Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 211. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1985. szeptember 9., hétfő. SOK MINDENRŐL CÍMSZAVAKBAN (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) A BOLVÁRI TESTVÉREK GYENGE NAPJA „ÁLL a RÉGI HÁZ MÉG’’ (5. old.) (3. old.) Közélet és magánélet A legutóbbi pártkongresszuson elfogadott szervezeti szabályzat kimondja: a párttag mutasson példát a munkában, hivatása teljesítésében és a magánéletben. E példamutatás nem valamiféle rendkívüli követel­mény. Nem jelenti azt, hogy a párt a kommunistáktól emberfeletti teljesítményeket, aszkétizmust, az élet örö­meinek tagadását várná el. A párt eszmei, politikai, erkölcsi követelményei reálisak, teljesíthetők, emberre szabottak, akár a társadalmi életre, a munkára, akár a magánéletre vonatkoznak. Jóllehet, a szocialista erkölcsi felfogás is különbsé­get tesz a közélet és a magánélet normái között, tar­talmában azonban alapvető különbség nincs közöttük. Mindkettőben domináló szerepe van a humanitásnak, a közösségi elvnek és gyakorlatnak. A kommunisták erkölcsi magatartását a közélet és a magánélet egysé­ge kell, hogy jellemezze. Igaz, hogy a magánélet bonyolult és összetett jelen­ség, amelynek bizonyos elemei csak az egyénre tarto­zóak. Többségük azonban összefügg a társadalom, a közélet, a munkahely szféráiban tanúsított magatar­tásformákkal. Erkölcsi normáink, amelyek a társada­lomban, a közéletben, a munkahelyen érvényesülnek, áthatják magánéletünket és fordítva, magánéletünk megnyilvánulásai befolyásolják a társadalomban be­töltött szerepünket. A szervezeti szabályzatban is komplexen jelenik meg ez az igény, a párt elvárja a kommunistáktól a példamutatást az élet különböző színterein. A közélet és magánélet egységének érvényre jutá­sát a gyakorlatban olykor téves nézetek, végletes fel­fogások nehezítik. Egyesek szerint a magánélet és a közélet között nincs különbség, úgy tartják, hogy a kommunisták magánélete közügy. Ez téves álláspont, mert a kommunisták életének is vannak olyan tényezői, amelyek csak rájuk tartoznak. Mutatkoznak törekvé­sek arra is, hogy a magánélet és közélet ügyeit elsza­kítsák tgymástól. Holott nehezen elképzelhető, hogy valaki jó közéleti ember legyen, ha környezetében ösz- szeféiihetetlen, szomszédjaival perben, haragban áll. Az utóbbi időben — anyagi vagy egyéb okokból — tapasztalható bizonyos befeléfordulás, visszahúzódás a magánéletben. A magánélettel összefüggő megnyilvá­nulásokra gyakran készek az ilyenfajta válasszal: sem­mi közünk hozzá, mert az X. Y. magánügye. Ezt ilyen kategorikusan nem lehet kimondani, mert igenis, a kommunistáknak van közük egymáshoz. A magánélet kisiklásai bizony gyakran válnak közüggyé. A kommunista közösségeknek különbséget kell ten­niük abban, hogy miben illetékesek, miben nem, med­dig marad egy megnyilvánulás a magánélet szuve­renitásának keretein belül, mikor tartozik a közösség­re. Azt is tudni kell, mikor szükséges segíteni vagy beavatkozni az egyén sorsába és mikor okozunk kárt azzal, ha ezt tesszük. A hétköznapi felfogásiban a ma­gánélet fogalmát leszűkítik az egyén családi ügyeire, szerelmi életére, intim kapcsolataira, holott szélesebb ez a fogalom. Ide tartozik az életmód, az életvitel, az életstílus, a szabadidő felhasználásának formái, a ba­ráti és más közvetlen személyes viszonyok. Fontos tényezője a magánéletnek az is, hogy az em­ber milyen célokat tűz maga elé, és azokért hogyan küzd, mit tekint értékesnek, az értékeket milyen mó­don szerzi meg. A kommunisták értékítéletében a va­lódi értékeknek kell szerepet játszaniuk. Nem tagadjuk az anyagi javak, értékek fontosságát, de azok eszköz- jellegük, s így megszerzésük nem válhat életcéllá. Az igaz, tartalmas emberi élet nemcsak, s főleg nem a pénzben kifejelhető értékek megszerzésére épül, ha­nem olyan értékekre, amelyeket nem lehet pénzért venni: szeretetet, tekintélyt, tisztelelet, tudást és más egyebeket. Tisztelni olyan embereket tudunk, akik tisztán él­nek a közösség előtt, tudásukkal, emberségükkel tekin­télyt vívnak ki, segítőkészségükkel, önzetlenségükkel pedig szeretetet. Senki nem válik tiszteletre méltóvá azért, mert gazdag, vagyonos — főleg ha a vagyon for­rása nem a munka, nem a kiemelkedő teljesítmény. Esetleg irigységgel vegyes gyanakvással — jobb eset­ben — „ügyes embernek” minősítik. A kommunisták példamutató szerepe abban áll, hogy életük megnyilvánulásában érvényesülnek a párt er­kölcsi normái, az emberi együttélés és humanitás írott és íratlan törvényei. Ezért reális és pozitív életcélokat tűznek maguk elé, s ennek megfelelő életmódot foly­tatnak, életvitelük, életstílusuk is ezt szolgálja. Termé­szetesen a kommunisták is emberek, csakúgy, mint mások, nem hibátlanok, lehetnek gyengéik, tévedéseik, botlásuk. A példamutatásuk abban is áll, hogy küzde­nek a hibáik ellen, ha tévednek helyrehozzák, nem hi­szik magukat csalhatatlannak, gyengéiket nem magya­rázzák, palástolják, hanem igyekeznek megszabadulni azoktól. A kommunisták életében a szavak és tettek egysége kell, hogy érvényesüljön. Igaz, hogy többet vár tőlük a párt, a társadalom, mint más állampolgárok­tól. Erre a többletfeladatra kommunista eszméiktől, el­kötelezettségüktől, meggyőződésüktől vezérelve önként Vállalkoztak, amikor a párt soraiba léptek. Takács Györgyné dr. Szeptember 6—7—8. Rakodás akció a MAV-nái Egy héttel ezelőtti lapszá­munkban beszámoltunk a Közlekedési Minisztérium és a Központi Szállítási Tanács felhívásáról, mely a hétvé­gi vagonkirakodásról intéz­kedik. Szeptember 6., 7. és 8-án első ízben vettek részt az akcióban Tolna megyei nagyüzemek, mezőgazdasági üzemek, valamint a Volán és a MÁV. A megyénk három kiemelt fontosságú vasúti csomó­pontján folyó munkálatok­ról számolunk be és adunk képet az elért eredmények­ről. Bátaszék A bátaszéki vasútállomá­son, mint ahogyan azt Lu­Bátaszéken indulásra kész a Szekszárd felé tartó szerelvény kács Béla forgalmista el­mondotta, nem történt szá­mottevő mozgás a három nap alatt. Ottjártunkkor, vasár­nap délelőtt egyetlen teher. vonatot indítottak el Duna­újvárosba, egyébként a „szo­kásos” hétvégi pangás jelle­mezte a pályaudvar életét. Dombóvár A dombóvári lakosok bizo. nyára kevesen tudhattak a Tolna Megyei Szállítási Bi­zottság ezen hétvégére meg­hirdetett rakodási akciójá­ról, ennek ellenére többen is érdeklődve figyelték a vas­útállomáson fel-alá mozgó járműveket. Mint azt Verese László vasúti raktárostól megtudtuk, a szén érkezése iránti kíváncsiság hozta ide az embereket. — Nos, ez ügyben jó hír­rel szolgálhatok. Csak szom­baton és vasárnap tizennégy vagon szenet kellett kipa­kolnia a Volán GMK-sainak — mondta Verese László. Az akcióról a dombóvári vasútállomásnál különöskép­pen nem tudtak, de akció ide vagy oda, a hétvégén itt is a szokásos áruforgalom zaj­lott. — Februártól minden hét­végén általában öt-hat IFA- tehergépkocsival szolgálat­ban vagyunk, ahogy a mun­ka megkívánja — hallottuk a 11. sz. Volán dombóvári üzemegysége vállalati gazda­sági munkaközösségének me­netirányítójától, Kelemen Jó­zseftől. — A szokásos hét­vége van. Tegnap már a kora délutáni órákban elvé­geztük a munkát, ma, vasár­nap, a szén miatt hat-hét óráig is itt leszünk — há­rom kocsi szállítja az árut. De nézzük, mit, hova és ki­nek. Elöljáróban annyit: ál­talában a kirakodás a jel­lemző. Szombaton például a Dombcalor egy vagonnyi ke­rítésdrótja és a dombóvári Alkotmány Tsz három vagon búzája jelentette az összes feladást — szemben a nyolc vagont számláló kirakodás­sal. Tegnap a Volán dolgo­zóinak tíz vagon szénnel és négy vagon, a Füszért szá­mára érkező élelmiszeráru­val kellett megbirkózniuk. Ehhez képest az az egy va­gon műtrágya, ami a Dal- mandi Agrokémiai Társasá­gé, már csekélység. Az országos szállítási gon­dokat enyhítendő, a MÁV- nak több üres vagonra len­ne szüksége. Dombóvárott e tekintetben kedvező kép tá­rulkozott elénk. Maximáli­(Folytatás a 2. oldalon) wtm, * -■ u éIwmiwhwwmmmwi ni mi .......... A „tejesek” vasárnap tejport „vagoníroztak" Szekszárdon Elutazott a Mexikói Egyesült Szocialista Párt küldöttsége A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására szeptember 3—7. között látogatást tett hazánkban a Mexikói Egye­sült Szocialista Párt (PSUM) küldöttsége Pablo Gomeznek, a párt főtitkárának vezetésé­vel. A delegáció tagja volt Jósé Voldemberg, a párt politikai bizottságának tagja, a köz­ponti bizottság titkára és Cu- authemoc Sandoval, a köz­ponti bizottság tagja. A küldöttséget fogadta Ká­dár János, az MSZMP főtit­kára. A mexikói pártküldött­séggel megbeszélést folyta­tott Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára. Ta­lálkozóra került sor Pozsgay Imrével, a KB tagjával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával, Ballai Lászlóval, a KB osz­tályvezetőjével és Györke Józseffel a KB osztályvezető- helyettesével. A szívélyes, elvtársi lég­körben megtartott megbeszé­léseken a két párt vezetői tá­jékoztatták egymást pártjuk, országuk helyzetéről, soron lévő feladatairól. Megvitat­ták a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseit, különös te­kintettel a latin-amerikai helyzetre. Véleményt cserél­tek a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom hely­zetéről, az MSZMP és a PSUM kapcsolatairól, a két párt együttműködésének to­vábbfejlesztéséről. A megbeszéléseken kifeje­zésre jutott az MSZMP-nek és a PSUM-nek a világbéke megőrzésére, a fegyverkezé­si hajsza megfékezésére, a leszerelés és á népek kö­zötti együttműködés ügyé­nek előmozdítására, a globá­lis és regionális politikai és gazdasági problémák megol­dására irányuló törekvése. A két párt vezetői szüksé­gesnek tartják a közép-ame­rikai térség problémáinak tárgyalásos rendezését, és méltatták a Contadora cso­port erőfeszítéseit. Támoga­tásukról biztosították a nica- raguai népet hazája függet­lenségének és a forradalom vívmányainak megőrzésére irányuló erőfeszítéseiben. Ki­fejezték szolidaritásukat a közép-amerikai térség hala­dó nemzeti felszabadító moz­galmaival is, a demokrácia helyreállításáért hősies küz­delmet folytató chilei haza­fiakkal. Üdvözölték az Ar­gentínában, Brazíliában és Uruguayban bekövetkezett demokratikus irányú válto­zásokat. Megállapították, hogy a PSUM küldöttségének láto­gatása jól szolgálta a két párt őszinte és nyílt, internacio­nalista kapcsolatainak szo­rosabbra fűzését, egymás helyzetének jobb megismeré­sét, a kölcsönös megértést. • A Mexikói Egyesült Szo­cialista Párt küldöttsége Pablo Gomez főtitkár veze­tésével szombaton elutazott Magyarországról. A küldött­séget a Keleti pályaudvaron Kótai Géza, az MSZMP KB tagja, a külügyi osztály ve­zetője búcsúztatta. Pierre Aubert befejezte látogatását Pierre Aubert a Svájci Ál­lamszövetség külügyminisz­tere, — aki Várkonyi Péter külügyminiszter meghívásá­ra tartózkodik hazánkban — szombaton Egerbe látoga­tott. Vidéki útjára elkísérte Szőke György, hazánk ber­ni és Paul Wipfli, a Svájci Államszövetség budapesti nagykövete. A városházán Varjú1 Vil­mos, a városi tanács elnöke köszöntötte a vendéget és kí­séretét, tájékoztatta a törté­nelmi város életéről és dina­mikus fejlődéséről. Ezt kö­vetően a svájci diplomácia vezetője Eger nevezetességei­vel, érdekességeivel ismer­kedett. A Líceumban meg­tekintette a nagy értékű gyűjteményes könyvtárat, a belvárosban pedig a nagy­arányú rekonstrukciós mun­kálatokat, majd időzött a középkori egri várban. Az egri látogatást követően Pierre Aubert visszatért Bu­dapestre és a kora esti órák­ban elutazott a fővárosból. A svájci diplomácia vezetőjét a Ferihegyi repülőtéren ven­déglátója, Várkonyi Péter bú­csúztatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom