Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

4 Képújság 1985. november 23. Alkohol Kóstolások előtt enlékeztető és figyelmeztető Most, amikor büszkeségtől dagadó keblű tulajdonosok gusztáljálk a tükrösre tisztu­ló borokait és elismerően esettant getnek az igazán jó minőségű nedűt ízlelvén, ne legyen ünneprontás, sóikkal inkább jó szándékú figyel­meztetés az az adatsor, ami­vel — természetesen önké­nyes válogatás után — az olvasót is megismertetjük. Ugyanis mire elforrtak az idei borok, megjelent az Al­koholizmus Elleni Állami Bizottság és a Központi Sta­tisztikai Hivatal kiadványa. A statisztika nyelvén — te­hát a megvesztegethetefclen- ségű számokkal — mintegy felkiáltójelet tart elénk: Em­berek vigyázzatok! A fekete borítója szinte előrevetíti a tartalom árnyait. Azt, hogy némely táblázat szomorú gyászjelentések összegzése. Termelés Hazánkban a szőlő termő­területe 195foben volt a leg­nagyobb, míg a legkevesebb a statisztikai felmérés utolsó évében: 1984-ben. Közben kilencvenötezer hektárról vágták ki a tőkéket. A leg­nagyobb termést 1982-ben adta a szőlő, háromszor any- nyit, mint a leggyengébb, az '53-as esztendőben. Termé­szetesen ezt tükrözi az előál­lított bor mennyisége is. öt­millió liter a különbség. Az 1984-re megmaradt te­rületen igencsak intenzív faj­ták vannak, hiszen a terme­lési rekord a közel mostanira lecsökkent területen volt 1982-ben. Az ötvenezer ton­nát meghaladó Tolna megyei mennyiség a dunántúli me­gyék között akkor a második helyet jelentette Veszprém mögött. A második hely volt Tolna megyéé a bortermelési rangsorban 1984-ben is, de a legeredményesebbnek számí­tó évben még Somogy is megelőzte megyénket. Az ak­kori 313 453 hektoliteres ter­més azonban így is sokáig emlékezetes marad számunk­ra. Néhány adat a szeszfőzdék­ről, pálinkákról: Az elmúlt húsz évben me­gyénkben tizenkét szeszfőzde szűnt meg. A most működő 34-ből három magánszemé­lyé. A bortermelő vidék sa­játossága tükröződik abban, hogy itt a legfőbb pálinka­főzési nyersanyag a törköly, a bor és a borseprő, illetve a vegyes gyümölcs. A kifő­zött nyersanyag súlya meg­közelíti a kilencmálíió kilót. Az eredménye szaknyelven: 424 290 hektoliterfok. Termé­szetesen vezet a törköly, a teljes mennyiségnek kevés híján a felét tette ki. A zugfőzők „fekete éve” 1957 volt, akkor közel há­romezer készüléket foglaltak le. Ehhez képest a tavaly el­kobozott 466 már kevésnek mondható, viszont itt is nőtt a „termelékenység”, ugyan­is a lefoglalt szesz mennyi­sége mintegy ötszáz hekto­liter fokkal több volt, mint 1957-ben. A szeszadó befizetésénél megyénk lakosai derekasan jelen voltaik, hisz az állam­kasszába tőlünk ezen a cí­men került összeg harminc­nyolc és fél millió forintra rúgott. Fogyasztás Az itt következő adatok bevalláson alapulnak. Így sem járhatnak azonban messze a valóságtól. Nos, a tizennégy év feletti népesség több mint egyharmada fo­gyaszt alkalomszerűen italt. További közel tíz százalék rendszeresen. A 30—34 év közötti férfiak hatvankét százaléka, a nők negyvenkét százaléka alkalmilag iszik. A rendszeres ivók derékha­da az 55—59 közötti férfiak csoportjában található (kö­zel 26 százalék!). Nőknél a rendszeresen ivók a bevallás szerint legtöbben a 85 év fe­lettiek (!) között vannak; azok 2,6 százalékát teszik ki. Munka után egy korsó nemigen árt Az egy főre jutó italfo­gyasztás csúcsát az 1982-es évből a sör tartja 89,7 liter­rel. Borban holtverseny van 1969 és 1973 között harminc­nyolc és fél literrel, míg az égetett szeszes ital évről évre fokozódva tavaly már meg­haladta a tíz litert. Tiszta szeszfokban mérve a teljes alkoholfogyasztásunk megkö­zelíti a tizenkét litert. A büfék, italboltok, boro­zók száma megyénkben 266- tal 1973-ban tetőzött, tavaly már híja volt a kétszáznak is. A forgalom ezt nem így mutatja, merthogy az folya­matosan emelkedett. Tizen­öt év alatt megduplázódott és már meghaladta a 341 milliót. Más szóval: megyénk minden lakosa átlag 1273 fo­rintot hagyott a kocsmában. Ennél kevesebbet csak a szomszédos Bács, valamint Csongrád lakosai költöttek. Nem vigasz, csupán tény, hogy a listát Nógrád úgy ve­zeti, hogy ott több mint ezer forinttal adtak ki többet a lemezpultok mellett. A mi megyénkben minden lakos öt liter bort vásárolt tavaly a kiskereskedelemben. Ennél kevesebbet (4,1 liter) csak Szabolcsban vásároltak. (Viszont ott főzték a legtöbb szilvapálinfcát.) Sörből a „gyengébbek” kö­zött vagyunk, a Tolna me­gyei rekord alig volt 78 liter felett (amikor Somogybán ez 114,9 volt, igaz, ott Van a fél BaTaton-ipant). összességében az egy főre jutó szeszesital-fogyasztás­ban bizony előkelő helyen vagyunk mi magyarok és né­melyik italból félelmetes üte­mű a növekedés. Abszolút szeszliterre számítva, ha a huszonöt év előtti helyzetet száznak vesszük, álékor most az index 343. 1983-ban a vi­lág „ranglista” negyedik he­lye volt a miénk úgy, hogy borból a tizedikek voltunk, sörből meg nem is jutottunk az első tíz közé. Következmények A következmények sajnos súlyosak, nem ritkán tragi­kusak. Az alkoholos máj zsu­gorodásban meghaltak szá­ma tavaly már közel járt a háromezerhez. (Közöttük hét­száz nő volt.) öt év alatt ép­pen a kétszeresére nőtt! Ez­zel a nemzetközi mezőnyben a legszomorűbb első helyen állunk. Az alkoholfogyasztásra visszavezethető baleseti halá­lokban elhunyt férfiak szá­ma tavaly 2666 volt, a leg­többen az 55—59 éves kor közöttiek közül kerültek ki. És most gondoljunk vissza a rendszeres ivóikról szóló rész­re — az összefüggés önmagá­ért beszél. Ami a nőket ille­ti: nos 786-an lettek ezen ok miatt az alkohol áldozatai, többségük ötven-batvan év között volt. Tolna megyében is mere­deken emelkedő számú ez a kategória. 1975-ben mind­össze 15-en, tavaly már 92-en haltak így meg, zömük öt­venöt-hatvanöt éves volt. Az ittasan okozott személy- sérüléses közúti közlekedési balesetek száma 1983-ba-n volt a legmagasabb. Megha­ladta a háromezerhétszázat. Közel húsz százalékát az it­tas járművezetők és ugyan­csak húszszázaléknyit az it­tas gyalogosok, utasok okoz­ták. Ittasság miatt 1983-ban és 1984-ben hatszáznyolcva- nan haltak meg. A halálos balesetek minden negyedik áldozata az ittassággal össze­függésben vesztette életét. A jogerősen elítélt felnőt­tek negyven százalékánál összefüggés volt a cselek­mény és az alkohol között. A férfiaknál 44 százalékot, a nőknél több mint tíz szá­zalékot sorolhatunk ide. Alkoholfogyasztással össze­függő szabálysértés elköveté­séért bírságolt személyek száma botrányos részegség miatt az egyik évben közel huszonötezer volt. Ittas veze­tésért tavaly kereken tizen­kétezer büntetést szabtak ki. És most tessék figyelni: a lerészégítóst is büntetik! Ta­valy 855-en kaptak büntetést emiatt. Tőhát akármilyen finom, önmagát kínáló is az idei termés, vigyázni kell, a ven­dégért mindenki felelős. Nem árt ezt tudni a most induló borkóstoltatási szezon elején. Fejes István I átta a fiút, ahogy átvág a réten. Álmos, búzaillatú forróság lövellt köré a dűlőút porából. Meg-meg- áilt, körülnézett. Miadár se rebbent, az aratás vá- __ü kuma mintha őket is benyelte volna, pedig más­kor az egész rétet betöltötte a hangjuk, izgatottan röp­pentek egyik fűzbokorról a másikra, szinte fölrobbant szárnysurrogásulktól a lomb. Leveleken, fűszálakon most a hetes por lisztes lepedéke ült. A Kölesér sárgászöld észreveíhőtetlenségben, mint valami álmos gyík lüktetett a magos löszfaliak közt, biztosnak érzett rejtekében. Csak aki egészen föléje hajolt, annak lehelte arcába édeskés lányillatát A fiú megállt a pockok, rókák liggatta lösz- fal tétjén, s a virágszirmoktól fehérhabos, sárgán átlát­szatlan örvénybe bámult. Itt szoktak fürdeni, ebben a távoli, elhagyott bamba tölcsérben, ahol a másutt csene- vész patak szinte tóvá terült szét. S okáig állt a pantszegélyen, nem ment le a vízhez, mintha várna valamire, pedig láthatóan azért jött, hogy megfürödjék. Aztán mégis elindult lefelé a kitaposott, meredek ereszkedön, ami egyenesen a partra vitt, meg­szédült a töményen fölérző fülledt virágillattól. A part meredekét körbe-körlbe cigányfcóró és bürök lepte el, közöttük-fölöttük komló futott, s most minden virágban állt. A nehéz illat idevonzotta a környék összes legyét, darazsát, móhét, lepkéjét, dongóját, szitakötőjét, olyan tömegben bozsogtak a pökbeszőtte sűrű fölött, hogy tá­volról is hallani vélte az ember szárnyaik zaját, mintha szövőgyár zümmögött volna valahol a füzes mögött. Lerúgta magáról a gatyát, az inget már az úton leve­tette, a kezében hozta .idáig, és sietve ugrott bele a víz­be. A víz megboosátóan ölelte át, szinte nem is csobbant. Sokáig guggolt mozdulatlanul a parti sekélyesben, úgy, hogy csak a fejét dugta a víz fölé. Aztán beljebb me­részkedett. A víz tehetetlen lassúsággal forgott-forgott körülötte színlelt nyugalomban. Hirtelen, de nem egészen váratlanul szaladt ki lába alól az enyhén iszapos folyófenék. Eleinte nem is érezte kellemetlennek ezt az új állapotot. Igaz, nem tudott úsz­ni, de egyelőre nem is volt szüksége e tudományira, a tü­deje tele volt levegővel, az izmai erővel. Behunyt szem­héja mögött sötéten derengett a víz titokzatos, zöldes­sárga fénye. Még nem zaiviarta meg az ijedtség, csak jó­val ezután, késve villant át az idegein, futott szét bor- zongó bőre alatt. Óvatosan, mintha nem is a saját aka­ratából tenné, nyújtotta le a lábát, próbált tapogatózva valami szilárd támaszt keresni, de semmit nem talált. Ügy érezte, hideg vásznaikba bugyolálja egy erőszakos, Oláh János A Kölesér ideges kéz, már-már rá is átragadt e hiábavaló kapko­dás. Egy vakítóan Ores pántot látott föltűnni valahol a távolban, amely gyilkos gyorsasággal közeledni látszott feléje, de aztán váratlanul, éppen a döntő pillanatban meghátrált, visszahőkölit, vagy kialudt, ezt már nem volt ideje megfigyelni. Egy föl nem szakadt kiáltás fulladás- érzése maradt a helyén. Érezte, nem sok van már hátra, ereje, levegője fogytán. Ha menekülni akarok, most kell megpróbálnom, gondolta. Igen, harminc másodpercem van, addig még kibírom, ki kell bírnom. Meg sem született benne az elhatározás, máris úszni kezdett, ahogy tudott, levegő nélkül, a víz alatt. De hiába, úgy érezte, hiszen nem halad semmit. A legszívesebben föladta volna. Aztán mégis, talán nem is egészen a saját akaratából, úrrá lett a gyöngeségén, nem engedett a; homloka dörömbölésének, a szeme előtt táncoló tarajos, vörös karikák csábításának. Pedig talán tényleg hiába bízott, végül nem csoda, hogy megfordult ez is a fejében, lehet, hogy ugyanott vagyok, ahonnan elindultam, és csak forgók körbe-kör- be. Mégis, amikor élért a harmincadik másodperc végére, igaz, hosszan kivárt előtte, olyan természetesen nyújtotta le a lábát, mintha biztos lett volna benne, nem csalód­hat. És valóban, odalenn szilárd talaj fogadta az érin­tését. Nagyot rúgott magán, és ettől nemsokára a hosszú­hosszú vakságot megszakítva újra szemébe ásított a nap, az ég, a part közönyös, részvétlen látványa, Sietve fújta ki, szívta be a levegőt, rögzítette az irányt, és kezdett rrtindenit elölről. Egyre rövidebb időket töltött a víz alatt, mégis egyre érzékelhetőbb lett a haladása. Annyira el­merült foglalatosságában, hogy azt se vette észre, a víz közben mór csak a térdéig ér. Amikor leállt, az öröm mellett némi röstőlkedést is érzett. Előre hajolt, a folyóvíz hánytatóan édeskés íze csik- landva szökött föl a torkán, futott szét a szájában, lep­te el az ínyét, de nem sikerült kiköpnie. Az erő egyik pillanatról a másikra teljesen kifutott a testéből, ha történetesen nem a parton áll, most még a térdig érő víz­be is belefullad. Egy füves horpadásig sikerült elmász­nia, oda vackolta be magát. Nedves, de a naptól lassan- Iassian átfúlő hátát a fölrajzó kis kék lepkék úgy ülték meg, mintha nem is élne, olyan felhőtlen bizalommal. Ormótlan kiáltozásra ébredt, fázott, érezte, hogy a nap már a löszfal mögé merült, későre járhat hát, el kéne indulnia, az a darab idő mögötte olyan üresen tátongott, mintha semmi de semmi nem történt volna benne, mint­ha még a delet se harangozták volna el. A legények, észre se vette őket, amikor elcsörtettek mellette, már lent álltak a vízben, meztelenek voltak, testük kesernyés por és Izzadtság szaga ott érzett a föl­támadó szélben, most jöttek az aratásból. Szőrös, fekete ágyékukat se takarták el, úgy nevettek föl szégyentelenül a túlparton visongó marofcszedő lányokra, akik erre a bokrok mögé húzódtak, de csak a ritkás széléig, hogy azért lássanak. fiú ijedten kapott a ruhája után, még megvolt az ing is, a gatya is, futtában öltözött féllábon ug­rálva, meg-megállva. A folyó sunyin, meghunyász- i ____kodwa túrt, hallgatott mögötte, szinte bűntudattal. F ogy a tömény Évente 1273 forint marad a (kocsmában

Next

/
Oldalképek
Tartalom