Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-15 / 268. szám

1985. november 15. 2 NÉPÚJSÁG PANORÁMA Befejeződött a Varsói Szerződés Katonai Tanácsának ülése November 12-től 14-ig a Német Demokratikus Köz­társaság fővárosában. Ber- , linben tartotta soros ülé­sét a Varsói Szerződés Tag­államai Egyesített Fegyve­res Erőinek Katonai Taná­csa. A Katonai Tanács — Vik­tor Kulikovnak, a Szovjet­unió marsalljának, az Egye­sített Fegyveres Erők főpa­Vitalij Jurcsenko, a C1A által elrabolt és heteken át fogva tartott szovjet diplo­mata csütörtökön nemzetkö­zi sajtóértekezleten megis­mételte washingtoni elbeszé­lését, s háromhónapos el­rablását „az állami terroriz­mus megnyilvánulásának” minősítette. Elmondta: fogvatartói mindenáron arra akarták rávenni, hogy működjék együtt velük. Magas beosz­tású. értékes ismeretek bir­tokában lévő szovjet diplo­mata szerepét akarták elját­szatni vele, s egy ízben még William Caseyhez, a CIÁ igazgatójához is elvitték. rancsnckának elnökletével — összegezte az Egyesített Fegyveres Erők hadművele­ti és harckiképzési tevé­kenységének az 1985-ös ki­képzési évben elért eredmé­nyeit. Megvizsgálta az Egye­sített Fegyveres Erők Egye­sített Parancsnoksága gya­korlati tevékenységének né­hány időszerű kérdését, a „átállt” szovjet ügynökként mutatva be őt. Jurcsenko el­mondta: tudatában volt an­nak, hogy csak akkor van esélye szabadulásra, ha együttműködési készséget színlel, s ezért tárgyalni kez­dett Egyesült Államokban maradásának feltételeiről. Ezért cserébe kapott valami­vel nagyobb mozgásszabad­ságot, s így sikerült egy ét­teremben leráznia őrzőjét, s eljutnia a washingtoni szov­jet nagykövetség lakótömb­jébe. Az elhangzottak hitelét kéíségbevonó újságírók kér­déseire válaszolva Jurcsenko megnevezte az amerikai Varsói Szerződés tagállamai kommunista és munkáspárt­jainak és honvédelmi mi­niszteri bizottságának hatá­rozatai tükrében. Az ülés tárgyszerű légkörben a ba­rátság és kölcsönös megértés szellemében zajlott le. A megvizsgált kérdésekben egyeztetett ajánlásokat fo­gadtak el. Központi Hírszerző Ügynök­ség több magas beosztású, vele tárgyaló munkatársát. A szemmel láthatólag sú­lyos megpróbáltatásokon át­esett, negyvenes éveinek vé- gefelé járó férfi röviden szód személyes körülményeiről is Elmondta hogy nős, két gyer­meke és egy unokája van. Tanácsosi rangban a Szov­jetunió külügyminisztériu­mában dolgozik. Biztonsági tiszt, aki a követségi épü­letek őrzésének szakértője, s mint ilyen járt ez év nya­rán Rómában is, ahol a szov­jet nagykövetségről betörők értékes festményeket loptak el. BUDAPEST Ries István ügyvéd, a ma­gyar munkásmozgalom és az állami élet kiemelkedő sze­mélyisége, volt igazságügy­miniszter születésének 100. évfordulója alkalmából ko- szorúzási ünnepséget rendez­tek csütörtökön a Mező Im­re úti temető Munkásmozgal­mi Panteonjában. A Fővá­rosi Tanács e napon emlék­táblát avatott és parkot ne­vezett el Ries Istvánról a VIII. kerületben. • A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetsége köszöne­tét fejezi ki mindazoknak a magyar szervezeteknek és állampolgároknak, amelyek, illetve akik a nagy októberi szocialista forradalom 68. év­fordulója alkalmából üdvöz­letüket küldték a nagykövet­ségnek. HAVANNA Fidel Castro kubai államfő és a kubai püspöki konfe­rencia küldöttsége újabb megbeszélést tartott Havan­nában. Az első, ilyen jel­legű találkozóra szeptem­ber 8-án került sor. PEKING A Szovjetunió több mint negyedszázad óta először vesz. részt az ipar széles kereszt- metszetét bemutató anyaggal egy pekingi nemzetközi ki­állításon. Az ASPAT ’85 el­nevezésű kiállítást a kínai főváros vadonatúj, modern bemutató központjában tart­ják, amelyre Vietnam is kül­dött anyagot. BOGOTA Csütörtökre virradóra vá­ratlanul kitört a Névadó del Ruiz nevű régóta szunnyadó kolumbiai tűzhányó. Egyes források szerint félő, hogy a természeti csapás halálos ál­dozatainak száma sok ezret tesz ki. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán szerdán 122 szavazat­tal, 19 ellenében, 12 tartóz­kodás és hat, a szavazástól való távolmaradás mellett felhívást fogadott el, a „kül­földi csapatok azonnali ki­vonására” Afganisztánból. A korábbi évekhez hasonlóan a határozat nem említi név szerint a Szovjetuniót. A berlini tanácskozás színhelye (Telefotó) Jurcsenko moszkvai sajtóértekezlete Mai kommentárunk A genfi csúcs elé Genf, amely 1955-ben volt utoljára kelet—nyugati csúcstalálkozó színhelye, három évtized múltán, novem­ber 19—20-án Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan tör­ténelmi párbeszédének elindításához kínál helyet és al­kalmat. Hat esztendő telt el az utolsó szovjet—amerikai csúcs- találkozó óta, s a SALT—II megái lapod ásköteg, amelyet Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter azon az 1979-es ta­lálkozón aláírt, s amely 1985. december 31-én lejár, anél­kül, hogy hatályba lépett volna. Ám a világ bizakodást merít abból, hogy hat év alatt a Szovjetunió és az Egye­sült Államok hadászati fegyvertára mennyiségi értelem­ben változatlan maradt, ha a minőségi korlátozások nem is érvényesültek. Közben hadászati vonatkozásban olyan új fejlemények jelentkeztek, amelyek 1985 folyamán szovjet—amerikai komplex tárgyalások megindítását tették szükségessé, a már működő bécsi, stockholmi és egyéb fegyverzetkorlá­tozási fórumok mellett. E tárgyalások fordulóponthoz ér­tek, időszerű a politikai döntés, immár nélkülözhetetlen a csúcstalálkozó a hadászati stabilitás fenntartásához ugyanúgy, mint a tárgyalások alapvető rendeltetésének szolgálatában: a katasztrófával fenyegető fegyverkezési hajszát meg kell szüntetni a Földön és meg kell akadá­lyozni a világűrben. Tárgyalási kényszer bizalmatlanság mellett — ez ko­runk és a szovjet—amerikai viszony különös vonása. Az Egyesült-Államok — ha hinni lehet Ronald Reagan- nek — Genfben nem akarja megváltoztatni a „totalitá­rius szovjet rendszert”, s a szovjet párt első embere sem tudja két nap alatt megváltoztam az amerikai imperia­lizmust. De a Szovjetunió meg akarja érteni az Egyesült Álla­mok érdekeit és gondjait — s ezen a téren joggal számít viszonosságra. Egyes jelekből ítélve egyik fél sem akar­ja, hogy a csúcstalálkozó kudarccal végződjék, de eddig csalt Moszkva tette meg a megállapodáshoz vezető út rá eső részét. A Szovjetunió semmi olyant nem indítvá­nyoz partnerének, amit .ne volna kész maga is vállalni. Három moratóriummal megy Moszkva a csúcstalálkozóra, s ez a fajta önkorlátozás is megerősíti: az Egyesült Ál­lamoktól függ, hogy a várva várt csúcstalálkozó sikeres lesz-e vagy sem. A szovjet kezdeményezések fogadtatása a genfi talál­kozó küszöbén zavart és bizonytalanságot keltett Wa­shingtonban. Vajon elhitethető-e a világgal, hogy a Szov­jetunió valóban a „gonosz birodalma”, „krónikus veszély- forrás”, amelyre hivatkozva szertelen fegyverkezési po­litikát lehet folytatni. Az amerikai vezetés a csúcstalál­kozó kérdéseiben mélységesen megosztott, de hogy ez „szabad pluralizmus”, a szerepek átgondolt megosztása, vagy leküzdhetetlen összehangolatlanság, az az utolsó pil­lanatig taktikai titok marad. Az amerikai vezetés érzi, hogy immár nem tudja egy­szerű ismerkedésre korlátozni a csúcstalálkozót. Ha nem tud érdemit mondani a béke kérdésében, megpróbálko­zik a békétlenség, például az „emberi jogok” kérdésével. De az SZKP KB főtitkára időben jelezte: a Szovjetunió is benyújthatja a saját számláját. „Ám érdemes-e mind­ezek kedvéért megtartani egy csúcstalálkozót, amelytől népeink s valamennyi földrész lakói a békébe, biztonság­ba és a nyugodt életbe vetett reményük megerősítését várják?” Mihail Gorbacsov kérdése jogos, mint az a figyelmez- tettése is, hogy most nem politikai „szupergladiátorok” párharcára van szükség, hanem becsületes, előítéletektől mentes párbeszédre, amelyet áthat az atomkatasztrófa veszélyétől való eltávolodás őszinte szándéka. PIRITYI SÁNDOR Az SZKP kongresszusa elé „Szerződéses” üzem a Szovjetunióban SZERZŐDÉSES vállalat a Szovjetunióban? Akár annak is nevezhetnénk, a szerző­dés itt azonban a követke­zőt jelenti: az állam és a Szúrni Gépgyártási Egyesü­lés megállapodott, hogy az üzem nyereségének minden rubeljéből 30 kopejka az állami költségvetést illeti, 70 pedig a termelőnél marad. A termelő tehát saját maga bankárja „önfinanszírozó” vagy „teljes önelszámoló” — az elnevezésen még folyik a vita. A 30 kopejka is csak 27 az első évben, azután évente eggyel nő, míg el nem éri a 30-as szintet, amin a ter­vek szerint megmarad. A termelőnél marad az árbe­vételnek az a része is, amely az amortizációt fedezi. Ha az állam új részleggel bővíti az egyesülést, ennek költsé­geit maga állja. A vállalat gazdálkodik a saját 70 kopejkájával: 35-öt gépek, berendezések felújí­tására, a termelés bővítésé­re fordítanak. 15-öt a dolgo­zók anyagi ösztönzésére, 12-t szociális és kultúrális kiadá­sokra, 5-öt a korábbi bank­hitelek törlesztésére és 3 ko­pejkát saját minisztériumuk­nak utalnak át. Az állami költségvetés semmit sem veszít, hiszen eddig is mindent meg kel­lett adnia a vállalatnak. Ha a vállalat eddigi befizetéseit és a ráfordított költségeket nézzük, az egyenleg hasonló volt, mint az új helyzetben. Az üzem azonban most már érdekelt a nyereség növelé­sében, meg kell keresnie azt, amit eddig megkapott. Bő­vítési, értékesítési problé­máik nem lehetnek. Az ame­rikai embargó meghirdeté­se után a szúrni egyesülés szállította az Urengoj—Ung- vár gázvezetékek kompresz- szorait. Atomerőművekhez is készítenek szivattyúkat, ter­mékskálájuk rendkívül szé­les. A SZUMI KÍSÉRLET ál­tal felvetett kérdésekről há­romszor írt eddig a Lityera- turnaja Gazeta gazdaságpoli­tikai rovata. A legfontosabb az árak kérdése, hiszen a kí­sérlet az érvényes árképzési formában megy végbe, a gyár maga nem igazíthatja árait. A nyereség viszont nem más, mint az ár és az ön­költség különbsége. A Har­kov melletti városban hang­súlyozzák, hogy nem árkép­zési kísérletben vesznek részt. Az árakat alapos vizsgáló­dással állapítják meg, s azok nem változnak egy öt­éves tervidőszak folyamán. Így a nyereség növelésének egyetlen módja az önköltség csökkentése. Attól nem kell tartani, hogy az egyesülés csak a legjövedelmezőbb termékek gyártásával foglalkozik majd, hiszen a „szerződés” alapve­tő feltétele a szállítási köte­lezettségek pontos teljesíté­se és a kiváló minőség ga­rantálása. A Lityeraturnaja Gazeta több levélírója mégis aggó­dik amiatt, hogyha a kísér­let elterjed, sokan áremelé­sek révén akarják majd a nyereségüket növelni, és ez a fogyasztókat fogja megká­rosítani. Szumiban is leveleznek: „Kedves szaktárs! A kísér­let előtt közösségünk nem volt a saját bevételeinek gazdája, ez visszafogta a kezdeményezést... 1985-ben az egyesülésnek 11,7 száza­lékkal kell növelnie terme­lését, 10,4 százalékkal emel­ni a munka termelékenysé­gét, és ennek eredményéként 60 millió rubelnyi nyereséget termelünk meg. A szállítási kötelezettségek hiánytalan teljesítése esetén az anyagi ösztönzési alap 1 millió 95 ezer rubellel növekszik ...”, — ezt a levelet minden dol­gozó megkapta. A JAVASLATOKNAK az­óta se szeri, se száma. „Épít­sünk 'külön raktárt a nagy­méretű termékeknek”, „nyis­sunk bárkácsboltot, ahol a korábban kidobott anyaghul­ladékot értékesítjük”, „keve­sebb jóváhagyó aláírást a tervrajzokra”, „szervezzünk műhelyt az automata terme­lőberendezések gyártására”, „központosítsuk a TMK-t”. Ezek már „tulajdonosi” szemléletű javaslatok. Megszületett az is, amit „vgmk”-nak nevezhetnénk: az egyik brigád 13 tagja kö­zül 9 az összes munkagépen megtanult dolgozni. Igyekez­nek minél 'kevesebben minél többet elvégezni. A munka- ráfordítás csökkentéséért 20 százalékkal, a kiváló minő­ségért további 20 százalék­kal nőtt a fizetésük. Termé­szetesen megkapják a kitű­zött feladatok teljesítéséért járó prémiumot is. A bri­gádtagok úgy dolgoznak, mintha maguknak csinálnák a termékeket. Egy másik műhelyben feltárták a tarta­lékokat, jobban kihasználják a gépeket. Az első negyed­évben mindezért 70 száza­lékkal többet kaptak, mint az alapfizetésük. Egy veze­tő mesternek például 160 ru- beli az alapfizetése, de 260 rubel került a borítékjába. A levélírók feltették a kérdést: hogyan működhet egyenletesen az üzem, ha a mérnökök húst trancsíroz- nak, az esztergályosok kom­bájnt vezetnek, a közgazdá­szok szénát szárítanak? Vagy az egyesülés felmentést kapott a kisegítő mezőgaz­dasági munkák alól? Szumiban elmondták, hogy „zöld műhelyt” szerveztek 250 önkéntesből. Mindig annyit küldenek ki közülük a földekre, amennyit kell. Rossz időben mindenki a gyárban dolgozik. A „zöld műhely” munkásait a szovhoz fizeti. A betakarított termés­ből — a szovhozzal kötött szerződés értelmében — mindenki kap öt százalékot. A kérdezők azt is feszege­tik, nem akadályozza-e a kí­sérletet a bürokrácia? A szumiak elmondták, hogy a pénzügyminisztérium már küldött egy negyedévenként kitöltendő terjedelmes kér­dőívcsomagot. Jelentéseket kérnek mások is. Áprilisban a kormány előtti beszámoló következik. „Azért egy vödör vért ki tud belőlünk szívni a bürokrá­cia” — mondta az igazgató- helyettes. Tíz gyakorlati kér­dés továbbra is döntésre vár, sűrűn kell Moszkvába utaz­ni. A SZÁLLÍTÓKBAN eddig sem bízhattak meg teljesen a szumiak, így ha az öntvé­nyekkel volt baj, precíziós öntvényeket gyártó műhelyt hoztak létre, ha a formázó anyag volt hiányoikk, mással helyettesítették. Mindent persze magük nem gyárthat­nak. A külső szállítóktól va­ló függés most is megmarad. A kísérlet eddigi számsze­rű eredményei az új formát igazolják. Az 1981—84-es évek átlagában 12 százalék­kal nőtt a termelés évente, az idei év első kilenc hónap­jában 13,9 százalékkal. A normatív tiszta termék, vagyis tisztán az üzem által hozzáadott érték alapján számítva a növekedés átla­gosan 12$ százalékos volt az első öt évben, az idei kilenc hónap eredménye 15,7 szá­zalék. A költségvetésnek be­fizetett összeg az előző év azonos időszakával összeha­sonlítva 32,5 százalékkal nőtt. A 7 millió rubeles anyagi ösztönzési alapot sem oszt­ják ki teljes egészében, mert felborítaná az arányokat, így 600 ezer rubelt lakásépí­tésre, óvodákra, üdültetésre fordítanák. Évente 27,7 millió jut a jelenlegi termelési és nyere­ségszint mellett a beruházá­sokra, a rekonstrukcióra, a műszaki színvonal emelésé­re, a termelés bővítésére. Ez lehetővé teszi, hogy az egye­sülés bátran tervezzen. Má­jus 23-án írták alá a szer­ződést az olasz Danielli cég­gel egy automatizált üzem­rész felépítéséről. Ez 33 hó­nap múlva kész lesz, s ott a robotok segítségével 550 em­ber végzi majd el 2500 ember korábbi munkáját. MI LESZ a kísérlet sorsa? A sajtólevelezők és maguk a szumiak is úgy fogalmaznak, hogy ez a jövő útja. A jelek szerint a „szerződéses” felté­telek megoldanak olyan, a Szovjetunióban az utóbbi időben különösen előtérbe állított feladatokat, mint a szállítások pontosságának garantálása, a minőség javí­tása, a valódi takarékosság, a munkatermelékenység nö­velése, a tudományos-műsza­ki rekonstrukció meggyorsí­tása, az érdekeltség növelése. Azt azonban még senki sem mondta ki, hogy a kísérlet célja annak széles körű el­terjesztése lenne. Továbbra is kérdés: járható út-e a „szerződéses rubelfelosztás” a szovjet gazdaság számára. Ha nem, úgy a szúrni kísér­let mégis csak idegen sejt marad a gazdaság testében, amelyet hol a természetes immünreakcióktól kell majd megvédeni, hol pedig táplál­ni kell majd mesterségesen. M. LENGYEL LÁSZLÓ (Moszkva)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom