Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

1985. október 9. 2 'NÉPÚJSÁG A szovjet kultúra napjai Díszelőadás az Operaházban Kedden este az Operaház­ban rendezett díszelőadással megkezdődött a szovjet kul­túra napjainak rendezvény- sorozata. Az ünnepi megnyi­tón részt vett övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja; Berecz János és Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkárai, Köpeczi Béla művelődési miniszter, valamint a politikai és a kulturális élet számos más vezető képviselője. A gálaes­Társadalmi életünk visz- szatérő és rangos eseménye a szovjet kultúra napjainak magyarországi rendezvény- sorozata. Mint minden alka­lommal, ezúttal is felfoko­zott várakozás és őszinte ér­deklődés előzi meg ország­szerte. Értelmi és érzelmi kötődés jele ez: kifejezi a szovjet kultúra egyetemes értékeinek tiszteletét, és a megismerés, befogadás kész­ségét, szándékát. A kötődés gyökerei mélyre nyúlnak. Dosztojevszkij azt írta egyszer, hogy „mindnyá­jan Gogol Köpenyéből jöt­tünk ki”, értvén a „mind­nyájan” alatt a XIX. század­ban világirodalmivá vált orosz alkotókat. A Köpenyt már Arany János is annyira a miénknek érezte, hogy a művet magyarra fordította, ablakot nyitva egy hatalmas ország irodalmára és művé­szetére. Puskin Anyeginja az 1866-os első megjelenés óta 21 kiadást ért meg ná­lunk, és atmoszférájával Adyt éppen úgy elbűvölte, mint Krúdyt. Szüléink, nagyszüleink nemzedékére már nemcsak az orosz klasz- szikusok hatottak, hanem el­érték őket a 20-as évek iro­dalmának és filmművészeté­nek első üzenetei is, az 1917 őszén született új világról. A továbbiakban Csehák Ju­dit rámutatott, hogy a Szov­jetunió és művészete azon­ban csak 1945 után tárulha­tott fel számunkra a maga gazdagságában. Az elmúlt 40 évben azonos elvek és célok vezérelték cselekvésünket az élet minden területén. Kul­turális együttműködésünk is a nemzeti sajátosságokat és tradíciókat mindinkább fi­gyelembe véve a kölcsönös­ség jegyében bontakozott ki. Közös értékeinket gazdagí­totta Gladkov Cementje, Makarenko Pedagógiai hős­költeménye, Solohov Csen­des Donja, és Feltört ugarja, Kalatozov Szállnak a dar­ten jelen volt az ebből az al­kalomból hazánkba érkezett szovjet küldöttség, Pjotr Gyemicsev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politi­kai Bizottságának póttagja, kulturális miniszter vezeté­sével, s ott volt Borisz Sztu- kalin, a Szovjetunió buda. pesti nagykövete is. Az ünnepségen Csehák Ju­dit, a Minisztertanács elnök- helyettese mondott beszédet. vakja, Csuhraj Balladája ..., Babel, Majakovszkij, Bulgakov és Paszternák mű­vei, Gyejneka, Tatlin, Sadr, Muhina vagy Szárjan alko­tásai, Sosztakovics és Hacsa- turján zenéje és Ojsztrah le­nyűgöző virtuozitása, Bon- darcsuk megjelenítő zsenia­litása, Ulanova és Lepesinsz- kaja tánca, Nyeszterenko hangja mind-mind nélkü­lözhetetlenül járultak hozzá a kultúra legnemesebb kül­detéséhez, a teljesebb embe­ri megismeréshez és megér­téshez. Hozzánk is szólt Vi­nokurov és Rozsgyesztvensz- kij költészete, Ajtmatov pró­zája, Visnyevszkij Optimista tragédiája, amelyet a moszk­vai Komszomol Színház elő. adásában ismét láthatunk. Csehák Judit emlékeztetett a magyar művészet és kul­túra értékeinek folyamatos jelenlétére a Szovjetunióban. Petőfi és Kodály, Bartók és József Attila, Liszt Ferenc és Szabó István, Móricz Zsig- mond és Jancsó Miklós művei csakúgy, mint Nagy László versei, vagy az Ember tra­gédiája ismert a szovjet kö­zönség előitt. Rendszeres a magyar színházak, népi együttesek vendégszereplése. Tartalmas a közös kutató­munka, a művészeti szövetsé­gek együttműködése, a sajtó, a rádió és a televízió min­dennapi kapcsolata. Mindez azt is tanúsítja, hogy 1945 óta a magyar kultúrát is értéké­nek megfelelően kezelik a Szovjetunióban, hogy a két ország között a szellemi és kulturális együttműködés is a kölcsönösségen alapul. A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta: az állandó, köl­csönös jelenlétnek ezen a fo­kán, az ötévenként megismét­lődő ünnepi alkalmak sajá­tos értéket képviselnek. Ez alatt a néhány nap alatt a Szovjetunió népeinek kultú­rájáról és művészetéről szin­te teljes képet kap a magyar közönség. Lehetőség nyílik a széles körű eszmecserére számos szakterület képviselői között. A hozzánk érkező al­kotók és művészek frissen tolmácsolják a szovjet társa­dalom jelentős eseményeire, a párt kongresszusára ké­szülődő emberek életérzéseit Beszéde alapján hangsú­lyozta: a szovjet emberek nagyra becsülik a testvéri magyar néphez fűződő ba­rátságot, és mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy minden területen, így a kultúrában is erősítsék és fejlesszék az együttműkö­dést. Ez év áprilisában — mondotta — a Szovjetunió­ban nagy sikert arattak a magyar kultúra napjai, ame­lyeket Magyarország fel- szabadulásának 40. év­fordulója alkalmából rendez, tek meg. A barátság és a művészetek e nagyszerű ün­nepén részt vett valameny- nyi szövetségi köztársasá­gunk. A továbbiakban Pjotr Gye. micsev méltatta a két állam sokoldalú együttműködését a békéért, a társadalmi hala­dásért folyó harcban, majd szóit az SZKP XXVII. kong. resszusának előkészítéséről, s rámutatott, hogy a kong­resszus a szovjet társadalom fejlődésének fontos állomá­sa lesz. A Szovjetunió kulturális minisztere ezután a többi közt arról szólt, hogy a szo­cialista országok barátságá­nak erősítését szolgálja a kulturális együttműködés is, amely különösen nagy jelen­tőségű napjainkban, amikor a kultúra az éles ideológiai harc színterévé vált. A szovjét—magyar kultu­rális és művészeti együtt­működés — folytatta — az eszmei közeledésnek, a dol­gozók politikai nevelésének hatékony eszköze, s egyre erősebben kihat az építő­munka minden területére, a termelésre, a társadalmi vi­szonyokra, az emberek szel­lemi igényeinek növekedésé, re. Megelégedéssel állapít­juk meg, hogy a Szovjetunió és Magyarország kulturális együttműködése rendkívül sokoldalú. Egyre gyakoribb a kulturális intézmények kö­zötti közvetlen kapcsolat, a művészek alkotói együttmű­ködése. A nemzetközi kultu­rális együttműködés során közös tevékenységünk egyre jobban összehangolt, s kul­turális kapcsolataink a nem. zetközi kulturális együttmű­ködés jó példájául szolgál­nak. és törekvéséit. Csehák Judit végül az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar kor­mány nevében köszöntötte mindazokat, akik közvetlenül, vagy közvetve hozzájárulnak a rendezvénysorozat sikeré­hez. Határozottan síkraszállunk amellett, — folytatta — hogy a béke és a népek közötti bizalom érdekében fejlődjék a nemzetközi kulturális együttműködés, és követke­zetesen megvalósuljanak az európai biztonsági és együtt, működési értekezlet záróok­mányában foglaltak. Tovább, ra is az országok teljes egyenjogúságának, szuvereni­tásuk kölcsönös és szigorú tiszteletben tartásának, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásának elvét kö­vetjük. Ezeket az elveket védel­mezzük majd az október 15-én Budapesten megnyíló kulturális fórumon is. Ügy véljük, hogy a kultúra nem válhat a gyűlölet, az erőszak, a faji előítéletek és a milita- rizmus hirdetésének eszkö­zévé. Reméljük, hogy a kul­turális fórum elősegíti vala­mennyi ország értelmiségé­nek összefogását a békéért, a haladásért, a nemes, hu­manista eszmékért folyó harcban. Pjotr Gyemicsev ezután el­mondotta, hogy a szovjet kul­turális intézmények, művé­szek igen nagy felelősséggel készültek a szovjet kulturá­lis napokra, amelyek prog­ramjaiban kiváló együttese­ket, társulatokat és szólistá­kat láthat a magyar közön­ség. Reméljük — mondotta befejezésül — a szovjet kul­túra napjai is meggyőző erő­vel mutatják meg, hogy né­peink egységesek a békéért és a társadalmi haladásért folyó harcban, s a kulturális rendezvények újabb ösztön­zést adnak az országaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés további elmé­lyítéséhez. A köszöntőket követően a Moszkvai Nagyszínház együt­tese Dmitrij Sosztakovics Aranykor című művét mu­tatta be. Az Aranykor Sosz­takovics első balettje volt, s az 1930. őszi leningrádi pre­mier óta a művet a legkivá­lóbb koreográfusok állították színpadra. Az Operaházban bemutatott változat koreog­ráfus rendezője a világhírű Jurij Grigorovics. Csehák Judit beszéde Pjotr Gyemicsev beszéde Szovjetunió—Kína Új forduló Régi ismerősök ültek össze — immár hetedszer a leg­utóbbi tárgyalássorozat óta — péntektől Pekingben. mégis új légkörben kezdődött ez a menet. A Moszkvában és a kínai fővárosban felváltva folyó szovjet—kínai konzultá­ciók ma már nem jelentik a két nagy, szomszédos ország közötti kapcsolat kivételezett, még‘kevésbé a legmagasabb szintű formáját — de ismétlődő rendszerességük lehetősé­get nyújt arra, hogy, mint a kilométerköveknél szokás, számba vegyék a köztük megtett utat. Amikor Csien Csi-csen külügyminiszter-helyettes, aki a kínai delegációt vezette a tárgyaláskon, az április végén. Moszkvában tartott hatodik forduló után visszatért Pe- kingbe, még úgy nyilatkozott, hogy „nem hozott lényegi haladást” az a menet. Az akkor kiadott sajtóközlemény azonban kifejezésre juttatta a két ország reményét, hogy kölcsönösen szélesíteni tudják majd az érintkezést, és a kapcsolatokat politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális téren. Az április óta eltelt időszak fazonban azt bizonyította, hogy a közös közleményben kifejtett remény dinamikája nagyobb volt, mint a továbbra is fennálló „akadályok” fékező ereje. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára több nyilatkozatban is állást foglalt a kétoldalú kapcso­latok lényegi javítása mellett, s ezt követően elsősorban éppen a nyári hónapokban megélénkültek a személyi és politikai érintkezések. Rég elszakadt szálat kötött ismét össze az, hogy több mint két évtized óta először szovjet szakszervezeti kül­döttség járt augusztusban Kínában. Az Amur folyó part­ján kínai, illetve szovjet kikötőket nyitottak meg a két­oldalú kereskedelmi forgalom előtt, s megegyezés szüle­tett, hogy fűkonzulátusokat létesítenek Leningrádban, illetve Sanghajban. A nemzetközi politikában a két ország egyre tudato­sabb an hangsúlyoz olyan elemeket, amelyek közösek diplomáciájukban. így például kínai részről bírálták az amerikai űrfegyvérkezési terveket, hangsúlyozták, hogy meg kell akadályozni a fegyverkezési verseny kiterjesz­tését a kozmikus térségre. Az ENSZ-közgyűlés előtt mon­dott beszédében Sevardnadze szovjet külügyminiszter arra szólította fel az atomhatalmakat, hogy csatlakozza­nak a Szovjetunió — és tőle függetlenül Kína — által tett egyoldalú kötelezettségvállaláshoz, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert. Mindez nem jelenti, hogy nincse­nek eltérő megítélések, vagy Kína már feladta volna a politikai kapcsolatok normalizálásával kapcsolatos igé­nyeit — mégis, a nemzetközi politikában is új lehetőségek nyílnak így közös fellépésre. Ez annál is jelentősebb, mivel a szovjet—kínai reláció sohasem tekinthető elszigetelten a világpolitikában: a Gorbacsov—Reagan találkozó közeledtével korántsem kö­zömbös, hogy Washington, amely korábban „stratégiai szö­vetséget” emlegetett Kínával kapcsolatban, ma ezt aligha teheti meg. Szovjet részről a konzultáció új menete számára világos programot adtak azzal a javaslattal, hogy szerződéses, jogi és politikai alapokra kellene helyezni a kétoldalú kapcsolatokat. A két ország között, mint ismeretes, volt barátsági szerződés, ezt azonban lejártakor Kína nem újította meg. Szerződést fogalmazni kényes feladat, de a két küldött­ség új segédeszközt használhat: Moszkvában júliusban adták át a kínai nagykövetségnek a most elkészült, négy­kötetes kínai—orosz szótárt. A viszály évei alatt is tovább íródott — a jobb megértés segítésére. BARACS DÉNES Tisztújító közgyűlés a MAE-nél Tegnap tartotta a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna Megyei Szervezete tisztújító küldöttgyűlését Szekszárdon, az állategész­ségügyi állomás tanácster­mében. A küldöttgyűlésen részt vett dr. Szűcs Kál­mán, a MAE országos elnök­ségének tagja, az egyesület alelnöke, valamint Nagy Fe­renc, az MSZMP Tolna Me­gyei Bizottságának osztály- vezetője. A megnyitót követően Sza­kái László, a MAE megyei titkára tartott beszámolót az 1981 és 1985 között eltelt időszak egyesületi munkájá­ról. Többek között elmon­dotta, hogy 1970 óta az egye­sület taglétszáma megduplá­zódott. A legnagyobb fejlő­dés azokban az években kö­vetkezett be, amikor meg­alakultak az üzemi csopor­tok, mikor megélénkült az agrárklubok tevékenysége, kialakult az összekötő rend­szer, s mindinkább ismertté vált az egyesületi munka. A beszámolót követően ki­tüntetéseket adtak át. A Me­zőgazdaság Fejlesztéséért emlékérmet Vas István, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója kapta. A Szocialista Faluért emlékérem tulajdonosa Ko­vács József, a MEDOSZ me­gyei titkára, a növényter­mesztési szakosztály titkára lett. Az egyesületi aranyko­szorús jelvényt a MAE ti­zenegy tagja vette át. A küldöttgyűlés ez alka­lommal választotta meg a megyei szervezet vezetőségét. A MAE Tolna Megyei Szer­vezetének tiszteletbeli elnö­ke továbbra is dr. Kurnik Ernő, az Iregszemcsei Takar­mánytermesztési Kutató In­tézet nyugalmazott igazgató­ja lett. Az elnöki tisztséget Horváth József, a TESZÖV titkára tölti be, a megyei szervezet titkára ismét Sza­kái László lett. Az ifjúsági bizottság titkárának dr. Vi­da Györgyöt, a Tolna Me­gyei Tanács V. B. mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályának főelőadóját válasz, tották. Csehszlovák vendégek megyénkben A MEDOSZ központi ve­zetőségének meghívására kéttagú csehszlovák szakszer­vezeti delegáció tartózkodik hazánkban. A küldöttség teg­nap Tolna megyébe látoga­tott. Tagjai: Pavol Koch, a ME­DOSZ szlovák testvérszerve­zete elnökségének tagja, a Nydtrai Mezőgép Vállalat igazgatója és Paula Hájková, a MEDOSZ cseh testvérszer­vezete központi vezetőségé­nek munkatársa. A vendégek elsősorban az anyag, és energiatakarékos­ság kérdései, a szolgáltatás és a háztáji gazdaságok in­tegrációja iránt érdeklődtek. Kedden délelőtt a Szek­szárdi Mezőgazdasági Kom­binátban hallgattak meg tá­jékoztatót az őket elsősorban érdeklődő kérdésekről, Asz­talos Antal termelési igaz­gatótól, majd ellátogattak a kombinát néhány üzemegy­ségébe és a KSZE műszaki bázisára. Délután a csehszlovák kül­döttség a Hőgyészi Állami Gazdaságba utazott, ahol el­sősorban a nedveskukorica- tárolási rendszer és az agro­kémiai centrum tevékenysé­gét tanulmányozták. Palesztin fegyveresek eltérítettek egy hajót Az eltérített olasz személyhajó. (Telefotó) Palesztin fegyveresek egy csoportja hétfőn este hátal­mába kerítette a 24 000 ton­nás Achille Lauro nevű olasz személyszállító hajót. Ügy tudják, a hajón 104 turista és 350 főnyi személyzet tar­tózkodott. Az osztag a hajó felrohbantásával fenyegető­zött arra az esetre, ha Izra­el nem bocsát szabadon öt­ven palesztin ellenállót. A palesztinok, akiknek ve­zetője „Qmar” néven jelent­kezett, azután támadták meg a személyhaját, hogy az ki­futott az alexandriai kikötő­ből. A hajó kedden reggel — immár a fegyveresek pa­rancsai szerint — ismét a Földközi-tenger nemzetközi vizein haladt. Izrael kapcsolatban áll az olasz kormánnyal és a je- ruzsálemi kabinetülés tár­gyal a válságról. Bettino Craxi miniszter- elnök az Achille Lauro olasz utasszállító hajó elfog­lalásáról értesülve rögtön összehívta a legközvetlenebb munkatársait. Giovanni Spa. dolini hadügyminiszter ez­után készültségbe helyezte a fegyveres erők egy részét. Fuad Bitar, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ró­mai irodájának a vezetője hétfőn este kijelentette: a PFSZ teljes mértékben elha­tárolja magát ettől az ak­ciótól, és elítél mindenfajta, polgári személyek ellen irá. nyúló terrorcselekményt. Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke az AFP francia hírügynökségnek adott hét­fői nyilatkozatában leszögez­te: a magunk részéről csak­úgy, mint eddig, most is ha­tározottan elítéljük a polgá­ri személyek elleni támadá­sokat, és erőszakos cselekmé. nyékét, még akkor is, ha azok egyúttal az izraeli kor- mány ellen irányulnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom