Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-05 / 208. szám
4 IníÉPÜJSÁG 1985. szeptember 5. Híd a külvilághoz A beteglátogatás pszichelágiájáríl Bélyeggyűjtőknek Újdonságok A mexikói labdarúgó-vi- 1 ágbajnokság lázba hozta a hazai szurkolókat, meg a külföldi postákat. Kuba már az elmúlt télen blokk és nyolc bélyeg kiadásával kezdte népszerűsíteni a nagy mérkőzéssorozatot. Erre Brazília úgy készült, hogy 2000 or névértékű blokkon megemlékezik 1970. évi győzelmükről, amikor a Rímet Kupát harmadszor, tehát véglegesen megnyerte. Brazília földjének mélye sok barlangfestményt rejt. Az ősi kultúra emlékeiből hármat bélyegen mutatnak be. Hat nyelvű felirattal, az ENSZ hat hivatalos nyelvén ■leírt névvel köszönti a francia posta a világszervezet 40 éves fennállását. ipari műemlékek, 150 éves gőzgépek képe díszíti az NDK bélyegpárját. A Duna—Fekete-tengeri csatorna megnyitásáról a román posta blokk és négyértékű sorozat kibocsátásával tudósítja a világot. ■Ki ne állt volna már betegágy mellett, látogatóként, akár mint családtag, rokon, akár mint jó barát vagy ■munkatárs! Sokunk számára ismerős az a különös, szinte bénítónak tűnő érzés: áthág- hatálán szakadék választ el minket a betegtől... Az egészséges és a beteg ember közötti igazi találkozás létre, jöttéhez nélkiülö2lhetetlen, hogy az egészséges ember beleélje magát a ibeteg helyzetébe, megértse azt, legalább gondolatban átlépjen beteg embertársa világába. A betegség ténye — megváltozott külső-belső körülményeket teremt minden egyén számára. Még odahaza is megváltozik a beteg megszokott környezete, hát még ha ki is szakad belőle, s kórházba kerül. Kivált a krónikus beteg számára a ■betegágy és a beteglátogatás két szorosan összetartozó fogalommá válik. Tűrőképességét nagymértékben befolyásolja, milyen a látogatója, hogyan lép be a szobájába, hogyan szól hozzá, melléáll, vagy távolról köszönti — egyáltalán: látogatják-e vagy sem?! A beteglátogató gondolja végig, hogy miért is megy el a beteghez. Valóban vigaszt akar-e neki nyújtani, segíteni akar-e rajta, vagy csupán a kíváncsiság, netán a rossz értelemben vett sajnálkozás vezeti hozzá. A megbetegedést követően már a felébredés is más -mint más napjainkon. Talán nyugtalan volt az éjszakánk, álmatlanul forgolódtunk, egyszóval rossz lett a közérzetünk. Felkelnénk, de hirtelen rá kell döbbennünk, hogy ez nehezünkre esik, megfájdul a fejünk, visszahúz az ágy. Itt lenne a reggeli ideje, de ■hiányzik az étvágyunk. Ez is azt bizonyítja, hogy valami megváltozott bennünk. Lemondunk az evésről, a felkelésről, a napi életritmusunk alakulása többé nem a régi. Igyekszünk viszonylag kényelmesen elhelyezkedni az ágyunkban, ahol most sokkal jobban érezzük magunkat, tnint kívüle, Egyszer csak átéljük, hogy rajtunk kívül zajlik tovább a mindennapi élet, s a mi világunk egyszer csak összeszűkül a szobánkra, a betegágyunkra. A tegnap még fontos tervek elvesztik jelentőségüket, múlt és jövő más megvilágításba kerül. Betegágyunk, testi állapotunk a jelenre irányítja figyelmünket; testi-lelki érzéseink, fájdalmaink, közérzetünk nyomonkövetése kerül a középpontjába. Korábban olyannyira értékesnek tartott, halaszthatatlannak hitt céljairól, vágyairól lemondva a beteg ember mind több és több veszteségtől szenved. Személyes létének alakulása, a jövendő bizonytalanná válik, a testi működéseire, a közérzetére irányuló koncentráció fogva tartja lelki életét is. Az egészséges életmód, saját korábbi életmódja, a külvilág, melyből kiszakadt, egyre vonzóbbá lesz — éppen elérhetetlensége miatt — a beteg számára, mint egykor volt. Küzd a betegágyhoz kötöttség érzése ellen, nem akar beletörődni állapotába, újra elkezd tervezgetni, a jövő felé fordul. „Majd ha felépülök” — mondogatja — „Mennyi mindent kell még elintéznem, megoldanom!” Amikor már a betegségétől kezd elfordulni a beteg figyelme, amikor már a gyógyulásról ábrándozik, akkor találja magát szemben az egészséges emberekkel való találkozás Igazi konfliktusával. Az egészségesek ugyanis bámulatosan rövid idő alatt kizárják hétköznapi életükből, régebbi közös világukból megbetegedett rokonukat, barátjukat, munkatársukat, befejezett tényként kezelik 'betegségét. — Az élet megy tovább — mondogatják. Alig telik el akár csak egy-két hét, s máris úgy mennek a beteghez látogatóba, mintha a megbetegedése a világ legtermészetesebb dolga lenne. Látogatásuk mindinkább felületes érdeklődésre szorítkozik. Konvencionális vigasz-szavakat ismételgetnek — miközben leteszik a „kötelező” süteményt, kompótot a beteg éjjeli szekrényére... A betegágy mellett a látogatónak kerülnie kell mindenféle hazug szenvelgést, vagy könnyelmű ál-optimizmust. Konvencionális, csupán kötelességszerű kérdez- getés helyett a betegnek valódi odafigyelésre van szüksége, hogy csökkenjen a betegágya és az egészségesek világa közötti távolság. M1RTSE MARTA Hosszú szoknya, széles váll Oszí-télí cfliifcat 1985—86 A Magyar Divatintézet bemutatta a sajtó képviselőinek az 1985—86-os őszi, téli szezon divatját. A manökenek 33 vállalat és szövetkezet termékeit vonultatták föl a Duna Intereontinentál báltermében. Ami a női divatot illeti, három fő irányzatot lehetett megfigyelni. A klasszikus. Jellemzői a tiszta vonalak, nemes kelmék. Színek: szürke és lila árnyalatok, finoman összehangolva. Anyagok: velúr, lódén, juh nappa, fausch, tweed, tiszta selyem, jersey. Formák: szélesített felsőrész, lekerekítetten tömött váll, denevérujj, a szoknya hosz- szabb, néha bokáig ér. Újjászületik az angol kosztüm, a trencsko. Az alkalmi ruhák mély tónusú — fenyőzöld, ónix, gesztenyevörös — színekben, bársonyból, fémszálas, könnyű anyagokból, esetleg flitterszövetből készülnek. A puha bolyhos, gyapjúszövet kábátok mellett a nemesszőrméből készült félbunda az ilyen típusú öltözékek kiegészítője. Tiszta gyapjú szövetből készült sportos kétrészes öltözékek. (Erhardt Magda és Vörös Irén tervei) A sportos és etníkus stílus a városban is viselt kényelmes és igen meleg szabadidő-öltözékeket foglalja magába. A színek: fehér tejszürke, kék, zöld jeges árnyalatai. Az anyagok: posztó, dublé, takarószövet, shet- lend, valódi és műszőrmék és a bélelt steppelt anyagok. A formák, a túlméretezett arányok az Északi-sarkkör vidékének eszkimóstílusát idézik, a szabás kényelmes, a szoknyák bővek, a pulóverek vastagok. Az overálok, mellények, anorákok. fejbe húzott kötött csőnyakúak, tetejében viselt sapkával, prémkucsmával — bő variációban szerepelnek. Az avantgárd elsősorban a fiatalok öltözködési stílusa. Jellemzője: a meghökkentő merészség, a sok bizarr részlet. Színek: igen sok fekete, élénk kiegészítő színekkel. Például citromsárga, cinó- ber, piros, királykék, banánzöld, fehér. Anyagok: sok a vízhatlan műanyag, műszőrme, dekoratív geometrikus mintájú anyag, óriáskockás szövet és bőr. Az UFO-stílu- sú overálok eltúlzott bőségét olykor 20 centi széles övék fogják össze. E stílus jegyében általában sok a túlzás. A váll túl széles, a nadrág túl bő, túl rövid. A kabát, a dzseki, a kosztümkabát akkora, hogy mindegyik darabba akár három manöken is kényelmesen elférne. A férfidivat sugalmazói látnivalóan a klasszikus, a szolid, az elegáns öltözködésmódra helyezik a hangsúlyt, őszi, téli divatajánlatukkal a pufajkák, a vattakabátok, a sportszerelések helyett ismét a jólöltözöttséget, az ápolt- ságot propagálják. A divatos öltöny zakója enyhén szélesített vállú, lazán karcsúsított, mélyen gombolt, hosszú, 7—8 centi- méteres kihajtóval készül. A pantalló cigarettavonalú, szárbősége 23-24 centi. A konstrukció nélküli, főként a fiatalok által kedvelt zakók a hagyományosnál hosszabbak vagy rövidebbek, és szélesebb vállúak. Az öltönyök anyaga finom gyapjúszövet. Igen divatos a csíkos blézer, Sötét színekből komponált kockás mintájú szövetruha — övvel is viselhető (Gyulai Irén terve) és a vastag halszálkás, vagy tweed szövetből készült sportzakó. Az elegáns öltönyökhöz persze nem lehet steppelt pufajkát viselni. A nemes, elegáns, puha gyapjúszövet kabátok divatja következik. A férfiak sportos öltözködését — a dzsekik, mellények, pulóverek, farmerek kavalkádját — a divattervezők leginkább valóban sporthoz és szabadidős programokhoz ajánlják. A gyermekdivat minden darabja a folyamatosságra épül, azaz olyan holmikat kínálnak a tervezők, amelyek a gyermek meglévő ruhadarabjaival együtt is viselhetők. A kislányok szoknyái hosz- szabbak. Megújul a kötényruha is. Az új változat bő, hosszú, derékban nincs elvágva, és általában ejtett vállal, szinte japán újjal készül. Bájos, igazán jól kihasználható viselet. Népszerűnek ígérkezik a kollégiumi stílus: piros-kék- féhér színekben, kis kerek fehér gallérokkal, fiúknak is Fiatalos, élénk színű, sportos rövid kabát fekete szoknyával és vastag harisnyával. (Erhardt Magda terve) lányoknak is nyakkendővel, vagy csokorra kötött szalaggal a gallér alatt. Végül néhány szót az őszitéli frizura- és sminkdivatról. Hódít a rövid haj! Egyenes vágások, gyakran asz- szimmetrikus formák, fölnyírt nyak, fejtetőn, elöl hosszabb tincsek. Aki hangsúlyozottan nőies típus, az viselhet lágyan hullámosított félhosszú hajat. A smink terén a természetes hatás dominál. Az arcot ritkán hangsúlyozzák pírral, az alapozó, a púder világos, matt, a szájrúzs sem harsog: barnás, bézs, aranyos mandarin árnyalatok a divatosak. A szemet kerekre, csodálkozom festik, a szemhéj színezék szolid, barna, barackrózsaszín, bézs. Újdonság az avantgárd stílusnál a színes — királykék, penészzöld, mahagónivörös — szempilla spirál! És végül egy jó tanács: az eddig felsorolt ötletek közül semmi sem kötelező! Kiki az egyéniségének, korának, alkatának megfelelő holmikat válassza! BEDECS ÉVA Takács Imre: Torzsa Juli beleesik a Rábába Józsi bácsi végzett az aratással. A ságadi réti földjén is learatta a búzát. A tarlóba sűrű kukoricát, ve- tettszárt akart vetni. Ezt úgy szokták csinálni, hogy a vetőruhából rászórják a kukoricát a tarlóra, aztán sekélyen beleszántják. Utána le- hengerlik a szántást, a jobb gazdák meg is boronálják és újra lehengerlők. Torzsa Juli megtudta az esti beszélgetésből, hogy hova készül Józsi bácsi. Ezért kora hajnalban — persze, mikor megitta már a tejet, amit Józsi bácsi felesége fejt — titokban elbújt abba a zsomborba, amelyikbe a csö- csös korsóba töltött vizet szokták tenni. Amikor Józsi bácsi reggelizett — rántottét evett uborkasalátával —, Juli már a szekéren lapult a zsomborban. Ha kérte volna, hogy hadd menjen el Józsi bácsival, el se engedték volna talán. Józsi bácsi befejezte a reggelizést, megitatta a teheneket, aztán befogta őket a szekérbe. Juli néni kinyitotta a kaput, elindultak. Akkor vette csak észre Torzsa Juli, hogy valaki mocorog még őrajta kívül a zsomborban. Félrehajtotta a rongyokat, és hát kit látott volna, ha nem Csont Ferkét. — Te is tudtad, hogy hova megy máma a Józsi bácsi? — Persze, hogy tudtam — tőled! Együtt néztük este a Göncölszekeret az árokparton. — így szólt Csont Fer- kó Julihoz, és látszott, hogy neheztel Torzsa Juli feledé- kenysége miatt. Megbékélve susmorogtak a zsomborban, míg a szelíd tehenek húzták Józsi bácsi szekerét a Ságadi rétre, a Rába mellé. Józsi bácsi kö- szöngetett néha földműves barátainak, akik már kint dolgozták. Mikor a tarlóhoz értek, Józsi báosi kifogta a teheneket a járomból, láncukkal a kerékhez kötötte mind a kettőt, és enni adott nekik, ő maga meg elvetette a vetőruhából a kukoricát. Megszomjazott eközben, mivel a madarakat is folyton ■hessegette, és ahogy kiemelte a rongyok közül a csöcsös korsót, akkor ámult el, mondván: — Ti rakoncátlanok, itt vagytok? Juli és Ferkó fölkacagott, annak is megörvendve, hogy most már nem kell titko- lódzni. Kiugráltak a zsomborból, a dűlőúton szabadon ugrándoztak. Józsi bácsi levette a szekérről az ekét, taligát, tézslát, levette a jármot a szekérrúdról, és az eke elé fogta a két tehenet. Azok teleették már magukat, kérődztek. Egykedvűen húzták az ekét el-vissza a hosz- szú és keskeny búzatarlón. A búzakévék kepébe rakva álltak a fekete szántás közepén, s a melegen tűző nap szárogatta bennük a drága magot. Dél lett, mire Józsi bácsi befejezte a szántást, aztán megebédelt, a szalonnájából és kenyeréből adogatott Julinak is, meg Ferkó- nak is, közben a teheneknek is dobott szénát, aztán elindult velük, hogy a tikkadt állatokat megitassa a Rábában. Juli és Ferkó is ment a folyópartra. Érezték, hogy Józsi bácsi szereti őket, nem zavarja majd vissza, nem parancsolja őket a zsomborba. A Rába vize örvényesen folyt, hömpölygött, a két kicsi.szájtátva nézte, milyen is tud lenni egy folyó. A partról a fűzfabokrok belelógatták a vízbe az ágaikat, a sza- kadékos túlsó parton túl pedig az erdő feketéllett. Józsi bácsi úgy mondta, hogy a Berek. Torzsa Juli fürödni ugyan ■nem akart, fürdőruhája se lett volna, de addig márto- gatta a kezecskéjét a vízbe, ott addig hajladozott, hogy a homok megcsúszott az iciri- piciri lábacskája alatt, és zsupsz, a vízbe esett. Józsi bácsi éppen a két tehenével foglalkozott, de Csont Ferkó észrevette, hogy Juli a vízbe esett, és mivel már korábban is megfigyelte, hogy a víz merre folyik, előre szaladt a folyás irányában, és ott egy lehajtó fűzfaágra kapaszkodott, hogy azt lehúzza a már fuldokló Juli elé. — Juli, Juli! Ebbe kapaszkodj, Juli! Józsi bácsi csak azt látta, hogy Osont Ferkó, akit ő nagyon sokszor Rossz Csontnak szokott szólítani, az ölében hozza csuromvizesen a Julit. Fölemelte a kalapját rémületében a fehér homlokáról. Látszott, hogy a szíve is elszorult, Torzsa Julit sajnálta volna nagyon. El is indultak aztán a szekérhez, és ott a Józsi bácsi a szekér napsütötte oldalához támasztotta a Torzsa Julit, hogy száradjon meg, Csont Ferkót pedig újra megkínálta a maradék szalonnával és kenyérrel. .. — Nem nevezlek többé Rossz Csontnak, Ferkó! Játék a nevekkel írjátok be az alább felsorolt neveket az ábra vízszin- ■tes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt átlóba kerülő betűk egy Balaton-parti helység nevét adják eredményül. E helységben van az Uttörőváros. ERIKA, ILONA, MÁRIA, VINCE, ZSOLT. Helyes megfejtés: ‘VHNyZ
