Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

1985. október 17.

IvEPÜJSÁG 5

Kistelepülések közművelődése

Kultúrház és italbolt

1945 előtt Szálka lakosainak száma meghaladta az 1300 főt. Azokban az időkben zömében németek lakták a községet. A háború után viszont a német etnikum jóformán eltűnt, az üres lakóházakba Heves megyéből érkeztek új lakók. Történelmi viharok elcsitulta után kezdtek visszaszállingózni az egykori német telepesek is, s a falu létszáma az 1960-as években kezdett megállapodni. Jelen, leg 560 a lakosok száma, de érezhető a növekedési tendencia. Közel a megyeszékhely, a közlekedés jó, az alapellátás megoldott, nemsokára üzembe lép a törpevízmű. Épül, gyarapodik a falu.

— Ez itt a kultúrcentrum — mutat körbe mosolyogva Molnár János nyugdíjas iskolaigazgató, aki egyúttal a szálkai művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója is. A Szálkát átszelő keskeny út közepén állunk, tőlünk balra a könyvtár, jobbra az iskola, mellette a kultúrház. Beszélgetésünket a könyvtár épületében található irodában folytatjuk.

— A jó sorsunknak köszönhetjük, hogy annak idején nem lett körzetesítve a szálkai iskola — emlékezik Molnár János. — Több kistelepüléssel ellentétben ez működik ma is, igaz, hogy részben osztottan. Hét pedagógus tanít az iskolában, de azt még nem tudom, ki veszi át tőlem a stafétabotot, ki vállalja majd a kultúrház igazgatását. Itt bizony esténként is dolgozni kell.

— Melyek a legjelentősebb kulturális rendezvények Szálkán ?

— Éves terv alapján dolgozunk, ezt a községi tanács hagyja jóvá. Legjelentősebb rendezvényeink a társadalmi ünnepekhez kapcsolódnak. Régi hagyomány az évente megrendezésre kerülő öregek napja és az anyák napja. Névadókat és KlSZ-esküvő- ket évente 3-4 alkalommal bonyolítunk le. Kiemelt feladat volt ebben az évben hazánk 40. évfordulójának méltó megünneplése. Ez alkalomból kiállítást rendeztünk az iskolában „Az újkor nyitánya” címmel.

— Szekszárd közelsége a közművelődésben is érezteti hatását.

— Mivel a város közel van, komoly kapcsolataink vannak a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központtal. Az intézmény rendezvényeire szép számmal járnak szálkaiak. Tavaly 24 felnőtt és 25 gyermek színházbérletesünk volt. A

Pappert Józsefné, a könyvtár vezetője

bérlettulajdonosok szállítását a Babits Mihály művelődési központ végzi saját busszal. Ez a kezdeményezés már három év óta létezik. A művelődési központ főleg gyermekeknek szóló előadásokat is bemutat a falu közönségének.

— Különleges programok?

— Nagy figyelmet fordítunk a lakosság nemzetiségi összetétele miatt a német vonatkozású rendezvényekre. Évente négy alkalommal egy. egy hagyományőrző csoportot fogadunk. Felléptek nálunk a nagymányokiak, vá- roslődiek, de jártak itt a hartai, pilisvörösvári német nemzetiségi ének. és tánc- együttesek.

— Mit kínálnak a könnyű műfaj kedvelőinek?

— A kultúrházban hetente egy alkalommal, vasárnap van mozielőadás, ez elég látogatott, a környező falvakból is érkeznek hozzánk nézők. A filmátvételi bizottságot ketten alkotjuk az irodalom szakos nevelővel. Megfordulnak nálunk könnyűzenei együttesek is. Legutóbb a Holló adott nagy sikerű koncertet a legkisebbeknek. A diszkó egyre ritkább. Nem tudunk annyit fizetni — és hivatalosán nem is fizethetünk az előírtnál többet —, amennyiért egy vi- deo-diszkós vállalná a műsorszolgáltatást. A fiatalok tánctudásának fejlesztése érdekében háromévenként szervezünk tánciskolát. Már működik az új csoport 15 lánnyal és ugyanennyi fiúval.

— Ráférne a kultúrházuk. ra egy alapos tatarozás.

— Annál is inkább, mert minden egyéb hivatalos rendezvény itt zajlik. A falugyűlés, a választások, termelési értekezlet. Itt működik az italDolt is, ideiglenes jelleggel.

A könyvtár munkájáról kérdezném Molnár Jánost, de mintegy végszóra megérkezik Pappert Józsefné, a könyvtár vezetője. Vele beszélgetünk a továbbiakban.

— Körülbelül 4200 kötetünk van, nagy része szak-, Ifjúsági és felnőttirodalom. A beiratkozott olvasók létszáma 96 fő. Ez elfogadható arányszám. A felnőtt olvasók nálunk is sokkal kevesebben vannak, mint a tizenévesek. Heti három alkalommal 17-től 19 óráig tart nyitva a könyvtár. Rajtam múlik, hogy milyen könyveket rendelek, de a rendelés mindig az igényekhez igazodik.

Beszélgetésünk végén bekukkantunk a könyvtárterembe. A körülményekhez képest kulturált, jó ízléssel berendezett helyiségek fogadják a látogatókat. Pappert Józsefné 12 év óta folyamatosan vezeti a szálkai könyvtárat.

—id—

Jogról - mindenkinek

A hűtőházi pacal története

Régi autó, új per

Egy mezőgazdasági termelőszövetkezet büféjének vezetője az egyik vidéki áruház mélyhűtő kamrájába — a vezető hozzájárulásával — tíz mázsa pacalt helyezett el. A fAét később részletekben elszállította, de amikor ismét vinni akart belőle, megdöbbenve látta: az áru megromlott, és a helybeli dög- kútban kellett elásni. A tsz azt állítva, hogy a pacal gondatlan tárolás miatt ment tönkre, az áruház ellen, kárának megtérítéséért, pert indított.

Az áruház egyebek közt azzal védekezett, hogy az üzletvezető az áru tárolását engedély nélkül és csak néhány napra vállalta, elszállítását állandóan sürgette, mert gyakran volt áramkimaradás. Egyébként is nincs pontosan tisztázva, mennyit helyeztek el a hűtőkamrában, mennyit vittek el, és mennyi romlott meg. Arra is hivatkoztak, hogy a mélyhűtött áru elszállítása szabálytalanul, a hűtőlánc megszakításával történt, ezért ment tönkre.

A perben végső fokon ítélkező Legfelsőbb Bíróság kimondta: az áruház az őrizetére bízött áruban keletkezett kárért felelősséggel tartozik. Gondatlanul járt el, amikor a betárolt pacal mennyiségéről nem győződött meg, sőt a több részletben elszállított pacal súlyát sem ellenőrizte és jegyezte fel. Ezzel elzárta magát annak bizonyítási lehetőségétől, hogy a megromlott áru nem volt annyi, mint amennyit a tsz állít. Nem fogadható el az a védekezés,

hogy a baj a hű'tőlánc megszakadása miatt történt. Csaknem fél évig romlást nem észleltek. Márpedig, ha a mélyhűtött áru a kiemelés után kétórai hűtés nélküli szállítás alatt tönkremegy, a romlást már sokkal korábban fel kellett volna ismerni. Tekintve, hogy a büfé vezetője nagyobb mennyiségű pacalt tárolt, mint ameny- nyiben megállapodtak, az árut többszöri felszólítás ellenére nem vitte el, holott tudott az áramkimaradások veszélyéről, ezért ötven százalékos kármegosztást alkalmazva az áruházát csak a kár fele összegének megfizetésére kötelezte.

*

Köztudott, hogy használt autók vásárlásánál nagyon sok peres vita keletkezik. Ilyen ügyben foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság.

Egy tisztviselő két évvel ezelőtt 70 ezer forintért tízéves autót vásárolt. Alig fél óv múlva, menet közben, a stabilizator leszakadt, a kocsi kormányozhatíatlanná vált, mert az eleje nagymértékben korrodált. Ezek után a tisztviselő az eladó ellen pert indított, amelyben az autó átadása ellenében a vételárat visszakövetelte. Arra hivatkozott, hogy a vásárláskor a kocsi forgalmi értéke és a Vételár között feltűnő aránytalanság volt.

Az alsófokú bíróságok ezt az érvet elismerték, a szerződést érvénytelennek nyilvánították, és gz eladót, a kocsi ellenében, a vételár visz- szaifizetésére kötelezték. A jogerős ítélet ellen emelt

törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett.

— Használt autó vételénél a vevőnek számítania kell arra. hogy a kocsi a korának megfelelő állapotban van, és egyes alkatrészek javításra vagy cserére szorulnak — hangzik a határozat. Természetes elhasználódás folytán jelentkező hibákért az eladó nem felel. A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti arány megállapításánál a kocsi adás-vételkori forgalmi értékéből kell kiindulni. Ez pedig csak műszaki adatok alapján nem állapítható meg. hanem figyelemmel kell lenni a szabadpiacon kialakult forgalmi értékre.

Az ebben az ügyben adott szakvélemény csak a műszaki adatokra támaszkodott, holott a műszaki érték nem azonos a forgalmi értékkel — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság. Tisztázni kellett volna, hogy az eladás idején a hasonló típusú autókat milyen áron értékesíttették. E nélkül a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti aránytalanságot nem lehet megállapítani. Tekintve, hogy a tisztviselő az autót fél évig használta, azt is el kell bírálni, hogy ennek következtében a kocsi műszaki állapotában és értékében nem következett-e be lényeges változás.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárást rendelt el.

H. E.

REKVIEM

A mamától délelőtt tizenegykor a szokásoknak megfelelően elbúcsúztak. A sírásók megkapták a jattot, a művirág-koszorúk beborították a sír hantjait. Letörölték szemeikről illemtudó könnyeiket és a kijárat felé indultak: öreglány testvérek, asszony férjjel, katonaviselt unoka, sógorok.

Volt baj a mamával elég, két évig az ágyban, hol tennél, hol annál a testvérnél hányódott, égi behívóra várva. Egyetértésben mentek, nincs min osztozni, túl vannak a sokszor egymást összeugrató gondjaikon. Mama mégis hagyott rájuk valamit, közös örökségként, a fellélegzést.

A temető bejáratával szemben a sógor fizeti az első kört. A féldecik menetrendszerűen becsúsznak a fekete fejkendők alá is. A hetvenes vénlány testvér sem rázkódik meg a kisüstitől, de elrebeg egy „nyugodj békében”-t. A buszmegállóban előszedik a szükséges jegyeket. A katonaviselt unoka tájékozott, csak egy megállót javasol, amiben olyan teljes az egyetértés, hogy nem volt rá példa az elmúlt években.

A presszóban újabb felesek csúsznak le torkukon, már nem könnytől csillognak a szemeik. A hetvenes vénlány balkézzel ügyel arra, hátra me csússzon a fejkendő, miközben jobbal szakszerűen bebillenti a soros féldecit. Gyanakszom, az újabb „nyugodj békében” sem a mamának szól

már. Szüreti kádakról, hordókról van szó közben, meg hogy kijöttök-e <a hét végén, de akkor hozzátok el a magnót is, a ka- tonaviselt fiúra ráférne már egy jóravaló fehérnép. Marinak nyomja a lábát a cipő nyomj csak le a kacsának minden tömés után két-három dióbelet, szebb lesz a mája, jó év lesz a szövetkezetben, lépjen már ki belőle, mármint Mári a cipőből és így tovább. Fél tucatnyian korcsmára való zsivajt csinálnak. A sógor nótára gur- gulázza a következő féldecit. Űjabb „nyugodj békében” hangzik a szemrehúzott fejkendő homályából.

A mama Imind mélyebbre kerül lélekben, gondolatban. Ennél mélyebbre a sírásók sem áshatták volna. Ha legalább két vánkost, néhány fazekat meg egy tag szőlőt hagy rájuk, továbbra is köztük maradhatott volna.

A köpcös sógor a föurat kéri. Fizetni! A számla 340 forint körüli. Hárman is nyúlnak a zsebükbe. Akkor szólal meg a hetvenes vénlány: majd én, Józsi! Kibontogatja a gyufásdoboz nagyságúra gondosan összehajtogatott ötszázast, kisimítja s leteszi a fizető elé: a többi a magáé, fiam. A hejáratnál búcsúznak egymástól és el- szélednek.

Most már rám 'maradt, hogy mondjam: nyugodjon békében, mama.

BENKÖ KÁROLY

Óhajok, remények, tények

Mit ígért a tanács?

A családiház-építés ezernyi gondjától feszült emberek konok elszántsággal hajtogatják, nekik megígérte a tanács, hogy a lakóházaik tövébe mások által odahordott szemetet viszonylag olcsón elszállíttatja. A szemét ott van. Szidják a tanácsot, pedig annak csak egy dolgozója tett könnyelmű kijelentést. Ráadásul nem is közvetítette az igényt. Nem őt kárhoztatják viszont, s ez egy gyakori tévedés köznapi lenyomata, az állampolgár azonosítja a tanácsot — és: a tanácsot, mint testületet, vagy mint köz- igazgatási szervezetet? — egy személlyel, egy tisztségviselővel, ügyintézővel, tisztviselővel, olykor bárkivel, aki „a tanácsnál” van. A gyakori tévedés veszedelmességének érzékeltetésére írjuk le a kevésbé ismert tényt, azt, hogy a tanácsok, itt a megyében is, a legjelentősebb munkaadók közé tartoznak, hiszen a tanácsi intézményekben — óvoda, iskola, szakorvosi rendelőintézet, művelődési ház — országosan félmillió ember dolgozik, megyei viszonylatban pedig több ezer. Ok is „a tanács” emberei, amint a szakigazgatásban tevékenykedők úgyszintén azok, ám egyikük sem „a tanács”, ahogy az elnök, a végrehajtó bizottság titkára sem az. A tanács: a tanácstagok alkotta testület.

Ez tévesztődik össze a mindennapok nemegyszer kusza ügyeiben, mert hiszen beláthatjuk, ha valóban a tanács, azaz a testület ígért valamit — azaz határozott valamiről, végrehajtási időpontokat, felelősöket megjelölve —, akkor azt nem pusztán becsületbeli ügy megtartani, hanem törvényi kötelezettség! S dönt persze a végrehajtó bizottság is seregnyi ügyben — azaz cselekvést, intézkedést ígér —, amint a törvény adta kereteken belül határoznak a szakigazgatás — a hatóság — emberei is.

A legutóbbi években félmillióval csökkent a tanácsok által esztendőnként kiadott határozatok száma — a köz- igazgatás korszerűsítése jegyében ma is folytatódnak a munka egyszerűsítésére az elemzések —, ám még így is elérik a másfél milliót...! Ezek a határozatok — érvényesség, tehát jogerőre emelkedés esetén, azaz fellebbezés benyújtása, panasz emelése híján — valóban ezerféle ügy ígéretpapírjai, s a dolgoknak — mert ez az élet rendje — úgy kell menniük, ahogyan a papíron áll. S lám, olykor a papírok ellenére sem hajlandó vigyázz állásba rándulni az élet, hanem bőséges példáit szórja elénk az egyediségnek, a különlegességnek, az általánostól való eltérésnek. A jogszabályok — a törvények éppúgy, mint a rendeletek — ezért adják meg a jogalkalmazónak a mérlegelés, az egyedi elbírálás lehetőségét, ám senkinek sem kínálják fel az ígérgetés könnyed felelőtlenségét.

Nem kételkedünk benne, hogy vannak ügyek, esetek, amikor valaki — de csak valaki, egy személy, s nem a tanács! — ígér valamit, amiről bebizonyosodik, meg nem tartható, be nem váltható. Ne kételkedjünk azonban abban sem, hogy gyakran az állampolgár — mert azt hallja ki a szavakból, amit hallani szeretne, ami számára előnyös, kedvező — az, aki téved, aki a magyarázó, megértő szót, a talánt, az esetleget, a megnézzüköt egyetlen szempillantás alatt elfelejti, s azzal a biztos tudattal tér haza, hogy neki azt mondták a tanácsnál, rendben lesz az ügye. S ha azt mondják, akkor az egyenlő az ígérettel, hiszen mi másért mondták volna...?! Furcsa logika, kétségtelen, ám azt ne higgyük, ritka, szabályt erősítő kivétel. Sajnos, inkább szabály, hogy folyosón hallottakból, az utcában beszéltekből, szomszédok értesüléseiből, másnak szóló hivatalos papírok mondataiból létrejön valami furcsa elegye tényeknek, tévedéseknek, az adott helyzetre nem illő jogszabályoknak, s lesz belőle vélt adu, megígérte a tanács ...!

Az 1600-as években élt francia irodalmár, Francois De La Rochefoucauld úgy vélekedett, „reménységeink szerint ígérgetünk, és aggályaink szerint álljuk szavunkat.” Amit témánk esetében úgy bővíthetünk adott mondatokká, s reményeink szerint várjuk el, hogy állják a szavukat ... Óhajok, remények azonban gyenge nádszálak a tények kemény kövei között, azaz. ha alapozni kell valamire, maradjunk csak ezeknél a köveknél.

Molnár János nyugdíjas iskolaigazgató, a szálkai kultúi ház vezetője