Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
1985. október 12. NÉPÚJSÁG 7 DABI JÓZSEF gyártáselőkészítő GROSCH GÉZA üzemvezető HALASI DEZSÖNÉ gyártáselőkészítő ILLÉS LÁZÁR művezető JAUCH MAGDOLNA gépírónő KATZ JÓZSEF művezető KOCSIS GYÖRGY anyagkezelő KOVÁCS JÓZSEF kooperátor NÉMETH JÁNOS művezető PAPPNÉ TÖRÖK JULIANNA számlázó PÉRI JÓZSEF gyártáselőkészítő SZABÓ LÁSZLÓ technológus, üzemvezető helyettes SZALCZER JÁNOS gyártáselőkészítő SZŰCS LAJOSNÉ teljesítményelszámoló TAFNER LŐRINC művezető TAKÁCS JÓZSEF gyártáselőkészítő TURSCHL LÁSZLÓ mb. művezető Névjegy Épületlakatos üzem. A TÁEV legnagyobb „részlege". Idén hatvanmillió forint értékű munka kerül innen ki, százharmincakét személy keze alól. A termelés színvonala, mennyisége és minősége folyton emelkedik, kiszolgálják az építkezéseket — acél-, és vasszerkezeteket gyártanak — s ha van rendelés, kívülálló cégeknek is vállalnak egyedi, vagy standard munkát. A termelés egy műszakban, némely gép — a jobb kihasználás érdekében — két műszakban megy. Az üzemben harminchat szakember öt géemkában dolgozik, főleg a vállalati feladatokat teljesítik. Ez az üzem 1968- ban alakult, gépparkja nem elavult, több öt éves gép is van, a folyamatos felújítással nincs gond, annál több a késztermékek felületi kezelésével, azaz a rozsdátlaní- tással, majd a védőfestékkel való bevonással. Nincsen e probléma megoldására pénz, így kénytelen a vállalat a fontos munkát más cégekre bízni. Bepillantottunk az üzem életébe. Grosch Géza üzemvezetőt hallgattuk először: — önálló vállalkozási jogot kaptunk az idén. A termeléshez szükséges anyagot a központból kapjuk, bár van nekürik is kisebb raktárunk. A munkákra a megbízást a központ adja, a rajzzal együtt. A mi kis csapatunk azonban képes arra, ne csak legyártsuk, hanem meg is tervezzük amit a vevő rendel. Ajánlatot adunk a megrendelőnek. Az anyagellátási gondjainkat igen jól segíti az ÉPTEK kihelyezett raktára. Ugyanis a fogyó anyag arányában fizetünk. Sőt még idegen vállalatoknak is adunk el különféle vasárut. Pillanatnyilag hiába jönnének hozzánk egyes idomacélokért, meg festékekért, e termékekből rossz az ellátás. Grosch Géza Katz József, az egyik művezető: — Havonta kapjuk a feladatot. Ezt elosztjuk a munkások, a brigádok között. Tudjuk, hogy mennyi órát kell felhasználni, azért menynyi bér jár, a brigádok megszerezik munkaidejük eltöltését, s akkor lehet termelni. Arra törekszünk, hogy a folyamatos munkához legyen mindig anyag, gép, rajz, hogy az emberek jól érezzék magukat. Tehát dolgozhassanak, s ne vékony borítékkal menjenek haza a Feri Sándor fizetési napokon. Egyébként a „rend” csak akkor borul fel, ha az üzemünk valamilyen különleges feladatot kap. A termelés irányítása természetesen elsősorban a művezetők kezében van, de a brigádok a havi program alapján szinte teljesen önállóak. Probléma persze akad. Az ügyeket simán rendezzük, néha összekoccanás is van, de a mostani gazdasági-ter- melési-elszámolási viszonyok közepette ez természetes. Az üzemben az átlagos órabér 24.80 forint. A továbbiakban hallgassunk meg két munkást. Feri Sándor előkészítő brigádvezetői, a darabolósok ve. zetője, a brigádnak tizennégy tagja van. Hogyan érzik magukat, tudnak-e folyamatosan dolgozni, keresni, milyen a hangulat? — Hétfőn is, minden nap folyamatos a munkaellátás. Csak dolgozni kell. Tizenhat éve vagyok a vállalatnál, órabérem, az alapórabér 27,60, de gyakorta elérem a 35 forintos órabért, a teljesítménnyel arányosan. A munkához nemcsak anyag kell, hanem ember is. A brigádom jól összeállt, még akkor is ezt mondhatom, ha a tavasszal úgy döntöttünk, hogy két embert elküldünk tőlünk másik brigádba. Ugyanis brigádelszámolásban vagyunk. Nem lehet lógni, csellengem. Azt tartjuk szem előtt, hogy a mi munkánk Balogh Gyula ne akadályozza, ne hátráltassa a feldolgozókat. Nagyon fontos az üzemen belül a jó kapcsolat a társbrigádokkal, a művezetőkkel és a helyszínekkel, azaz az építkezésekkel. Nem mindegy, dicsér- nek-e bennünket, tehát a lakatosüzemet, vagy szidást kapunk. Különben is a hangulatot az befolyásolja a legjobban, hogy az emberek miként keresnek. Vannak persze gondok, hol nincsenek, de mindent meg lehet tárgyalni, a vitákat enyhíteni, a béreket úgy megállapítani, hogy érezze mindenki: teljesítménye, tudása, a brigádmunkában való részvétel arányában kapja a pénzét. Balogh Gyula is fiatal ember, bár már ő is öreg rókáKatz József nak számít itt, hiszen 8 éve dolgozik az üzemben. Miként vesznek részt a dolgozók az irányításban ? — Ügy, hogy beleszólunk a témák tárgyalásába, részben a termelési tanácskozáson, aztán külön-külön a művezetőkkel, a brigádvezetőkkel is lehet tárgyalni. A múlt hét egyik napján, ha jól emlékszem például az igazgatónk hét órakor este, (amikor géemkáztunk, járt itt közöttünk. Általában jó a „termelési” hangulat. Vannak viták, persze. Én például a múltkoriban azt kértem, hogy a marógépet, ha nem használják, zárják el, legyen a gépnek gazdája. Még min. dig nem intézkedtek! Ami gond még: néhány olyan ember van az üzemben, aki csak cselleng, ide-oda ballagnak egész nap, a brigádokat fenntartják a munkában, szóval a munkafegyelem szigorítását kell előbbre hozni. Például, aki késik több alkalommal, vonják le a béréből az időre eső részt. Bár nyolc éve él már ez a levonó-gya- korlat, de úgy látom, nem eléggé hatásos. Jutalmat kaptam már az idén is, két vagy három alkalommal, úgyhogy az embert anyagilag is megbecsülik. Így dolgoznak, ilyen a hangulatuk a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat lakatosüzemében a dolgozóknak, vezetőknek, így vélekednek a munkáról, a termelésről, a közösség alkotó tevékenységéről. Pálkovács Jenő Fotó: Czakó Sándor Tamási Orion A fejlődéssel lépést kell tartani Tamásiban és vidékén a programszerű ipartelepítés az 1960-as években kezdődött, s közöttük az első gyárként az Orion egy részlege kezdett üzemelni. A gyáregység azóta többszörösen kinőtte magát. Az indulástól napjainkig megtett útról, a fejlődésről, és a többször jelentkező munkaerőhiányról beszélgetünk a gyáregység igazgatójával, Varga Lászlóval. — Induláskor viszonylag szűk technológiára telepítettük a gyárat, prés és hideg- sajtolóval, százhúsz vezetékből álló kábeltörzs gyártásával kezdtünk. Ebben az időben volt már azért távlati terv arról, hogy ötszáz-hat- száz munkást foglalkoztató üzemmé bővítsük részlegünket. — Mikor történt az első bővítés? — Ez 1970 és 75 között zajlott le. A budapesti ORION egyre nagyobb menynyiségi és minőségi igénnyel és technológiai bővítéssel jelentkezett. Első lépcsőként települt ide a műanyagüzem, ez a mai napig három műszakos üzemként működik. Hőre keményedő és hőre lágyuló, a televíziókhoz használt műanyag részek gyártását végezzük. Ezek után került sor a szerelési technológiai részleg telepítésére. Ilyen jellegű munka nem volt korábban. Ebben az üzemrészben történik a transzformátorok és az úgynevezett kisszerelvények gyártása. A célunk: a zárt ciklusú gyártás megvalósítása. Az itt készült alkatrészeket saját célra állítjuk elő. — A nemrég bevezetett modul rendszer szinte forradalmasította a televízió gyártását, technológiáját. — A kereskedelem igényelte, hogy több televíziót gyártsunk, a szerelés bonyolultsága is növekedett, természetesen ezek maguk után vonják a nagyobb munkaerő foglalkoztatottságot. Normateljesítményben dolgozunk, háromszorosára növekedett a rendelés aránya, s ehhez a munkaerő-kapacitásunk kevés volt. Kisebb munkaerőhiányunk 1975-ben jelentkezett. A modulrendszer bevezetésével kialakult munkaerő helyzet arra késztetett bennünket, hogy a tamási nagyközségi tanáccsal és párt- szervezettel együtt felülvizsgáljuk a reális munkaerő- helyzetet. — A fejlődéssel lépést kell tartani, szükség van a magasabb szintű technológia alkalmazására. — Ennek jegyében települt az Ikarus autóbuszba építhető erősítőt gyártó üzemrészlegünk is. Ezért vállaltuk a nyolvanas évékben legkorszerűbb műanyagmembrános hangszórók gyártását, és ugyanékkor kezdtük meg az úgynevezett nagy szerelvényék gyártását is a színes és feket-fehér televíziókhoz. Komoly technológiai lépést jelentett ez. Műszerparkot kellett teremteni, szakképzett munkaerőre, felsőfokú végzettségű termelésirányítókra volt szükségünk. A saját magunk által felállított színvonalat is kellett tartani. — Mi lett a fejlődés eredménye ? — Az eredmény az lett, hogy az ORION hálózaton belül bizonyos termékeket csak Tamásiban állítanak elő. — Az 1983—84-es évben újabb korszerűsítési feladatra vállalkoztak. — Igen, a világszínvona- T lat követve az energiatakarékosságot figyelembevéve és megoldva egy korszerűbb, kis áramfelvételű transzformátor gyártását kezdtük meg, és olyan szintre emeltük, hogy a számítógépes irányítással végezzük a televízió képernyő transzformátorának tekercselését. — Az elmúlt években a színes televíziót sokszor pult alól lehetett kapni, hiánycikknek számított, növelni kellett a mennyiséget. — A gyárnak elsőrendű feladata az igények kielégítése. Mindez nemcsak a darabszám növekedését jelentette, hanem a munkaerő növelését is. Ma már nincs a gyárnak ilyen gondja. A közelmúltban sikerült megoldani ezt a problémát. A városi tanáccsal és a városi párt- bizottsággal együttműködve tudtuk csák a gond urukat megoldani. A mezőgazdasági munkához szokott emberek eleinte félve jöttek a gyárba. Levélben megkerestük a környező 'települések tanácselnökeit is. Sok helyen tanácsüléseken is tárgyalták és vállalták a szabad munkaerő keresését. Biztosítottuk az egy műszakos munkaidőt, a 'bölcsődei, az óvodai elhelyezést. — Ebben az időszakban hányán jelentkeztek felvételre? — kérdezem a munkaügyi előadótól, Kovács La- josnétól. — összességében százhatvan körül. Sokan jöttek a vonzáskörből, Regölyből, Szakályból, Pincehelyről. A mai napig is jönnek jelentkezők. — A gyár dolgozóinak 80 százaléka nő, ez speciális gondokat, feladatokat jelent. — Óvodai, bölcsődei gondjaink nincsenek. Igyekszünk a dolgozóinknak biztosítani a jó munkafeltételeket, egy műszakban dolgoznak a fiatal, kisgyermekes anyák. Az étkezés megoldott — melegítőkonyhánk van. Kihelyezett kis bolt is működik az üzemben, a busz indulásig a friss házikenyértől az akciós burgonyáig, hagymáig, almáig mindént megvásárolhatnak itt a dolgozók. Beszélgetés közben végigjárjuk a gyártósorokat, a szalagok mellett beszélgetünk néhány fiatallal. János Mária szekszárdi Rózsa Ferenc szákközépiskolában végzett. — Bejáró vagyok — Hő- gyészről. Mechanikai műszerészként dolgozom itt. jó Pech József a teletex dekóder áramkörének ellenőrzését végzi a közlekedés, a munkakezdéshez igazodik. Egy műszákban dolgozom, s ez a munka nekem tetszik. Tizenhat forintos órabérrel vettek fel, s ez jó keresetnek számít. Sétavay Lászlóné: — Korábban otthon voltam, a barátnőm itt dolgozik, az ő elmondása alapján kerestem meg az üzemet. A kollekívába befogadtak, jó társaság van itt. Igen érdekes és szeretem csinálni ezt a speciális munkát. Az első fizetésem 3200 forint volt, a gyerek elhelyezése nem gond, bölcsődébe jár. Pech József: — Tamásiban lakom, villa- mosgép-szerelő szakmunkás vagyok. A teletex dekóder áramkörének bevizsgálását végzem. Néhány éve indult ez a munka, s izgalmasnak tartom. Olyan ez, mintha elektromos játékkal játszanék, de ez igen komoly játék, hisz 52 program van benne, s egy műszak alatt körülbelül 24 darabot tudok átnézni, s közben a zárlatos hibákat ki is javítom. A vákuum inpregnáló gépnél Orbán Ildikó dolgozik. A transzformátorok műgyantával való hintését végzi. — Ez a gép teljesen automatikus — mondja. Tizennyolc forintos órabérrel kezdtem dolgozni teljesítménybérben, a százhuszonöt százalékot is elérjük. Bár előbb jöttem volna dolgozni ide! A raktárba érve látjuk, hogy serény csomagolás folyik, még az adminisztrátorok is besegítenek. Készül az exportcsomag az NDK-ba, az idén szállításra kerülő hálózati kapcsolók százhúszezer darabjából az első húszezer szeptemberben indult útnak. A munkaerő kérdés megoldásával az ORION tamási gyárrészlege az exportot 25 százalékkal tudta növelni. — Szekér — Mire képes a csapat ?j-*wi •—■ rt . i_ IB*1 M' ■! Kovács Lajosné munkaügyi előadó és Varga László igazgató
