Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-19 / 271. szám
4 NÉPÚJSÁG 1985. november 19. Moziban Ütwerés Mint már annyiszor, most is elvetődött hozzánk az amerikai krimifilmgyártó „maffia” legújabb szériadarabja, s a filmkockákat látva utólag ismét elmondhatjuk a sovány vigaszt — ez az alkotás nem a legrosz- szabb a hasonló témájú tucattermékek közül — de azért messze nem a legjobb. Ennek ellenére az előadásról előadásra monoton ismétlődő üres padsorok után a szekszárdi Panoráma filmszínház teltházas nézőtere némi bizakodásra késztette az évek óta reménykedő mozinézőt — jelen sorok íróját — bár az is köztudott, hogy a tengerentúli filmcézárok azért azzal többnyire tisztában vannak — ha mással nem is — mi szükségeltetik a biztos sikerhez. És most néhány szó a cselekményről. A fürdési mániában szenvedő ünneA korábban évente megrendezett Liszt-hangverseny tavaly — szándékkal — elmaradt. Ügy látszik, néha jót tesz az eseményeknek az időleges szüneteltetés, mert hadd említsük meg elöljáróban, az idei emlékest maradandó élményt nyújtott. Az elhangzott produkciók alapján bízvást állíthatjuk, hogy kevés Szekszárd- hoz hasonló kisváros rendelkezik ennyi kiváló pianistával. A Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportja, a Művészetek Háza és a nagy géniusz nevét viselő zeneiskola szervezésében a Lisztévforduló nyitányaként került sor e koncertre. A műsorközlő Tóth Mária hangsúlyozta, hogy az évforduló nekünk szekszárdiaknak — a mester városunkhoz fűződő kapcsolata miatt — különösen sokat jelent. Ezért a hangverseny elsősorban a város Liszt Ferenc irányában való elkötelezettségét kívánta reprezentálni. Lányi Péter ült először zongorához, és Liszt: Sur- sum corda (Fel a szívekkel!) című, önmagába néző, vallomásokat megfogalmazó művét, ezt követően Wag ner: Tannháuseréből a Dal az esthajnalcsillaghoz operarészlet zongoraátiratát, és végül az őrülettel határos zaklatottságot kifejező Csárdás obstinét játszotta. Mindezt az egyes daraboknak megfelelő- differenciált intuícióval, nagyszerű technikával, forró alaphangulatot teremtve a további fellépők számára. A hét darabból' álló Magyar Történelmi Arcképek sorozatból Dohai Tamás válogatott. A zene nyelvén megidézett Vörösmarty, Eötvös, Teleki, Petőfi és Moso- nyi alakjainak zongorán történő jellemzése nehéz előadói feladat, hiszen egymástól olykor erőteljesen különböző személyiségekről van pelt énekesnőt (Pia Zadora) őrizetbe veszi a rendőrség, és csak abban az esetben szabadul, ha terhelő tanú- vallomásával lebuktatja a hozzá gyengéd szálakkal kapcsolódó Alvilág Császárát. Három hónap női börtön, némi — bérgyilkosok által elkövetett — lövöldözés (sohasem azt találják el, akit kellene — van ilyen) valamint hosszadalmas autós üldözések után (a történet Las Vegasban játszódik, merő véletlenségből főként éjszaka) jobb belátásra is bírja, mikor kiderül, hogy az őrzésével megbízott rendőrfelügyelő (Telly Savalas) az ellentábor fizetett ügynöke. Végül azért, ahogy az már lenni szokott, a jó elnyeri megérdemelt jutalmát, a rossz méltó büntetését. A film egyik apropója, hogy először tűnt fel teljes életnagyságban hazai filmvásznainkon a babaarcú Pia szó. Dobai Tamás sikerrel oldotta meg feladatát. Minden értékelésnél többet mond, hogy képszerűen rajzolta meg nemzetünk említett nagyjainak arcélét. Két romantikus, lírai hangvételű dalt is hallgathattunk. A Kedwitz versére komponált „Mily boldog, mily csodás a lét” és a Goethe versére ír „Bízni és égni” című megzenésített költeményeket Piszter Ilona, a Szekszárdi Zeneiskola volt növendéke — jelenleg a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanul —, az Operaház kórusának tagja énekelte. Telt, szép hangja, kulturált előadásmódja kellemes benyomást keltett. Zongorán Lányi Péter kísérte. A Költői és áhítatos harmóniák sorozatból a meglehetősen ritkán hallható, filozofikus tartalmú Benediction és a tündérromantikát felvillantó Manók tánca Hu- sek Rezső jól diszponált, érett előadásában, megragadó gondolati mélységével tovább emelte a hangverseny ívét és megérdemelt sikert aratott. Az emlékest egyik kiemelkedő eseménye volt a Dante- szonáta bemutatása. Thész László plasztikusan érzékeltette a mű tartalmából fakadó kétségbeesést. Az elkeseredett küzdelmet szimbolizáló kromatikus menetek meg- rázóak voltak, a melléktémaként jelentkező korái fel- oldólag hatott. Befejező számként egy eredeti Liszt-átirat, a közismert Mazeppa című szimfonikus költemény négykezes változata szólalt meg Lányi Péter és Thész László nagy hatású tolmácsolásában. Az ezúttal szépszámú közönség megérdemelten ünnepelte a színvonalas koncert közreműködőit és gazdag zenei benyomásokkal távozott. LEM LE ZOLTÁN Zadora, akinek híre-neve már évekkel ezelőtt eljutott hozzánk — filmekről elhangzott minősítéseit annak idején autentikus kijelentésekként idézték neves nyugati szaklapok — csak azt nem tudni, miért. Az amerikai filmcsillagocskát egyébként discoberkekben láthattuk már, néhány hónapig világsikernek bizonyult video-clip bemutatója — a hazai discokirályoknak és -királynőknek is volt alkalmuk (lelkűk rajta, ha szerencséjük) megcsodálni. Mint az gyanítható volt, az énekes-színésznő ez alkalommal sem drámai alakításával, vagy az élet minden apró rezdülését hűen visszaadó játékstílusával emelkedett magasan a színészgárda fölé, sokkal inkább egyéb, természet adta tulajdonságainak félig-meddig kendőzetlen bemutatásával. E szempontból figyelemre méltó a tárgyilagosan elénk tárt női börtön zuhanyzójelenete, valamint a híres fürdőszobai kádjelenet — a filmtörténet nagy pillanatainak vagyunk tanúi. Nem sokat tud ezzel szemben felmutatni a bűnüldözésben tisztességgel megkopaszodott Telly Savalas, akit a magyar tv-nézők mint Ko- jak felügyelőt zártak a szívükbe. Kissé különösnek tűnik, hogy annyi, sikerekben gazdag év után még mindig csak rendőrfelügyelőként keresi kenyerét — igazán előléptethetnék már. Lehet, hogy e tény fölött érzett bánatában állt a rossz oldalára? Nem lenne teljes a kép, ha nem emlékeznénk meg a minden tiszteletet megérdemlő Matt Cimber filmrendezőről, akit bátran besorozhatunk kedvenceink közé. Valóban művészi öntudat és elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki őszintén és világosan bevallja: filmje nem 'más, mint átverés, íme, egy igaz ember. Szeri Árpád Könyv Kertész Erzsébet: Zrínyi Ilona (1643-1703) A Zrínyi-család — mint azt tudjuk — állandó harcot folytatott nemcsak a törökök, hanem a Habsburgok ellen is, amiért nem léptek fel erélyesebben a birtokaikat közvetlenül veszélyeztető törökökkel szemben. A szülői ház légkörében Ilonára nagy hatással volt az édesapja és a nagybátyja, Zrínyi Miklós hadvezér és költő, akik életüket kockára téve szőttek összeesküvést a gyűlölt Habs- burg-ház ellen. Ezt az összeesküvést kegyetlenül megtorolták, Ilona apját is kivégezték. Ö ekkor már I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem hitvese volt. Férjét korán elvesztette, két gyermekével, Juliannával és Ferenccel a zborói várban élt. Itt ismerkedett meg a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imrével, akit a kurucok, fiatalsága ellenére, vezérüknek tartottak. Sok akadályba ütközött, míg a szerelmesek egybekelhettek. Ám Thököly hadiszerencséje hamar leáldozott. Ilona, férje oldalán részt vett a kuruc felkelés szervezésében, s amikor Thököly fogságba került, három évig védte Munkács várát a császári csapatokkal szemben. A vár bevétele után a bécsi Orsolya-szűzek zárdájában tartották őrizetben. Három év múltán fogolycserével szabadította ki a férje, aki időközben győztes csatákat vívott az osztrákok ellen. Ezután Törökországban éltek, és hazájukba soha többé nem térhettek vissza. A rendőr, aki nem tud ellenállni az énekesnőnek Hangverseny Liszt-emlékest Rádió Két téma Tudom, hogy az alábbi két témának nincs semmi köze egymáshoz, mégis, talán e két eseményben van valami hasonlóság. Miközben fél füllel hallgattam az elmúlt hétfőn délután öt órától a Kossuthon sugárzott ifjúsági érdekvédelmi műsort, egyre csak annak a szekszárdi férfinak az esete járt az eszemben, aki nem is oly régen volt szíves és gyufát próbált adni három fiatal suhancnak. Mert miért is ne? Kértek tőle, zsebébe nyúlt és fejemet rá: meg sem fordult a fejében, hogy másodpercek alatt úgy letaglózzák, mint egy bikát. Igen, mint lenni szokott, brahiból. Mint nekem elmondták, a fiatalember ott fetrengett a betonon, véres volt és eszméletét vesztette. Arról nem tudhatott, hogy a „buli” után a három fiatalember saját gyufával gyújtott rá, majd eltűnt a bérházak rengetegében. A rádióban egy fiatalkorú férfi (?) éppen arról igyekszik meggyőzni a Veszélyben című ifjúsági rádióadás riporterét, Molnár Tamást, hogy megjavul, olyan tiszta lesz, mint a patyolat és teljes erejével arra fog törekedni, hogy felnevelje azt a kis gyereket, akit éppen nemsokára megszül tizenhat éves élettársa. Próbálok hinni a gyereknek, de nem tudok. Próbálom követni a riportert és a Budapesti Rendőr-főkapitányság fiatalkorúakért dolgozó munkatársát is, hogy az unos-untalanig ismert azonosságok között megtaláljam az igazi okot. Nem tudom. Minden veszélyeztetett gyermek ugyanazt mondja, sok hivatalos szerv, gyivi- munkatárs csak óhajait fejezi ki. Közben pedig egyre növekedik a peremre szorultak száma. Társadalmunk intézményrendszere próbál valamit tenni. Csak hát... A riport végén meg kellene nyugodnom, mert a munkavégzés után autót lopott fiatal mindenre esküszik, hogy tovább nem. A börtön majd megneveli, mondja. Én mégsem tudok megnyugodni. szűcs Kiállítás Krétarajzok, akrvarellek és olajfestmények fogadják a Szekszárdi Tanítóképző Főiskola aulájában rendezett kiállítás látogatóit, akik Siska Gyula pedagógus- képzőművész alkotásaival akarnak megismerkedni. Csalóka ez a bemutató. A néző azt hisái, könnyű dolga van, mert a látvány befogadása nem okoz nehézséget. Éppen pzen a ponton kell megállni. Az előzőekben említett festői technikák másmás magatartást, felfogást, kompozíciós megoldást követelnek, nagy-nagy figyelemmel. Erről győzi meg látogatóit az összegyűjtött, válogatott anyag, és ezt tanítja hallgatóinak a főiskolai adjunktus. Tanár és művész. Nem húzható éles határ, mert egymást kiegészítő, érlelő, emelő és belső egyensúlyt biztosító dologról kell beszélni. A tanulmány-értékű rajzok fekete-fehér vonalainak keménysége oldódik a színes képek világában. Ám itt is és ott is a pontosan megfigyelt és határozottan megszólított világ köszön vissza. Siska Gyula vallja, hogy lelhet és kell látáson keresztül formálni az ember egyéniségét, személyiségének milyenségét. Hisz abban, hogy a vizuális élmények fejlesztése szükséges, önmagának fest. Amikor szót kér, és feltárja művészetét, azért teszi, hogy elméletét a gyakorlattal húzza alá. Példaképei, Tévénapló Schubert Péter Schubert Pétert, a grafikust aligha kell bemutatni a Népújság olvasóinak. Többször megszólaltatták már kiállítások kapcsán, pályázatok győzteseként. Hitet is tett már a munkája, mestersége mellett számos alkalommal, kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt. A róla készült és az elmúlt héten bemutatott televíziós portréfilm sok-sok ismerősének, közelebbi barátjának szolgált némi örömteli meglepetéssel. A műfaj szabályainak megfelelően pergő képek a végén „csattantak”. Ilyen esetre mondjuk, hogy jó. Schubert Péter, a betű szerelmese ekkor szívszorító szépen fogalmazott. A munkájában fegyelmezetlenséget nem tűrő, másokat is rendre, pontosságra szoktató, magával sodró mester, művész bizonyságtétele volt a lírai hang. Arról győzött meg valamennyiünket — azt hiszem — hogy egyre gyümölcsözőbb szerelmének fundámentuma, pillére milyen biztos talajban áll. Gyökerei olyan mélységből táplálkoznak, ahol erednie kellene minden emberi kapcsolatnak. Amiben az apák hite növeli a fiák erejét, az együtt, egymásért élők felelősségének tudatával. Ami megosztja a tér hét, sokszorozza az örömöt. Ne kerülgessük, a szerétéiről van szó. Ez köti családjához, környezetéhez, amelyhez szerencsére nekünk is közünk van. Kérdés, hogy meddig lehet az érzést ilyen hőfokon tartani? A feladat ennek vigyázása! Ezt szolgálja az ilyen televíziós film is, amilyen Schubert Péterről készült. D. K. J. Nemcsak nőknek Ezzel a címmel ismételték meg a Berkes Zsuzsa és Pelle Józsefné által vezetett reklámműsort, ami ezúttal is, többségében, a gyengébb nem képviselőihez szólt leginkább. A szombaton késő délelőtt sugárzott program a Novotex bébielőke jó tulajdonságainak bemutatásával indult, aztán pontos információt közölt arról, hol lehet kapni az áprilisban reklámozott autószerelő-szőnyeget. Itt szólt először közbe a társműsorvezető, Pelle Józsefné, aki az említett szőnyeg új alkalmazási módját ismertette. Változott a téma, s a „hölgyek” előbb a kismamáknak mutattak be egy egyszer használatos egészségügyi ruhát, majd az eldobható ágyneműnek „csináltak” reklámot. Aztán jött a csúcsok csúcsa, az úgynevezett nagy patron, — ami 15 liter szóda elkészítéséhez elegendő — bemutatása. Hagyjuk meg, érdekes volt. Talán megoldja a „68-as körzet" gondjait is. Ha már a patronról és a szifonról volt szó, kaptunk egy-egy receptet, majd az univerzális pillanatragasztó használati utasítása következett, végül pedig a kézimun- kázóknak is jutott egy információ. Körülbelül ennyi fért bele a Nemcsak nőknek programba, amiről kiderült, hogy végül is inkább a gyengébb nemhez szólt (már akinek volt ideje a szombati ebédfőzés közben tévé elé ülni). Kérdezhetnék most, mi lett azzal, aki hitt a „nemcsak"- ban. Az megfogadta, hogy legközelebb akkor nézi ezt a műsort, ha ő lesz a Berkes Zsuzsa vagy a Pelle Józsefné. — él — Siska Gyula szekszárdi bemutatkozása Műteremben mesterei között Domanovszky Endrét, Balogh Jenőt, Somogyi Józsefet, Bráda Tibort és elsőként Patay Lászlót említi. A november 23-ig megtekintehető kiállítás nem csupán a főiskolai hallgatóknak szolgál tanulságos élménnyel, hanem a kívülálló érdeklődőknek is. —decsi—
