Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

TOLNA \; A KÉPÚJSÁG 1985. október 9. A zene nem ismer határokat Szabálytalan útinapló Szeptember 26-án kelt út­ra a szekszárdi Big Band és a Spirituálé együttes, hogy viszonozza az NSZK-beli Stadtlauringen fúvószeneka­rának magyarországi látoga­tását. Másnap délután ér­keztek a csoport tagjai az 1200 lelkes bajor kisváros­ba, ahol meleg fogadtatás­ban volt részük. Az ottani zenekar muzsikával, a lakos­ság az utcán gyülekezve, lelkes ovációval adta tanú­jelét, hogy szívesen látott vendégek. A szekszárdiak első fellé­pésére 28-án Schweinf úri­ban került sor, az ún. őszi kulturális napok, vagy pon­tosan fordítva, utcai (sza­badtéri) fesztivál keretében. Az egész napos nonstop mű­sorban közreműködő Big Band és Spirituálé együttes elnyerte a közönség tetszé­sét. Este a stadtlauringeni fúvószenekarral közös kon­cert volt a helyi művelődési házban. A termet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. A mintegy 800 főnyi hallga­tóság szűnni nem akaró tap­sát a kitűnő karnagy, Pecze István által vezetett Big Band ráadás számokkal kö­szönte meg. A vendéglátók gazdag és jól szervezett programot ál­lítottak össze a szekszárdiak számára. Szeptember 29-én Würtzburgba látogatott a csoport. A Majna jobb part. ján elterülő, 120 ezer lakosú város az Unterfranken vidék központja. Jelentős iparral rendelkezik, de a tudomá­nyos és kulturális élet egyik centruma is. A II. világháborúban jó­részt elpusztult műemléke­ket gyönyörűen helyreállí­tották , és a 741-ben alapí­tott város ma teljes szépsé­gében pompázik. Nagy él­ményt jelentett a hercegi kastély (rezidencia), a román stílusú Kilián-dóm és a XI. században épült Marienberg várának megtekintése. A kö­vetkező napon délelőtt Vol- kach kisváros főterén, a vá­rosháza előtt a tanács nép­viseletbe öltözött képviselő­je fogadta az együttest. Ez a helység a frank borok centruma. Stílszerűen min­denkit megkínáltak egy po­hár jóféle, helyben termett nedűvel, majd Volkach — főként az ezeréves borterme­lést reprezentáló — műem­lékeit mutatták be. Délután Obereisenheim helységbe érkezett az Ikarus, ahol a történelmi borvidék finom fehér borait kóstolhatták a szekszárdiak. Tanulságos volt a schweinfurti Fag go- lyóscsapágygyárban tett lá­togatás. A tízezer munkást foglalkoztató nagyüzemben a 3 mm átmérőjűtől egészen a 8 méter átmérőjű csap­ágyig készítenek alkatrésze­ket, és automata gépsorai­kon célgépeket gyártanak. A gyárban kevés embert és sok modern, korszerű gépet lát­ni. Magas műszaki színvo­nal, fejlett technológia, szer­vezettség, takarékos anyag- gazdálkodás, rend és tiszta­ság tapasztalható. A gyár éttermében ebédidő alatt adott koncertet az együttes. A Bornemissza Mária ven­dég énekesnővel fellépő Big Band és Spirituálé kvartett őszinte elismerést és nagy sikert aratott. Október 2-án Hassfurtba utazott a magyar küldöttség, ahol a helyi Hiernickel sörgyár megte­kintése szerepelt a program­ban. A családi vállalkozás­ban üzemeltetett sörgyár 1799 óta készíti a finom né­met sört. Itt a tulajdonos ebédet adott az együttes tiszteletére, melyet a Spiri­tuálé kvartett rövid kis mű­sorral köszönt meg. Ugyan­aznap este fogadás volt a stadtlauringeni városházán. A polgármester üdvözlő sza­vaiban méltatta a magyar nép vendégszeretetét, barát­ságát, melyet ezúton is kí­vántak viszonozni. Beszélt a rendkívül rendezett és kul­turált település múltjáról. Elmondta, hogy Stadtlaurin- gen 1418-ban lett város. Ma 10 kisebb település központ­ja. Örömét fejezte ki, hogy vendégül láthatják a szek­szárdiakat, majd a város plakettjét és emléktárgyakat adott át a csoport vezetőjé­nek. Keresztes János, a de­legáció vezetője megköszön­te az üdvözlő szavakat, és átadta a csoport ajándékát. Az útinaplóban szokásos összegezés előtt szólni kell a 11. Számú Volán Vállalat gyors, operatív intézkedésé­ről. Tóth Béla gépkocsiveze­tőt az úton baleset érte és kórházba került. A szekszár­di Volán az értesítést köve­tően példás gyorsasággal út­nak indította Varga János gépkocsivezetőt, aki időben megérkezett, és fáradságot nem ismerve, helytállt az út hátralévő részén. Köszönet érte. A szekszárdi Big Band és Spirituálé együttes sikerrel teljesítette küldetését az NSZK-ban. A szállásadók messzemenő vendégszeretet­tel kifogástalan ellátást biz­tosítottak. Mindent megtet­tek annak érdekében, hogy a magyar küldöttség tagjai baráti érzésekkel és szép él­ményekkel gazdagodva tér­jenek haza. E szándékuk valóra vált. A stadtlauringe­ni és szekszárdi muzsikusok kölcsönös látogatása jól szol­gálta a két nép közeledését, egymás jobb megismerését, és ismét bizonyította, hogy a zene nem ismer határokat. LEMLE ZOLTÁN Az orosz Hamlet Október 11-én, péntek es­te Gogol Háztűznéző című színművét mutatja be a bé­késcsabai Jókai Színház. A legújabb hazai Gogol-elő- adás különlegessége, hogy rendezője Anatolij Ivanov, a penzai Lunacsarszkij Szín­ház Érdemes Művész főren­dezője. A viszonylag kevéssé ismert Gogol-mű hazai szín­re viteléről a rendező többek között a következőket mond­ta az MTI munkatársának: — Nálunk, a Szovjetunió­ban sokszor játszották a Ház- tűznézőt. Általában förgete- ges vígjátékot csináltak be­lőle. Gondolom így volt ez eddig Magyarországon is, mert féltek, hogy a darab nem áll meg önállóan a lá­bán, illetve attól, hogy konf­liktusai kevéssé szólnak a ma emberéhez. A színház eddig kinevettette közönségé­vel Podkoljoszint . Én nem tudtam megérteni, mi a ne­vetséges azon, hogy valaki nem tudja eldönteni, meg­nősüljön-e. Az én életelem­zésem szerint egyszerűen ar­ról van szó, hogy mivel az adott közegben nem tud kap­csolatot teremteni, különössé válik. Ha békén hagynák, ta­lán beleszeretne valakibe. Az erőszakos sürgetés azonban lehetetlenné teszi, hogy a sa­ját ritmusát kövesse. Podkol­joszin önállóan szeretne él­ni, úgy, ahogy egyéniségéből következik. Ám a társadalom arra szorítja, hogy alkalmaz­kodjék, s legyen olyan, mint mindenki más. Podkoljoszin inkább egyedül marad, sem­mint hogy szerelem nélkül megnősüljön. Podkoljoszin kételkedő, lírai alkat, ő az orosz Hamlet. További ter­veiről Anatolij Ivanov el­mondta: — A békéscsabai bemutató után Penzában Suksin elbe­széléseiből rendezek előadást, majd otthon is színre állítom a Háztűznézőt. Nekem ez a békéscsabai rendezés sok hasznot hozott, s remélem, a színészek is tanultak vala­mit tőlem. Otthon, a saját színészeimmel egy kicsit másképpen dolgozom, ha­gyom, hogy megérjen bennük a szerep, Békéscsabán erre nem volt idő, egy hónap alatt kellett megcsinálni. — A Békés megye és a Penza közti testvérterületi kapcsolat jegyében rendsze­res az együttműködés a két színház között. Ha legköze­lebb hozzánk jön a békés­csabai főrendező, magyar darabot kérünk tőle; én pe­dig, ha még egyszer eljutok ide, keresek egy jó, a békés­csabai társulatnak való mai szovjet színdarabot. Kutató diákok köre A kiemelkedően tehetsé­ges középiskolás diákok szakmai fejlődéséhez új szer­vezeti keretet teremtett a Magyar Tudományos Akadé­mia és a KISZ Központi Bi­zottsága: a kutató diákok körét. Az érdeklődő szelle­mű fiatalok olyan munkaté­mákat választhatnak, ame­lyek egyrészt ráépülnek az iskolai tantárgyakra, más­részt kapcsolódnak az aka­démia kutatási területeihez. Az MTA és a KISZ között 1985. július 3-án létrejött szerződés javasolta, hogy a területi akadémiai bizottsá­gok és KISZ-bizottságok kü­lön is kössenek együttműkö­dési megállapodást. A Pécsi Akadémiai Bizott­ság és a KISZ Baranya Me­gyei Bizottsága megállapo­dott, hogy öt fő területen — matematikában, fizikában, földrajzban, irodalomban és szociológiában — szervezik meg a kutató diákok körét, mégpedig a gimnáziumok és a szakközépiskolák III—IV. osztályos tanulói számára. A PAB hatáskörébe négy dél­dunántúli megye tartozik, ennek megfelelően a Bara­nya megyei KISZ is négy megye — Baranya, Somogy, Tolna és Zala — tanulóifjú­ságának nevében működik együtt az akadémiai szerve­zettel. A munkába bekapcso­lódott a régió legnagyobb felsőoktatási intézménye, a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem is. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Vege fele ko/.eledik az uj szovjet népgazdasági terv előkészítése. Ilyenkor dől el, hogy milyen lehetőségeket kap egy-egy köztársaság a következő öt esztendőre. A Tervkészítés Tádzsikisztán­ban című cikk írója azt elemzi, miként igyekeznek a modern iparágakkal párhu­zamosan a hagyományos gyapottermesztést is világ, színvonalon tartani ebben a déli köztársaságban, ahol a magas hegyek, az állandó földrengések, a nagy nép- szaporult és a szakemberhi­ány egyaránt gondot okoz. Válhat-e a természeti kin. csekben gazdag, de ridegnek mondott Szibéria a Szovjet- unió egyik éléskamrájává? A Fagyos és forró búzamezők című elmefuttatás tanúsága szerint igen. A képes össze- állítás ismerteti azokat az elképzeléseket és eljárásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a különleges éghajlati körül­mények között jó minőségű, nagy terméshozamú olcsó gabonát s egyéb élelmiszer­növényeket termesszenek. Ha minden igaz, az An­tarktisz jéghegyei látják majd el olcsó édesvízzel az aszályos, vízben szegény Arab-félszigetet és az afri­kai „szarv” országait. A Jég­hegyek vontatókötélen című írásból megtudható, hogy az erre a témára kiírt nemzet­közi pályázaton szovjet tu­dósok tervét fogadták el. Az Antarktisz vízmedencéjében kiválasztott közepes nagysá. gú jégtömböket távirányítá­sú hajók tolnák el az In­diai-óceánon keresztül az Adeni-öböl közelébe. A jég­hegy a trópusi nap hatásá­ra elolvad, s a vizet speciá­lis berendezésekkel csőveze­tékekbe szivattyúznák. A Nemzetközi kitüntetés szemlencséért című cikk fő­szereplője Eleonora Jegorova, aki nemrég kapta meg a szel­lemi tulajdon védelmével foglalkozó világszervezet aranyérmét. Jegorova új el­járásával sikeresen gyógyít­ja a szürkehályogban szen­vedő betegeket, akik régeb­ben sok esetben vakságra voltak ítélve. Műtéttel eltá­volítja a beteg szemlencsét és megfelelő alakú műszem- léncsét ültet be a helyére. Az óvodai ellátás biztosí­tása különösen fontos a fal­vakban — állítja A mackó­val kezdődött című riport szerzője, hiszen a szociális körülmények javításával könnyebben rá lehet bírni a pályakezdő fiatalokat, hogy vidékre költözzenek. Ezt tartják szem előtt a lettor­szági Uzvar kolhozban is, amely hat évvel ezelőtt eme­letes óvodát épített. A Szov­jetunióban 15 millió gyer­mek jár bölcsődébe vagy óvodába. Lettországban az ilyen korosztályúak 60 szá­zalékának jut hely a gyer­mekintézményekben. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok ok­tóberi száma színes, képes beszámolót közöl a XII. Vi­lágifjúsági- és Diáktalálkozó legfontosabb eseményeiről. A nők évtizede, amelyet az ENSZ hirdetett meg, véget ért. Ebből az alkalomból összegezte a lap hasábjain Vas Éva, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa nemzetközi osztályának vezetője a ma­gyar nők szolidaritási tevé­kenységének eredményeit, tanulságait, s a feladatokat. Idén ősszel is megrende­zik Magyarországon a szov­jet kultúra napjait. A lap bemutatja a Moszkva Vir­tuózai nevű kamarazenekart, amely szintén részt vesz a színvonalas rendezvénysoro­zatban. Az Omszki terület és Pest megye baráti kapcsolatainak történetét, fejlődését mutat­ja be az Emléketek őrző az omszki föld című gazdagon illusztrált cikk. Az ember és a természet című rovat a Kopetdag hegy­ség természetvédelmi terüle­tének élővilágával, természe. ti szépségeivel ismerteti meg az olvasót. A serdülők egészségének védelmére különös gondot fordítanak a Szovjetunióban. Az e téren végzett nagy munkáról szól L. Sztrzsi- zsovszkaja Az orvos vár ben­neteket című írása. szputnyik Felgyorsítani és hatéko­nyabbá tenni a gazdasági életet, modernizálni az ipart és a mezőgazdaságot — ezt tekintik korunk fő feladatá­nak a szovjet emberek, erre irányul az SZKP politikája is. A gondolatok találkoz­nak — ez viszi előre a kö­zös ügyet. Erről olvashatunk a folyóirat Párbeszéd az em­berekkel — ez jó című nyi­tóanyagában. Az ország készül az SZKP XXVII. kongresszusára, amely várhatóan meghatá­rozza a népgazdaság fejlesz­tésének konkrét feladatait. E témát tagiálja Az SZKP és a gazdaság című írás. Szabadság, emberi jogok... Sokat és sok szépet írnak róla az Egyesült Államok­ban. Sőt, kérdőre vonnak másokat. De vajon ott, az óceán túlsó partján, mi a helyzet e tekintetben? Ezt a kérdést feszegeti izgalmas formában Jurij Zsukov, a Pravda politikai szemleírója Néhány kérdés a fogadatlan prókátorokhoz című cikké­ben. A második világháború be­fejezésének negyvenedik év­fordulója előtt az egyik te­kintélyes amerikai folyóirat, ban, az Esquire-ben megje­lent egy cikk Miért szeretik a férfiak a háborút? címmel. A józan ész határán túl cím. mel ebből közöl a folyóirat terjedelmes idézeteket, me­lyeket Grigorij Baklanov ne. vés szovjet író gondolatfüzé. révei egészíti ki. A BAM rövidítés ismert a magyar olvasók, rádióhallga­tók és televíziónézők köré­ben. Ám azt, hogy valóban mit is takar e három betű születésének története, talán csak kevesen tudják. Szinte emberi erőt meghaladó meg­próbáltatásoknak voltak ki­téve azok, akik elsőként ér­keztek a Szovjetuniónak olyan távol-keleti vidékeire, ahová korábban ember alig tette be a lábát. E giganti­kus építkezés újabb izgal­mas fejezeteit tárja az olva­só elé A Bajkáltól keletre, az 55. szélességi körön című írás. Noha a szovjet emberek az országépítésben nem a vi­lágcsúcsok megdöntésére tö­rekednek, vállalkozásaikkal nem ritkán világraszóló eredményeket érnek el. A folyóirat kötfli Grigoirij Vo- ropajev Mi várható a szibé­riai csatornától? című írá­sát. A szerző beszámol ar­ról a tervről, melynek során megépítik a világ leghosz­szabb csatornáját, a Szibé­riát az Arai-tóval összekötő „Szibaralt”. Szovjet szakemberek olyan különleges léghajót tervez­tek, amely akár ötszáz vagy ezer tonnát is képes a leve­gőbe emelni. Erről tudósít Igor Vlagyimirov A korong­léghajó című írása. Az első kísérleti léghajó indítására már a meghívókat is szét- küldték. Dátuma: 1986. Megrázó eseményt mesél el Valerij Povoljajev Egy katasztrófa története című írása. Filmesek egy csoport­ja egy olyan helikopteren tartózkodott és dolgozott, melynek pilótája a levegő­ben szívinfarktust kapott. A filmesek túlélték a kataszt­rófát, megmenekültek. Cso­da történt? Nem, de valami hasonló... SZOVJET IRODALOM Az irodalmi folyóirat ok­tóberi száma közli Alek- szandr Csakovszkij Befeje. zetlen arckép című regényét, amely Franklin Delano Roo­sevelt életéről, különösen a Szovjetunióval kapcsolatos politikájáról szól. ö volt az a politikus, aki 1933-ban el. ismerte a Szovjetuniót, dip­lomáciai kapcsolatot létesí­tett vele, s aki a háború idején is elnöke volt az Egyesült Államoknak. A' könyv részletesen kitér Satá. lin és Roosevelt kapcsolatá­ra, s ma is tevékeny közéle­ti személyiségek alakját — köztük Gromikóét — is fel­villantja. A regényt Király Zsuzsa fordította. Érdekes és szép versössze­állítást közöl a Lírarovat: Tandori Dezső kedvenc szov­jet költőihez, költőiről írt verseket. így Majakovszkij­ról, Dmitro Pavlicskóról, Jevgenyij Jevtusenkóról, Eduardos Miezelaitisról, Jaan Krossról, Debora Vaarandi- ról, Galaktion Tabidzéről. A versek mellett a szovjet köl. tők egy-egy versének műfor­dítása is szerepel. Tandori Dezső vers — műfordítás­összeállításával a Szovjet Irodalom új sorozatot indí­tott. A Hagyományőrzés című rovat az Ének Igor hadá­ról egy részletét közli Riedl Szende, Képes Géza és Szó­vá Péter fordításában abból az alkalomból, hogy a mű 800 esztendővel ezelőtt szü­letett. Az Ének Igor hadáról magyar fordításait E. Fehér Pál elemzi tanulmányában. Egy sokat vitatott költő munkásságába enged bete­kintést a Velemir Hlebnyii- kov emlékezete című rovat. Hlebnyikov magyarul eddig meg nem jelent verseit Szi­lágyi Ákos fordította. Ugyan­csak az ő munkája a Zan- gezi-fordítás is, amelyből az utolsó fejezetet közli a lap Szilágyi Ákos tanulmányá­ban a Hlebnyikov-fordiítás nehézségeivel-örömeivel is­merteti meg olvasóit. Alek- szándr Mihajlov a 100 éve született Hlebnyikov és Ma­jakovszkij költészetét veti össze. Rab Zsuzsát és Veress Miklóst — Kajszin Kulijev két avatott magyar fordító­ját — Kulijev halálhíre kész­tette írásra. Rab Zsuzsa így ír szovjet költőbarátjáról: „Ha volt ember, volt költő, akiről nem tudtuk elképzel­ni, hogy ő is meghalhat egyszer — Kajszin Kulijev volt az. Az életerő, a pusz- títhatatlan energia, a jókedv, a bölcsesség habzó forrássá volt...” Színen a Big Band

Next

/
Oldalképek
Tartalom