTOLNA” triatlonver­senyről készített, több mint kétórás videofelvételt. * A Tolna Megyei Asztalite­nisz Szövetség Tolnán, a sportszékházban rendezi meg december 1-én III. osztályú ifjúsági minősítő versenyét. Nevezéseket november 29-ig fogad el írásban a szövetség. volt eléggé koordinált. Ezeket a technikai hibákat' kellett kiküszöbölni és felerősíteni az izmait. Ezeknek az „apróságok­nak” a teljesítésére négy évet fordítottak. Ez idő alatt Rudolf a kijevi testnevelé­si főiskola hallgatója lett és megnősült. Felesége a „klasz- szikus baletf’-együttes szó­listája. Idén februárban szü­letett Krisztina nevű kislá­nyuk. — A rekorderedményem­ben a magasság fele vitatha­tatlanul az edzőm érdeme — mondja. — A többi Natasáé. A házasságkötésünket köve­tően feleségem egy alkalom­mal a próbáról fáradtan, vér­hólyagokkal teli lábakkal ért haza. Lelki ismeretfurdalá­som támadt: a feleségem nem kímélve magát dolgozik, én meg egészséges férfi létemre topogok csak egy helyben. Valószínűleg ettől kezdődően változtam meg: más lett az edzésekhez a hozzáállá­som, elkezdtem a felkészülést a nagy ugrásokra. Az új világcsúcs tartó 23 éves, a magasugrók között ez már nem számít fiatal kor­nak. Ennek ellenére ő is és edzője is meg vannak győ­ződve arról, hogy újabb ma­gasságokon is túljutnak. Nagykónyi sárkányrepülők A Nagykónyi MHSZ Klub szeptemberben ala­kult sárkányrepülő szak­osztályának tizenhat tag­ja sikerrel túljutott az igen komoly felkészülést igénylő elméleti vizsgán. A klub tagjai, miközben jelenleg a gyakorlati repü­lésre összpontosítanak, tervezik a jövőt is. December 7—8-án Tamá­siban, a Béri Balogh Ádám Gimnázium torna­termében kiállítást ren­deznek „A XX. század sportja” címmel. Ezen a nagyközönség számára hat­hét sárkányrepülőgépet mutatnak majd be. Decem­ber 14—15-én a nagykónyi sárkányrepülők azon a gyakorlati repülésen vesz­nek részt, amelyhez a szakmai segítséget a Paksi Atomerőmű Repülő Klubja biztosítja számukra. bégyé Ökölvívás Megyei körverseny Hírek Rudolf Povarnylcl n, a világcsúcs tartó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom