Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

1985. október 3. Képújság 5 Kötészet az alagsorban Mindenki - mindent Belépve a megyei könyvtár alagsorában lévő könyvköté. szeti és sokszorosító részleg­be, egyetlen szó hangulata érződik és válik uralkodóvá a beszélgetés ideje alatt: kö­zösség. Ez a szekszárdi, Széchenyi utcai ötször tíz méteres he­lyiség — a kötészet — és az alig harminc négyzetméteres sokszorosító, az öt ember al­kotta kollektíva második ott­hona. Papírvágó gép, prések, lemezolló, aranyozó, kézi szerszámok, hajtogató cson­tok, kések sorakoznak hasz­nálati rendben. A sokszoro­sító gépek háziassszonya dr. Szőllősi Ferencné, vöröske­resztes továbbképzésen van. Az ő birodalmát nem szíve­sen háborgatják munkatár­sai. Végső esetben állítják csak nélküle munkába a nyomdaillatot árasztó gépe­ket. Berger Erzsébet sincs jelen. Kiss Ottóné, Pál Lász. Ióné és Bodrogi István — ő a vezető — adja és várja egymástól a szavakat, mikor munkájukról kell beszélni. — Nálunk mindenki min­dent csinál — vallják egy­behangzóan. — Nincs olyan munkafázis, amit a másik ne végezne el, ha a szükség azt diktálja. „Kiváló Dolgo­zók” valamennyien. A könyvtárakból hozzájuk kerülő elhasznált, kopott könyveket lapokra szétsze. dik, sorszám szerint vissza­állítják, a gyűrődéseket el­simítják, ha kell újra fűzik, a gerincjavítást is elvégzik, vágógépen friss élt szabnak, a borítóra felaranyozzák az író nevét, a mű címét ellát­ják raktári számmal és már­is mehet vissza az olvasók­hoz. A megye könyvtárain kívül más közművelődési in­tézmény kiadványai, műsor­füzetei, meghívói, oklevelei­nek tartói, díszdobozai is ké. szülnek itt. Levéltárban őr­zött folyóiratok, hetilapok újrakötése sem ritka. Ezeket különösen kedvelik, hiszen régi idők krónikái között kell lapozgatniuk. A valami­kori napi hírek, apróhirde­tések különös üzenetek hor­dozói. Hasonló népszerűség­nek örvend — a jelen levő Kiss Ottóné és Pál Lászlóné borítók felragasztása közben Bodrogi István a gyorsmásolónál két asszony körében — a szakácskönyvek gondozása. Ennek apropójaként említik a közös étkezések örömteli perceit. Az együtt fogyasz­tott reggelikre, a helyben melegített disznótoros kósto­lókra kell gondolni. Az egy­mástól elvett, elcserélt uzsonnák is formálják, csa- ládiasabbá alakítják az öt ember napi nyolc óráját. Mindenki mindent csinált akkor is, amikor tapétát ra­gasztottak a megkopott he­lyére, ajtókat, ablakokat fes­tettek, tisztogattak. A Ma­gyar Könyvtárosok Egyesü­letének kirándulásain, cséh- szlovákiai, bulgáriai, romá­niai, szovjetunióbeli útjain is ott voltak. Most éppen a bonyhádi városi művelődési központ műsorfüzetének program- ajánlata készült el. A nagy közös asztalon már ott so­rakoznak a borító felragasz­tására váró mesekönyvek. Fürge ujjak, gyakorlott moz­dulatok illesztik helyükre a zizegő papírlapokat, a su­sogó műbőrt. Az olykor-oly­kor összetalálkozó tekintetek a munkának abban a ritmu­sában születnek itt, amely­ben elvégez mindenki — mindent. DECSI KISS JANOS Jogról - mindenkinek A névviselésről * A személyhez fűződő jogok közé tartozik a névviselés. A névviselési jog sérelmét je­lenti, ha valaki jogtalanul más -nevét használja, vagy jogtalanul a máséhoz hason­ló nevet használ, de a név mellőzése is lehet a szemé­lyiségi jog Sérelme. Közérdeklődésre ebből a tárgyiköriből a házasságot kö­tő nő és a gyermek névvise­lési joga tarthat igényt. A nő házasságkötéskor sa­ját hivatalos neve és férje nevének különböző variációi­ból vállasnak Megtarthatja saját nevét (Kis Vera), felve­heti férje teljes nevét a há­zasságra utaló -né toldattal, amelyhez hozzáfűzheti a sa­ját teljes nevét (Koltai Ist­vánná Kis Vera); férje csa­ládi nevéhez hozzáfűzheti a saját nevét (Koltainé Kis Ve­ra); férje családi nevéhez hozzáfűzheti a saját kereszt­nevét (Koltai Vera). Ezekre a variációkra a Családjogi Törvény több mint tíz. éve lehetőséget ad, mégis keve­sek élnék a házasságkötés után a saját — lánykori név — megtartásával. A régi be­idegződések csak lassan vál­toznak. A házasság felbontása után a nő azt a nevet viselheti, amelyet házassága fennállása a'latt is viselt. 'Ha férje ne­vét Viselte, ezt megtarthatja továbbra is, ha a bíróság et­től el nem tiltja. Ez a férj kérelmére szokott bekövet­kezni a házassági bontóper­ben, ha a feleség olyan élet­módot folytat, hogy szégyent hoz a férj nevére. A volt fe­leség le is mondhat a házas­ságban viselt nevéről. Gyak­ran kérdezik meg, hogy vá­lás után — ha addig nem tették, ezután viselhetik-e előző férjük nevét? Erre egyértelműen nemmel vála­szol a jogszabály. Az új há­zasságkötéssel is megszűnik a nő joga előző férje nevé­hez,. azt semmiilyen formá­ban nem használhatja. A gyermek nevét általában szüleitől kapja. A házasság­ban született gyermek az apa családi neve mellé olyan utó­nevet kap, amelyben a szü­lők megegyeztek. De visel­heti a házasságban született gyermek az anyja családi ne­vét is, ha anyja nem viseli a férje nevét. A házasságon kí­vül született gyermek — ha a vérszerinti vagy örökbefo­gadó apa nevére nem kerül — születésekor rendszerint anyja családi nevét kapja. A gyámhatóságok gyakorlata az, hogy a gyermek három éves koráiig várnak a végle­ges rendezéssel. Tulajdon­iképpen türelmi időt kap ilyenkor a „természetes apa” arra, hogy gyermekét „nevé­re vegye”, vagyis elismerje apaságát. Ha ez a gyermek három éves koráig nem tör­ténik meg, ennek az időpont­nak a bekövetkezésekor kap­hat a gyermek képzelt csa­ládi nevet, például anyai nagyanyjának a nevét (ami már nem utal a gyermek há­zasságon kívüli születésére), és maradhat anyja családi nevén. Ami az utóneveket (ke­resztneveket) illeti, nem le­het megengedni a nálunk teljesen szokatlan, mulatsá­gos vagy a 'gyermekre a ké­sőbbiekben esetleg megalázó utónév anyakönyvezését. Magyar állampolgár csak a belügyminiszter engedélyé­vel változtathatja meg a ne­vét. Az új név nem lehet másra sérelmes. Házasságon kívül született gyerek pél­dául nem veheti fel annak a férfinak a nevét, akivel szemben az apasági véle­lem megdőlt. DR. KERTÉSZ ÉVA Ismerjük a másikat? Miásnap ? Másnap nagyon szégyeltük magunkat. Szó­val a társaság minden tag­ját zavarta a dolog, noha egyenként — ki-ki a imaga módján — előző este megfo­galmazott néhány tanulságot magában. Szóval ikis társasá­gunk egyik tagja szóba hoz­ta az előző esti tévéműsort. Azt az adást, amikor Várad: Hédi színművésznő vallott önmagáról, pályájáról, hiva­tásról. Nem részletezem, hogy Imiként követte szó a szót: a lényeg: egyikünknek sem volt szándékában meg­nézni a műsort. Azért, mert Várad: Hédit néhány szere, pe alapján egészen másnak ítéltük meg, mint amilyen valójában. Végül, majdnem teljesen véletlenül .töltöttük el az órát a művésznő — és Gyárfás Miklós — társasá­gában a képernyő előtt. S ez az egy óra emlékezetes ma­rad. .. Ismerkedhetünk — azt nem mondom, hogy megismerkedtünk — egy szá­munkra korábban ismeretlen Váradi Hédivel, aki őszintén tett vállomást önmagáról, munkájáról, aki objektív volt, s csöppet sem elfogult, aki „csak” saját magát ala­kította, azaz adta: s nem játszott, nem szerepelt, aki nem kérkedett műveltségé­vel, tájékozottságával... s egyáltalán: ami ott, akkor elhangzott, megfogalmazó­dott: őszinte, nyílt és termé­szetes volt. Szóval egészen más, mint amit vártunk, mint amit — félreismerve őt — feltételeztünk. Egyszerre volt lenyűgöző és természe­tes, avagy természetességé­ben lenyűgöző. Tehát elő­ítéleteink, félismereteink miatt szégyelhettük magun­kat másnap és azután. Ok­kal. Egy-két nap elteltével vi­szont már azon kezdtem el tűnődni, hogy vajon miként állunk is egymás ismereté­vel a .hétköznapokban”? Nem ítélkezünk-e sokszor felületesen, elhamarkodot­tan? Nem mondunk-e egy­másról a látszat, egy-egy ap­ró benyomás alapján végső ítéletet, lesújtó véleményt? Dehogynem! Sajnos, elég gyakran. Alig fordítunk időt — mondjuk a műsoréhoz hasonló egyetlen „igazi” órát — arra, hogy beszélgessünk, hogy megis­merjük közvetlen munkatár­sunkat, szomszédunkat? Fel­tehető a kérdés úgy is, hogy van-e élég időnk egymás megismerésére? Máris mon­dom, hogy a legtöbb esetben futná az időnkből, csakhogy restek vagyunk, sajnáljuk is a „drága” percéket. Sajnál­juk egymásra. Sajnáljuk azokra, akikkel a hétközna­pokból nyolc-nyolc órát töl­tünk együtt. Elégedettek va­gyunk a „Hogy vagy” kér­déssel, s a ^Köszönöm...” válasszal, melyek olyanok, mintha meg sem kérdeztük volna, mintha nem is vála­szoltunk volna rájuk. Ennyire sietnénk? Ugyan ho<va? OPersze, ez utóbbira lenne válasz, akármennyi. S a válaszok okosaknak, ki­elégítőnek is látszanának. Csakhogy embertelenek egytől egyig. Azt hiszem, hogy a gépek, a robotpilóták világában is több időt kelle­ne fordítanunk egymásra. Ügy, igazánból. Mert aho­gyan magunk élvárjuk isme­rőseinktől az érdéklődóst, a velünk való törődést, hason­lóan adnunk is kell. Adnunk kell kérdéseket, együttérzést, őszinteséget. S ha sikerülne hétköznap­jainkat így is megvalósíts nunk, számtalan pejoratív minősítést is kitörölhetnlénk szótárunkból. Olyanokat, melyekkel gyakran mi ille­tünk másokat, s mélyekkel mások illetnék bennünket. Megalapozatlanul, indokolat­lanul, s csakis azért, mert úgy véljük: nem futja időnkből a másik megisme­résére. Viszont a jelzők ág­gá tás ára igén, ami -toleran­ciát nemigen „követel” tő­lünk, de másoktól sem. — v. Horváth — Ki tűd többet a Szovjetunióról? Ki tud többet a Szovjet­unióról? címmel politikai ve­télkedősorozatot hirdet a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Tár. saság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyó, irat szerkesztősége a közép­fokú tanintézetek diákjai ré­szére az 1985/86-os tanévben. A világ első űrhajósa, Ju- rij Gagarin űrrepülésének 25. évfordulója alkalmából meg. rendezendő vetélkedő célja a Szovjetunió életének, a ma­gyar—szovjet együttműködés eredményeinek megismerte­tése és a népeink közötti barátság elmélyítése. A ver­sengésre — négytagú csapa­tokkal — benevezhet bárme. lyik középfokú oktatási in­tézmény. A diákok a Szov­jetunióra vonatkozó iskolai tananyagból, a Szovjetunió című folyóirat 1985-ös, vala­mint az 1986. évi 1—i. szá­maiból, valamint az ország­gal kapcsolatos kiadványok­ból készülhetnek fel. A je­lentkezési határidő november elseje. Az első fordulót, az iskolai vetélkedőket decem­ber 15. és január 20. között kell lebonyolítani. A két or­szágos döntőt áprilisban ren. dezik meg, a résztvevők kö­zül kerülnek ki a televíziós vetélkedő szereplői. Az országos döntőkön első helyezést szerzett két isko­la három évig használhat egy-egy háromszobás, beren­dezett faházat Balatonbe- rényben, a második díj 35 ezer forint, a harmadik he­lyen végzett csapatok pedig 25 ezer forintos vásárlási utalványt kapnak. A győztes csapatok tagjai és felkészítő tanáraik Szocsiba és a Baj- kál-tóhoz utaznak majd, to­vábbi hat csapat pedig szov. jetunióbeli üdülésen vehet részt. Tanácsüléseken a VII. ötéves településfejlesztési koncepció Amint arról korábban beszámoltunk, a közelmúltban megyénk valamennyi városi tanácsának ülésén egyik legnagyobb ér­deklődéssel kísért napirend a VII. ötéves terv városi terület- és településfejlesztési koncepció megtárgyalása volt. A tervkon­cepció megjelöli a következő tervidőszak fejlesztési főirányát, a működési, fenntar­tási feladatokat. A koncepció tehát a ter­vező munkát meghatározó előzetes "állá- foglalás. Bonyhád Az elmúlt években megkezdett, és áthú­zódó feladatok mellett a javasolt fejlesztési célokat és azok tervezett költségvonzatait vitatta meg a tanács. Így a lakásépítések területbiztosítása, a lakásokat kiszolgáló közműépítés, állami lakásépítés, magán­lakások építésének támogatása, a kórházi rekonstrukció, a szakmunkásképző iskola bővítése, az I. számú iskola felújítása, tan­uszoda létesítése, szemétlerakó kiépítése, víz, szennyvíz, csapadékvíz csatornáinak, gyűjtőinek építése, telefon-, üzlet-, gázhá­lózat fejlesztése, utak, járdák, orvosi ren­delők építése, a tanácsház „B” épületének hasznosításával a főépület bővítése, par­kosítása szerepelt a javasolt feladatok kö­zött. Dombóvár A VII. ötéves tervi településfejlesztési koncepciójáról rendkívüli ülésen tárgyalt a Dombóvári Városi Tanács. Vidóczky László tanácselnök az írásban előre kiadott célkitűzéseket szóban is kiegészítette, a végrehajtó bizottság megbízásából. El­mondta, hogy az abban leírtak még nem a kész tervet jelentik, hanem egy olyan tár­gyalási alapot, amelyet előzőleg a város lakosságával meg kell vitatni, és egyes fel­adatok megvalósításához az állampolgárok anyagi hozzájárulását, és társadalmi mun­ka segítségét is kérni kell. De egyeztetni szükséges a fejlesztési tervkoncepciót a városkörnyégi községek lakóival is, olyan területeken, amelyek közös hasznosításúak. Ilyenek pl. a balatonienyvési úttörőtábor rekonstrukciója, a parkerdők fejlesztése, valamint egyes utak megépítése. A tanács tagjai igen nagy számban és felelősséggel szóltak hozzá az előzetes célkitűzésekhez, s javaslataikkal járultak hozzá a település- fejlesztési koncepció kidolgozásához. A testület határozatba foglalta az előzetes terveket, melyek közül kiemelte a város lakosságát széles körben érintő legfonto­sabb fejlesztési feledatokat. így a szenny­víztelep áthelyezését, az Apáczai Csere János szakközépiskola bővítését, a bér­lakások további építését, valamint a szak­munkásképző intézet tornatermének és tanműhelyeinek elkészítését, melyeket köz­ponti támogatásól lehet csak megvalósí­tani. A lakosság segítségét az új dombóvári általános iskola bővítéséhez, a Szuhaj- domb vízelvezetéséhez, az új szeméttelep elkészítéséhez és utak, járdák létesítéséhez kérilt. Paks A VI. ötéves terv időszakában Paks vá­ros társadalmi és gazdasági életében mind­végig meghatározó szerepe volt az atom­erőmű-beruházásnak, ami a népesség alakulását, a munkavállalási lehetőségeket is meghatározta, de az ipar, a kereskede­lem, vendéglátás, a mezőgazdaság hely­zetét is. A VII. ötéves tervi koncepcióban, a tanácsülés elé került javaslatban a lakás­ellátás javítása, a kereskedelmi hálózat, az óvodai, általános és középiskolai korosztá­lyok egészségügyi és oktatási feltételeinek javítása, bővítése, a szociális és kom­munális ellátás fejlesztése, a régi város­kép megőrzése, a Duna-parti sétány meg­újítása is szerepelt. A tanácstagok hozzá­szólásai ezúttal az egyéni, az egyes körze­teket érintő gondok helyett az egész várost érintő problémákról szóltak. Tamási A VI. ötéves tervben szereplő fejlesztési feladatok közül a be nem fejezettek befe­jezése egyik fontos feladata az ifjú vá­rosnak. A VII. ötéves terv fejlesztési kon­cepcióinak kialakításánál a lakásellátás javítása, a nagy létszámú középiskolai csoportok oktatási feltételeinek bővítése, javítása, az egészséges ivóvízhálózat növe­lése szerepelt első helyen. A tanácstagok hozzászólásaikban támogatták a távhívá- sos telefonközpont üzembehelyezését, szennyvíztisztító telep bővítését, a régi óvoda fűtésének korszerűsítését. Felmerült a tanuszoda megépítésének gondolata is. A tanácstagok megvitatták, majd elfogad­ták Tamási város VII. ötéves tervének terület- és településfejlesztési koncepció­ját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom