Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

2 NÉPÚJSÁG 1985. november 1. PANORÁMA Illyés Gyula nevét vette fel az ozorai általános iskola (Folytatás az 1. oldalról.) Simontornyáról Ozorára vezetett Aczél György útja. Vendégünket itt Fiáth Atti­la, a tamási városi pártbi­zottság első titkára, Farkas István tanácselnök és Szap­panos József iskolaigazgató fogadta és tájékoztatta. Az eszmecserét követően a ven­dégek — kitartóan esett az eső, és emiatt megváltozott az ünnepség színhelye — a kultúrházba mentek, ahol részt vettek az általános is­kola névadó ünnepségén. Az ozorai általános iskola ezen a napon vette fel Illyés Gyu­lának a nevét. Az ünnepsé­gen, amelyen jelen volt a költő özvegye és lánya is, Aczél György, a Politikai Bizottság tagja mondott ava­tóbeszédet. Beszédében meg­emlékezett Illyés Gyula mű­vészi és emberi nagyságáról, példájáról, amellyel a szülő­föld szeretetét is örökül hagyta Ozorának. Hangsú­lyozta: az ozorai példával a költő mindig a szőkébb és a tágabb haza kapcsolatáról beszélt. Mi vonzotta ehhez a földhöz a költőt? Az adósság érzése kötötte ide. Mindig úgy érezte, hogy adósa Ozo­rának, a puszták népének, akik egy egész emberi, mű­vészi életre ellátták útrava- lóval. Innen indult el, a pusztáról, és innen jutott el a nagyvilágba. Nemcsak a puszták népe, a cselédek vi­lágát ismerte meg, megis­merte és megértette a külvá­rosi munkások életét is. Ezért várta az új világ el­jövetelét. A népben, nemzet­ben gondolkodás segítette a szükséges változás felismeré­sében. Ezt nemcsak felismer­te, küzdött is érte. Ha perelt, a szocializmusért perelt. Azt vallotta: amit a nép halkan mond, annak kikiáltója le­gyen a művész. Illyés ilyert művész volt. Megrögzötten hirdette, hogy a magyarság ügyét az képviselheti csak igazán, aki tiszteletben tart­ja más országok népeit, aki internacionalista. Végigélte, végigszenvedte a néppel együtt a felszabadulás utáni nagy népvándorlást, korszak- váltást. Műveiben arra taní­tott: egy nagy korszakváltás­kor mindennapi helytállásra, bátorságra van szükség. Művészi alkotásaiban őriz­te és tovább fejlesztette a hagyományokat. Illyés rea­lizmusa nemcsak a ma, a XXI. század realizmusa is. Életművét a dolgozó népre, a szocializmusra hagyomá­nyozta. Hogy a magyar nép ismeri múltját, az nagyrészt Illyés leírásainak is köszön­hető. Illyés Gyula életműve ott van a magyar nép kincses­tárában. őrizzük ezt a kin- cet, tanulmányozzuk műveit, tanuljunk tőle, és mindazt, amit elsajátítottunk e mű­vekből, vigyük magunkkal az életbe. Illyés Gyula azt val­lotta: a legnagyobb bátorság a remény. Volt, van, legyen bennünk bátorság és remény. Ezt erősítsék Illyés Gyula művei — hangsúlyozta befe­jezésül Aczél György. Az avatóbeszédet követően Szappanos József, az ozorai általános iskola igazgatója beszélt Illyés Gyuláról. Az ünnepség befejezéseként ne­ves fővárosi művészek „Ez a föld táplál majd" címmel emlékeztek Illyés Gyulára. Aczél György kétnapos Tolna megyei munkalátoga­tását befejezve, Ozoráról visszautazott Budapestre. (Szalai—Gottvald) BUDAPEST A Minisztertanács dr. Do- •bóczky Istvánt mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettesé kinevezte. * Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Sadli Ben- dzsedidnek, a Nemzeti Felsza- badítási Front Pártja főtit­kárának, köztársasági elnök­nek. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke Abdelhn- mid Brahrmi miniszterelnök­nek küldött táviratot. BERLIN A Német Szocialista Egy­ségpárt KB Politikai Bizott­sága és az NDK Miniszter- tanácsa teljes egészében jó­váhagyta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének szófiai ülésén elfo­gadott nyilatkozatot. A szó­fiai tanácskozás jelentősen hozzájárult a szocialista kö­zösség egységének és össze- forrottságának további erő­sítéséhez — hangzik a berli­ni állásfoglalás. ATHÉN Andreasz Papandreu gö­rög kormányfő Athénban fo­gadta Miohael Armacost, amerikai külügyminiszter- helyettest, akivel eszmecse­rét folytatott a két ország kapcsolatait megterhelő né­zeteltérések elsimításáról. A vállalati vezetésnek minden területen partnere a szakszervezet Az ÉDOSZ megyei bizottságának kibővített ülése A Szekszárdi Húsipari Vál­lalat könyvtártermében tar­totta tegnap kibővített ülé­sét az Élelmezésipari Dol­gozók Szakszervezetének me­gyei bizottsága. Az ülés munkájában, több meghívott szb-titkáron és aktivistán kí­vül, részt vett és felszólalá­sával segítette azt Szilágyi László, az ÉDOSZ közpon­ti vezetőségének titkára, Hohmann József, az SZMT titkára és Deli György, a megyei pártbizottság munka­társa. Az elmúlt ciklus munká­járól Zsók Fábián, a me­gyei bizottság titkára ter­jesztett elő beszámolót. A beszámoló középpontjában az alapszervezeti munka ér­tékelése állt, valamint a bi­zalmiak és bizalmitestüle­tek tevékenysége. Nagy figyelmet fordítottak az elmúlt ciklusban az élel­mezésipari szakszervezet te­rületén a gyors információ- csere szervezésére. Az élelmezésipar rendkí­vül fontos szerepet tölt be a lakossági ellátásban s ezért tevékenysége reflektorfény­ben van. A belső ellátás biz­tosításában — kisebb zava­roktól eltekintve — alapve­tően javuló színvonalon dol­goztak a szakszervezet tevé­kenységi területén működő vállalatok. Jelentős erőt képviselt az eltelt időszakban a munka- verseny-mozgalom, a brigád- mozgalomban részt vevők száma háromszázzal nőit az élelmiszeriparban. Javulás tapasztalható az újítómoz­galomban is. Mintegy öt és ifiéi száz a rendszeres újítók száma, tavaly 'közéi négy­száz újítást nyújtottak be, amelyből kétszázat már rea­lizáltak is. Üdültetési feladataikat az alapszervezetek a SZOT-be- utalók mellett saját és bé­relt üdülök felhasználásával oldották meg. Az élelmiszer- iparban dolgozók mintegy húsz százaléka vesz részt szervezett üdültetésben éven­te. Ugyanakkor arra is fel kell figyelni, hogy a fizikai dolgozók részaránya az el­múlt öt évben hét százalék­kal csökkent. A bizalmiak, bizalmites­tületek munkáját az jellem­zi, hogy minden területen megfelelő partnerei tudtak lenni a gazdasági vezetők­nek. Ehhez a szakszervezeti bizottságok valamennyi üzemben megfelelő segítséget nyújtottak a bizalmiaknak. A gazdasági feladatok tel­jesítésiétől elválaszthatatlan a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek állandó javí­tása. A szabályozók adta le­hetőségeket kihasználták a vállalatok. Csak a konzerv­gyár vállalkozott adózott bérfejlesztésre a beszámolási időszakban, valamint a me­zőgazdasági szabályozók ad­ta lehetőségeket használta ki a gabonaipar. A sütőipari dolgozók körében kedvezően fogadták, a szakszervezet közbejárásával biztosított, plusz bérfejlesztési lehetősé­get. A negyvenórás munka­hétre történő áttérés bérpo­litikai lehetőségeit különö­sen a húsipar sínylette meg, de tröszti segítséggel sikerült ezt a problémát is meg­nyugtatóan rendezni, elsősor­ban a szakszervezet kezde­ményezésére. Az ÉDOSZ megyei bi­zottságának ez volt az utolsó ülése. Ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem számíta­nak a volt bizottsági tagok aktív tevékenységére, csak ez már nem a régi formában történik. Ezután öttagú me­gyei titkárság irányítja a munkát. A megyei titkári tisztség ellátásával a szak­szervezet központi vezetősé­ge Zsók Fábiánt bízta meg. Elhunyt Sugár Imre Sugár Imre, a Somogy Megyei Tanács elnöke, országgyű­lési képviselő, a megyei párt-vb tagja október 31-én, életé­nek 55. évében, súlyos betegségben elhunyt. Temetése no­vember 5-én, kedden délelőtt 11 órakor lesz a kaposvári keleti temetőben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy Megyei Bizottsága A Magyar Népköztársaság Országgyűlése A Minisztertanács Tanácsi Hivatala Somogy Megye Tanácsa Mai kommentárunk Gandhitól Gandhiig A tavalyi október 31-e szörnyű nap volt az indiai fővá­rosban. Reggel három pisztolylövés dörrent a miniszter- elnöki rezidencia kertjében, majd a kis csattanásokat fel­váltó g’éppisztolysorozatok már mintegy szignált adtak egy tragikus-véres naphoz. 1984. októberének utolsó nap­ján lőtte le két szikh testőre Indira Gandhit, s a kor­mányfő halála után pár órával már tombolt a bosszú Űj- Delhi utcáin. Feldühödött, fanatizált hinduk gyilkolták a békés szikheket: több százan haltak meg a merényletet követő napokban, miközben egy újabb Gandhi, Indira alig negyvenesztendős fia vette át a kormányfői tárcát. Egy év telt el. Indiában azóta nem kevés pozitív ese­mény történt. Bár a szikh szélsőségesek kereszteshadjára­tot indítottak a hatalom ellen, s véres .terrorhadjáratuk újabb és újabb hullámokban árasztotta el tartományu­kat, Pandzsábot és a szövetségi fővárost, Delhit. Radzsiv Gandhi egyéves kormányzása váratlanul nagy eredmé­nyeket hozott a szikh válság rendezésében. A nyáron si­került megállapodnia a kormánynak a mérsékelt szikhek­kel, s a megegyezés nyomán szeptemberben korrekt vá­lasztásokat tudtak rendezni Pandzsábban. A megállapo­dás olyan politikai siker, amilyet eddig egyetlen kor­mánynak sem sikerült elérnie a független India létrejöt­te óta. Radzsiv Gandhi egy évének csak egyik fontos sikere a szikh-ügy előremozditása. A politikusnak ifjú kormány­fő a vártnál lényegesen gyorsabban szilárdította meg helyzetét országában és pártjában egyaránt. Rugalmasnak, ötletesnek és határozottnak mutatkozott mind a gazda­ság, mind a belpolitika, de talán leginkább a külpolitika dolgaiban. Az idén eredményes tárgyalásokat folytatott mindkét nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok vezetőivel, személyes fellépéseivel megerősítette or­szága kiemelkedő, mértékadó szerepét az el nem kötele­zettek mozgalmában. Fontos szerepet tudott vállalni a legégetőbb nemzetközi gond, a fegyverkezés-leszerelés ügyében is. Egy év nem nagy idő, s igen nehéz ezalatt kedvező bi­zonyítványt kiérdemelni egy ilyen összetett, bonyolult or­szágban. mint India. Radzsiv Gandhi első éve azonban mindenképpen igen jó osztályzatot érdemel a politikai bi­zonyítván vosztáskor. AVAR KAROLY Takarékossági világnap A 61. takarékossági világ­nap eseménysorozatának központi ünnepségét csütör­tökön Budapesten, a KPVDSZ székházában tar­tották. Szendi Istvánnak, az OTP vezérigazgató-helyette­sének megnyitója után Vas János, a KPVDSZ főtitkára mondott beszédet. Júliusban Párizsban tanácskoztak a programban részt vevő államok képviselői November elején kétnapos tanácskozásra ül össze az EURÉKA-programban részt vevő 17 ország szakminiszte­re a nyugat-németországi Hannoverban, hogy első al­kalommal közvetlen eszme­cserék keretében vitassák meg a legújabb nyugat-euró­pai tudományos-technikai együttműködés részleteit. Minden bizonnyal ünnepé­lyes hangulat, szívélyes kéz­fogások jellemzik majd a megbeszélés első öt-tíz per­cét. Az emelkedettebb han­gulat feltehetően nemcsak az újságíróknak, a rádió és televízió riportereinek szól. A résztvevők ugyanis tudják: olyan kérdésekben kell egyezségre jutniuk, amelyek kihatnak a jövő századra is. A szívélyes perceket sokan átmentenék a tárgyalásokra is hiszen az érdemi vitákon komoly nézeteltérésekre, kés­hegyig menő összecsapásokra lehet számítani majd. De mi­ről is lesz szó az NSZK-beli városban? Az előzetesen ki- szivárgott hírek szerint két kérdésben térnek el a véle­mények, s eddig nemigen si­került közös nevezőre jutni­uk. Az első probléma meglehe­tősen lényegbevágó: mit is tartalmazzon az EURÉKA­terv. Abban mindenki egyet­ért, hogy szükség van egy ilyen önálló programra, s hogy a terv békés, polgári célú csúcstechnológiák kifej­lesztését állítsa elsőrendű követelményként a résztve­vők elé. És mint ilyen, való­di alternatívát jelentsen majd a nyugat-európai válla­latoknak az amerikai űrfegy­verkezési programmal szem­ben. Az sem közömbös, hogy a 17 ország — legalábbis az eddigi nyilatkozatok szerint — kész részt venni a megva­lósításban is. De azon már majdnem mindenki mást ért — s nem is alaptalanul —, hogy mi is tulajdonképpen a „csúcs- technológia”. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a francia, a nyugatnémet és a brit válla­latoknak más elképzelésük van, mint például az EGK- hoz most társult spanyol és portugál cégeknek a legkor­szerűbb műszaki eljárások­ról, a versenyképes termé­kekről. Vita tárgyát képezi az is, hogy a csúcstechnológiák között mely területek kapja­nak prioritást. Az eddig nyilvánosságra hozott elkép­zelések szerint Párizs minde­nekelőtt a különböző célú robotok, integrált áramkö­rök, nagy sebességű áram­körök fejlesztését, gyártását szeretné a lista élére állíta­ni. London ugyanakkor a fejlett feldolgozási eljáráso­kat, a közlekedést, a háztar­tások gépesítését szeretné az átlagosnál gyorsabban fej­leszteni. Nyilvánvaló, hogy a lista tovább bővül majd, hi­szen a kormányok, az érde­kelt vállalatok most mérik fel azokat a területeket, ahol lehetőséget látnak a nyugat- európai felzárkózásra. De azzal is tisztában vannak a résztvevők, hogy mindent nem lehet egyforma mérték­ben, kiemelten fejleszteni, mert az anyagi források szét- forgácsolását, mi több, elfe- csérlését jelentheti. A szük­séges szelektálás pedig nem ígérkezik egyszerű feladat­nak. Mindenki várhatóan körömszakadtáig védi majd vélt vagy jogos érdekeit, mi­közben a mielőbbi döntés­hozást sürgeti az idő, (hisz a megrendelők nem akarnak sokáig várni). A tárgyalások másik hang­súlyos kérdése, az anyagi for­rások biztosítása. Az min­denki számára világos, hogy a legszerényebb elképzelések valóraváltásához is milliár- dok kellenek. Egyelőre azon­ban a többség inkább az „életünket és vérünket” ál­lásponton van, de pénzt nemigen akar biztosítani a közös munkához. Csak Mit­terrand elnök tett látványos gesztust, amikor is a prog­ram bejelentésekor közölte, hogy Franciaország egymil- liárd frankot ajánl fel jövő­re a terv beindításához. Má­sok még vonakodnak követ­ni a nagyvonalú gesztust. Az NSZK-ban a kormány hajlik arra — persze még viták kö­zepette —, hogy mintegy 1,3 milliárd márkával 1986-ban beszállna az üzletbe. (Meg­jegyzendő: az ellenzékben lévő szociáldemokraták sze­rint ennek legalább a kétsze­resére lenne szükség.) A töb­biek pedig főleg azon az ál­lásponton vannak: tisztázzuk előbb a kutatási feladatokat, s majd utána a pénzt meg­teremtjük hozzá. Nincsenek könnyű helyzet­ben a szakminiszterek, ami­kor a tárgyalóasztalhoz ül­nek. A közös érdek és a kényszer — mármint, hogy Nyugat-Európa megkezdje a műszaki-technológiai felzár­kózást az USÁ-hoz és Ja­pánhoz — azonban minden bizonnyal ösztönzi majd a gyors döntéshozatalokat. FARAGÓ ANDRÁS Személygépkocsi­abroncsköpenyek árváltozása A Taurus Gumiipari Vál­lalat, valamint a forgalma­zó kereskedelmi vállalatok közük, hogy a személygép­kocsi-abroncsköpenyek fo­gyasztói ára november 1-től átlagosan 8,3 százalékkal emelkedik. Az árváltozást a szocialista országokból be­szerzett köpenyek döntő többségének jelentős minő­ségjavulása és ezzel a futás­teljesítmény növekedése, va­lamint a költségek nagymér­vű növekedése indokolja, il­letve tette szükségessé. Az árak differenciáltan, a hasz­nálati érték arányában vál­toznak; így a diagonál kö­penyek ára átlagosan 5, a textilradiáloké 6,6, a korsze­rű acélradiál köpenyeké 10,8 százalékkal emelkedik. Egyes köpenytípusoknál árcsökken­tésre kerül sor, így a Viktó­ria acélradiál ára átlag 9, a diagonálé 12, a textilradiál abroncsköpeny ára pedig át­lag 23 százalékkal csökken. (MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom