Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

1985. szeptember 9. Képújság 5 Sportújságírók a békéért A modern kor sportjának fő feladata abban áll, hogy azt az új társadalmakat épí­tő polgárok nevelésére fel­használva, a fiatal nemzedé­kekben kialakítsák a békéért érzett felelősséget és a né­pek közötti együttműködésre, kölcsönös megértésre való tö­rekvést. A Nemzetközi Sportújság- író Szövetség (A1PS) alelnö- ke, az Ázsiai Sportújságírók Szövetségének elnöke, a ku­vaiti Abdul Múhszen Mo­hammed al-Husszeini mon­dotta ezt, aki részt vesz a sportújságírók Moszkvában zajló nemzetközi szemináriu­mán. Az újságíró a Szov- jetszkij Szportnak nyilatko­zott. „A sport — hangsúlyozta — a nemzetközi együttműkö­dés és kölcsönös megértés szilárd eleme. Ezért a sport­újságíróknak mindent meg kell tenniük annak érdeké­ben, hogy a haladás, a jó­szándék győzedelmeskedjék, s hogy a Földön megőrizzék a békét.” A kuvaiti vendég rámuta­tott, hogy az„ Olimpiai szo­lidaritás” elnevezésű prog­ram keretében a szovjet szakértők, edzők és tanács­adók nagy segítséget nyúj­tanak a fejlődő országoknak. „Sokoldalúan kell ösztönöz­ni az együttműködés szelle­mét a világ sportjának fel­lendítése érdekében” — hangsúlyozta Mohammed al- Husszeini. A világ sportja MEGÉVE A Citizen jégkorong BEK záró összecsapása: EC Köln (NSZK)—AJK Stockholm (svéd) 6:3 (2:1, 2:2, 2:0). Meglepő sikerével a nyu­gatnémet bajnok harcolta ki a második helyet a szovjet CSZKA Moszkva mögött. A végeredmény: 1. CSZKA Moszkva 8 pont, 2. EC Köln (plusz 1 gólkü­lönbség), 3. Du'kla Jihlava (csehszlovák) 4, (az adott és kapott gólok száma meg­egyezik), 4. AIK Stockholm 4 (mínusz 1 gólkülönbség), 5. Polonia Bytom (lengyel) pont nélkül. Váratlan vereség a Szentkirályi utcában A Bolvári testvérek gyenge napja Altalában, amikor a Tol­nai Vörös Lobogó asztalite­nisz-csapatának hét végi, vi­déki mérkőzéseiről érdeklő­dünk, többnyire az a kérdés: vajon az ellenfél hányszor tudott nyerni? Tisztes a ve­reség, avagy megalázóan nagy különbségű? Nos ez a megállapítás a múltban sem vonatkozott a Bp. Spartacus elleni összecsapásokra — ezek után különösen nem fog — mert megyénk repre­zentánsai változatos, érdékes, az asztaliteniszt magas szín­vonalon bemutató mérkőzé­seken bizonyultak jobbnak... És most fejre állt a papír­forma. Annál is inkább, mert mintegy egy-két hete az NB I. női idényét beharangozó cikkünkben az esélylatolga­tás kapcsán ezt írtuk: a „spari” a nyári jáíékosmoz- gás során némiképp gyen­gült. Nesze neked, és most itt ez az NB I e heti fordu­lójában meglepetésnek szá­mító 13-12 — oda... Mivel a végeredmény is rendkívül szoros, nyilvánva­lóan egyes fordulókban is fej fej mellett haladtak a csapatok. Az első két for­dulót a hazai együttes nyer­te 3-2-re. A nem várt vere­ségek kategóriájában köny­velhető el Balogh Faragó, míg Bolvári I. Benke elleni fiaskója. % Újítani tudtak a tolnai lá­nyok, de a Spartacus együt­tese szívósan rájuk tapadt, így a következő két forduló­ban csak minimális 3-2-es részgyőzelmeket értek el a Sáth-tanítványok. Ez azt je­lentette, hogy négy forduló után: 10-10. Még nem dőlt el semmi, a befejező „ran­devúk” idegtépő csatái adtak választ a győzelem kérdését illetően. Igen a pingpong alapvetően idegi sportág. Hát még ilyenkor, ilyen, a honi NB I. küzdelemsorozatában ritkaságszámba menő állás­nál. Nos, a sokat megért nemzetközi csatákban edző­dött, rutinnal rendelkező tolnai lányok a döntő pilla­natokban most csődöt mond­tak. Egész pontosan a Bol­vári testvérek estek vissza, nem kevesek meglepetésére váratlanul. Pedig 10-10 után két mérkőzést a tolnaiak nyertek. Ezután azonban Bol­vári I. és Gombkötő simán 2-0-ra vesztett. A második NB I-es mérkőzésen szerep­lő fiatal veresége nem is annyira meglepő, mint a nagy Bolvárié Monggal szemben. Ezek a kudarcok már előrevetítették a végső sikertelenség árnyékát. Győz­tek még a tolnaiak is, de szinte az „utolsó poénra” maradt a döntés és ilyenkor a sportban szerencse is szük­séges. Summa summárum: ez a mérkőzés már a Spar­tacus győzelmeként vonul be az első osztály nagy köny­vébe. A vereség ellenére akadt egy jeles és egy jó teljesít­ményt nyújtó játékos a ven­dégeknél. Kaiser Ágnes vá­rakozáson felüli nagyszerű teljesítményt nyújtott a rangadón — valamennyi mérkőzését nyerte. Balogh csak egyszer botlott meg, nem is lett volna különösebb gond, ha a többiek is ha­sonlóképpen cselekednek. Győztesek: Faragó 4, Benke, Mong 3—3 Demeter 2, Grósz, illetve Kaiser 5, Balogh 4, Bolvári I. 2, Bolvári II. 1 (!) Sáth Sándor vezető edző­től mielőtt letette volna Bu­dapesten a telefonkagylót, megkérdeztük: mikor vesz­tettek utoljára a Bp. Spar­tacus ellen. — Nem is emlékszem pon­tosan. Biztosan még valami­kor az NB II-ben. — begyé — Mától Domboriban Sportvezetői tanfolyam A Tolna Megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthiva­tala szeptember 9—13. között alapfokú sportvezetői tanfo- lyamot rendez Domboriiban a KISZ-táborban. Az egyhetes táborozás résztvevői ma dél­előtt érkeznek Domborítja, ahol 9 órakor megnyitóval .veszi kezdetét a tanfolyam programja. A sportmozgalom egészét átfogó szervezési, gaz­dasági kérdések megvitatása mellett a délutáni órákban játékvezetői, versenybírói képzésre is sor kerül. Az alapfokú sportvezetői tanfo­lyam előadói a megyei sport- hivatal főelőadói, valamint a városi TSF-ek vezetői lesz­nek. A hallgatók központi előadókként körükben üdvö­zölhetik majd dr. Molnár Istvánt, az OTTSfH igazgatási és jogi osztályának vezetőjét, valamint Jühos Józsefet, a Magyar Asztalitenisz Szak- szövetség szakfelügyelőjét is. A tanfolyam hallgatói a ko­rábbi évek gyakorlatának megfelelően vizsgáznak majd a tanfolyam anyagából, vala­mint a játékvezetői, verseny­bírói szabályokból. Erre a részletes tematika alapján csütörtökön délután kerül Egyetlen hibátlan teljesítmény Vasárnap mintegy 2000 né­ző előtt fejeződött be Kece- len a háromnapos lovasver­seny. Délelőtt először a díj­ugratók mérték össze tudá­sukat, de ez a viadal in­kább a pályakarbantartók parádéját hozta. Kivételnek számított az a lovas, aki után nem kellett hosszasan helyreállítani az akadályo­kat. A délutáni folytatásban a kettesfogaitbajtók magyar derhyjének zárószámát, az akadályhajtást bonyolították le. A rendezők az akadályo­kat a hátsó tengely hosszá­nál csak 20 cm-rel állítot­ták szélesebbre. A 800 m hosszú pályát — amit 4 perc alatt kellett teljesíteni — 20 akadály nehezítette. Egy-egy hibáért 5 büntetőpont járt. Sokáig úgy tűnt, hogy a me­zőny legfiatalabb tagja, Lá­zár Vilmos nyeri ezt a szá­mot, hiszen mindössze 3,5 hibapontot gyűjtött össze. Az utolsó előttinek következő, az összetettben a 2. helyen álló Beszedics Ferenc kitű­nően és gyorsan forgott lo­vaival az akadályok között, így övé lett az egyetlen hi­bátlan teljesítmény. Ezzel az eredménnyel nemcsak az akadályhajtás, hanem a ket­tesfogathajtó magyar derby győztese is lett. Eredmények: Akadály hajtás: 1. Beszedics Ferenc (Kis­kunhalas) 0, 2. Lázár Vilmos (Budapest) 3,5, 3. Mészáros Illés (Mélykút) és Rideg György (Kisbér) 5—5 hiba­pont. Összetett: 1. Beszedics Ferenc 79,6, 2. ifj. Berka János (Bo­gyiszlói 86,7, 3. Szegedi Gá­bor (Kiskunhalas) 87,7, 4. Némedi István (Regöly) 94,5, 5. Rideg György 95,4, 6. Lá­zár Vilmos 97,6 hibapont. Adorján fölényes győzelme Vasárnap délelőtt Miskol­con a népkerti sporttelepen nyolcadik alkalommal ren­dezték meg a salakmotoros Grand Prix-t. Az eseményen a legjobb magyar sportoló­kon kívül lengyel, csehszlo­vák, finn, olasz és NDK-beli versenyzők álltak rajthoz. Kellemes időben, 4000 néző előtt bonyolították le a húsz futamot. Hamar kiderült, hogy a debreceni Adorján Zoltán tartja csúcsformáját, ugyanis az ellenfelek meg­szorítani sem tudták a világ- bajnoki döntőben szerepelt versenyzőt. Adorján vala­mennyi futamát meggyőző motorozással nyerte. A kül­földieknek jobbára epizódsze­rep jutott, meglepetést oko­zott, hogy a két finn erejé­ből mindössze egy-egy pont megszerzésére futotta. A do­bogóra a csehszlovák úrban és a lengyel Huszcza állha­tott fel Adorján mellé. A Grand Prix végeredmé­nye: 1. Adorján Zoltán (ma­gyar) 15 pont, 2. Stanislav úrban (csehszlovák) 14, 3. Andrzej Huszcza (lengyel) 12, 4. Sziráczki J. (magyar) 11, 5. Koszován (magyar) 9, 6. újhelyi (magyar) 9. Csongrádi nyert Siófokon vasárnap befeje­ződött a vívók Balaton-baj- noksága a DÉLKER Kupá­ért. A kardversenyen hat nemzet 59 sportolója lépett pástra. Meglepetés is adódott: a 20 éven aluliak világbajnoka, a szovjet Karelov nem került döntőbe. A versenyt a Ja­pánban rendezett Universia- déról éppen csak hazaérke­zett Csongrádi nyerte: Csong­rádi—Fiedler 8:5. Hart ezüstérmes Bukarestben Vasárnap Bukarestben a döntőkkel befejeződött a ju- •nior ökölvívó-világbajnok­ság. A magyarok közül már csak Hart Péter volt érde­kelt a 81 kilós fináléban, de túl nehéz ellenfelet kapott az amerikai Bowe Riddick sze­mélyében, az első menetben kiütéses vereséget szenve­dett. Hart mellett még egy magyar ökölvívó jutott érem­hez, Árvái Attila 91 kilóiban harmadik lett. Négy ország is duplázott: Kuba, a Szovjetunió, Romá­nia és az NDK. A maradék négy aranyérmen Bulgária, Dél-Korea, Csehszlovákia és az Egyesült Államok oszto­zott. A döntök eredményei: 48 kg: Ryon Sup Hwang (dél-koreai)—Roman (Puerto Ricó-i) p. gy. 4:1. 51 kg: Todoriu Marcelika (román)—Junoszov (szovjet) p. gy- 4:1. 54 kg: Ricardo Diaz (ku­bai)—Hdrjan (szovjet) p. gy. 3:2. 57 kg: Daniel Moeran (ro­mán)—Chang Mun Sík (KNDK) p. gy. 5:0. 60 kg: Jörg Teiche (NDK) —Gogol (román) p. gy. 5:0. 63,5 kg: Wilko Sager (NDK)—Castillo (kubai) p. gy. 5:0. 67 kg: Angel Sztojanov (bolgár)—Lemus (kubai) p. gy. 3:2. 71 kg: Michal Franek (csehszlovák) —Gyeny iszenko (szovjet) p. gy. 5:0. 75 kg: Zahalockij (szovjet) —Besliu (román) p. gy. 3:2. 81 kg: Bowe Riddick (amerikai)—Hart Péter (ma­gyar) k. o. 1. menet. 91 kg: Felix Savon (kubai) —Golota (lengyel) döntő fö­lény 2. menetben. Plusz 91 kg: Alekszej Prjasnyikov (szovjet)—Deliz (kubai) p. gy. 4:1. Jó érzés minden magyar számára, ha egy-egy sportoló világ- vagy Európa-bajnoki győzelme nyomán felhang­zik a Himnusz. Ilyenkor önmagunk sikerét is ünnepeljük: magyar sikert. Sűrű egymásutánban születtek ismét a nagy világversenyeken — mégpedig úgynevezett klasszikus versenyszámokban, nagy ellenfelek ellen — magyar első­ségek. Elsőként — igaz, hogy Himnusz nélkül, mert az Wimbledonban nem szokás — Taróczy Balázs páros­győzelme örvendeztetett meg bennünket, aztán Barcelo­nában Nébald György ragyogtatta meg a magyar kard közmondásosan régi fényét, s jött Darnyi, a maga két Európa-bajnokságával, Csipes Ferenc, valamint egy kajaknégyes és egy kenukettes aranyérme Mechelenben, az öttusa világbajnokságon Mizsér Attila csodálatosnak jellemezhető diadalát jelentették Melbourne-ből (és a csapat második helye is örvendetes, nagy sikernek szá­mít). Kevesen akadnak honunkban, akik nem tudják, és nem tartják számon ezeket az eredményeket — tulajdon­képpen felesleges is volt őket elismételni. De, ha olyan jól­esik mégegyszer leírni, felsorolni! Annyira örülünk, ha a magyar sportolók ilyen eredményekkel lépnek elő! Bi­zony, az ilyesmi jókedvűvé tesz — jó órákat, napokat élünk át honfitársaink sikerei nyomán. Hiszen megint akadtak magyar fiatalemberek, akik bebizonyították, hogy néha képesek vagyunk magunk mögött hagyni a világot... Ez az öröm egyben alkalmat kínál arra. hogy elgondol­kozzunk: vajon hogyan lesz a sport közhangulat-alakító erő? Hiszen ez az ereje vitathatatlan. Nem szeretjük, ha kudarcok érnek bennünket, s ha a sportolók a világver­senyeken, nemzetközi mérkőzéseken nem váltják be a szereplésükhöz fűzött várakozásunkat ingerültek leszünk. A legtermészetesebb, hogy az egész magyar sportot hibáz­tassuk. Pedig a sportban nagyon sok múlik a véletlenen, a pillanatnyi formán, és egyre keményebb, nagyobb a nemzetközi verseny. Ennek ellenére néha olyan teljesítmé­nyeket kérünk számon a magyar versenyzőktől, amelyeket képtelenek elérni. Ilyenkor mégis hibáztatjuk az egész magyar sportvezetést, a különböző sportágak edzőit, ve­zetőit, a versenyzőket — e torz felfogás szerint — nekik kötelességük győzni. Ha nem sikerül — az mulasztásnak számít. Megtorlást igényel tehát, s ennek nem egyszerűen az az oka, hogy az ellenfelek jobbak, hanem a gyanú: bi­zonyára súlyos mulasztások lelhetők fel a kulisszák mö­gött. Nemrég még ez a légkör vette körül a sportot, ilyesfajta dühök kaptak legtöbbször hangot. A józanabbak közül sokan próbálták ennek az okát keresni. Némelyek arra a torz következtetésre jutottak, hogy nálunk azért hagyják ezt, mert „a sport afféle gőzkieresztő szelep”, ha valamiért nagy az elégedetlenség, azt legjobb, ha kiélni hagyjuk a sportban. Nos, erről szó sincs. Nincs szükség ilyen „szelepre”. Dőreség lenne, hiszen a győzelmek vagy vereségek a nemzetközi küzdőtéren nem irányíthatók. Aztán, a legutóbbi, remek győzelemsorozat sem mentesít bennünket a gazdasági gondoktól. Mi több. még azoknak a feladatoknak a megoldásától sem, amelye­ket a testnevelési és sportmozgalom bajainak orvoslására szabtunk magunk elé. Változatlanul érvényes, hogy töme­ges szabadidősportra van szükség, tűrhetetlen, hogy a lakosság többsége, ennyire tunyán éljen, ennyire ne törőd­jék egészségével. A versenysport, az élsport szervezésében, az anyagi ösztönzéssel, a feltételek biztosításával, az ered­mények számonkérésével is következetesebben és okosab. ban kell foglalkoznunk. Még azokban a sportágakban is, amelyekben magyar versenyzők világbajnokok vagy Európa-bajnokok lettek, még mindig van mit tennünk Még itt sem igazolt a társadalmi sportág győzelme. Vagy fordítva: a kudarcokból éppúgy tanulni kell. mint az elsőségekből. A legutóbbi hetek magyar sportsikerei a szakemberek, de mások számára is megszívlelendő ta­nulságokat hordoznak. Ami a szakértőket illeti: ők majd elemzik maguk számára az eseményeket. Mi, többiek, akik nem ezzel foglalkozunk, annyit tanulhatunk egy-egy sportolótól, hogy a kemény munka, a fegyelmezettség, az akaraterő sikert hozhat. Bárhol tevékenykedik valaki és törekszik eredményre, ezeket a nemes tulajdonságokat nem nélkülözheti. Akkor egy-egy sporteredményt is mindenki annak érté­kel, ami. Nem társadalmi levezető szelepnek, nem siker- pótléknak. Sporteredménynek. A sport és a közhangulat ®p. Spartacus—Tolnai VL 13-12 Balogh csak egy mérkőzést vesztett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom