Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. szeptember 28. , TOLNA \ 8 “mÉPÜJSÁG Ez nem ábécé Ta és Hszia Payor Géza, a Kelet-ázsiai Múzeum osztályvezetője. A Budapesti Műszaki Egyete­men filozófiát és marxiz­must tanít. A Kína Múze­umban beszélgettünk, ahol éppen egy tudományos mun­kán dolgozik. A kínai írás­jelről kérdezem. — írásjegy! — mondja ha­tározottan. — Más a jel és más a jegy. — Igen, de van villamos- és buszjegy is. Az a sok ákombákom mitől jegy? — Ákombákom? Maga té­ved. Ez a laikus joga. De mit Í mond a szakember? — Eredetileg a képírásból fejlődött ki. Csaknem 3000 évvel ezelőtt ebből jött lét­re a fogalomjelölö írás. A legrégebbi leleteket állati ere­detű jóslócsontokban talál­ták meg. Milyen lesz a ter­més? Hová megy a király? Persze ma már nem ezeket a jegyeket használják, de ez a fejlődés természetes vele­járója. Az eredeti képformájú je­gyeket az akkori Kínában több száz módon használták. Kang Hszi császár a XVII. század végén elrendelte az egységes kínai írásjegyszó­tár elkészítését. A mai napig ez a legfontosabb alapmű. Eleinte jobbról balra írtak, meg felülről lefelé — a te­kercsek miatt így volt egy­szerűbb. Ma balról írnak. Meg jobbról balra, és néha felülről lefelé. De ez még egyszerű. íme a gondokra néhány adat. — Én sajnos csak 5—6000 írásjegyet ismerek. Ezért sok szakirodalmat el sem tudok olvasni. Hat évig éltem Kí­nában, ennyit sikerült meg­tanulnom. Az alapművelt­séghez elég 2—3000 írásjegy ismerete. A 15 éve meghalt világhírű kínai polihisztor, Kuo Mo-Zso állítólag het­venezernél is többet tudott. — Egyáltalán hány írás­jegy van? — Fogalmam sincs. De, ha megmondja hány szó, foga­lom létezik, akkor majd tu­dok válaszolni. Az írásjegy nem olyan: itt a könyv, ben­ne van minden, tanuld meg. A pekingi azt mondja: zsen. A sanghaji: nyin. Mindkettő embert jelent. Az írásjegy azonban azonos, hiszen a fogalom adja az írásjegy tartalmát. Ráadásul ez nem ábécé. Például: ta — nagy, hszia — kicsi. Együtt: nagy­ság. Az iskolákban azonban már tanítják az ábécét, az európai neveket már így ír­ják. Persze nagyon sok idő kell, hogy sikerüljön az át­térés. — Hogyan ejtik a latin be­tűket? — Itt az újság — mutatja a Zemnin Zsipaot. Olvasom a latin betűkkel írt újság­címet: Renmin Ribao. — Ezt hogy találták ki? — így döntöttek. Maga a „zs’’-re zsét mond. ök is mondják, de r-nek írják. Vé­gül is nem mindegy? — Ha valaki kedvet érez a kínai írásjegyek megtanulá­sához, mit tanácsol? — Vigyázzon az egész­ségére, mert erre sok idő kell. VADAS LÁSZLÓ Egy nagy múltú intézmény 175 éves a Berlini Humboldt Egyetem A Humboldt egyetem főbejárata A Wilhelm von Humboldt által alapított berlini egye­tem az idén ősszel ünnepli megalapításának 175. évfor­dulóját. Az elmúlt egy és há­romnegyed évszázad alatt számtalan nagyhírű tudós ta­nult és dolgozott az egyetem falai között. A leghíresebb hallgató Marx Károly volt, 1836-tól 1841-ig, és 1841 és 1843 között Engels Frigyes volt az intézmény vendég­hallgatója. Az egyetem sok tanára és diákja tüntette ki magát a társadalmi haladás és a béke ügyében kifejtett tevékenységével. 1933 és 1945 között az egye. tem munkatársai és diákjai közül sokéin életük kockáz­tatásával tanúsítottak ellen­állást a fasiszta diktatúrá­val szemben. A nácik ural­muk idején lábbal tiporták az egyetem humanista tradí­cióit, az oktatás és a kutatás eredményeit világuralmi cél­jaik szolgálatába állították. A második világháborúban az épület súlyos károkat szenvedett, megsemmisült számos értékes kutatási és oktatási eszköz, ám 1946 ja­nuárjában szovjet segítség­gel már megnyithatta kapuit. Az NDK-ban a Humbold­ton kívül még hat egyetem, valamint 47 főiskola műkö­dik. A Humboldt abban kü­lönbözik a többi felsőoktatá­si intézménytől, hogy ott egy fedél alatt talált otthonra a természet-, a társadalom-, az agrár- és az orvostudomány, az elektrotechnika és az élel­miszer technológia. A több szakterületet érintő tudomá­nyos kutatás nagyban előse­gíti a bonyolult problémák megoldását. Jelenleg például fontos mikroelektronikai fej­lesztési feladatok megoldásá­ban működnek együtt az egyetem fizikusai, matemati­kusai, vegyészeti és elektro­nikai szakemberei, karöltve ipari partnereikkel. Társada­lomtudósaik kutatási témái­nak egyike a szocialista élet­mód alakulása. A 29 szekciónak és az or­vosi fakultásnak 13 500 nap­pali tagozatos és levelező hallgatója van. A hallgatók 60 százaléka nő. 1949 óta több mint 100 ezer végzős hallgató hagyta el az egyetemet és foglalta el helyét a szocialis­ta építőmunka különböző te­rületein. Jelenleg a diákok több mint 50 százaléka vesz részt a kutatómunkában: 1984-ben 39 találmányt a hallgatók nyújtottak be. Új­szerű, hasznos kooperációs kapcsolat alakult ki az egye­tem és számos termelőüzem között. A televízió-elektroni­kai gyárral például közös ku­tató részleget hoztak létre. Ennek munkatársai eddig 7 új alkatrészt fejlesztettek ki, megteremtve a gyártási fel­tételeket is. Az egyetem főépülete, az Unter den Lindenen, eredeti­leg egy porosz herceg palo­tája volt. Az egyetemnek 7 diákotthona van, amelyekben helyet teremtettek a diákhá­zaspárok és a kisgyermekes egyetemista családok részére is. A diákotthonokban ön- kormányzati rendszer műkö­dik, ugyanez érvényes a di­ák-klubokra is. A sportolni vágyók bekapcsolódhatnak az egyetemi sportszakosztá­lyok munkájába. A nagylét­számú kórus és a Capella Academica szimfonikus ze­nekar a zenekedvelők igé­nyét igyekszik kielégíteni. Az utóbb években arra tö­rekszenek, hogy az egyetem kapui az egész lakosság előtt megnyíljanak. A havonta egyszer megrendezésre kerülő „vasárnapi előadások” már szinte hagyománynak számí­tanak. Ugyanez érvényes a „nyugdíjasok egyeteme” cí­mű előadássorozatra is. He­tente egyszer esti előadáso­kat tartanak aktuális tudo­mányos kérdésekről, a leg­fontosabb eredményekről. Ezeket a rendezvényeket bárki látogathatja. (g. i.) A gazdag hagyományokkal büszkélkedő Charité anató­miai előadóterme Szovjet 6let Hogyan tölti ön a szabad idejét? A vilniusi egyetem könyvtárában Hogyan növelhető a sza­bad idő, ha a gazdasági fej­lődés jelenlegi színvonala nem teszi lehetővé a megál­lapított munkaidő csökken­tését? Ezt a kérdést is vizs­gálják a szovjet szociológu­sok. Mindenekelőtt oly módon, hogy a minimumra csökken­tik az ellátásra, vásárlások­ra fordított időt. Ma a szov­jet emberek több időt fordí­tanak a háztartásra, mint az anyagi javak megtermelésé­re. Megoldás csak a szolgál­tató hálózat kiterjesztésével lehetséges, amely a most fo­lyó ötéves tervidőszaka alatt ugrásszerűen fejlődött. A la­kosság szolgálatában álló lé­tesítmények száma csaknem másfélszeresével nőtt. A szabad idő ésszerű eltöl­tésére álljon itt néhány pél­da: Kerékpárverseny Tartuban Asot Mortumjan A Szovjetunióban óriási tömegek foglalkoznak testne­veléssel és sporttal: a 255 ezer különféle sportkörnek, egyesületnek 87 és félmillió tagja van. Mindenkinek meg­van a maga kedvenc sport­ága. Az észtországi Tartuban például a kerékpározás moz­gat meg tömegeket. Az idén negyedik alkalom­mal rendezték meg a 106 ki­lométeres távú kerékpáros versenyt, amelynek több mint 2600 résztvevője volt. Fiatalok, öregek, sőt, egész családok vettek részt ezen a hagyományos és országos eseménynek számító verse­nyen. Az irodalom kincsestárát 133 ezer könyvtár nyitja meg a szovjet olvasók előtt. Tel­jes könyvállományuk több mint 2 milliárd példány. A szovjet könytárak 220 millió olvasót szolgálnak ki. A régi könyvek, kéziratok, metszetek, albumok igazi kincsestára a Vilniusi Álla­mi Egyetem (alapításának éve 1570) tudományos könyv­tára. A fasiszta megszállás idején sok értékes könyvet elraboltak, megsemmisítettek. Az utóbbi években a Szov­jetunió más könyvtárainak segítségével nemcsak hely­reállt a könyvállomány, ha­nem újabb kiadványokkal is gazdagodott. Jelenleg 4 mil­lió könyvet őriznek itt, kö­zöttük XV—XVII. századból való kiadványokat, több ezer kéziratot, régi okiratokat, könyvújdonságokat. A szovjet emberek nem csak részesülnek a szellemi javakból, hanem önmaguk is aktívan részt vesznek művé­szi értékek alkotásában. Min­dig nagy érdeklődés kíséri az amatőr képzőművészek és a díszítőművészek mesterei­nek rendszeres kiállításait. A kiállítók a legkülönbözőbb foglalkozású emberek, akik­nek életeleme az alkotás. Az ör.ményországi Asot Mortum­jan például fával dolgozik. Szabad idejében járja a kör­nyékbeli erdőket, gyűjti a hasonló színezetű és erezetű ágakat. Ezeket munkálja meg, és csodálatos vázák, tá­lak kerülnek ki a keze alól. Sok időt fordítanak a mű­velődésre, olvasásra is. A szovjet fiatalok több mint 90 százalékának van saját könyvtára, a fiatal munkások 95 százaléka újságolvasó. Szabad idejük több mint felét továbbképzésre, tanulásra fordítják. A szovjet emberek széles­körűen vesznék részt az or­szág társadalmi és politikai életében. Évente 110—130 órát dolgoznak az SZKP, a Komszomol választott szer­veinek munkájában, a szak- szervezetekben, szövetkeze­tekben, önkéntes társulások­ban, sport- és kulturális szö­vetségekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom