Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
4 Képújság 1985. november 23. Alkohol Kóstolások előtt enlékeztető és figyelmeztető Most, amikor büszkeségtől dagadó keblű tulajdonosok gusztáljálk a tükrösre tisztuló borokait és elismerően esettant getnek az igazán jó minőségű nedűt ízlelvén, ne legyen ünneprontás, sóikkal inkább jó szándékú figyelmeztetés az az adatsor, amivel — természetesen önkényes válogatás után — az olvasót is megismertetjük. Ugyanis mire elforrtak az idei borok, megjelent az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság és a Központi Statisztikai Hivatal kiadványa. A statisztika nyelvén — tehát a megvesztegethetefclen- ségű számokkal — mintegy felkiáltójelet tart elénk: Emberek vigyázzatok! A fekete borítója szinte előrevetíti a tartalom árnyait. Azt, hogy némely táblázat szomorú gyászjelentések összegzése. Termelés Hazánkban a szőlő termőterülete 195foben volt a legnagyobb, míg a legkevesebb a statisztikai felmérés utolsó évében: 1984-ben. Közben kilencvenötezer hektárról vágták ki a tőkéket. A legnagyobb termést 1982-ben adta a szőlő, háromszor any- nyit, mint a leggyengébb, az '53-as esztendőben. Természetesen ezt tükrözi az előállított bor mennyisége is. ötmillió liter a különbség. Az 1984-re megmaradt területen igencsak intenzív fajták vannak, hiszen a termelési rekord a közel mostanira lecsökkent területen volt 1982-ben. Az ötvenezer tonnát meghaladó Tolna megyei mennyiség a dunántúli megyék között akkor a második helyet jelentette Veszprém mögött. A második hely volt Tolna megyéé a bortermelési rangsorban 1984-ben is, de a legeredményesebbnek számító évben még Somogy is megelőzte megyénket. Az akkori 313 453 hektoliteres termés azonban így is sokáig emlékezetes marad számunkra. Néhány adat a szeszfőzdékről, pálinkákról: Az elmúlt húsz évben megyénkben tizenkét szeszfőzde szűnt meg. A most működő 34-ből három magánszemélyé. A bortermelő vidék sajátossága tükröződik abban, hogy itt a legfőbb pálinkafőzési nyersanyag a törköly, a bor és a borseprő, illetve a vegyes gyümölcs. A kifőzött nyersanyag súlya megközelíti a kilencmálíió kilót. Az eredménye szaknyelven: 424 290 hektoliterfok. Természetesen vezet a törköly, a teljes mennyiségnek kevés híján a felét tette ki. A zugfőzők „fekete éve” 1957 volt, akkor közel háromezer készüléket foglaltak le. Ehhez képest a tavaly elkobozott 466 már kevésnek mondható, viszont itt is nőtt a „termelékenység”, ugyanis a lefoglalt szesz mennyisége mintegy ötszáz hektoliter fokkal több volt, mint 1957-ben. A szeszadó befizetésénél megyénk lakosai derekasan jelen voltaik, hisz az államkasszába tőlünk ezen a címen került összeg harmincnyolc és fél millió forintra rúgott. Fogyasztás Az itt következő adatok bevalláson alapulnak. Így sem járhatnak azonban messze a valóságtól. Nos, a tizennégy év feletti népesség több mint egyharmada fogyaszt alkalomszerűen italt. További közel tíz százalék rendszeresen. A 30—34 év közötti férfiak hatvankét százaléka, a nők negyvenkét százaléka alkalmilag iszik. A rendszeres ivók derékhada az 55—59 közötti férfiak csoportjában található (közel 26 százalék!). Nőknél a rendszeresen ivók a bevallás szerint legtöbben a 85 év felettiek (!) között vannak; azok 2,6 százalékát teszik ki. Munka után egy korsó nemigen árt Az egy főre jutó italfogyasztás csúcsát az 1982-es évből a sör tartja 89,7 literrel. Borban holtverseny van 1969 és 1973 között harmincnyolc és fél literrel, míg az égetett szeszes ital évről évre fokozódva tavaly már meghaladta a tíz litert. Tiszta szeszfokban mérve a teljes alkoholfogyasztásunk megközelíti a tizenkét litert. A büfék, italboltok, borozók száma megyénkben 266- tal 1973-ban tetőzött, tavaly már híja volt a kétszáznak is. A forgalom ezt nem így mutatja, merthogy az folyamatosan emelkedett. Tizenöt év alatt megduplázódott és már meghaladta a 341 milliót. Más szóval: megyénk minden lakosa átlag 1273 forintot hagyott a kocsmában. Ennél kevesebbet csak a szomszédos Bács, valamint Csongrád lakosai költöttek. Nem vigasz, csupán tény, hogy a listát Nógrád úgy vezeti, hogy ott több mint ezer forinttal adtak ki többet a lemezpultok mellett. A mi megyénkben minden lakos öt liter bort vásárolt tavaly a kiskereskedelemben. Ennél kevesebbet (4,1 liter) csak Szabolcsban vásároltak. (Viszont ott főzték a legtöbb szilvapálinfcát.) Sörből a „gyengébbek” között vagyunk, a Tolna megyei rekord alig volt 78 liter felett (amikor Somogybán ez 114,9 volt, igaz, ott Van a fél BaTaton-ipant). összességében az egy főre jutó szeszesital-fogyasztásban bizony előkelő helyen vagyunk mi magyarok és némelyik italból félelmetes ütemű a növekedés. Abszolút szeszliterre számítva, ha a huszonöt év előtti helyzetet száznak vesszük, álékor most az index 343. 1983-ban a világ „ranglista” negyedik helye volt a miénk úgy, hogy borból a tizedikek voltunk, sörből meg nem is jutottunk az első tíz közé. Következmények A következmények sajnos súlyosak, nem ritkán tragikusak. Az alkoholos máj zsugorodásban meghaltak száma tavaly már közel járt a háromezerhez. (Közöttük hétszáz nő volt.) öt év alatt éppen a kétszeresére nőtt! Ezzel a nemzetközi mezőnyben a legszomorűbb első helyen állunk. Az alkoholfogyasztásra visszavezethető baleseti halálokban elhunyt férfiak száma tavaly 2666 volt, a legtöbben az 55—59 éves kor közöttiek közül kerültek ki. És most gondoljunk vissza a rendszeres ivóikról szóló részre — az összefüggés önmagáért beszél. Ami a nőket illeti: nos 786-an lettek ezen ok miatt az alkohol áldozatai, többségük ötven-batvan év között volt. Tolna megyében is meredeken emelkedő számú ez a kategória. 1975-ben mindössze 15-en, tavaly már 92-en haltak így meg, zömük ötvenöt-hatvanöt éves volt. Az ittasan okozott személy- sérüléses közúti közlekedési balesetek száma 1983-ba-n volt a legmagasabb. Meghaladta a háromezerhétszázat. Közel húsz százalékát az ittas járművezetők és ugyancsak húszszázaléknyit az ittas gyalogosok, utasok okozták. Ittasság miatt 1983-ban és 1984-ben hatszáznyolcva- nan haltak meg. A halálos balesetek minden negyedik áldozata az ittassággal összefüggésben vesztette életét. A jogerősen elítélt felnőttek negyven százalékánál összefüggés volt a cselekmény és az alkohol között. A férfiaknál 44 százalékot, a nőknél több mint tíz százalékot sorolhatunk ide. Alkoholfogyasztással összefüggő szabálysértés elkövetéséért bírságolt személyek száma botrányos részegség miatt az egyik évben közel huszonötezer volt. Ittas vezetésért tavaly kereken tizenkétezer büntetést szabtak ki. És most tessék figyelni: a lerészégítóst is büntetik! Tavaly 855-en kaptak büntetést emiatt. Tőhát akármilyen finom, önmagát kínáló is az idei termés, vigyázni kell, a vendégért mindenki felelős. Nem árt ezt tudni a most induló borkóstoltatási szezon elején. Fejes István I átta a fiút, ahogy átvág a réten. Álmos, búzaillatú forróság lövellt köré a dűlőút porából. Meg-meg- áilt, körülnézett. Miadár se rebbent, az aratás vá- __ü kuma mintha őket is benyelte volna, pedig máskor az egész rétet betöltötte a hangjuk, izgatottan röppentek egyik fűzbokorról a másikra, szinte fölrobbant szárnysurrogásulktól a lomb. Leveleken, fűszálakon most a hetes por lisztes lepedéke ült. A Kölesér sárgászöld észreveíhőtetlenségben, mint valami álmos gyík lüktetett a magos löszfaliak közt, biztosnak érzett rejtekében. Csak aki egészen föléje hajolt, annak lehelte arcába édeskés lányillatát A fiú megállt a pockok, rókák liggatta lösz- fal tétjén, s a virágszirmoktól fehérhabos, sárgán átlátszatlan örvénybe bámult. Itt szoktak fürdeni, ebben a távoli, elhagyott bamba tölcsérben, ahol a másutt csene- vész patak szinte tóvá terült szét. S okáig állt a pantszegélyen, nem ment le a vízhez, mintha várna valamire, pedig láthatóan azért jött, hogy megfürödjék. Aztán mégis elindult lefelé a kitaposott, meredek ereszkedön, ami egyenesen a partra vitt, megszédült a töményen fölérző fülledt virágillattól. A part meredekét körbe-körlbe cigányfcóró és bürök lepte el, közöttük-fölöttük komló futott, s most minden virágban állt. A nehéz illat idevonzotta a környék összes legyét, darazsát, móhét, lepkéjét, dongóját, szitakötőjét, olyan tömegben bozsogtak a pökbeszőtte sűrű fölött, hogy távolról is hallani vélte az ember szárnyaik zaját, mintha szövőgyár zümmögött volna valahol a füzes mögött. Lerúgta magáról a gatyát, az inget már az úton levetette, a kezében hozta .idáig, és sietve ugrott bele a vízbe. A víz megboosátóan ölelte át, szinte nem is csobbant. Sokáig guggolt mozdulatlanul a parti sekélyesben, úgy, hogy csak a fejét dugta a víz fölé. Aztán beljebb merészkedett. A víz tehetetlen lassúsággal forgott-forgott körülötte színlelt nyugalomban. Hirtelen, de nem egészen váratlanul szaladt ki lába alól az enyhén iszapos folyófenék. Eleinte nem is érezte kellemetlennek ezt az új állapotot. Igaz, nem tudott úszni, de egyelőre nem is volt szüksége e tudományira, a tüdeje tele volt levegővel, az izmai erővel. Behunyt szemhéja mögött sötéten derengett a víz titokzatos, zöldessárga fénye. Még nem zaiviarta meg az ijedtség, csak jóval ezután, késve villant át az idegein, futott szét bor- zongó bőre alatt. Óvatosan, mintha nem is a saját akaratából tenné, nyújtotta le a lábát, próbált tapogatózva valami szilárd támaszt keresni, de semmit nem talált. Ügy érezte, hideg vásznaikba bugyolálja egy erőszakos, Oláh János A Kölesér ideges kéz, már-már rá is átragadt e hiábavaló kapkodás. Egy vakítóan Ores pántot látott föltűnni valahol a távolban, amely gyilkos gyorsasággal közeledni látszott feléje, de aztán váratlanul, éppen a döntő pillanatban meghátrált, visszahőkölit, vagy kialudt, ezt már nem volt ideje megfigyelni. Egy föl nem szakadt kiáltás fulladás- érzése maradt a helyén. Érezte, nem sok van már hátra, ereje, levegője fogytán. Ha menekülni akarok, most kell megpróbálnom, gondolta. Igen, harminc másodpercem van, addig még kibírom, ki kell bírnom. Meg sem született benne az elhatározás, máris úszni kezdett, ahogy tudott, levegő nélkül, a víz alatt. De hiába, úgy érezte, hiszen nem halad semmit. A legszívesebben föladta volna. Aztán mégis, talán nem is egészen a saját akaratából, úrrá lett a gyöngeségén, nem engedett a; homloka dörömbölésének, a szeme előtt táncoló tarajos, vörös karikák csábításának. Pedig talán tényleg hiába bízott, végül nem csoda, hogy megfordult ez is a fejében, lehet, hogy ugyanott vagyok, ahonnan elindultam, és csak forgók körbe-kör- be. Mégis, amikor élért a harmincadik másodperc végére, igaz, hosszan kivárt előtte, olyan természetesen nyújtotta le a lábát, mintha biztos lett volna benne, nem csalódhat. És valóban, odalenn szilárd talaj fogadta az érintését. Nagyot rúgott magán, és ettől nemsokára a hosszúhosszú vakságot megszakítva újra szemébe ásított a nap, az ég, a part közönyös, részvétlen látványa, Sietve fújta ki, szívta be a levegőt, rögzítette az irányt, és kezdett rrtindenit elölről. Egyre rövidebb időket töltött a víz alatt, mégis egyre érzékelhetőbb lett a haladása. Annyira elmerült foglalatosságában, hogy azt se vette észre, a víz közben mór csak a térdéig ér. Amikor leállt, az öröm mellett némi röstőlkedést is érzett. Előre hajolt, a folyóvíz hánytatóan édeskés íze csik- landva szökött föl a torkán, futott szét a szájában, lepte el az ínyét, de nem sikerült kiköpnie. Az erő egyik pillanatról a másikra teljesen kifutott a testéből, ha történetesen nem a parton áll, most még a térdig érő vízbe is belefullad. Egy füves horpadásig sikerült elmásznia, oda vackolta be magát. Nedves, de a naptól lassan- Iassian átfúlő hátát a fölrajzó kis kék lepkék úgy ülték meg, mintha nem is élne, olyan felhőtlen bizalommal. Ormótlan kiáltozásra ébredt, fázott, érezte, hogy a nap már a löszfal mögé merült, későre járhat hát, el kéne indulnia, az a darab idő mögötte olyan üresen tátongott, mintha semmi de semmi nem történt volna benne, mintha még a delet se harangozták volna el. A legények, észre se vette őket, amikor elcsörtettek mellette, már lent álltak a vízben, meztelenek voltak, testük kesernyés por és Izzadtság szaga ott érzett a föltámadó szélben, most jöttek az aratásból. Szőrös, fekete ágyékukat se takarták el, úgy nevettek föl szégyentelenül a túlparton visongó marofcszedő lányokra, akik erre a bokrok mögé húzódtak, de csak a ritkás széléig, hogy azért lássanak. fiú ijedten kapott a ruhája után, még megvolt az ing is, a gatya is, futtában öltözött féllábon ugrálva, meg-megállva. A folyó sunyin, meghunyász- i ____kodwa túrt, hallgatott mögötte, szinte bűntudattal. F ogy a tömény Évente 1273 forint marad a (kocsmában
