Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-17 / 244. szám
1985. október 17. /'tolna''' ^RfÉPÜJSÁG 3 Elterjedt vélemény, hogy a mezőgazdaság sikerágazat. Van is ebben igazság, hiszen a termelés — legalábbis mennyiségi értelemben — rendkívül gyorsan bővült, szembetűnőén változott. Vegyük példának a gabonát. A FAO — az ENSZ mező- gazdasági szervezete — adatai szerint 1978. és 1982. évek átlagában a világ országai hektáronként 1912 kilogramm búzát termeltek, a KGST- hez tartozó országokban 1808 kilogrammot, a Közös Piac országai 4393 kilogram, mot, Magyarországon pedig 4199 kilogrammot. Ennél is beszédesebb az adatsor, ha az előző tíz évhez hasonlítunk: a világon összességében 25 százalékkal növekedett a hektáronkénti búzatermés, a KGST-országok- ban 16, a Közös Piacon 30, Magyarországon 55 százalék, kai. De lehet más adatokkal ;s érvelni. Hazánkban 1970 ás 1984 között az egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelési érték 80 százalékkal emelkedett. A ter me- ,ési eszközök hatékony moz. gatását bizonyítja, hogy a száz forin. állóeszközértékre jutó termelési érték meghaladja a száz forintot, megközelíti az ipari átlagot, ami nemzetközileg szinte példátlan. Az Amerikai Egyesült Államokban például száz dollár értékű termeléshez háromszáz dollár értékű állóeszközre van szükség, a kisgazdaságokra épülő nyugat-európai országokban pedig 500—700 dollár értékűre. Kétségtelen, van mire büszkének lennünk. Nem is szabad a tényeket elhallgatni, hiszen olyan emberek szorgalma van mögötte, akik az újabb eredmények eléréséhez a régi sikerekből is erőt merítenek. Ám igazságtalan lenne csak az egyik oldalon található statisztikai adatok felsorakoztatása, mert így a jogos büszkeség elhomályosíthatja a jövendő fel. adatokat. Pedig ezekből is van bőven. Aligha lehet felsorolásuknál a teljességre törekedni, hiszen a felszínen „elterülő” eredmények alatt a bajok serege sorakozik. Nézzük például a hústermelést. Sokat emlegetett büszkeségünk mellett szóló érv, hogy az egy főre jutó hústermelésben a negyedik helyen állunk a világban. De amíg a valóban élenjáró hústermelő országokban egy koca után évente 2—2,5 tonna húst lehet előállítani, nálunk csak másfél tonnát. A magyar ba. romfigondozók kétharmadnyi, a sertéstartóik felényi húst tudnak termelni egy óra alatt, mint Amerikában dolgozó társaik. S hosszan sorolhatók még a lemaradást mutató adatok. Nálunk magas az állatok el. hullásának aránya, szaporodásuk nem kielégítő, jórészt korszerűtlen telepeken folyik a termelés. Ez utóbbinak aztán egyik következménye, hogy az élenjáróknál egy állatgondozó ötven tehenet lát el, hazánkban csak tizenegyet. Valójában tehát csak a gabonatermelésben vagyunk a legjobbak között, más ágazatokban nemcsak fejlesztésre, hanem sok tekintetben megújításra is vár a termelés. Kétségtelen, a lendülethez pénz kell, hiszen a gyenge szaporasági és magas elhullási mutatók is ősz. szefüggésben vannak az állattartás anyagi helyzetével. Nevezetesen, alacsony az ága. zatok jövedelmezősége, s ezért saját erőből nincs elég pénz a fejlesztésükhöz. S az teljesen nyilvánvaló, de pél. dául az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek közötti különbségek is igazolják, hogy elmaradott- technológiákkal, korszerűtlen épületekben nem lehet kima. gasló eredményeket elérni. Ám nemcsak a technika5 felszereltségben térnek el egymástól a gazdaságok, ha. nem munkafegyelemben, tenni akarásban, vezetési színvonalban is. Mi mással magyarázható az, hogy ma is van mezőgazdasági nagyüzem, ahol egy tehéntől alig több, mint 1800 liter tejet femek, szép számmal akadnak viszont olyanok, ahol a tehenenkénti tejtermelés meghaladja a hatezer litert. A roppant nagy különbség a technikai, technológiai megújítás mellett szemléletbeli változásokat is sürget. Bármennyire is elcsépeltük a hatékonyság kifejezést, annak tartós javítása nélkül nem lehetünk versenyképesek a világpiacon. Enélkül pedig öncélúvá válhat a mezőgazdaság fejlesztése, hiszen a hazai szükségleteknél lényegesen többet termelünk már ma is, s a felesleg külpiaci értékesítésekor — éppen az ország gazdasági hely. zetét javítandó —, erős ver. senyben kell helytállnunk. A verseny két hadszíntéren is tart: az árak és a mi. nőség mezején. Egyik helyen sincsenek stabil állásaink. Európában például egész „élelmiszerhegyek” vannak, s a nagy fölösleg leszorítja az árakat, így eladni már- rr.ár nem is érdemes őket. Szinte példa nélküli eset, hogy fagyasztott míarhahúst 400 dollárért is eladtunk tonnánként. A hazai — magas — termelési költségek nem bírják ezt a versenyt, ráadásul még a számunkra kedvezőtlen megkülönböztetést jelentő piacpolitika is növeli a terheket. Az export jövedelmezősége és versenyképessége azonban nemcsak a csökkenő árak miatt romlott. Egyes nyugat-európai országok is drágán termelnek, ám kiváló minőséget állítanak elő, s ezért a vevők hajlandók magasabb árakat is fizetni. Ezzel szemben a magyar külkereskedők többségében kommersz élelmiszereket ki. nálnak, amelyeket főként azért vesznek meg az importőrök, hogy alacsonyabb árú termékekkel is ellássák fogyasztóikat. Nem kellene ennek feltétlenül így lennie; Sőt, éppen ellenkezőleg: kis otszág vagyunk, azt tudomásul kel' vennünk, hogy a mennyiségi versenyben eleve hátrányos helyzetből indulunk. Lehetne viszont némi fórunk a minőségben, vagyis olyan árakat kellene a külpiacon kínálni, amelyeket éppen azért vesznek meg, mert jellegzetes, mondhatnánk pótolhatat. lanul finom magyar termék. Az ellentmondásnak számos oka van, a legjellegzetesebb és leginkább szembe, tűnő, hogy sem a termelők, sem a külkereskedők nem igazán érdekeltek az ilyen termékek előállításában és forgalmazásában. A termelő leginkább azért közömbös, mert számára csaknem mindegy, milyen áron kel el áruja a világpiacon, több vagy kevesebb pénzt úgy sem lát utána. A külkereskedők sem érzik az árak javításának kényszerét, ők >s az eladott áru mennyiségének növelését szorgalmazzák. V. FARKAS JÓZSEF Szekszárd Szekszárd Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén a szekszárdi 2. Sz. Általános Iskolában folyó oktató-nevelő munkáról, a város és városkörnyéki tanácsok közlekedési feladatainak ellátásáról, valamint a városi bíróság működléséről tartott beszámolókat tárgyalták meg. Illés Dezső, a 2. Sz. Általános Iskola igazgatója számolt be az intézmény eredményeiről és gondjairól. A személyi és tárgyi feltételek igen jónak mondhatók, stabilizálódott a tantestület, a szakos ellátottság 100 százalékos. Űj jelenség az iskolában a tanuló-, illetve az ezzel járó nevelőlétszám csökkenése. Briglovics János műszaki osztályvezető, a város és városkörnyéki tanácsok közlekedési feladatainak ellátásáról szólva kiemelte a gyalogos átkelőhelyek szabvány szerinti kiépítésének és a helyi járatú autóbuszmegáliló- helyek korszerűsítésének szüiks égess égét. A beruházási jellegű munkák esetében a terv- és munkaügyi osztály vezetője, a korszerűsítési munkáknál a V GA- MESZ gondoskodik a pénzügyi fedezetről. Utolsó napirendi pontként dr. Szigeth Ferenc, a Szekszárdi Városi Bíróság elnöke a bíróság működésének tapasztalatairól adott tájékoztatót. Mint elmondotta, a büntető ítélkezés terén a A takarmányok minősége A mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők nagy mennyiségű ipari abrakkeveréket használnak fel az állatoik tartáshoz, hizlalásához. A forgalomba hozott tápok és koncentrátumok előállításáról és forgalmazásáról a két évvel ezelőtt megjelent MÉM-rendelet intézkedik. A jogszabály hatálybalépése óta végzett hatósági ellenőrzések — amelyek gyakran a felhasználók bejelentésein alapultak — több olyan hiányosságot tártak fel, amelyek rontották a takarmányozás hatékonyságát. A gyártás során például előnyben részesítették azokat az olcsóbb komponenseket, amelyeknek mérhető, úgynevezett nyers tápláló- anyag-tartoíma elérte ugyan a kívánt szintet, de emészthetősége már nem volt megfelelő, iés így a takarmány egy része az állati szervezet számára „hozzáférhetetlen” volt. A takarmánygyárak gyakran hetente változtatták az abrakkeverékek összetételét, ami szintén zavarokat okozott az állattartásiban. A felihaszná'lók kifogás dlták továbbá. hogy a forgalomba hozott takarmányok egy részének túlságosan alacsony a táplálóanyag-torta I ma. és emiatt gazdaságtalanná válik a felhasználás. A feltárt hiányosságok magyarázatul szolgálnak arra, hogy miért romlott a fajlagos takarmány-felhasználás, főként a kistermelőiknél, de számos mezőgazdasági nagyüzemben is. Panasz - tanulsággal A jót jól is lehet csinálni Olykor nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy mi az olcsó, mi a drága. Van tudniillik olyan eset, amikor az olcsó szerfölött drágára vált, morális károkozása miatt. Fádon — talán-talán — ezt sikerült némileg helyrehoznia a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakasz- mérnökségének, amikor október 7-én, hétfőn leállította — nem sokkal a tervezett befejezés előtt — a faddi holt Duna 1,1 milliós költségű iszaptalanítását. A Rákóczi utcában lévő 13 lakóház tulajdonosai akkor már nemcsak a panasz- bejelentésen voltak túl, megkapták a Tolna Megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályától azt a megnyugtató választ is, hogy a szak- igazgatási szerv, megvizsgálva a bejelentők által leírt helyzetet, utasította a Faddi Nagyközségi Tanácsot, hogy az iszaptelanítás hátralévő munkálatainak elvégzésére jelöljön ki más helyet az iszapnak, mely itt, tömege miatt — a lakóházaktól 10— 15—20 méterre — nem helyezhető el a magántulajdon sérelme nélkül. A VÍZIG nem várta meg az új helykijelölést, záros határidő alatt beszüntette a munkát. — Miért kell ebből ügyet csinálni? — kérdezte Rágó Károly, a VÍZIG szakasz- mérnökségének helyettes vezetője, aki tagja a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának is. Majd pedig azt kérte, hogy ha már írunk az ügyről, legalább nyugtassuk meg az érdekelteket: „a VÍZIG számolt a jogos kárigényekkel. Fizetni fog.” Ez rendben is van. Az az erkölcsi kártétel viszont, ami a tanács és lakosság viszonyában keletkezett, nem rendezhető ilyen könnyen. Tudniillik az iszapelöntés hamari ráadása lett a Rákóczi utcában lakók szilárd burkolatú útjával kapcsolatos panaszoknak. Több, mint tíz éve sürgették ugyanis az itt lakók az út felújítását, a tanács meg is kezdette idén nyáron a munkát, mely nem sokkal ezután abba maradt. Ügymond „fedezethiány miatt.” A ráadás? Íme: Több mint öt évvel ezelőtt úgy foglalt állást a helyi tanács, hogy a Rákóczi utcai tizenhárom lakóház kertje és a páskom! ivóvízkutak közötti keskeny területet — amit az illegális szemétlerakók szemétteleppé rondítottak — takarítsák meg az itt lakó háztulajdonosok, és a megtisztított állami földterületet tartsák rendben, Jó lenne bemenni hasznosítsák belátásuk szerint. A gazdák zöme élt ezzel a kedvező lehetőséggel, elvégezték a környezetvédelmi munkát, számosán be is kerítették a rendezésre és hasznosításra az így kapott területet. Ki úgy hasznosította a területet, hogy gombatenyésztésre rendezkedett be, ki úgy, hogy fákat telepített, ki pedig aprójószágait csapta ki ide legelni, kapirgálni. Addig tartott ez az állapot, mígnem minden külön értesítés helyett megérkezett a kertek alá az az 1—1,5 kilométer hosszúságú csőrendszer, ami a községi strand magasságából elkezdte ide árasztani az iszapot. Nem ellenségei a Rákóczi utca lakói sem a közjónak. Megértették, hogy akár Domboriban, itt is a vízminőség jelentős javulását fogja eredményezni az iszapta- lanítás. A fontos tennivaló intézésének módja háborította őket fel, és ejtette kétségbe, mert már 2—3 hét elteltével látnivaló volt, hogy a hatalmas tömegű — vizet is bőven tartalmazó — iszap nem marad meg csak a gondjaikra bízott keskeny sávon, hanem feltüremkedik a kertjeikbe is. — Mi sem gondoltuk, hogy ekkora tömegű lesz az iszap — mondta minap Tóth Anna vb-titkár, beszámolva arról is, hogy a tanács vezetői az elmúlt napokban gyakori látogatói voltak a Rákóczi utcaiaknak, élen Antus András tanácselnökkel. Nagyon fájlalják a történteket. De hát... Alighanem az ilyen esetekre is ráillik a szólásmondás, miszerint a pokolba vezető utat is lehet jóKár volt kerítést csináltatnunk... szándékkal kikövezni. Attól még megmarad az út iránya. — Jöhettek volna hamarabb is vizsgálódni, beszélgetni a vezetők — vélik azok, akik szeptember derekán panaszlevél írására szánták magukat, mert fiatal tanácstagjuk, Dömény Lajos minden jó szándéka ellenére se tudott megálljt kicsikarni. De elfogadható magyarázatot se arra, hogy miért nem a stranddal szembeni területre, mondjuk a Várszeg már nem használt homokbányájába nyomják az iszapot, amikor Dombori vizének tisztításakor — igen ésszerűen — itt, a Várszegen találták meg az iszap helyét. Ragó Károly: — Csak ez az általunk alkalmazott megoldás kínálkozott. Fizetjük a kárt. Lám, ilyen egyszerű. De csakugyan az-e? Feledtető- nek elegendő-e a későbbiekre szólóan, hogy az inkriminált földsávon az iszap majd megjavítja a földminőséget? — Pár nap múlva, amikor az iszap megszikkad, árkokat vágunk, hogy a víznek legyen lefolyása — hallhattuk még. Szóval, rendeződik a helyzet, de a kötelező tanulság marad: körültekintőbben kell egy-egy olyan közérdekű lépést előkészíteni, megtenni, mint a faddi holt Duna medrének tisztítása volt. Miért? Mert a jót, nemcsak jól kell, kötelező is jól csinálni! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: D. K. J. Azon a csövön jön az áldás bűnügyek száma növekedik, ezen belül a fiatalkorúak á'ltal elkövetett erőszakos cselekmények és a közlekedési bűnügyek aránya emelkedett feltűnő módon. A családjoggal kapcsolatos ügyök közül növekedett a házasság felbontása iránti kereset. Befejezésül dr. Szigeth Ferenc a városi tanács és a bíróság kapcsolatát kifogástalanul jónak minősítette. Dombóvár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén Nagy Jenő- né osztályvezető adott számot a pénzügyi, terv és munkaügyi szakigazgatási szerv ügyrendi feladatainak ellátásáról. A beszámolóból kitűnt, hogy a megnövekedett. döntően újszerű feladatait a szakigazgatási szerv jól végzi. A beszámolóhoz az ügyrendi bizottság fűzött tájékoztatót, amely részletesen elemezte a pályaválasztási tanácsadás, valamint a csökkent munkaképességűek munkába állításának irányítására vonatkozó tapasztalatokat. A testület ezt követően tekintette át a fiatal házasok és az alacsony keresetű családok lakáshelyzetét, valamint a fölsorollak lakáshoz juttatásának lehetőségeit. Magyarszéki Endre Tanács vb-ülések