Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

/ 1985. október 26. Képújság 3 A SZOT Ülése Fiatalok a szakszervezeti mozgalomban Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, amely egyebek között a szakszervezeték ifjúsági munkájának továbbfejleszté­séről tárgyalt. A tanácskozá­son rését vették a KISZ Köz­ponti Bizottságának és az Állami Ifjúsági Bizottság képviselői is. A tanácsülés elé terjesztett írásos javaslat és Nagy Sán­dornak, a SZOT titkárának szóbeli kiegészítése rámuta­tott: az ifjúságnak és a szakszervezetnek egyaránt érdeke, hogy a fiatalok job­ban megtalálják helyüket a szakszervezeti mozgalomban, tevékenyebben bekapcsolód­janak annak munkájába, konkrétabban érezzék, hogy érvényesül a szakszervezetek érdekképvis elet i, érdek véd el - mi szerepe. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának 1984. ok­tóber 9-i ifjúságpolitikai ál­lásfoglalása is szorgalmazta, hogy a szakszervezeti moz­galom tegyen lépéseket ifjú­sági munkájának megújítá­sára, továbbfejlesztésére. A SZOT titkára kifejtette, hogy a KISZ a jövőben is a magyar ifjúság egyetlen és egységes politikai tömegszer- vezete marad, de .kívánatos, hogy mellette kialakuljanak más ifjúsági mechanizmusok, tömörülések is. Indokolt te­hát, hogy a szakszervezetek jelenlegi szervezeti rendjük keretei iközött, de a fiatal szervezett dolgozók mozgalmi munkájának önállóbb, mar­kánsabb arculatot adva, fej­lesszék tovább ifjúsági tevé­kenységüket. Ez annál is in­kább fontos, mert a magyar szakszervezetek tagságának egyharmada a fiatalok kor­osztályához tartozik, s a szakszervezetek az ifjúság ér­dekében akkor tehetik a leg­többet, ha e munkába ma­gúkat a fiatalokat is minél nagyabb mértékben bevon­ják. Ezért vált időszerűvé, hogy a vállalatok, intézmé­nyek egyes összefüggő szak­mai egységeinél hozzanak létre ifjúsági tagozatokat, ezek munkájának koordiná­lására a nagyobb vállalatok­nál, intézményeknél, továb­bá a szákszervezetek megyei tanácsainál és az ágazati szakszervezetekben ifjúsági tanácsiakat. A szakszerveze­ték XXV. kongresszusán pe­dig válasszák meg az Orszá­gos Ifjúsági Tanácsot. Az ifjúsági tagozatok, il­lőivé tanácsok feltárják, elemzik, képviselik és védik a fiatalok érdekeit. Kezde­ményezik az ifjúság élet- és munkakörülményeit érintő kérdések napirendre tűzését. Mozgósítják a fiatalokat a termelési, gazdasági, intéz­ményi feladatok ellátására. Előlsegítik, hogy a fialtalak felkészültségüknek, tehetsé­güknek megfelelő munkát vé­gezzenek. Felkarolják az ifjúsági kezdeményezéseket, támogatják az ifjúsági brigá­dok munkáját, ösztönzik az újító- és feltaláló-mozgalmat. Megkülönböztetett figyel­met fordítanak arra, hogy javuljanak a fiatalok kultu­rális, sportolási és szórako­zási lehetőségei. Közremű­ködnek ifjúsági klubok, sportkörök, üdülési formák kialakításában, működteté­sében és sok egyébben, ami a fiatalok érdekeit szolgál­ja. Együttműködnek az adott szintű KISZ-szervvel, segítik a KISZ politikai célkitűzései­nek valóra váltását. Kölcsö­nösen szabályozott keretek között együttműködnek a KISZ-szel a fiatalok érdek­képviseletében, érdekvédel­mében. Az előterjesztés javasolta, hogy az szrnt-k és az ágazati szakszervezetek szintjén a kongresszusi választási rend keretében 1986 januárjáig válasszák meg az ifjúsági tanácsokat. A munkahelyi ifúsági tagozatok és taná­csok megválasztására a szak- szervezti kongresszust köve­tő egy éven belül kerül sor. A tanácskozáson Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára is felszólalt. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek tö­rekvései ifjúsági munkájuk továbbfejlesztésére idősze­rűek és nagy jelentőségűek. Az ország előtt álló felada­tok megvalósítása szükséges­sé teszi az egész dolgozó if­júság mozgósítását, egységes egészként való kezelését, ugyanakkor a velük való foglalkozás differenciálását is. A szakszervezeti ifjúsági munka továbbfejlesztési kon­cepciója kidolgozásának va­lamennyi fázisában a KISZ is részt vett, a véleménye­ket egyeztették, s az ered­ményes együttműködés nyo­mán alakult ki az előter­jesztés, amely most a tanács­ülés elé került. A KISZ is tá­mogatja a szakszervezeti if­júsági mozgalom kibontakoz­tatását az ifjúsági tagozatok és tanácsok létrehozását. A KISZ fontosnak tartja, hogy a munkahelyeken dolgozó szervezetek egységesen és egy irányban mozgósítsák az ifjúságot a feladatok meg­oldására. Így az ifjúság ér­dekeinek képviseletében és védelmében új formák jön­nek létre, ebben a munka- megosztásban a KISZ is részt vesz, és ugyanakkor számít a szakszervezetek tá­mogatására. Fontosnak mon­dotta, hogy a szakszerveze­ti ifjúsági tagozatok és if­júsági tanácsok valóban a 30 év alatti fiatalokat tömö- rítsék, ugyanakkor a szak- szervezeti ifjúsági mozga­lom az idősebb generáció ta­pasztalatait, tanácsait is hasznosítsa. A KISZ azért is fontosnak tartja a szakszervezeti ifjú­sági munka továbbfejleszté­sét, mert a tömegszervezeti keretek így újabb fiatalokra terjednek ki, hiszen a KISZ eddig minden harmadik fia­talt tudott megnyerni tagjai sorába, a szakszervezeti ke­retek között most további fiatalok kapcsolódhatnak be a saját érdekéiket szolgáló munkába. A két tömegszervezet fo­kozott együttműködése, a közös fellépés, esetenként erőforrások összevonása le­hetővé teszi az ifjúság szé­lesebb tömegeinek megnye­rését és mozgósítását is — mondotta a KISZ KB tit­kára. A tanácsülés a szakszer­vezetek ifjúsági munkájának továbbfejlesztéséről szóló ja­vaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Ezután Sólyom Ferenc, a SZOT titifcána a szákszerve­zeti Választások eddigi ta­pasztalatairól tájékoztatta a tanácsülést, majd személyi kérdésekről tárgyalták. Dr. Bukta Lászlót — más mun­katerületre kerülése miatt — felmentette a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, annak elnöksége és titkársága tag­jainak sorából és titkári funkciójából; Kósáné dr. Kovács Magdolnát, a Peda­gógusok Szakszervezetének volt titkárát kooptálta tag­jai sorába, és megválasztotta a SZOT elnöksége, illetve titkársága tagjának, a SZOT titkárának; Szlovatsik Ká­rolyt, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának volt vezetőjét megválasztotta a SZOT elnöksége tagjának, a SZOT titkárának; dr. Prie- szol Olgát saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt felmentette a SZOT elnökségének tagjai sorából; dr. Szabó Endrét, a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek főtitkárát kooptálta tag­jai sorába, és megválasztotta a SZOT elnöksége tagjának. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a SZOT osztályve­zetőivé nevezte ki Baranyai Gézánét, dr. Halmos Csabát és Nyitrai Istvánt. (MTI) Korszerűsödő sütőipar Új szövetkezeti üzemek A hatodik ötéves terv idő­szakában lényeges változá­sok történtek a sütőiparban. Számos új létesítmény ké­szült el, mintegy 500 tonná­val növekedett és elérte a 6200 tonnát a napi termelő- kapacitás. Egyöntetűbbé vált a termékek minősége, és megcsappant a vásárlói pa­naszok száma is. A tanácsi sütőiparban 1981 óta 19 beruházás való­sult meg. Budapesten három kenyérgyár lépett termelésbe. Intenzív fejlesztést valósí­tottak meg a nem tanácsi szektorhoz tartozó sütőipari termelők: fejlesztési tervük­nek több mint kétszeresét teljesítették az elmúlt évek­ben. A szövetkezetek sütő­ipari üzemeiket elsősorban a fővárosban, továbbá Bor­sod, Győr—Sopron, Bács— Kiskun, Nógrád Pest, és Tol­na megyében bővítették, kor­szerűsítették. Számos helyen valósult meg rekonstrukció, ami segítette a helyi ellátás javítását. A kisipart támogató intéz­kedések hatására a vártnál nagyobb mértékben kapcso­lódtak be az ipari tevékeny­ségbe a magánkisiparosok, számuk 270-ről hozzávetőleg 400-ra emelkedett az elmúlt években. Tevékenységük mindenekelőtt a fővárosban és agglomerációs övezetében növekedett. A Fővárosi Sü­tőipari Vállalat 11 használa­ton kívüli üzemet adott bér­be kisiparosoknak. Az üzemek műszaki szín­vonala is emelkedett. A ter­veknek megfelelően 16-ról 30 százalékra emelkedett a liszt ömlesztett tárolásának feltételeivel rendelkező üze­mek aránya. Több mint 10 százaékkal emekedett a gé­pesített termelővonalat mű­ködtető üzemek száma. A műszaki fejlesztés nyomán egész sor újdonsággal jelent­kezett az élelmiszeripar­nak ez a fontos ágazata. Megoldódott a sütőipar ter­mészetes és mesterséges mi­nőségjavító anyagokkal — burgonyapehely, kukoricape­hely, komplex hatású ada­lékanyag stb — való ellátá­sa, éspedig nagyrészt hazai alapanyagokból. Megépült a termelési csúcsok levezetését és a biztonsági tartalékok képzését lehetővé tevő szá- rítottélesztő-gyártó üzem. Egyes vállalatok és a Sü­tőipari Kutatóintézet kezde­ményezésére több táplálko- zásélettanilag előnyös össze­tételű, komplettáló és dúsító adalékanyagokkal készülő, valamint több rostot tartal­mazó kenyér gyártását vezet­ték be. A sütőipar által elő­állított diétás termékek is jól illeszthetők a kímélő ét­rendbe. Egyes speciális be­tegségben szenvedők részére is készítenek új termékeket. Az ágazat fejlesztése a kö­vetkező években is folyama­tos lesz. Az üzemek korsze­rűsítésére további jelentős összegeket költenek, és egye­bek között javítják a rako­dás-szállítás feltételeit. (MTI) HÍRRŐL Ha mostanában ismerősökkel akad ösz- sze az ember, és van ideje arra, hogy be­szélgessen egy kicsit, a leggyakoribb, téma a télre való készülődés. Ki tudja, milyen lesz az idei telünk, vacogunk-e annyit, mint tavaly, vagy elég lesz a lengébb hol­mi, az átmeneti kabát és a félcipő is, ha az utcára lépünk. Bontás és építés Több építkezésről is hírt adtunk a hé­ten, ami jelzi, hogy az építőipar is igyek­szik a tél beállta, a hóesés előtt gyorsíta­ni a tempót. Dombóváron, az Ady Endre utcában júniusban kezdődött el az öreg lakóházak bontása, s most öt hónap múl­tán már a 156 lakásos OTP-társasház egyik épületének a fogadószintje is ké­szen áll. A szekszárdi gyakorlóiskola épí­tése is tervszerűen halad, itt a munkások még szombaton és vasárnap is dolgoznak, hogy az egyes részmunkálatok határidejé­vel ne csússzanak. Mindez jórészt a szer­vezettségen múlik, legfőképp azon, hogy a dolgozók ne legyenek kénytelenek anyag­hiány miatt állni, időben az építkezés helyszínére szállítsák a szükséges anyago­kat, szerelvényeket, s a művezetők, brigád­vezetők lelkiismeretesen irányítsák a munkát. Egy építkezés körülményeit is vizsgál­tuk a héten — a bonyhádi építőipari szö­vetkezetnél. A félkésaakció, mint ahogy arra a cikk címe is utal, még nincs egé­szen készen. Azoknak, akik az építkezés­nek ezt a formáját választották, igen sok pénzt kellett összekuporgatniuk ahhoz, hogy azt a házat megkapják, amely csu­pán a főfalakból és a tetőből áll. Rosszul rakták fel a cserepeket, a bádogosok ha­nyag munkát végeztek, beázik a ház. „Az elején csak arra költöttünk, hogy helyre­hozzuk azt, amit elrontottak” — mondja az egyik lakó, aki ötszázezer forintot fize­tett be. A szövetkezet vezetői elismerik mindezt, és azt mondják: a hibákat folya­matosan kijavítják. Ügy tűnik, mindez ke­vés, talán akkor kellett volna folyamato­san figyelemmel kísérni a munkákat, ami­kor a munka éppen — hogy úgy mondjam — folyamatban volt. Hiszem, hogy nem egyedül az én véleményem: a felelőtlen, a gondatlan, lelkiismeretlen, megbízhatat­lan munkáért vállalja a felelősséget az, aki elkövette. Száras a föld... ... a hármas eke nem állja — mondja a nóta. Hát bizony, meglehetősen száraz, s nemcsak a hármas, hanem a több tagú ekék, talajművelő gépek, mélylazítók után is porzik a föld. ötven centiméteres talaj- mélységben csupán 30—35 százalék a talaj vízkészlete. Óriási rögöket fordít ki az eke, amivel az ezt követő művelőeszközök is nehezen birkóznak. A talajművelés na­gyon fontos alapmunka, s nem történhet sablonok szerint. A termelést irányító szakemberek éppen ezért rendszeresen vizsgálják a talaj állapotát, hiszen az, hogy az őszi gabonák vetőmagja milyen talajba, magágyba kerül, jelentős mértékben meg­határozza a jövő évi termés mennyiségét és minőségét. Szükség van a gondos mun­kára, hisz a jó gép önmagában, hozzáértő szakember nélkül, csupán ki nem használt lehetőség. Mint ahogy a héten hírül ad­tuk, a kedvezőtlen időjárás miatt a korai vetésű őszi kalászosok vontatottan, nehe­zen kelnek, s egy-egy táblán belül is igen heterogén képet láthatunk. A várható terméseredmény tervszerű, és nem véletlen sikerére is fel kell készülni, többek között a növény táplálásával, a műtrágyázással. Dr. Magyar Gábor mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes mondta nemrég egy tanácskozáson, hogy el kell mozdulnunk a 10 éve válto­zatlan hektáronkénti 320 kilogramm ható­anyag használatától, s el kell érni, hogy legalább 400 kilogramm vegyes hatóanya­gú műtrágya jusson minden egyes hek­tár búza alá. Ha nem ezt teszik az üze­mek, elfogy a föld termőereje, ami nem egy, hanem több esztendő termését vissza­vetheti. Az biztos: sok-sok mindennel le­het takarékoskodni a mezőgazdasági üze­mekben, csupán a tápanyag-utánpótlással nem, a szűkös viszonyok között is meg kell találni a módját annak, hogy optimális tápanyagmennyiség kerüljön a vetésre előkészített talajba. Most ősszel, a betaka­rítási munkacsúcs idején rengeteg szállí­tó járműre van szükség a mezőgazdaság­ban, s nemcsak vontatókra, teherautókra, hanem tehervagonokra is. A MÁV és a rakodás Nehéz a szántás, a talajművelés a száraz talajon Rakodás vagonból teherautóra, a szekszárdi pályaudvaron A MÁV rendszeresen figyelemmel kísé­ri, hogy melyek azok az üzemek, amelyek a hozzájuk érkezett szállítmányt időben kirakják a vagonokból, s melyek azok, amelyeknél hiába csörög a telefon, hiába érkezik meg a szállítólevél, nem mennek a vasút környékére sem. Tolna megyében az év első háromnegye­dében az Agroker és a Tolna Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat végezte viszony­lag jól a kirakodást. Mindkét vállalat a hét végén is megszervezi a rakodást. Az említett időszak alatt az Agroker 569 te­hervagont fogadott, amiből csupán tízet nem raktak ki időben, s ezért 3168 forin­tot fizettek. A TÁÉV-hez 1118 kocsi érke­zett, az álláspénz összege pedig 51 114 fo­rint. Ezzel szemben: a Titán Kereskedelmi Vállalat hét végén egyáltalán nem gon­doskodik a vagonok kirakodásáról, s no­ha csupán 199 kocsi érkezett a vállalathoz, 60 ezer forint kocsiálláspénz került a „tar­tozik” rovatba. A legáldatlanabb helyze­tet a Simontornyai Bőrgyárnál tapasztal­ták: az 1593 tehervagonból 927-ből késve rakták ki az árut, és pontosan 1 794 692 forintot fizettek a kocsik állásáért. Nem tudni, hogyan számolnak a vállalatnál, meglehet, a millión felüli összeg fedezte volna a rakodás költségeit. Munkaerőhi­ányra szoktak ilyenkor hivatkozni, de úgy vélem: most, amikor nemcsak a vállalatok, hanem a családok költségvetésében is min­den fillér számít, akad jelentkező erre az igen nehéz, de jól megfizethető munkára is. Minthogy sok a gond a rakodással, a vagonokra viszont szükség van a MAV- nál, úgynevezett kényszerkirakodó brigá­dokat alakítottak. Ezek a brigádok a szál­líttató költségére magas tarifáért egysze­rűen kiürítik a kocsikat. Mert igaz, hogy az üzemek, a gazdasá­gok kifizetik a kocsiálláspénzt, de ettől még nem lesz üres a vasúti tehervagon. A sokat emlegetett gazdasági nehézségeket a MÁV is érzi, így új vagonokat vásárolni és régieket felújítani a vasút is csak pén­zért tud, ezt a pénzt pedig jó részben a za­vartalan, zökkenőmentes teherszállítás fe­dezi. A külföldről érkező tehervagonok in­dokolatlan állásidejét valutában kell meg­fizetni, amit a MÁV kénytelen lesz áthárí­tani a fuvaroztatóra. Tiszta a sor, ponto­sabban úgy tiszta, ha végiggondoljuk: az effajta szervezetlenség miatt a mi zse­bünkbe is vékonyabban csurran a forint. D. VARGA MÁRTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom