Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-21 / 247. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 247. szám. ARA: 1,80 Ft 1985. október 21., hétfő. VIRÁGOT KÖLESDNEK (3. old.) ON KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) „HA A MUZULMÁN MEKKÁBAN JÁR” (4. old.) KETTŐS SIKER A FŐVÁROSBAN (5. old.) NÉMETH KORNÉL HAZAI PÁLYÁN NYERT (5. old.) Szakszervezeteink és a világ A Német Szövetségi Köztársaságban a közelmúltban szociológusok, újságírók és a szakszervezetek képvi­selői vitatkoztak, s az egyik résztvevő — egy szocio­lógus — furcsa, meghökkentő kérdést tett fel: „Mai világunkban, legalábbis a fejlett és a közepesen fej­lett országokban, függetlenül a társadalmi berendez­I kedéstől, szükség van-e egyáltalán szakszervezetek­re?” Meg is magyarázta szokatlan kérdését. Kifej­tette, hogy — elsősorban Európában — a kormányok­nak, ha hatalmon akarnak maradni, megfelelő szociál­politikai koncepcióval kelj rendelkezniük. Érdekük a munkaidő csökkentésével, új munkahelyek létesítésé­vel foglalkozni. S még ha konzervatív beállítottsá­gúak is, tekintettel kell lenniük a bérből és fizetésből élők érdekeire. Szólt a kérdező — hivatkozva az ál­tala említett magyar gyakorlatra — a szocialista or­szágokról is, ahol a munkásérdekek védelme és kép­viselete az állami politika rangjára emelkedett. Fejte­getése igazságát senki nem vitatta, mégis, a jelen­lévő szakszervezeti emberek kristálytiszta logikával bebizonyították, hogy a dolgozó emberek képviselete ma és feltehetően még sokáig csak a szakszervezetek kezében van megfelelő helyen. Persze nem lehet általánosítani. A tőkés világban I éppen úgy, mint a szocialista országokban a szakszer- vezetéknek minden korszakban ki kellett és ki kell alakítaniok helyüket, szerepűiket, hogy valóban eleget tehessenek küldetésüknek. A magyar szakszervezetek idejében felismerték ennek fontosságát, s kellő já­tékteret biztosítottak maguknak a szocialista társadal­mi rendszer keretein belül. Elérték, hogy a dolgozó embereket érintő egyetlen kérdésben sem születik döntés véleményük kikérése nélkül. Rendszeressé vál­tak a kormány és a SZOT vezetőinek konzultációi, egyeztető megbeszélései, örvendetes, hogy ma már a tárcák és az ágazati-szakmai szakszervezetek vezetői is rendszeresen folytatnak véleménycserét. Kétségtelen, az itthoni sikerek, eredmények tersm­I tettek lehetőséget, adtak tekintélyt a magyar szak­szervezetek számára a nemzetközi életben való rész­vételhez. A SZOT-nák és a szakmai szervezeteknek valamennyi kontinensre kiterjedő, kölcsönösen hasznos kétoldalú kapcsolatai vannak, amelyek folyamatosan bővülnek. Az enyhülési folyamat kibontakozása és a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom feléledése kölcsönha­tásban volt egymással. A hatvanas években a magyar szakszervezetek vezetői ott voltak azon kevesek kö­zött, akik a szakszervezeti mozgalomban a megköve­sedett bizalmatlanság, a kölcsönös gyanakvás feloldá­sát kezdeményezték. Először a kétoldalú kontaktusok jöttek létre, s később — ezekre építve — sikerült kontinensünkön megteremteni a többoldalú érintke­zést is. Genfben, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében, kétévenként találkoztak egymással az euró­pai szakszervezetek vezetői. A lengyel eseményekre való hivatkozással — nyugati részről — 1981 decem­bere óta szüneteltetik a genfi konferenciákat, de egyre inkább felismerhető a kölcsönös szándék a közös munka félújítására. Amikor a nemzetközi szakszervezeti mozgalom hely­zetével foglalkozunk, utálni kell a múltra is. A má­sodik világháború végén, 1945-ben létrejött a Szak- szervezeti Világszövetség, amely a világ valamennyi fontos nemzeti központját egyesítette soraibán. Be­bizonyosodott, hogy az egység nem illúzió, hanem konkrét, megvalósítható lehetőség. Annak ellenére, hogy napjainkban a megosztottság a jellemző. A Szakszervezeti Világszövetség nemrégiben ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját. Ez alkalommal ismét hitet tett az egység megteremtésének, helyreállításá­nak gondolata mellett. Illúziók nélkül, a realitások tiszteletben tartásával tette ezt. Nem a szervezeti, ha. ! nem az akcióegység megteremtését helyezte előtérbe, méghozzá konkrét céllal. Mert van egy kérdés, amely­ben egyetértés mutatkozik a különböző orientációjú szakszervezetek között. Ez pedig a béke megőrzésé­nek, az enyhülés vívmányai megóvásának a kérdése. A magyar szakszervezetek ezt immár hagyományo­san feladatuknak tekintik, mind a kétoldalú, mind pedig a többoldalú érintkezésben. Lehetőségeinket, s egyben felelősségünket növeli, hogy az SZVSZ elnöki tisztét a magyar szakszervezetek elnöke, Gáspár Sán­dor tölti be. A magyar szakszervezetek februári kongresszusának középpontjában nyilván nem a nemzetközi kapcso­latok kérdésköre áll majd. Hiszen itthoni feladataink nagyobbak, nagyobb erőfeszítéseket igényelnek, mint valaha. Mégis, fontos utalnunk a nehéz és követke­zetes munkával kivívott nemzetközi tekintélyünkre. Erre ugyanis csak úgy tehettünk szert, hogy itthon kedvezően alakult helyzetünk. Hiszen a nemzetközi kapcsolataink aranyfedezetét kizárólag csak az ide­haza végzett eredményes munka adhatja. THURZÓ TIBOR „Az értelmi azonosulásig eljutni.. Békenap a szolidaritás jegyében Közel százötven fiatal gyűlt össze szombaton a dombóvári művelődési köz­pontban a szolidaritás jegyé­ben megrendezett békena­pon. Az országos rendez­vényre Kisvárdától Győrig 16 békeközösségből érkeztek középiskolások, főiskolások, dolgozó fiatalok, hogy hitet tegyenek a béke ügye mel­lett. — Azzal a határozott cél­lal szerveztük meg a béke­közösségeknek ezt az orszá­gos találkozóját, hogy a szo­lidaritás háttérismereteit gyanapítsuk — mondja Iván Kornél, az Országos Béketa­nács Ifjúsági Bizottságának titkára. — Ennek szellemé­ben állítottuk össze a prog­ramot, hívtuk meg az elő­adókat. Az érzelmi azonosu­lás mellett most már az ér­telmi azonosulásig kell el­jutniuk a fiataloknak. Szélesíteni lehet ezt a kört — nemcsak vallják, de esze­rint cselekednek is. Szomba­ton reggel nyolc órától szó­rólapokkal és szolidaritási totóval „felszerelve” szélei­tek szét a városban a béke ifjú propagandistái és pró­báltak mind többeket bein­vitálni a művelődési házba, A járókelőket állította meg, invitálta Hordós Márta (balról) a békenapra tartalmas előadásokat, kel­lemes zenét és baráti han­gulatot ígérve. — Elég jól fogadtak ben­nünket a helybéliek — állít­ja Hordás Márta, aki Eger­ből érkezett négy társával. — Volt, aki mosolygott rajtunk, mások ígérték, hogy benéz­nek, néhányan sajnálkoztak, amiért nem jöhetnek... Hogy mit kapunk itt? Sok emberrel ismerkedünk meg, barátságok szövődnek, Zsu­zsával is most ismerkedtünk meg. — Én dombóvári vagyok — veszi át a szót barátnője, Csuti Zsuzsa. — A MOKÖT- ben dolgozom, már 15—20-an vagyunk az üzemben béke­klubtagok. Tervezzük, hogy majd önálló csoportot alakí­tunk ... Aztán elsietnek a lányok, néhány perc múlva kezdő­dött az „igazi” program. Közben más érdekesség is kínálkozott a résztvevőknek, így nagy forgalma volt a bé­kebazárnak, a szolidaritási olvasóteremnek, a békedalo­sok pódiumának és a video- programoknak. A békebazár­ban ahol ingyen, vagy a vá­sárló belátása szerinti ösz- szegért lehetett kiadványo­kat beszerezni, Killián Imre ajánlott hasznos olvasmá­nyokat, adott rögtönzött re­cenziót a nézelődőknek. — Villamosmérnök va­gyok, Budapestről. A prog­ram igazán jó, bár én széle­sítettem volna a kérdéskört. Az erőszakmentességet, a katonai blokkok egymáshoz való viszonyát, az alternatí­vák számbavételét is ideso­roltam volna. A rövid megnyitóra 10 órakor került sor a művelő­dési házban. Fertály Lajos, a helyi Pablo Neruda béke- csoport tagja szólt az egy­begyűltekhez. Majd Török Ádám, a Világgazdasági Ku­tatóintézet munkatársának előadása következett, A vi­lággazdaság és a harmadik világ címmel. Délután is (Folytatás a 2. oldalon.) Az MSZMP küldöttségének algériai látogatása Losonczi Pál New Yorkban Az Algériai Nemzeti Fel- szabadítási Front (FLN) párt­jának meghívására október 18—20-án látogatást tett az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságban az MSZMP küldöttsége Szűrös Mátyásnak a KB titkárának vezetésével. A delegáció tag­ja volt Szabó Miklós, az MSZMP Békés Megyei Bi­zottságának első titkára, Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes veze­tője. Sadli Bendzsedid, az Algé­riai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, a Nem­zeti Felszabadítási Front (FLN) pártjának főtitkára fogadta Szűrös Mátyást, aki átadta az algériai vezetőnek Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának szívélyes üd­vözletét, és személyes üzene­tét. Az MSZMP-küldöttség találkozott Mohamed Sherif Meszadiával, a Nemzeti Fel­szabadítási Front (FLN) pártja állandó titkárságának vezetőjével, tárgyalt Abde- rezak Buharával, az állandó titkárság külügyi felelősével. A megbeszéléseken részt vett Laruszi Safik, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) pártja állandó titkárságának tagja, és a párt más vezető munkatársai. A két párt kép­viselői kölcsönösen tájékoz­tatták egymást pártjuk, or­száguk helyzetéről, az előt­tük álló feladatokról, eszme­cserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről, kü­lönös figyelmet fordítva a közelkeleti válsággal össze­függő problémákra. Áttekin­tették a két párt kapcsolatát. Az őszinte, baráti légkörű megbeszéléseken a két párt képviselői aggodalmukat fe­jezték ki a nemzetközi légkör romlása, a fegyverkezési ver­seny fokozódása, a szuverén államok belügyeibe való im­perialista beavatkozások, a világgazdasági helyzet sú­lyosbodása miatt. Hangsú­lyozták, további erőfeszítése­ket kell tenni a világbéke megvédéséért, a leszerelés előmozdításáért, az igazságos és megkülönböztetéstől men­tes nemzetközi együttműkö­dés érdekében. Síkraszálltak a közelkeleti válság átfogó tartós rende­zéséért, amelynek elengedhe­tetlen feltétele az izraeli csa­patok kivonása az összes megszállt arab területről és a Palesztinái arab nép nem­zeti jogainak biztosítása. Támogatták egy olyan nem­zetközi konferencia összehí­vását, amelyen minden érde­kelt fél, köztük a Palesztinái Felszabadítási Szervezet is részt venne. Hangsúlyozták a PFSZ egysége mielőbbi hely­reállításának szükségességét. Elítélték a PFSZ tuniszi székhelye elleni izraeli légi­támadást, amely tovább élez­te, és területileg is kiterjesz­tette a válságot. A két párt képviselői meg­erősítették szolidaritásukat a gyarmati uralom, fajüldözés ellen küzdő erőkkel Afriká­ban, Közép-Amerikában és a világ más térségeiben. Párt­jaik támogatásáról biztosítot­ták az önrendelkezésért és függetlenségért küzdő nyu- gat-szaharai népet. Rámutattak, hogy a nyu- gat-szaharai kérdés rendezé­sének az Afrikai Egységszer­vezet 19. csúcsértekezletén és az ENSZ 104. számú határo­zatán kell alapulnia amely a Marokkó és a Polisario front közötti közvetlen tár­gyalások megkezdésére szólít fel. Határozottan elítélték a fajüldöző dél-afrikai rezsim népirtó politikáját. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország és a két nép baráti, sokoldalú kapcsolatai jól fejlődnek. E kapcsolatok fontos tényezője az MSZMP és a Nemzeti Fel­szabadítási Front (FLN) pártjának erősödő együttmű­ködése. Kifejezték szándéku­kat a pártkapcsolatok elmé­lyítésére. Az MSZMP küldöttsége nagyra értékelte az algériai nép sikereit, amelyeket a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) pártjának vezetésével az országépítő munkában el­ért. A delegáció vasárnap es­te hazaérkezett Budapestre. (MTI) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szombaton New Yorkba utazott, ahol részt vesz az ENSZ-közgyű- lés 40. jubileumi ülésszakán és az ENSZ fennállásának 40. évfordulójával kapcsola­tos megemlékezéseken. Az Elnöki Tanács elnökének kí­séretében van Horn Gyula külügyminisztériumi állam, titkár. Losonczi Pál búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára, Várfco- nyi Péter külügyminiszter és Bányász Rezső államtit­kár, a Minisztertanács Tájé. koztatási Hivatalának elnö­ke. Losonczi Pált a Kennedy repülőtéren dr. Házi Vencel, hazánknak az Egyesült Álla­mokba akkreditált nagykö­vete, Rácz Pál nagykövet, a Magyar Népköztársaság ál­landó ENSZ-képviselője, Ko- cziha Miklós New York-i fő­konzul és a magyar diplomá­ciai képviseletek más vezető munkatársai fogadták. Losonczi Pál vasárnap dél­előtt New Yorkban megko­szorúzta Kossuth Lajos szab. rát, este pedig részt vett azon a fogadáson, amelyet Koch New York-i polgár- mester adott az ülésszakon részt vevő állam- és kor­mányfők tiszteletére. Nagy volt a forgalom a békebazárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom