Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-10 / 238. szám

1985. október 10 Képújság 5 Jihászat a tamási Béke Tsz-bei Á tamási Béke Tsz-ben a másra nem alkalmas lege­lőterületeket hasznosítja a juhászati ágazat. Az elmúlt években kedvezőtlen volt a piaci helyzet, a juhászat nem hozott nyereséget. Az idén viszont már jelentős nyere­ségre számítanak. A tavaszi nyírás után 600 ezer forint volt a bevétel a jó minősé­gű gyapjúiból, az Iregszem- csén hizlalt bárányokból is több szállítmány elment már exportra, de az év hátralé­vő időszakára is ütemeztek szállítást. Bárányból az év végéig 1,7 milliós bevétel­re számítanak. Legel a félezres nyáj, Majth István „felügyelete” alatt, aki kereken harminc éve ju. hásza a szövetkezetnek Ültessünk csemegeszőlőt! A kisebb területre, a házi­kertbe, a hétvégi nyaraló kertjébe elsősorban cseme­geszőlőt érdemes telepíteni. Már csak azért is, mert többféle módon fogyaszthat­juk, esetleg értékesíthetjük. Nagy előnye, hogy a család minden tagja, kisgyermekek, felnőttek és idősek számára kedvelt csemege. Kiváló ét­rendi hatása, a benne lévő számos biológiailag értékes anyag (szőlő- és gyümölcs­cukor, szerves savak, nagy­számú ásványi anyag, vi­taminok) miatt egyike a leg­hasznosabb gyümölcsféléink­nek. Ha a fajtákat érési sorrendben ültetjük, sőt tá­rolásáról is gondoskodunk, gyümölcsünket július végé­től egészen tavaszig fogyaszt, hatjuk. A következőkben a legjob­ban bevált csemegeszőlő- fajtákat mutatjuk be, hogy az őszi telepítéshez meg­könnyítsük a választást. A Csabagyöngye, a legkoráb­ban, július végén — augusz­tus elején érő fajta. Tőkéje középerős fejlődésű, kedveli a tápdús talajt. Téli fagyál­lósága jó. Fürtje középnagy, vagy kicsi, kissé vállas, kö­zepesen tömött. Bogyói hal­ványsárgák, vékony héjúak, lédúsak, ropogósak, kelle­mes, muskotályos ízűek. Fi­nom bor is készíthető belőle. A Favorit augusztus első fe­lében érik. Tőkéje erős fej­lődésű, közepes termőképes, ségű. Fürtje nagy, vagy kö­zépnagy, inkább hengeres, közepesen tömött. Bogyói sárgásfehérek, vékony héjú­ak, kissé olvadékony húsú- ak, finom ízűek. A szőlősker­tek királynője muskotály, augusztus közepe-vége körül érik. Tőkéje erős fejlődésű, a jobb minőségű talajokat kedveli. A téli fagyra érzé­keny. Fürtje nagy, vagy igen nagy, átlagban negyed­kilós, vállas, középtömött. Bogyói sárgásfehérek, na­pos részén rozsdásodik, ová­lisak, nagyok, vékony héjú­ak, muskotályos ízűek. A Pannónia kincse kissé ké­sőbb érő, augusztus végén, szeptember elején szedhető. Tőkéje erős fejlődésű. Ez is érzékeny a téli fagyra, de azt viszonylag könnyen ki­heveri. Fürtjei hengeresek vagy vállasok, közepesen tö­möttek, vagy lazák. Bogyói zöldesfehérek, nagyok, ová­lisak, vastag, de olvadó hé­júak, nagyon húsosak, ropo­gósak, finom ízűek, alacsony savtartalmúak. Ez is a köny- nyen értékesíthető fajták közé tartozik. A sokak által kedvelt cardinal augusztus végén, szeptember elején érik. Tőkéje erős fejlődésű, 30 dkg körüli fürtjei válla­sak, lazák. Bogyói kékesvö­rösek, igen nagyok, kissé megnyúltak, vastag, de olva­dékony héjúak, ropogósak, kellemes ízűek. Fólia alatti termesztésre különösen al­kalmas. iAz egyik legmegbízhatóbb fajta az általánosan ismert és kedvelt saszla. Két válto­zata, a piros és a fehér sasz­la a leggyakoribb. Augusztus végén, szeptember elején érik. Tőkéje középerős növe­kedésű. Téli fagyállósága jó, fürtje középnagy, vállas vagy hengeres, közepesen tö­mött. Sokáig a tőkén is meg­marad, jól tárolható. Bogyói a szín változataitól függően eltérőek, .középnagyok, göm­bölyűek, vékony, de erős hé­júak, nem rágósak, lédúsak, ropogósak, kellemes ízűek, és finom savtartalmúak. Szeptember első felében érik a Kocsis Irma. Tőkéje erős fejlődésű, nagy termőképes­ségű. Téli fagyra közepesen érzékeny. Fürtjei 16 dkg kö­rüliek, vállasak vagy henge­resek, közepesen tömöttek vagy tömöttek. Bogyói kö- zépnagyok, gömbölyűek, sár­gásfehérek, napos oldalukon és túlérve pirkadó színűek, vastag és rágós héjúak, lé­dúsak, kellemes ízűek. Za­matos muskotályos bor ké­szíthető belőle. A saszlák után, szeptember első felé­ben érik a Mathiász János- né muskotály. Tőkéje közép­erős növekedésű, érzékeny a terhelésre. Fagytűrő. Fürtje középnagy vagy nagy, kissé vállas, hengeres, középtö­mött vagy tömött. Fürtjei 18 dkg-osak. Bogyói húspirosak, gömbölyűek, vastag, de nem rágós héjúak, finom, musko­tályos zamatúak. A védett, meleg fekvésű helyeket kedveli a szeptem­ber második felétől érő At­tila. Tőkéje erős fejlődésű. Télállósága közepes. Fürtje nagy, vállas, középtömött vagy laza. Bogyói fehéres­sárgák, nagyok, szabálytalan ovális alakúak, vékony hé­júak, ropogós húsúak, de lé­dúsak, kellemes, muskotá­lyos ízűek. Az egyik legfino­mabb fajta a szeptember vé­gén, október elején érő hamburgi muskotály. Tőkéje erős fejlődésű, közepesen fagyálló. Fürtje nagy, gúla alakú, ágas, Laza vagy kö­zéptömött. Fürtátlagsúlya 18 dkg. Bogyói sötétkékek, na­gyok, egyenlőtlenek, ováli­sak, vékony, olvadó héjúak, lédúsak, ropogósak, rendkí­vül kellemes, muskotályos ízűek. Jól tárolható. Szep­tember végén, október ele­jén érik a téli muskotály. Tőkéje erős fejlődésű, nagy termőképességű. A védet­tebb, melegebb helyeket sze­reti. Fürtje nagy, vállas, kis­sé ágas, közepesen tömött, 22 dkg-os. Kitűnően tárol­ható. Bogyója zöldesfehér, nagy, ovális, húsos, ropogós, enyhén muskotályos ízű, tet­szetős megjelenésű. Talajfertőtlenítés - telepítés előtt A kertészeti kultúrákban nagyon sok bosszúságot okoz­nak a talájlakó kártevők. A cserebogár-pajorok és a pat- tanóbogaralk lárvái, a drót- férgek ugyanis megrágják a gyümölcsfák, a málnabokrok, a zöldségek és a szőlőtőke gyökereit. Emiatt a növények fejlődésükben lemaradnak, sőt el is pusztulhatnák. Saj­nos. a pajorok kártételét leg­többször már későn észlel­jük, amikor már alig lehet növényeinket megmenteni. Kötöttéb talajon általában a májusi cserebogár, az erdei cserebogár, homoktalajon pe­dig a kalló cserebogár, vagy a zöld cserebogár pajorjai károsítanak. A pajorok kü­lönböző nagyságúak lehetnek. A zöld cserebogár pajorja ugyanis két év, a májusi és az erdei három, míg a kalló cserebogáré négy évig fejlő­dik a talajban. Tehát éppen a «bosszú fejlődési idő miatt fontos az, hogy időben véde­kezzünk. A védekezésre a legalkalmasabb a szeptember vége és Október vége közötti időszak. Mielőtt munkához látnánk, a kiszemelt területről vala­mennyi fertőzött növényi részt gyűjtsünk össze és sem­misítsünk meg. Legjobb, ha elégetjük. Azután tetszőlege­sen kijelöljük a talaj felvéte­lezés helyét. A területünkön kettő-négy helyen 50x100 centiméteres, két ásónyom- nyi mélységű gödröt ássunk. A felső ásónyom földjét az egyik, az alsóét a másik ol­dalra hányjuk. Ezután a ta­lajt kézzel szétmorzsolva, vlisszaszórjuk a gödörbe, s a közben előbukkanó pajoro­kat, drótférgefcet megszám­láljuk. Az eredményt szőröz­zük meg kettővel, s megkap­juk. hogy egy négyzetméteren hány talajlakó található. A talajfertőtlenítést feltét­lenül el kell végeznünk, ha a kertünkben egy négyzetmé­ternyi területre számítva legalább 1 pajor, illetve 1—2 drótféreg jut. Ahol négyzet­méterenként 2—3 fordul elő, már tanácsos — a védekezés ellenére is — jól megfontolni a gyümölcsfatelepítést. A védekezéshez nagyon jó hatású szerek közül választ­hatunk. Elsősorban a Basu- din 5 G granulátum jöhet számításba. Javasolt adagja 3—5 gramm négyzetméteren­ként. Zöldségesben, ha lótetű, illetve lótücsök kártételére is számítanunk kell, inkább a Galitfion 5 G granulátumot szórjuk ki. A szereket a talaj felszínére juttassuk ki egyen­letesen, és azután dolgozzuk a felső rétegbe. Gélszerű a kiszórás előtt alaposan be­öntözni a területet, ezzel ugyanis a növényvédő szer haltálsát növeljük. Almaszüret idején A nagyobb mennyiségű .té_ liailma és -körte tárolását gondosan készítsük elő, akár saját magunk termeltünk, akár piacon, vagy kertből vásároltuk. A gyümölcstáro­ló szellős, száraz helyiség le­gyen, amelyben a hőmérsék­let télvíz idején nem sülly- lyed fagypont alá. Legmeg­felelőbb a meszelt falú tá­roló, amelyet évente célsze­rű újrameszelnünk. Ha a tároló alja földes, az alap­ra terítsünk minden évben friss homokréteget, vagy mésztejjel locsoljuk meg. A meszeléssel a falakat és a padozatot fertőtlenítjük. A tároló levegőjét is célszerű fertőtlenítenünk: tíz köbmé­ter légtérre számítva égés. sünk el egy azbeszt kénla­pot. Készítsük elő a ládákat, a rekeszeket is, amelyekben a gyümölcsöt tároljuk. Tisz­títsuk meg, súroljuk ki, fer­tőtlenítsük valamennyit, és szárítsuk meg a napon. Ami­kor készen áll a tároló a termés fogadására, elkezd­hetjük a szedést. Az eltart­hatóság szempontjából fon­tos a szüreti idő helyes meg­állapítása. A Jonatán típu­sú almák általában szep­tember közepén—végén ér­nek, a Golden szeptember végén, október elején szü­retelhető, és hasonló idő­szakban érik a Stacking is. Némely fajták gyümölcsei nem egy időben érnek (pél­dául a Téli arany parmen). De még a viszonylag egy­szerre érőkre jellemző, hogy a korona külső felületén lé­vő gyümölcsök hamarabb színeződnek, korábban ér­nek. Ezért a teljes szüret megkezdése előtt célszerű le­szednünk ezeket a gyümöl­csöket. Ez az úgynevezett színelőszedés. Közepes és magas koroná- jú fáinkról könnyű kétágú létrával szedjük a termést, mert így a legbiztonságo­hagymások mutatnak szépen. Különösen az igényes sziklakért nem létezhet nélkülük, öt-nyolc cm mélyre ültessük őket 10 —15-ös csoportokba, egy­mástól 6—7 cm távolságra. Ültetés előtt gondos talajelő­készítést kívánnak, a rögö­ket apróra munkáljuk el, négyzetméterenként legalább másfél vödörnyi érett kom- posztot dolgozzunk a talaj­ba. Évelő gyomoktól, külö­nösen a taracktól gondosan tisztítsuk meg a területüket. Ha hagymásokból vegyes évelőágyást alakítunk ki, az ágyás szélére kerüljenek az apróhagymások, majd az ala­csony termetű botanikai tu­lipánok, beljebb a jácintok és nárciszok, majd tulipánok és a liliomok zárhatják a sort. A nárcisz- és jácinthagy­mákat 8—13, a nagyobb hagymájú liliomfajtákat 15 —18 cm mélyre ültessük. Az első évben, különösen a fagyérzékeny liliomokat és a különlegességeket takarjuk 15—20 cm vastagon érett komposzttal vagy avarral. Ezt tavasszal terítsük szét az egész ágyáson. Gyakran tapasztaljuk, hogy a korábban egyszínű tulipánok évek múltával csí­kosak lesznek, azt a csíko- zöttságot a leveleken is meg­figyelhetjük, csak itt sokkal halványabb. Gyakran a vi­rágzás mértéke is elmarad a várttól. Mindez azt jelzi, hogy a fajta leromlott, vál­tásra szorul. Hogy ez minél később következzék be, a tulipánhagymákat 3—4 éven­ként, az igényes jácint-, li­liom-, nárciszhagymákat pe­dig 4—6 évenként szedjük ki a földből nyár derekán, amikor a hagyma visszahú­zódott, tehát a levele, szára elszáradt, és hűvös kamrá­ban pihentessük az őszi ülte­tésig. Ne feledkezzünk meg a hagymás évelők évenkénti tápanyag-utánpótlásáról sem. E célra a legjobb az érett komposztföld, amelyet a leg­jobb ősszel szétteríteni az ágyásokon, miután gyomta- lanítottuk és sekélyen lazí­tottuk a talajt. Kertünk korai díszei: a A hagymás virágok szá­mára nagyon gondosan ké­szítsük elő a talajt. Bár az egyes fajok és fajták igénye eltérő, abban megegyeznek, hogy valamennyien jól érzik magukat a középkötött, hu­muszos földben. A csoport­ból talán a krókuszok, a sáf­rányfélék a legigényteleneb­bek, és legkorábban virágoz­nak, akár a sovány, meszes talajú sziklakertben, és a fű Darvin-hibrid tulipán Lilium oandidum — fehér liliom között is szépen díszlenek. .(Ez utóbbi esetben nem szükséges a krókuszok téli takarása.) Ha a talaj túlsár gosan kötött, vagy túl laza, érett komposztfölddel, vagy letermett csiperkegomba- komposzttal javíthatjuk. Eb­ből négyzetméterenként akár 3—4 vizesvödörnyit is adha­tunk. A talajt alaposan ka­páljuk át, ha ássuk, a kom- posztot csakis az ásás után terítsük szét, majd egyen­gessük el, és kapáljuk a fel­ső 15—20 cm-es rétegbe. A hagymásokat a kert na­pos, legfeljebb félárnyékos részében ültessük, olyan helyre érdemes ültetni őket, ami szem előtt van, hogy minél gyakrabban gyönyör­ködhessünk látványukban. Gyakori, bár inkább csak esztétikai hiba, hogy a tuli­pánhagymákat szigorú, egye­nes sorokba ültetik. A tuli­pán is, csakúgy, mint a leg­több hagymás, 10—15-ös cso­portokban mutat a legjob­ban. Az egyes hagymák 6— 8 cm-re legyenek egymástól. Az ültetés mélysége a hagy­ma mindenkori méretével arányos legyen, a hosszmé­ret két-háromszorosának megfelelő mélységbe, vagyis 8—13 cm mélyre ültessük a tulipánhagymákat. Egyéb­ként kevés hagymás évelő dicsekedhet ekkora fajta- és formagazdagsággal, mint a tulipán. A nagy virágú Dar- wín-hibridek mellett kedvel­tek az alacsonyra növő, szik­lakertekbe alkalmas botani­kai tulipánok, a teljesen és félig telt fajták, a liliomvi- rágúak, a csíkos virágú pa­pagájtulipánok is, hogy csak a legismertebbeket említsük. A tulipánhagymát legkésőbb október közepéig ültessük el, hogy legyen még idejük be­gyökeresedni a fagyok előtt. Ellenkező esetben a hagy­mák szigorúbb télen kifagy­hatnak. Az apróhagymások, (a krókusz, csillagvirág, anemo­ne, fürtös gyöngyike, hóvi­rág) hagymáinak elültetésé­vel még jobban kell igyekez­nünk. Ezek szintén csoport­ban érzik jól magukat, és sabb. A fára lehetőleg ne másszunk, ám ha elkerülhe­tetlen, akkor könnyű, jól ta­padó és hajlékony talpú ci­pőt húzzunk, merit az biz­tonságosabb, és kevésbé sér. ti a kérget is. Lehetőleg ne vödörbe szüreteljünk, mer,t a merev falú edényben törő­dik, nyomódik a gyümölcs. A drótkeretre erősített zsák. vászonból készült szedőedény kiválóan megfelel e célra. Az alma és körte szedé­se során ügyeljünk arra, hogy ne sérüljön meg sem a tőrész, sem a termés. Fog­juk a tenyerünkbe a gyü­mölcsöt, majd kissé meg­emelve csavaró mozdulattal válasszuk le a fáról. A szüretet reggel csak a harmat felszáradása után kezdjük, mert a nedvesen halomba rakott gyümölcs könnyen fertőződik. Ügyel, jünk. hogy a szedőedények­ből a rékeszekbe ürített al­ma ne álljon sokáig a na­pon, mert a héja megperzse. lődik. Vigyük mielőbb hűvös térbe, a tárolóba. Tárolásra csak az ép,, egészséges, érett, de nem túlérett gyümölcs megfelelő A szedés során folyamato­san válogassuk külön a friss, fogyasztásra alkalmas, táro­lásra alkalmas, s a sérült, túlérett, cefrének való és a beteg gyümölcsöket. A tárolóban tárolhatjuk göngyölegben, ládában vagy rekeszekben az almát, vagy deszkapolcokra rakva, ame­lyet papírral terítünk le. Ez utóbbi esetben polconként csak egy sor almát rakjunk, és ügyeljünk, hogy azok le­hetőleg ne érjenek egymás­hoz, mert így kisebb a fer­tőzési veszély. Az aknatáro­lóban lehetőség szerint csak almát tároljunk, mert az al­ma átveszi més termények, burgonya, zöldségfélék illa­tát. Egy szép Starking alma a sok közül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom