Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

í TOU*a'\ ' _ A riEPCUSAG 1985. október 1. ON KER Levélcímünk: 7101 Szekszird, Postafiók: 71 Mikor lesz út és járda? Stekly Gyuláné bonyhádi olvasónk írta: „Kérdezem, mikor lesz út és járda Kony­hádon a Mónus Illés utca folytatásában? Ugyanis 1985 februárjában és áprilisában költöztünk ide. Az új lakók, nak a lakást úgy adták el, hogy közművesített terület. Már többször érdeklődtünk, de semmi nem történt még ennek érdekében.” Sebestyén Lajos, a Bony- hád Városi Tanács V. B. műszaki osztályának vezető­je válaszolt: — A Mónus Illés utcai sor. és társasházak telkeiért az Országos Takarékpénztár la. későnként 54 ezer forintot fizetett a városi tanácsnak. Az OTP ezt az összeget ér­vényesítette a lakások árá­ban. — Az 54 ezer forint a te­rületelőkészítés és a teljes közművesítés költségednek csak a harmadát-negyedét T elefonszámunk: 16-211 fedezi. Ennek ellenére a vá­rosi tanács a lakások tény­leges használatbavételi idő­pontjára biztosította a vizet, villanyt, szennyvízelvezetést, csapadékcsatornát és a föld- gázellátást. Szeptember első felében befejeződött a jár­daépítés az utca mindkét oldalán. Az érdeklődőket tá. jékoztattuk a munkák ter­vezett üteméről. Az. idén csak a járdaépítéssel szá­moltunk, azt közel egy hó­nappal a határidő előtt vég­rehajtottuk. A végleges út­burkolat építését mindaddig nem kezdjük meg, ameddig azt a szakaszt építési felvo­nulási útként is igénybe kell vennünk. Téglatörmelék és salak felhasználásával az ideiglenes burkolat már ko­rábban elkészült, a lakásokat gépkocsival esős időben is meg lehet közelíteni. — A Mónus Illés utcának ezen a részén lakással ren­delkezők terhére sem az ed­dig elkészült közművek, sem pedig a később — várható­an 1987-ben — építendő út után egyszeri közműfejlesz­tési hozzájárulás nem álla­pítható meg. Nem azért mert az ennek megfelelő összeg megtérült a lakás árába be­épített 54 ezer forintból, ha­nem azért, mert az OTP-vei, illetve a lakástulajdonosok­kal ilyen tartalmú megálla­podás, szerződés jött létre. Lesz-e változás? Dorogi József paksi olva­sónk írta, hogy 1966-ban a városban közműfejlesztésre fizettek be. Az ivóviz meg is lett, a szennyvíz azonban el­maradt. A Bástya utcai út készítésekor is házanként háromszáz forintot fizettek be. Az utca egy része el­készült, azonban kb. 80 mé­ter kimaradt. A Május 1. ut­cából csapadéklevezetőt ké­szítettek és igy háromszor annyi víz kerül a házakhoz, mint rendesen. A Paks Városi Tanács V. B. műszaki osztályának vezetője, Molnár Jánosné vá­laszolt: — A közműfejlesztési hoz­zájárulást 1966-ban az utca lakói az ivóvízvezetékre fi­zették be. Az utcai szenny­vízgyűjtő kiépítése 1966-ban nem volt tervbe véve, így közműfejlesztést nem is fi­zethettek. — A Bástya utca szilárd burkolattal való ellátása tár. sadalmi munkában történt, szintén a hatvanas években. 1985-ben többször helyszí­neltünk az olvasójuk által kifogásolt utcaszakasznál, melynek során megállapí­tottuk, hogy az utca lakói az utcára vezetik, illetve öntik a vizet, ezért sáros-vizes szá­raz időben is. — Sajnos a város geomor­fológiai adottságai miatt Paks város egész területén vízelvezetési problémákkal küzdünk, melyeket az anya­gi lehetőségek függvényében csak folyamatosan tudunk megoldani. Ml VÁLASZOLUNK Dédapáink víg kedélye Sarkad! Emil rajza Sok szó esik napjainkban arról, miként lehetne köze­lebb hozni egymáshoz a leg­idősebb és a legifjabb nem­zedéket. Erről a kérdésről mesélt el bájos kis történetet az 1897. október 5-i Tolna­megyei Közlöny. „A nagy­anya. A napokban egy kis fiú, tejet vívén egy úri ház­hoz, megállt, hogy megbá­mulja a boldogabb kortársa­kat; azonban egy szilaj gye­rek úgy meglökte, hogy a fazék kiesett kezéből, eltört, s a tej a földre ömlött. Most a kis fiú keservesen sírt, s nem mert haza menni. Hiá­ba volt a szilaj, s a többi fiúk vigasztalása, nem tud­ták megbékíteni mindaddig, míg egy kis leányka hozzá nem ült s a földre s kezeit fogva kérdé: »hát nincsen neked nagymamád, hogy úgy sírsz?« S a kis kárvallott megértvén a nagyanya édes, pártfogó jelentőségét, meg- vígasztalódva hazament.” Azt hiszem, a nagymamák „pártfogó jelentősége” azóta sem veszített semmit súlyá­ból, legföljebb gyakrabban váltják aprópénzre (ha ugyan aprópénzben egyálta­lán még kifejezhető a cse­peredő szentem-lelkem uno­kák kívánsága). A nemzedékek közeledésé­nek ügye könnyen lehet több mint évszázados téma, de vannak azért sajátosan mai gondjaink is. Ilyennek lát­szik a gyermekek túlterhelé­se, szellemi és testi téren egyaránt. Ez ugye aligha le­hetett gond dédapáink ide­jén, hacsak nem találunk ilyesmire is adatot. Nem először bizonyosodik 'be Ku- tyánszky József néptanító írásával, hogy nincsen új a Nap alatt. Babits Mihály szü­letése évében, 1883. október 28-án jelent meg az a cikk, amely már címével is hosz- szú feltűnést keltett: „Me­lyek a jelenlegi iskolai rend­szer szerint érvényre jutott túlterheltetés, s szívképzés nélküli észképzés káros kö­vetkezményei, s miként le­het ellensúlyozni?” „Amint a tankötelezettséget elért gyermek belép az iskola fa­lai közé — írja Kutyánszky tanító úr —, azonnal szigorú rendszerességgel megkezdő­dik vele a tanulás. Sietni kell, mert ugyancsak eről­ködjék a tanító hogy a fej­letlen. korlátolt elméjű és ügyetlen gyermeksereggel a kiszabott tananyagot megtár­gyalja úgy a tanidő alatt, hogy az tudjon valamit. Mily elleniét van az ilyképp meg- aaklatott gyermek iskolai és azelőtti élete közt! Mikor még az édes szabadság örö­meit élvezhette teljes mér­tékben, korlátlanul; holott most kedvencz játékaira nem jut idő, mert oly sokat kell tanulnia. Mily érzelmek kel­nek és vernek gyökeret a gyermeki szívben az iskola és azok iránt, kik őt így le­nyűgözik és megfosztják a gyermeket örömeitől. Ha így taníttatva keresztül zaklatta­tok szegényke az alsóbb osz­tályokon, elég képesnek hisszük őt eláraszthatni a kü­lönféle, gyarlóbbnál gyarlóbb tankönyvek (!) egész özöné­vel, melyeket elég csak az iskoláig élezipelnie is. (...) A jelenlegi olvasókönyvek he­lyeztessenek használaton kí­vül és olyanokkal pótoltas­sanak, melyek az amúgy is silány kézikönyveket a gyer­mekek számára nélkülözhe- tóvé tegyék.” Mit fűzhetünk hozzá több mint egy évszá­zad távolából mindehhez? Először is örömmel kell tu­datnunk Kutyánszky tanító úrral, hogy .az általa emle­getett „gyarlóbbnál gyarlóbb tankönyveket”, „silány kézi­könyveket” kicserélték, prob­lémája tehát megoldódott. Igaz ugyan, hogy manapság is mondanak ezt-azt a tan­könyvekről, de ezt majd újabb száz esztendő eltelté­vel lesz érdemes megírni... Ha nem is ilyen visszaté­rő témának látszik, azért mégis az, hogy 1897. október 31-én közölte a Tolnavár­megye a Sárkánykígyó című hírt. „A szegzárdi parasztok közt általánosan el van ter­jedve az a rémhír, hogy a gyepmester telepe környékén föltűnt a mesebeli sárkány- kígyó, melyet már többen szemtől szemben láttak és ré­mülettel menekültek előle. Azt hisszük, hogy talán a va­dászok megrémítésére talál­ták ki a parasztok ezt a me­sét, azt remélvén, hogy majd nem mennek vadászni a sár­kánykígyó miatt, s így ők zavartalanul juthatnak a nyúl- és fogolypecsenyéhez. A vadászok azonban moso­lyogva fogadták a sárkány- kígyó hírét, sőt inkább sze­retnének szembeszállni a mesebeli szörnyeteggel, mely azonban a valóságban bizo­nyosan ártalmatlan és az emberek elől memekvő sik­lókígyóvá törpül.” Meg kell mondonom, alaptalannak tar­tom az újság gyanúsítását, amely szerint holmi ártatlan csúszómászót kevertek volna sárkánykígyó-hírbe. Hogy miért? Egyszerű a magyará­zat: már tizenegy évvel ez előtt az eset előtt is biz­tos jelek utaltak különös lények feltűnésére. A Tol­namegyei Közlöny 1886. ok­tóber 31-i száma így avatta be az örök visszatérő téma nyitjába vígkedélyű dédapá­inkat : „Érdekes eset történt múlt vasárnap Szegzárdon a Ba­gó völgyben levő egyik pin- ezében. Az eset a következő: három polgár-ember vígan mulatott a nevezett pinezé- ben és derekasan ürftgették a kgncsót, melynek tartalma új bor volt. Úgy esti 10 óra tájiban, miután már elég volt bennük és a készletben lévő gyertyájuk is elégett, a pimezébő] fölfelé törekedtek a tanyába. Embereink azon. ban többet hátra mint elő­re mentek. Valahogy az egyik mégis négykézláb föl jutott a pincze első lépcsőjére. Azon­ban óh!, csodák csodája! Emberünk kísértetet látva maga előtt, két társát segít­ségül hívta. Ezek azonban úgy be voltak szekurálva, hogy semmi áron sem tud­tak a pincze grádicsain fel­jutni társuk segítségére. Ez pedig fent, hason fekve a tanyában, látá mint terjeszti ki kezeit feléje a kísértet, el­kezdett imádkozni, majd, sír­ni, segítségért kiabálni, de ez mitsem használt, míg végre az álom elnyomta, ha­sonlóképpen két társát is a pinczesípban és csak reggel hét órakor ébredtek föl. Éb­redésük után kutatni kezd­ték a kísértetet és arra az eredményre jutottak, hogy a két puttón, mely a pincze felső grádicsán állt zavar­ta meg társukat.” Ilyenkor ősz táján bizony, bizony megtelik Szekszáírd és környéke sárkánykígyók­kal, kísértetekkel, mérik is rendesen az utat a helyi hon­polgárok. 1911-ben mérték is meg kérték is a Tolnavár­megye és a Közérdek nevű újság szerint. „Szekszárdon, a tisztviselőtelep folytatásá­ban újabban tíz lakóház épült, amelyekhez utca nem vezet, ezt pótolja egy dűlő út vezet, amelyen azonban csupán egy kocsi közleked­het. (...) De nemcsak a ko­csi, hanem a gyalogközleke­dés is nehézségekbe ütközik a jelzett úton, s ennek da­cára úgy látszik, a város ve­zetősége mégsem akarja fi­gyelembe venni a villarend­szerű építkezők kéréseit, pe­dig építési engedélyt »a Kál­vária tetejére is adnak".. Aztán eleresztik a sárkányo­kat, meg a szellemeket és a szűk úton elég kitérni előlük az ötliteres meg tízliteres műanyag lámpásokkal... DR. TÖTTÖS GABOR Készül a gönci hordó A honvédelmi tör­vény végrehajtásá­ra korábban kiadott jogszabályt módo­sítja a honvédelmi miniszter 2/1985. (IX. 12.) HM számú rende­leté, amely szerint az elemi csapás elleni védekezéssel összefüggő feladatokra igényibe vett, illetőleg a jog­szabályban meghatározott gyakorló szolgálatra behívott tartalékos katona átlagkere­setéből a fegyveres erőktől (a szolgálat teljesítése szerin­ti szervtől) az igénybevétel tartamára kapott természet­beni ellátás pénzértékét le­vonni nem lehet, a jövede­lempótló segély megállapítá­sánál pedig figyelmen kí­vül kell hagyni. Ugyanezek­ben az esetekben ennek a természetbeni ellátásnak a pénzértékét a jogszabály­ban írt igazoláson sem kell feltüntetni. , Módosult ennek a rendélet­nek az a melléklete is, amely a gépjárműveknek, műszaki .munkagépeknek honvédelmi célra történő átadással kap­csolatos előírásokat tartal­mazza, s amelyből csupán példálózva említjük, hogy a gépkocsikkal együtt (tartozék­ként kell átadni a pótkereke, két, a gyári felszerelési jegy­zék szerinti szerszámzatot, a gumiköpenyek futófelületé­nek mintázata legalább 5 ram magas legyen, az első kerekeken a köpenyék nem lehetnék javítottak, az ak­kumulátor tegye lehetővé a többszöri indítást stb. A jogszabály a Magyar Közlöny idei 34. számában jelent meg és kihirdetése napiján —1985. IX. 12. — ha­tályba lépett, egyes rendel­kezéseit azonban már 1985. július 1-től kell alkalmazni. A Munkaügyi Közlöny f. évi 14. számában irány­mutatás jelent meg a vállalatok, szövetkezeték, in­tézmények (.munkáltatók) szociális tervezéséhez. A Pénzügyim misztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége együttes irányelve megjelöli a szo­ciális tervezés célját, köve. telményeit, a gazdasági ver­senyzés feladatait, megjelöli a szociális tervezés tárgykö­reit, felhívja a figyelmet — többi között — arra, hogy „a munkásszállásokon lakók hátrányos helyzetének mér­séklése érdekében a munkál­tatók teremtsék meg a sza­badidő kulturáltabb, tartal­masabb eltöltésének felté­teleit” a munkába járást szol­gáló munkásszállítás esetén, a gazdaságosabb kihasználás érdekében figyelembe kell venni a más munkáltatókkal való kooperáció lehetőségéi, „a munkáltatók a nem tele­pített munkahelyeken, sza­badtéren foglalkoztatott dol­gozók részére gondoskodja­nak legalább napi egyszeri meleg étkeztetésről” stb. Megjelöli természetesen az irányelv az állami vezető szervek és a szakszervezeti (szövetkezeti) vezető szer­vek konkrét feladatait is. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Mezőgazdásági és Élelmezésügyi Minisztéri­um ajánlására, az egészsé­ges, józan életmódot elősegí­tő és az alkoholfogyasztást visszaszorító munkahelyi programokhoz. Az ajánlás szükségesnek tartja, hogy a gazdálkodó szervek vezetői szerezzenek érvényt azoknak a jogszabályoknak és a belső szabályzatokban meghatáro­zott előírásoknak, amelyek megtiltják a munkahe­lyen való alkoholfogyasztást, kihangsúlyozza, hogy a gaz­dálkodó szervezetek és in­tézmények vezetőinek példa- mutatása nélkülözhetetlen, „mutassanak pozitív és kö­vethető példát munkájukban és magánéletükben egyaránt; legyen ez kinevezésük (megválasztásuk), minősíté­sük, anyagi és erkölcsi elis­merésének feltétele.” Az ajánlás a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Értesítő idei 13. számában olvasható. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke A Tokajban dolgozó Hudák családnál több mint bár­min;: éve gyártják a hordókat, kádakat. A hegyaljai hagyományoknak megfelelően legtöbb a 100—200—300 ii. teres, illetve a 136 literes gönci hordóból készül. A ké. pen: A hordódongákat a tűz melegével hajlítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom