Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-18 / 270. szám

A KÉPÚJSÁG 1985. november 18. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Gyors szolgáltatás? Majorosné Vidács Mária paksi olvasónk levelét idéz­zük: ..1985. október hónapban — mint minden évben — a lakótelepi patyolatba bead­tam a rakottszoknyámat be- vasalásra. Legnagyobb örö­mömre a kiszolgáló közölte, hogy másnapra kész lesz a szoknyám. Meglepődve mind­járt arra gondoltam, hogy lám-lám, a szolgáltatás ha lassan is, de javulóban van, íme az én példám. Másnap, amikor elmentem a patyolat­ba, közölte a kiszolgáló, hogy 40 forintot kell fizet­nem. Szóvá tettem, hogy egy év alatt 29,50-ről 40 forint­ra emelkedett a bevasalás? Az ár nem emelkedett — volt a válasz —, csupán gyors megrendeléskor kell magasabb összeget fizetni. Mivel előző napon gyors munkát nem kértem, mél­tánytalannak találtam az összeget. A válasz határozott és egyértelmű volt, jöjjön vissza két nap múlva és a kész szoknya akkor kész lesz. Vitatkozás helyett kifizettem a 40 forintot, amiről szám. Iát, vagy papirost nem kap­tam. Hazafelé menet arra gondoltam, hogy lám-lám, a szolgáltatással mégis csak van még probléma...” A Tdlna Megyei Textiltisz­tító és Rulházati Vállalat igazgatója, Gál Istvánná vá­laszolt: T elefonszámunk: 16-211 — A szalon vezetőijének tájékoztatása szerint a meg­rendelőhöz — olvasójukhoz — kérdést intézett: sürgős-e a munka, másnapra igémyli-e a teljesítést, ö igennel vála­szolt. A szalon ennek meg­felelően teljesítette a szol­gáltatást. — A szolgáltatások díjai úgynevezett határidős, 6 órán belül, egy, két és három na­pon belüli teljesítésekre vo­natkoznak. A rövid időn be­lüli teljesítésék díj’ai maga­sabbak. A 16/1976 (VI. 4.) MT sz. rendelet értelmében a megrendelőnek nyugtát (blokkot) kellett volna adni. A 24/1981. (IX. 14.) PM— MüM sz. rendelet szerint a szerződéses részlegben végzett tevékenység árképzé­sére a kisiparosokra vonat­kozó szabályokat kell alkal­mazni. A 30/1981. (IX. 14.) MT. sz. rendelet értelmében a részlegvezető saját felelős­ségére és kockázatára önál­lóan végzi a szolgáltatást. Véleményünk szerint az egy nap alatti 'kiszolgálás esetén a 40 forintos díj megfelelő, ugyanis saját kezelésű rész­legeinkben az árjegyzék sze­rint vegytisztítással együtt az ilyen munka díja 73,50 forint. Közöljük még, hogy a díjak 1984. július 16-án emelkedtek. Jár-e a szolgáltatás részére? Kozma László dunafőld- vári olvasónk írta, hogy már hosszú évek óta fizeti a 40 forintos cséb-dijat. Azt a tá­jékoztatást kapta, bogy ami­kor nyugdíjas lesz, akkor kap négyezer forintot. Pár éve már nyugdíjas, de a pénzt még nem kapta meg. Kérde­zi, bogy jár-e részére a négy­ezer forint? Az Állami Biztosító Tolna Megyei Igazgatósága igazga­tója, Papp Júlia válaszolt: — A levélben jelzett négy­ezer forint összeget azon cséb-tagok részére fizethet­jük, akik 80 forintos biztosí­tással rendelkeznek és ré­szükre a társadalombiztosí­tási szervek öregségi vagy szolgálati nyugdíjat állapíta­nák meg, és erre vonatkozó­an részükre kiadják az öreg. ségi nyugdíjlhatározatot. Ol­vasójuknak 40 forintos cséb- biztosítása van, mely sajnos nem tartalmazza a fenti ösz- szeg kifizetésével járó szol­gáltatást. Mikor lesz gáz? özv. Szántó Ferencné szek­szárdi olvasónk arra keres választ, hogy a baktai ré­szen, illetve a Bem, Benc­zúr, Háry János utcákban mikor épül ki a gázvezeték? Tavasszal a tanácstagi jelö­lőgyűlésen beszámoltak a város eddigi fejlődéséről, a kővetkező tervekről és a gáz­programról is. Akkor hang­zott el az, hogy a 22-es kör­zetben — ide tartoznak a fent említett ntcák is — az idén meglesz a gáz. Kérdezi: Mire számíthatnak, mikor kapnak gázt? A Szekszárd Városi Tanács V. B. műszaki osztályának ve­zetője, Briglovics János osz­tályvezető főimérnök vála­szolt: — A Benczúr, Háry, Nép­front és Bem utcák gázigény­bejelentését a városi tanács Vb. műszaki osztálya 1984. október 17-én igazolta visz- sza, illetve vette nyilvántar­tásba. Az osztály a vissza­igazoló levelében a földgáz- vezeték várható kiépítésének Időpontját 1986—87. évekre határozta meg. — A kiviteli tervek elké­szülte és az engedélyezési eljárás lefolytatása után le­hetővé vált, hogy e terület­nek az Alisca utcai meglévő körvezetékhez közel eső utcáiban (Bem u. sorházas beépítésű szakasza, Allende u. Népfront u. déli oldala) a gázvezeték még 1985. év­ben elkészüljön. A Bem utca alsó szakasza (Szabó D. ut­cától a 11. számú családi há­zig), a Szabó (D., Benczúr Háry, Fáy és Cseri J. utcák földgázellátása a városi ta­nács vb. műszaki osztálya 11986. évi tervében szerepel. A kiviteli tervek rendelke­zésre állnak, a kivitelezés előkészítése van folyamatban. Ml VÁLASZOLUNK A nyugdíjasok és a nyugdíjasokat fog­lalkoztatók részéről is ismert a társada­lombiztosításról szó­ló törvény, és vég­rehajtási szabályainak az a rendelkezése, amely szerint az öregségi, rokkantsági, bal­eseti rokkantsági nyugdíjat minden naptári év első nap­jától mindaddig folyósítani kell, amíg a nyugdíjas fog­lalkoztatási ideje a naptári év folyamán az 1260 órát (ez a foglalkoztatási keret), vagy ezen belül a keresete a 60 000 forintot (ez a keretösszeg) nem haladja meg. Kevéssé ismert azonban, hogy a fog­lalkoztatóknak és a nyugdí­jasoknak ide vonatkozóan milyen bejelentési kötelezett­ségük van. (Nos, a társada­lombiztosítási törvény vég­rehajtására vonatkozó mi­nisztertanácsi rendelet elő­írja, hogy az öregségi, a rok­kantsági, a baleseti rokkant­sági nyugdíjast munkavi­szonyban, szövetkezeti tag­ként, bedolgozóként. vagy megbízás alapján foglalkoz­tató, illetőleg a nyugdíjas ré­szére bármilyen egyéb mun­kavégzésért kifizetést telje, sítő munkáltató, munkáltató­nak nem minősülő magán- személy vagy jogi személy a foglalkoztatás, munkavégzés megkezdésekor köteles meg- állapítani, hogy mennyi a nyugdíjasnak még fennálló foglalkoztatási kerete, illető­leg keretösszege. Ennek ér­dekében be kell szereznie a nyugdíjas nyilatkozatát ar­ról, hogy a naptári év eddigi tartama alatt hány órában foglalkoztatták, mennyi ke­resete, díjazása, tiszteletdíja. stb. volt. Az a nyugdíjast foglalkoztató, aki a nyugdí­jasnak a foglalkoztatási ke­ret vagy keretösszeg túllépé­sét követően kifizetést telje­sít, köteles azt — a kereset, díjazás, tiszteletdíj, stb. ösz- szegének megjelölésével — a nyugdíjfolyósító szervnek nyolc napon belül bejelen­teni. A bejelentésről a nyugdíjast tájékoztatni kell. Szükség szerint kölcsönösen kötelesek egymást tájékoztat­ni — éppen a bejelentési kö­telezettség teljesítése céljá­ból — azok a foglalkoztatók, akik a nyugdíjast ugyanazon naptári éven belül foglalkoz­tatják. Ami már most a nyugdíjas kötelességét illeti, a jogsza­bály kimondja: „Az öregsé­gi, rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjas mun­kaviszony, szövetkezeti tag­sági, vagy bedolgozói jog­viszony, megbízás alapján történő, vagy bármilyen egyéb munkavégzés megkez­désekor köteles írásban nyi­latkozatot adni a munkáltató, munkáltatónak nem minő­sülő magánszemély vagy jogi személy részére arról, hogy a naptári év eddigi tar­tama alatt hány órában fog­lalkoztatták, mennyit kere­sett. Köteles nyilatkozatot adni arról is, ha e foglalkoz­tatás, munkavégzés ideje alatt másutt dolgozik, Illető­leg keresete, díjazása, tisz­teletdíja, stb. van.” Tudni kell azt is, hogy a nyugellátást folyósító szerv külön felhívására a nyugel­látásban vagy baleseti nyug­ellátásban részesülő minden személy köteles a nyugellá­tásra, a baleseti nyugellátás­ra vonatkozó jogosultság és a folyósítás szempontjából szükséges adatokat, tényeket és körülményeket — a felhí­vásban kitűzött határidő alatt — bejelenteni. Ha a nyugdíjas (járadékos) a tér- tivevénnyel igazolt felhívás­nak a kitűzött határidőre nem tesz eleget, az ellátás folyósítását a nyugellátást folyósító szerv szüneteltet­heti. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Szülőföldem, Bataszek Beszélgetés Tamási János festőművésszel — Évtizedes újságírói pályám során nagyon sok em­berrel beszéltem, művészekkel festőkkel is, de Tamási János nevűvel még nem találkoztam. — Többször beszélgettem már újságírókkal, írtak is rólam, munkámról, de Tamási János nevű még egyszer sem. Úgyhogy javaslom a kettős névrokonságra való tekintettel tegeződjünk. Szervusz. — Szervusz. Bár nálunk, az újságban ez nem divat, de kivételesen talán az olvasó (és a szerkesztő) elnézi nekünk, hogy tege- ződünk. Tudom, hogy Vácon élsz, ottani lokál- patrióta tevékenységed révén sokan vácinak tar­tanak, de te mindig bá- taszékinek vallód magad... — így Igaz. A gyermekkor, az indulás évei, a meghatá­rozó élmények mind Tolna megyéhez, ezen belül is Bá- taszékhez kötnek. | — Ott is születtél? — 'Nem egészen. Szüleim uradalmi cselédek voltak egy Kaposvár környéki nagy­birtokon, és akkortájt épp költözniük kellett. Áttele­pültek IBátaszékre, én útköz­ben, Cslkóstőttősön szület­tem. de ott nem volt akkor anyakönyvvezető, így Dom­bóváron anyakönyveztek. Mindezek ellenére iBátaszéket tartom a szülőföldemnek, hisz például Csikóstőttőst születé­sem után nagyon sokáig nem is láttam, a gyermekkorom Bátaszékhez köt. — Milyen emlékeid vannak? — Ml nagyon szegélyek voltunk, így csak szegények­kel érintkeztünk. De a falu is szegényes volt. alig lehet ma ráismerni. Amikor tavaly Bátaszéken rendezték a ki­állításomat, a megnyitó után odajött hozzám egy fiatal­ember, és elmondta, hogy ő az apját csak az én rajzom­ból ismeri. Ennek az a ma­gyarázata, hogy gyerekko­romban is nagyon szerettem rajzolni, és sokan megkeres­tek olyanok, akiknek a fér­jük, apjuk nem tért haza a háborúból, hogy az egyetlen megmaradt fénykép alapján rajzoljam meg hozzátartozó­jukat. Nagyon sok ilyen raj­zot csináltam akkoriban. — Később mégsem a festészetet választottad hi­vatásul. — A körülményeim nem engedték, hogy képzőművé­szeti iskolában tanuljak. Be­vonultam — Szekszárdra — katonának, majd egy év múl­va kiemeltek, hivatásos ka­tona lettem. De azért a rajz­zal, a festészettel sem szakí­tottam. A festészet számomra a kevés szabad időmet ki­töltő szenvedély, a kiskato- nák nevelésének egyik cso­dálatos eszköze lett. Sokfelé szolgáltam az országban, de katonáimnak mindenütt, ahol voltam, elmondtam, mit érdemes megnézni a város-* ban, milyen műemlékek, kul­turális intézmények vannak. Emellett szakkört is vezettem mindig. — A született tehetség­nek is szüksége van mes­terre. Te kiket vallasz ta­nítóidnak? — Dadai Ákos, erdélyi származású festőművész ta­nított meg a perspektíva tör­vényeire, Somogyi János új­pesti festőtől a színkeverés technikáját, a színek haszná­latát tanultam, és három évig pedig Somogyi István mellett dolgoztam. — Festményeid szinte domborműként hatnak, kidomborodva a vászon­ról, szinte kézzel fogha­tóak. Valaki azt mondta, hogy ingerlik a nézőt, hogy megtapogassa, hoz­zányúljon egy-egy képhez. — Ez valószínű annak kö­szönhető, hogy nem ecsettel, hanem festőkéssel dolgozom, vastagon viszem fel az anya­got, ennek köszönhető ez a hatás. — Képeidet nézegetve, feltűnő a lényegretörő Túlélők I realitás, ugyanakkor a fe­lületes szemlélőnek abszt­raktnak tűnőek... — Minden képemnek való­ságmagja van. Ahogy érlelő­dik bennem egy élmény, egy gondolat, amit még akarok festeni, úgy hagyom el a lé­nyegtelent, hogy a néző fi­gyelmét a leglényegesebbre terelhessem. — Megdöbbentő, és ál­lítom, a festészet erejével politizáló a Szekszárdon is kiállított Háború-soro­zatod. — Elkötelezett ember vol­tam egész életemben, mun­kám során is. és most, hogy már tíz éve csak festészettel foglalkozom, a festészetben is. Azt vallom, hogy művésznek lenni csak őszinteséggel, az ember és a valóság viszonyá­nak kendőzetlen feltárásával lehet. Visszatérve a Háború- sorozatra, azzal az atomhá­ború borzalmait szerettem volna, viziószerűen láttatni. — Feltűnt, hogy nem­csak a valóság festői je­lenségeit ülteted át vá­szonra, illetve farostle­mezre, hanem magad is festőivé teszel olyan jelen­ségeket, amelyek benned azzá értek. — Ezért festek nehezen, bár a kívülállónak úgy tűnik, hogy könnyen. Nem kezdek addig egy-egy kép megfesté­séhez, amíg azt fejben el nem készítem. Ez sokáig tart, ha kész — előfordult már. hogy éjszaka felkelve — né­hány óra alatt felvázoltam a leendő kép magját, amit már csak csiszolgatni. tökéletesí­teni kell. Amikor festeni kezdtem, a legtisztább ecset­kezelésre törekedtem, később volt egy időszak, amikor az erősebb ecsetkezelés, a folt­hatások voltak a jellemzők képeimre, az utóbbi időben és az itt kiállított képekre is az a jellemző, hogy a plasz­tikusságra törekedtem. Ehhez pedig a festőkés a legalkal­masabb. — A mestereidről kér­deztelek. Most fordítsunk: tanítványaid vannak? — Mindig voltak, akik tő­lem tanultak festeni, hisz a különböző állomáshelyeimen szakköröket vezettem, de ez nem művészképzés volt. Csak a szépre neveltem, ar­ra akartam megtanítani szakköröm tagjait, hogy ne menjenek el egy szép táj, egy kő mellett anélkül, hogy azt észre ne vennék. A ter­mészet szépségeinek meg­mutatásához, a szépre való fogékonyságra neveléshez pedig nagyon jó eszköz volt a festészet. Most Itt Vácon, a Dunától nem messze, gyö­nyörű környezetben élek. Egész életre témát, festeni- valót ad ez a vidék. | — Hogy kerültél Vácra? — Ide helyeztek tanítani a tiszthelyettesképző iskolára. Filozófiát tanítottam nyugdí­jazásomig. Megszerettem a várost, itt telepedtem le. Most már tíz éve csak a festésnek élek. — Képeiden visszakö­szönnek a bátaszéki em­lékek is? — A Sajtóházban kiállí­tott képeim közül az egyik, Tamási János a kiállítás- megnyitón a Betlehemesek is bátaszéki emlék. Gyermekkoromból emlékszem a betlehemezésre, ezt próbáltam a magam módján megfesteni. Egyéb­ként gyakran járok ma is Bátaszéken. Ott élnek a ro­konaim, ismerőseim, így lá­tom a nagyközség fejlődését, a mindennapjait is. Nagyra tartom, hogy ápolják a szé­kely hagyományományokat, állandóan szépítik, korszerű­sítik a községet. Többször gondoltam már arra, hogy jó lenne felszabadulásának öt­venedik évfordulóján Báta- szék városában rendezni a kiállításomat. — Neked és a bátaszé­kieknek is kívánom, hogy e vágyad teljesüljön. TAMÁSI JANOS (Tamási János festményeit csütörtökig tekinthetik meg az érdeklődők a Sajtóház Bátaszék bemutatkozik című kiállításán.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom