Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

A IfsÉPÜJSÁG 1985. október 12. A kulturális fórum előtt Budapest készen áll _____ ____ arra, hogy o któber 15-én megkezdőd­hessen az európai kulturális fórum. A napokban már sorra érkeznek a jelentős politikai, kulturális ese­ményre a tanácskozáson résztvevő delegációk. Helsinkiben 1975-ben ír. ták alá az európai biztonsá­gi és együttműködési érte­kezlet záróokmányát. Az akkor kezdett folyamathoz azóta több értekezlet is kapcsolódott. így a helsinki záróokmány megvalósításával foglalkozó konferenciák — amilyen a belgrádi és a madridi volt, illetve a Helsinkiben napirendre került kérdések teljes körét felölelő 1986-os bécsi lesz — mellé sorolhatjuk a szako­sított konferenciákat. Ilyen volt például 1982-ben a hamburgi tudományos fó­rum, s határozták később egy hasonló, kulturális fó­rum összehívásáról. A csaknem három évig tartott madridi tanácskozás eredménye, hogy az elfoga­dott záródokumentum — a nemzetközi politikai feszült­ségekkel különösen terhes időszakában — az európai biztonság és együttműködés különböző témaköreinek megvitatására szolgáló fóru­mok gazdag programját ha­tározta el. Ilyen volt a bi­zalom. és biztonságerősítő intézkedésekkel és a lesze­reléssel foglalkozó stockhol­mi tanácskozás, és az embe­ri jogok témáját ez évben megtárgyalt ottawai ülés, illetve a mostani budapesti kulturális fórum. A találkozó házigazdájá­nak először Párizs ajánlko­zott, de amikor a magyar kormány — a madridi érte­kezlet egyhangú ösztönzésé­re — úgy nyilatkozott, hogy szívesen adna otthont a fó­rumnak, a franciák készség­gel lemondtak Budapest ja­vára. A madridi záróokmány, ban a következőket rögzí­tették: „a magyar kor­mány meghívására kulturá­lis fórumra kerül sor Bu­dapesten, 1985. október 15-i kezdettel, melyen az egyes országok vezető kulturális személyiségei vesznek részt. A fórumon megvitatásra kerülnek az alkotás, a kul­túra terjesztése és a kultu­rális együttműködés közös problémái...” Szinite már a döntés pil­lanatában megkezdődött a rendkívül alapos, körülte­kintő szervező-rendező mun­ka. Tavaly november 21. és december 5. között Budapes­ten ülésezett a fórumot elő­készítő szakértői értkezlet, melynek sikeres munkája eredményeként megszületett a fórum megrendezésének alapjául szolgáló dokumen­tum. A kulturális fórum szer­ves része a helsinki folya­matnak. Különleges jelentő­sége, hogy ennek keretében első ízben tartanak konfe­renciát kifejezetten kulturá­lis kérdésekről, s hogy egy szocialista országban tanács, koznak, a helsinki folyamat­ba tartozó értekezlet részt­vevői. A Helsinkihez kapcsolódó konferenciák is megerősítik azt a meggyőződést, hogy a világpolitikában nem a kü­lönböző gazdasági és társa­dalmi rendszerekhez tartozó országok közötti konfrontá­ció, hanem a békés egymás mellett élés és párbeszéd az egyedüli járható út. Külö­nösen igaz ez arra az idő­szakra, amikor a világ, Eu­rópa és benne Magyaror­szág közvéleményét is mély aggodalommal töltötték el a feszültség fokozására, a katonai egyensúly megbon. fására irányuló kísérletek. Ám ugyanekkor reményt is keltenek azok a konstruktív javaslatok, amelyéket a Szovjetunió és a Varsói Szerződés államai terjesztet, tek elő a feszültség csök­kentése, a bikalom erősí­tése érdekében. Ezért Mentős állomás a _______ budapesti tanács­kozás is: a kulturális együtt­működés javítása, az e té­ren érdéklődésre számot tar­tó kérdések konstruktív meg­vitatása jótékony hatással le­het a párbeszéd, a jobb meg­értés elősegítésére, a részt­vevő 85 állam közötti kap­csolatok előmozdítására. E remény jogosságát támasztja alá az is. hogy miközben az általános nemzetközi helyzet mégha tározó-(befolyásoló sze­repe a kulturális kapcsola­tokra kétségtelen, a kultúra — viszonylagos autonómiája révén — visszahat a nem­zetközi kapcsolatok egészére. A z egyes kulturális terüle­tek közös érdeklődésre szá­mító kérdései szakszerű és azonos hangsúlyú megvitatá­sának biztosítása érdekében a fórum négy munkacsoport­ban ifog tanácskozni. Ezek a következők: — képző- és iparművészet (.festőművészet, grafika, fotó- művészet, szobrászat, forma- tervezés, építészet, kulturális és töríénelmliemliék-védelem); — előadóművészet, (szín­ház-, tánc-, folklór-, zene-, filmművészet, kulturális mű­sorok a rádióban és a tele­vízióban); — irodalom (irodalom- kiadás és fordítás, figyelem­mel a résztvevő államok ke­vésbé elterjedt nyelveire is); — egymás kultúrájának ismerete (kutatás, művészeti képzés és nevelés, könyvtá­rak, kulturális örökség, a résztvevő államok sokszínű­ségének és eredetiségének megőrzése és tiszteletben tartása, múzeumok, kiállttá, sok). A budaipesti fórumra a helsinki értekezleten részt vett és az okmányokat aláíró mind a 85 ország elküldi kép­viselőit. Hasonlóan a helsin­ki folyamat többi értekezle­teihez, a résztvevő államokat kormányaik által 'kijelölt küldöttségek képviselik. A delegációkban helyet kaptak diplomaták, kultúrpolitiiku- sok és alkotóművészek. A rendezők számítása szerint mintegy 5—600 küldött és néhány száz újságíró várható Budapestre. Hazánk, mint a szocialista országok közösségének tagja, s minit a 55 résztvevő ország egyike, abban érdekelt, hogy a fórum építő, tárgy­szerű légkörén ülésezzen, elő­mozdítsa a kulturális érté­kek jobb megismerését és hozzáférhetőségét, és hogy a kapcsolatokat elősegítő kö­vetkeztetésekre jusson. Vala­mennyi résztvevő ország kö­zös érdeke, hogy ápolja azt az európai kulturális öröksé­get, amely évezredek során jött létre, és közös kincsünk­ké lett. Mint házigazda or­szág, szívélyes vendéglátók óhajtunk lenni, olyan érte­lemben is, hogy jó légkört és megfellelő technikai feltéte­leket teremtünk a tanácsko­záson. A házigazda «“3? szetesen ezzel nem ér véget. — szeretnénk megismertetni a Magyarországon tartózkodó személyiségekkel, szakembe­rekkel kultúránkat. A magyar kultúrát bemutató események mellett olyan kísérő rendez­vényekre is sor kerül, ame­lyek a résztvevő országok kultúrájából adnak ízelítőt. A magyar rendezőknek célja az is, hogy a házigazda! fel­adatuk közmegelégedésre történő ellátása hozzájárul­jon a szocialista Magyaror­szág tekintélyének növelésé­hez. A középiskolák helyzete A Bonyhád Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi ülésén két középfokú tanintézet működését tár­gyalta meg. Elsőként Schwarcz Tibor, a Petőfi Sándor Gimnázium igazga­tója számolt be intézete helyzetéről, munkájáról. A beszámolót követő kérdések és hozzászólások az iskola működési gondjait, eredmé­nyeit és a jövő feladatait cé­lozták. Mindenekelőtt a tár­gyi feltételek biztosítása ke­rült szóba, ezen a téren ugyanis komoly gondok ta­pasztalhatók. Bár az elavult, korszerűtlen épület folyama­tos, többlépcsős felújítását megkezdték, a konyha kor­szerűsítésén, a gázenergia bevezetésén túl vannak, még óriási a hátrány. Idén már a kötelező nyári festést, me­szelést is csak részben, és csak saját erőből tudták megoldani. Az intézmény igazgatója hangsúlyozta, hogy ebben az évben a mű­ködés alapfeltételeinek biz­tosítására sincs elegendő pénzügyi fedezet. Ezután a nyelvismeret problémájáról szólt az igaz­gató. Elmondta, hogy a kor­szerű nyelvismeret oktatásá­ra törekednek, angol szakos nyelvtanár alkalmazásával lehetőség nyílik az angol ta­gozatos osztály beindítására. Hasonló elképzeléseik van­nak matematikában is, hi­szen nagy létszámú, képzett nevelőgárdával rendelkezik az iskola. A tartalmi munkát illusztrálja az a tény, hogy évek óta sikerrel szerepelnek fiataljaik a középiskolás ta­nulmányi versenyeken, és az elmúlt időszakban — egyet­len kivétellel — nem volt bukás (!) e tárgyban. A min­dennapos testnevelés terve­zetéről elmondta, hogy ki­dolgozták a napi egyórás tö­megsport-foglalkozások óra­rendjét, ezt azonban minisz­tériumi elutasítás miatt nem vezették be. Szó esett még az ideológiai nevelésről, a közművelődési fakultációról, kulturális kérdésekről is. A létszámproblémákat nem kí­vánják a tanulócsoportok csökkentésével orvosolni, hi­szen a demográfiai hullám következő szakaszában a gimnáziumra is komoly sze­rep hárul. Ezer Mihály tanácselnök rövid összefoglalásában ép­pen ezt a kedvező hozzáál­lást emelte ki az iskola ve­zetése részéről. Pozitívan ér­tékelte, hogy a rossz adott­ságok között is a kivezető utat keresik. Majd dr. Bá­bel Ernő, a Perczel Mór Köz- gazdasági Szakközépiskola és Kollégium működéséről számolt be a végrehajtó bi­zottságnak. Beszámolójában ismertette, hogy az intéz­Bonyhádon ményben három ágazaton, számviteli, gazdálkodási, pénzügyi, és igazgatási-ügy­viteli területen képeznek hallgatókat 12 tanulócsoport­ban. Profiljukba tartozik a gép- és gyorsíró iskola mű­ködtetése és a felnőttoktatás is. A szakmunkások három­éves szakközépiskolájában 1980 óta folyik a levelező­oktatás. A végzősök többnyi­re szakirányúan helyezked­nek el, a tanulóknak több mint 20 százaléka felsőfokú oktatási intézményben, köz- gazdasági, jogi, pedagógus- pályán folytatja tanulmá­nyait. A megyei beiskolázású in­tézmény a gimnáziumnál újabb, korszerűbb épülettel rendelkezik, kevesebb tárgyi problémával küzd. Ezt tük­rözték a hozzászólások is. Sürgős teendőként a kollé­gium vizesblokkjának, tető­terének felújítását határoz­ta meg az igazgató. A kér­désekre adott válaszában az intézmény fennállásának 40. évfordulójára megemlékező rendezvénysorozatot is is­mertette. Ennek egyik része a hagyományos Perczel-nap lesz. A végrehajtó bizottság a két beszámolót elfogadta, határozati rangra emelte. A vb-ülés bekúentésekkel zá­rult. -K/ HÉTRŐL HÍRRŐL Vitathatatlanul az ünnepek között fél­úton telt el idei évünk negyvenegyedik hete. Megyénk életének kis és nagy ünne­pei, eseményei zárultak azon a nyárias őszi héten, almikor figyelmünk már jócskán a jövő hét keddjén kezdődő világpolitikai jelentőségű fővárosi esemény, az európai kulturális fórum felé irányul. Megyehatárainkon belül maradva, igyek­szem kommentálni az öt nap krónikáját. Mozog a hegy Mióta kezdetét vette történelmi borvi­dékünkön az ősz legnagyobb ünnepe, a szüret, azóta kihalt ez a város, de mozog a hegy. A munkák végeztével, és különösen szombat-vasárnap minden szőlő- és kis- kerttulajdonos a „birtoka” felé veszi az irányt. A szüretélöknék már oda is van készítve a szilvóriuim. s talán soha ennyi csülök- és marha lábszár nem kelt el a húsból tóikból. Lapunk e heti számaiban sok szó, tény- és hangulat jelentés volt a szüretről. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a nagyüzemek egy maguk nem győzik ezt a munkát, vendégmunkásokat foglalkoztat­nak. No. nem közgazdasági fogalom sze­rinti vendégmunkásokat, hanem közép, és általános iskolás diákokat, és mint a Szek­szárdi Aranyfürt Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet teszi, munkahelyek, hivatalok dolgozóit. A korábbi hónapokban már jelentettük, hogy közel tizennégyezer iskolás fiatal önül a munkával töltendő-töltött „tanul­mányi időnek”. Ha percenként tekint az órájára, akkor eredménytelen a diákok őszi munkája és csak száraz jelentéseikbe Való. Van hírem mindkettőről, ám a KISZ- szervezeték pénztárcáját vastágíitó, gyakor­latot igazoló tapasztalataim vannak túl­súlyban. A hivatalok dolgozói sem restek. Ök 'többnyire szocialista brigádtag minőségük­ben hajolnák a tőkékhez. Éppen ilyen örömmel szüretelnek e héten — többek között — az Állami Biztosító Tolna Megyei Igazgatóságának íróasztal mellett dolgozó munkatársai is. Magam, egy 19,2 fokos mustot ittam az idei szüret első leveként. Lapunk egyik írásából is tudom, hogy az idén — szeren­csére — sokkal -jobb a szőlő cukorfoka, mint az elmúlt években. Hogy mit jelent ez a gazdaságaknák és a gazdálkodóknak, erre csalk később lelhet válaszolni. De addig se igyunk előre a medve bőré­re. Vagy a bor felvásárlási árára. HÉTRE HÍRRE Belső öröm 6s kevesebb könyv Virágot nem kapott a járműtulajdono­sóktól. sem a megrendelőktől a Pécsi Köz­úti Építő Vállalát tizenkét dolgozója, aki kedden milliméter pontosan és biztosan émelte a helyére a nemsokára nyugodt áthaladási lehetőséget biztosító új szek­szárdi Sió-h'íd tartógerendáit. Az Oroszi. a Viá'ger és a Készler-brigád tagjainak az volt a legfontosabb, hogy a megfelelő hely­re kerüljenek az egyenként tizenhét ton­nás — egyébként százezrét érő — gerenda- óriások. Munkáim révén nagy pillanatok részese is lehetek. Ez a hídépítés is egy az újabbak között. A helyszínen Wiesner József építésvezető­vel beszélvén, a háromszáz köbméteres be­tontömegen állván, azon morfondíroztam, hogy e munka irányítója miért olyan nyu­godt. Aztán rájöttem, mert jól előkészí­tett, és jól végzett munkára teheti fel csa­pata a következő kicsi pontot. Náluk az az ember, aki munkatársai miatt csak belül­ről örül. öröm mellé egy kis üröm. Nem örülnek a szekszárdi könyvesbol­tok dolgozói. És nem azért, mert a mosta­ni féláras könyvvásár mérlege miatt ke­vesebb lesz a pénzük, mint azt várták. A könyvvásárlás megtorpanása miatt kedvetlenek. Tisztában vannak azzal, hogy a jó két éve egyetemlegesen megdrágult könyv vesztett keresettségéből. A családi háztartás tervezése bizony visszaveti még az ilyen kis könyvtárgyűjtő, féláras lehe­tőséget Is. De hát, ez kényszerhelyzet. Tu­domásul kell vennünk; ha majd több pén­zünk marad a megélhetésre, akkor a köny­vekre is több jut. A Szekszárdi Aranyfürt Tsz szőlőkombájn­ja könnyebbé teszi a szüretet, de hangulat nincs emberek nélkül Bonyhádi nap Bonyhád volt keddi lapunk főszereplője. Az ottlakókkal együtt örülhettünk annak, hogy ismét egy új, lakossági ellátást szol­gáló létesítményt adtak át. Írásunkban minden fontosabb információ szerepelt, hogy a rekonstrukció után hány négyzet- méter hasznos alapterületen kínálja áruit vásárlóinak a Tolna Megyei Népbolt Vál. lalat. Tudom, hogy az alapinformációk a kel­lően tiszta kép kialakításához szükségesek. Elleniben a vásárlót jobban érdekli, fog­lalkoztatja, és néha vitára is készteti mind­az, amit ott talál. Ha megfelelő minőségű árut talál Ott mindig, akkor elégedett és díjazni fogja az átalakítást elrendelőket és az ott dolgozó kereskedőket. Igenis, pontosan a vásárlók díjazták a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Bonyhádi Cipőgyár férficipő termékcsalád járt. Ma a drága cipőárak miatt sokkal igé­nyesebbek és meggondoltabbak vagyunk. A bonyhádi gyár szalagjairól lekerült ki­lenc modellből álló kollekció megnyerte a vásárlók tetszését. A jó hír gyorsan terjed. Remélhetőleg a kereskedelem ezt tartja fontosnak, hogy mielőbb az üzletek polcaira „közvetítse" ezeket a puha és kényelmes cipőket. Egy percnyi lazítás sem volt a Sió-hídnál, amíg a betonmonstrumok a helyükre nem kerültek A hetven még nem száz Nem tudom, hogy a közelgő népfront­kongresszus miatt tárgyalta-e a Tolna Me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottsága azt a témát, melynek javításában nagyon sokat segített eddig és remélhetőleg a közeljö­vőben is segíteni fog a lakosság. A kom­munális ellátottság helyzetét. Ebbe a kommunális „zsákba” sok min­den belefér. A legfontosabb kettő, amely mindenkit személy szerint is érint: a zöld­terület gyarapítása, rendbetétele, és a te­metők helyzete. Egy számot kiemelek a beszámolóból. Az adott időszakban 70 százalékra nőtt a belterjesen gondozott parkok száma. Ez kevés. Még akkor is, ha erre a feladatra egyre kevesebb pénz van a tanácsoknál. A zöldterület-gyarapítási társadalmi munkára elegendő tapasztalatunk van. Az elmúlt héten például arról számoltunk be, hogy műszakilag átadták a szekszárdi Mikszáth-parkot. Ott is dolgoztak az em­berek. A megyeszékhely más részeiben, de a megyében másutt is. Ellenben a jó oldal mellett létezik a rossz is. Nem egy olyan lakóközösség te­rületén maradt hirtelen abba a játszótér építése, ahol a lakók nem írtak beadványt, hanem elsőként fogták meg az ásó nyelét. A népfront-kongresszus előtt illendő er­re még többet gondolni. A társadalmi munkavégzésre készséget érző emberek­nek, de a hivataloknak is. Mert mondjuk Magyarkesziben ismét vizsgáztak az ott élők, e kommunális el­látottsági „kategóriába” tartozó munkából. Rendbe hozták a temetőt, és utat építettek. SZŰCS LÁSZLÓ JÄNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom