Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 233. szám ARA: 1,80 Ft 1985. október 4., péntek. Mai számunkból VIASKODÁS a szegfűk FÖLDJÉN (2. old.) AZ AJ ANLÖK FELELŐSSÉGE (3. old.) AMIT EGY TÉESZ fölvállal (3. old.) OLVASÖSZOLGALAT TOLNAI NÉPŰJSAG (4. old) Tervek és szabályozók Az elmélet ismerős, sőt, a gyakorlatban is számta­lanszor kipróbáltuk. Már gyerekkorunkban, amikor a nehéz követ nem tudtuk elmozdítani a játszótéren, néhányan körbefogtuk, aztán megemeltük — mind­járt könnyebben ment. Megoszlott a teher — fogal­mazom most, felnőtt fejjel, amikor a terheink. koránt- sem ilyen egyszerűen megfogalmazhatóak. Merthogy a terheink mostanság nagyobbrészt anya­gi természetűek. És ezúttal nem is annyira a háztar­tások forintjaira gondolok, mint inkább az országos gazdálkodás pénzére. Tegyük gyorsan hozzá: termé­szetesen nem független a kettő egymástól, hiszen a gazdaság fellendülése mindenkor érezhető az egyes emlber pénztárcáján is — mint ahogy a stagnálás, a nem-fejlődés is. A vállalatok, intézmények, egyéb, gazdálkodó szervezetek zsebe mostanában nem külö­nösebben duzzad. A terhek pedig nőnek. Tévében, rádióban halljuk: forintok híján küszködnek a mű­velődési házak, meginognak patinás sportegyesületek — és akkor még csupán a nem-gazdálkodó szférát tekintettük. A terhek növekedése: az energiaárak, az anyagköltségek, a külföldről és csak külföldről besze­rezhető termékek ellenértéke fékezhetetlenül kapasz­kodik felfelé. Ezeket a hatásokat még a gazdálkodók sem tudják kivédeni. Ez a baj. Gond a gyárakban, intézetekben dol­gozóknak, mert kevesebb jut béremelésre, sőt, mű­szaki fejlesztésre is. Gond ez a népgazdaságnak is, hiszen az adósságterheket törleszteni kell, mégpedig rangos, magas színvonalú munkával, jól eladható ter­mékekkel. És nehézségek támadnak a közvetlen kör­nyezetben, a megyében, a kerületben is, ahol számí­tanak a gazdálkodó szervezetek befizetésére is. Pénzügyi szakembernek kell ahhoz lenni, hogy va­laki nyomon kövesse: merre is „gurul” egy-egy meg­termelt forint, hányfelé oszlik szét a munkák nyo­mán létrejövő érték. E helyen aligha érdemes a fi­nanciális számfejtés rejtelmeibe bonyolódnunk, elé­gedjünk meg annyival: azok a körülmények, amelyek lehetővé teszik mindennapjaink kulturált eltöltését, munkavégzésünket, gyerekeink ellátását és még sok egyebet, egyszóval életkörülményeink tárgyi feltételei egyáltalán nem ingyenesek. Minden pénzbe kerül — még akkor is, ha nem fizetünk érte percenként. Fizet az állam. Megkérdezhetjük: miből? Nos — abból, amije van. Vagyona pedig az államnak többnyire abból van, amit az állampolgárok és a gazdálkodó egységek be­fizetnek. Ha pedig nem gazdálkodnak eredményesen, ha nem megy jól az üzlet — kevesebbet fizetnek az államháztartásba. Ebből a kevesebb befizetésből ke­vesebb jut utakra, telefonra, bolthálózatra, lakóterü­let fejlesztésére és még sok egyébre. így állunk most. Alig van olyan tanácsülés, falu-' gyűlés vagy egyéb lakóhelyi fórum, ahol ezek a kér­dések föl ne vetődnének. Közfeladatok ellátására anyagi erőforrásokra van szükség, a csatornák azon­ban igencsak szűkülőben ... Mit lehet ilyenkor ten­ni? A megoldást a játszótéri kőemelgetés példája sugallja: álljunk neki, ki-ki ereje, képességei szerint, osszuk meg a terhet. Közös erővel aztán majd csak boldogulunk. A pénzügyi rendszerben ezt a modellt kell tehát megvalósítani. A valóságban azonban ez nem ilyen egyszerű. Vegyük a legegyszerűbb, meglehetősen gya­kori példát. „A” vállalat jól dolgozik, „B” kevésbé. Ki lehet találni olyan progresszív, tehát növekvő irá­nyú elvonási módszert, amelynek alkalmazásával a jobban dolgozótól mindig többet, a kevésbé eredmé. nyes cégtől pedig kevesebbet veszünk el. Jó mód­szer ez? Nyilvánvalóan nem, hiszen ily módon a jól gazdálkodót büntetjük. No de mi a teendő akkor, ha a rosszul működő vállalattól hiába akarunk, nem le­het elvonni semmit, mert nincs miből? Egészen le­egyszerűsítve ilyen képet mutat a közterhek közös vállalása. Ebben az erdőben próbálnak a pénzügyi szervek újabb és újabb szabályozók megalkotásával utat vág­ni. Ez az út persze léhet itt-ott kacskaringós — fon­tos azonban látnunk az irányt, mit akarunk elérni, és milyen módszerekkel. Azt aligha helyeselné bárki is, hogy ezeket a terheket alapvetően a lakosságra hárítsa az államiháztartás. A különféle díjak és be­fizetések így is éppen eléggé igénybe veszik a pénz­tárcánkat. A gazdálkodók forintjaira azonban — hangsúlyozva az arányos közteherviselés elvét — na­gyobb szükség van, mint valaha. A közgazdasági szabályozók sűrű, sokak szerint túl­ságosan is gyakori változását érdemes néha ezen a szemüvegen át is megvizsgálni. Hogy a közös terheket valóban közösen viseljük. BOGNÁR NÁNDOR Mihail Gorbacsov párizsi beszéde Új leszerelési javaslatok Mihail Gorbacsov francia- országi látogatásának máso­dik napján, csütörtökön el­látogatott a francia Nemzet- gyűlésbe. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára találkozott Louis Mermazzal, a Nem­zetgyűlés elnökével, Alain Poherrel, a szenátus elnöké­vel, valamint a parlament­ben jelenlevő pártok képvi­selőivel, a nemzetgyűlés .külügyi bizottságának tag­jaival. A francia képviselők előtt Mihail Gorbacsov beszédet mondott, amelyben ismer, tette a Szovjetuniónak az űr-, a hadászati és a köze­pes hatótávolságú fegyverze­tek kérdéseire vonatkozó új javaslatait. Mihail Gorbacsov csütör­tökön a francia parlament­ben arról tájékoztatta hall­gatóságát, hogy a Szovjet­unió a fegyverkezési hajsza megállítása és az emberisé­get fenyegető háborús ve­szély elhárítása érdekében milyen új lépéseket tett. 1. Az SZKP KB főtitkára bejelentette, hogy a napok­ban javasolták az Egyesült Államok kormányának, álla­podjanak meg abban, hogy mindkét fél számára teljes egészében betiltják a csa­pásmérő kozmikus fegyvere­ket, valóban radikálisan, 50 százalékra csökkentsék az egymás területének elérésé­re képes nukleáris fegyver­zetet. Más szóval a Szovjetunió nemcsak a fegyverkezési haj­sza beszüntetését javasolja, hanem a fegyverzetek szint­jének jelentős csökkentését is, és ezzel egyidejűleg az űr- fegyverkezési hajsza kiikta­tását. A genfi tárgyalásokon a szovjet küldöttség utasítást kapott arra, hogy tegyen konkrét javaslatokat ezzel a kérdéssel kapcsolatban. 2. A közepes hatótávolsá­gú európai atomeszközök mielőbbi kölcsönös csökken­tésében történő megállapo­dás megkönnyítése érdeké­ben (amelyben, ahogyan ezt számunkra gyakran kijelen­tik, rendkívül érdekeltek 'Nyugat-Európában is), le­hetségesnek tartjuk, hogy megfelelő megállapodást kössünk külön, oly módon, hogy az ne legyen közvet­len összefüggésben a hadá­szati és űrfegyverek problé­májával. Ezzel kapcsolatban Mihail Gorbacsov kifejtette, hogy a Szovjetunió milyen állás­pontra helyzekedik Francia- ország és Anglia atomerejé­nek helyét illetően az euró­pai erőegyensúlyban. Mint mondotta, ez az erő gyorsan növekszik, és a Szovjetunió nem hunyhat szemet fölötte. Francia részről rámutattak, hogy a francia atomerő kér­dése nem vitatható meg Franciaország részvétele nél­kül. Ez ésszerű. Ebből követ­kezik, hogy ideje lenne köz­vetlen megbeszélést kezdeni erről a témáról és közös erő­vel megkísérelni az elfogad­ható kiút megtalálását. Az SZKP KB főtitkára ez­zel összefüggésben aláhúzta, hogy a Szovjetunió a lehető legteljesebb mértékben fi­gyelembe veszi Franciaor­szág biztonsági érdekit, és a francia fegyverzet csökken­tésének kérdése ma nem idő­szerű. 3. Mihail Gorbacsov meg­említve, hogy a Szovjetunió moratóriumot hirdetett a közepes hatótávolságú raké­ták európai telepítésére, be­jelentette, hogy a Szovjet­unió jelenleg 243 olyan SS— 20-as rakétaegységgel ren­delkezik, amely az európai övezetben van hadrendbe állítva. Ez azt jelenti, hogy ez pontosan megfelel az 1984 júniusi szintnek, ami­kor is a közepes hatótávolsá­gú amerikai rakéták európai telepítésére válaszul elkezd­ték a további szovjet raké­ták elhelyezését. Az ekkor pótlólag telepített SS—20-as rakéták jelenleg nincsenek bevetési készenlétben, s az említett rakéták elhelyezé­sére szolgáló, nem mozgat­ható berendezéseket pedig két hónapon belül leszerelik. Mindazonáltal az Egyesült Államok területe vonatkozá­sában tett válaszintézkedése­ink továbbra is érvényben maradnak. Mihail Gorbacsov kifej­tette, hogy a Szovjetunió az adott esetben mit ért az „európai övezet” kifejezés alatt. Ez az az övezet, ahon­nan az itt elhelyezett köze­pes hatótávolságú rakéták nyugat-európai területen lé­vő célpontok megsemmisíté­sére alkalmasak. Gorbacsov hozzáfűzte, hogy a régi és rendkívül ha­tásos SS—5-ös rakétákat a Szovjetunió már teljesen ki­vonta fegyverzetéből és foly­tatja az SS—4-es rakéták ki­vonását. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió az európai övezetben most egészében véve jelentősen kevesebb kö­zepes hatótávolságú hor­dozó rakétával rendelkezik, mint 10 vagy 15 évvel ez­előtt. Gorbacsov aláhúzta, hogy ezt az önkorlátozást az európai biztonság széles kö­rű érdekei diktálják. Gon­dolom — mondotta —, hogy Európa most joggal elvárja az Egyesült Államok válasz­lépését, nevezetesen azt, hogy szüntesse be közepes ható- távolságú rakétái további te­lepítését az európai konti­nensen. Kádár János találkozója Arvo Aaltóval Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára csütörtökön délelőtt a Központi Bizottság székházé­iban találkozott Arvo Aaltó- val, a Finn Kommunista Párt elnökével, aki az MSZMP meghívására üdülé­sen tartózkodik hazánkban, A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón véleménycse­rét folytattak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Üd­vözölték a Szovjetunió kon­struktív békejavaslatait. Ki­fejezték reményüket, hogy a szovjet—amerikai csúcs­találkozó elősegíti az embe­riséget fenyegető legnagyobb veszély, a fegyverkezési haj­sza megfékezését. Állást fog­laltak a Helsinkiben meg­kezdett enyhülési folyamat folytatása mellett. Egyetér­tettek abban, hogy a hagyo­mányosan jó, sdkrétű ma­gyar—finn 'kapcsolatok hasz­nosan járulnak hozzá az eu­rópai enyhülés és együttmű­ködés előmozdításához is. Áttekintették a kommunista és munkásmozgalom helyze­tét. Megerősítették pártjaik szándékát, hogy továbbfej­lesztik az MSZMP és a Finn KP közötti internacionalista kapcsolatokat. A találkozón jelen volt Kó- tai Géza, a Központi Bizott­ság tagja, a KB külügyi osz­tályának vezetője is. A biztonságosabb áramellátásért A villamos áram minden­napi életünk kísérője. Ha egy fél órára is kiesés van, azon­nal fogjuk a telefont, a tol­lat és kérdezzük, miért van a hiba. Tolna megyében évente több százra tehető a lakossági bejelentések száma annak érdekében, hogy a hi­bát javítsák ki. A Dél-du­nántúli Áramszolgáltató Vál­lalat kollektívája enyhíti a jövőbeni gondokat. Ugyanis kidolgoztak egy olyan szerkezetet, amely műanyagból készült és lehe­tetlenné teszi felszerelése után a vezetékek — dró­tok — összelengését. Paluska Zoltán, a DÉDÁSZ szekszárdi osztályvezetője válaszolt kérdésünkre, hogy mi az a furcsa szerkezet, amely Bonyhád, Hőgyész és főleg Dombóvár térségében látható a vezetékeken. Műanyagból készítik a ru­haakasztó formázatú szer­kezetet, s ez megfelelő mó­don kapcsolva, távol tartja a vezetékeket egymástól, s még a legnagyobb viharban sem csap össze a két drót, ami zárlatot okozna, s emiatt egy-egy lakótelep, utca áram nélkül maradna. A kisfe­szültségű, azaz a 0,4 kV-os vezetékekre szerelik fel a következő hónapokban ezt a védőberendezést. A pécsi vállalat területén 70 ezer darab kerül majd a fokozot­A Dombóvári Color Ipari Szövetkezetben készítik a len gésbiztosító alkatrészeket . tabb biztonság érdekében a légvezetékekre. Tolna me­gyében 10 ezer darabot sze­relnek fel. Minden alkalom­mal megkérdezik a lakossá­got, hogy a szolgáltatási nap­ló szerinti üzemzavartól el­térően van-e nagyobb hiba a lakott térségben. Válogat­ják tehát, hol lehet bizton­ságosabbá tenni az áramel­látást. A DÉDÁSZ újítása, amely Harcon már felszerelték a biztonságot adó szerkezetet a pécsi központ üzemviteli osztályának a munkája, Tol­na megyében mind több he­lyen lesz majd látható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom