Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-04 / 207. szám
) 985. szeptember 4. NÉPÚJSÁG 5 Gyártók és felhasználók. nyian érdekeltek vagyunk abban, hogy az ipar, a mezőgazdaság termelése, termékstruktúrája hogyan igazodik a mindenkori piaci igényekhez, s hogy pontosan tudják milyen termékekre vagyunk vevők itthon, s mi az, ami külföldön is legjobban értékesíthető. Nem mindegy, miért állnak sorba a gyárban, üzemben a vásárlók, s hogy mi az, ami a raktárakban vár a sorsára. Összeállításunkban igyekszünk több oldalról körbejárni: milyen kapcsolatban állnak egymással a gyártók és a fogyasztók, s a felhasználók mennyire elégedettek a hazai gyárakban, üzemekben előállított termékekkel. Milyen márkát keres? Ott vagyunk a borpiacon „Szélles soros szőlészet, keskeny soros (borászat” — így jellemezte a szekszárdi borászatot imég nem is olyan régen Diófási Lajos, a neves szőlész-borász. Nos, a helyzet az utóbbi időben nagyot változott, nem kis mértékben a napjainkban vállalattá alakult szőlészeti, borászati társaság (munkájának köszönhetően. Azért ne feledjük azt sem, hogy imár évtizedekkel, sőt néhány évszázaddal ezelőtt is volt rangja, neve — és piaca a szekszárdi bornak. Hogy nem is kis tételeket szállíthattak a belföldi és a külpiacokra, mutatja a Sió-csatoma mellett található dűlő neve: Borrév. Ismerik tehát a szekszárdi hegy mélyvörös, vagy aranysárga — de mindenképpen bársonyos, zamatos, .tüzes — levét, de még nem eléggé. A szőlészeti borászati vállalattól várnak, várunk sokat. Mindent megtesznek' az önálló palackozó megteremtéséért, amely arra is garancia lesz, hogy a szekszárdi címkét viselő palaok szekszárdi termést is tartalmaz. Bízhatunk benne, hogy nem lesz szégyenkezni valónk, hiszen a legutóbbi országos borversenyen, amelyen úgynevezett forgalmi borok vettek részt, négy szekszárdi bor is aranyérmet kapott. A palackozó azt a nagy gondot is megoldja, miszerint az újborként palackozott vörös bort nem lehet minőségi borként eladni, azt előbb érlelni kell. Egy érdekesség azoknak, akik a szőlészet-borászatban kevésbé jártasak: az országban sehol sem található ekkora — kétezer hektár — összefüggő kékszőlő terület. Ügy hírlik, hogy a Világbank sem zárkózik el hitelnyújtástól a szekszárdi borfeldolgozó kialakításában, illetve fejlesztésében. Márpedig higgyük el, ők aztán igazán értenek hozzá, hogy mibe fektessék a pénzüket. Hol van jelen a szekszárdi bor, már ami a kereskedelmi forgalmat illeti? Belföldön úgyszólván 'mindenütt. A környező szocialista országokban szintén mindenütt találkozhatunk vele. Osztrák szomszédaink rendszeres vásárlóink, a legnagyobb volumenű nyugati partner az (NSZK. Az északi skandináv országokba, sőt az (Egyesült Államokba is szállítunk, nemrégiben pedig láttunk egy kanadai itallapot, amey a többi között szekszárdi kadarkát is 'kínál. Ügy látszik, Kanadában is jó csengése van a szekszárdi kadarkának. Hátha még ha megkóstolják a Merlot-t, a Kékfrankost, vagy a Chardonnay-t. Félek a cukorvásárlástól Azért van már kivétel. A Bátaszéki Vázkerámiában zsugorfóliába öltöztetik a béléstesteket — Szükségtelen magyaráznunk egymásnak, vásárlóknak — hiszen azok vagyunk mindannyian — ha egy áruféleséget, azon belül egy márkát megkedveltünk, ragaszkodunk is hozzá. S e ragaszkodás elismerést jelent a gyártó cég felé. A dunaföld- vári Skála áruházban az „elismeréseket” kutattuk. — Valóban vannak keresett termékek — kezdi a beszélgetést Takács Rafaisz Erzsébet, a konfekcióosztály vezetője. — Nálunk elsősorban a férfiöltönyök jelzését nézik meg leggyakrabban a vásárlók. A gyár stílusa a fazonon, anyagon és a méretvariációban is feltűnik. A Vörös Október öltönyei az „átlag” és a kerekebb emberek kedvelt viselete. A szombathelyi ,.,Stil” termékei viszont a vékonyabb férfiakra és a modernebb irányzat kedvelőire illenek, hiszen az öltönyök általában kétgombos és tűzött zsebes zakóval készülnek. És keresettek még a jugoszláv férfiruhák is. Megjegyzem, hogy idén sokkal jobb az öltönyellátásunk, mint tavaly volt. S a konfekcióosztályon kiderült az is, hogy válogatni lehet, hiszen legalább harminc gyártó terméke kapható — rendszeresen. Jagodics Istvánná szép fazonú cipőt tart a kezében. Fél számmal kellene nagyobb a „Junior” márkából. — A finom bőrre lettem figyelmes. És szeretem a Juniort. de szívesen vásárolok Minot is. — Egy másik asszony őszre keres úgynevezett edzőcipőt kisfiának. „Tiszában” egyeztek meg, hiszen mint mondja, az divatos, tartós és az ára is elfogadható. . — Persze, nagy keletje van az Adidasnak is, de szívesen és sokan vesznek Alföldi papucsot, cipőt, vagy a Bakonyt — egészíti ki Horváth Győ- zőné előadó. — Keresettek a Sabaria cipők is, de nagy kár, hogy a sziesztabetétes változat 30-as méret fölött nem kapható. A magam dunaföldvári tapasztalatait ezúttal nem írom le, éppen elég bizonyíték a jó ellátásra, a gondos beszerzésre aa, hogy a környékbeli, sőt a távolabbi településekről is sokan e nagyközség üzleteiben vásárolnak. Éppen a kocsihoz tartottam, amikor a központban lévő élelmiszerüzletből fiatal férfi lépett ki két teli szatyorral. Az egyikben sört tippeltem — az üvegek csörömpöléséből. Meg is kérdeztem, milyen sört visz, s hogy melyik a kedvence? — Mindkét kérdésére az a válaszom, hogy Kőbányai világos. S itt jószerével mindig kapható is. (Csak zárójelben jegyzem meg, az utóbbi találkozás akkor zajlott, amikor a megyeszékhelyen napok óta tartott már a sörmizéria.) 11 1 Az oldalt írták: V. Horváth Mária, Letenyel György, Szűcs László János, D. Varga Márta. A totókat Czakó Sándor és Gottvald Károly készítették. No, most mi a fészkes fenét csináljak! Itt a lábam alatt sivatagot alkot a 24,50-es cukor, feleségem meg rögtön belép a konyhába és jól ismert módon hivatkozni kezd arra, hogy kétbalkezes vagyok. Részint igaza is van, csakhát én nem tehetek arról; hogy ennek az édesítőnek a zacskóját ragasztó hiányában nem nyálazták le tisztességesen a gyárban, meg különben is csomagolása aszta- losenyvre emlékeztet. Boltban vagyok, mint amolyan feleségének segitő házias férj. Nyúlok a műanyag- flakonos mosószer felé, már markomban is érzem és megfognám, amikor amaz gondol egyet és kamikazé-pilóta módjára leveti magát a polcról. Égek, mint a rongy. Mindenki megmosolyog, hogy ez a gyügye férj csak azután menjen vásárolni, ha otthon kioktatják. Ismerősöm csempét vásárolt. A nevét nem árulom el, mert a cég jónevű. Szépen csomagolták, s nem is volt valami olcsó. Otthon a tulaj kibontja a csomagot és a csempézés helyett mozaikjátékot kezdett játszani harsány káromkodások közepette. A minta ugyanis sehogy sem akart összeállni. Nagy kedvvel olvasom mindig a Magyar Kereskedelmi Kamara reklámfolyóiratát. Elmélázok egy-egy csomagolástechnikai tanulmányon. Teszteket tudok, amikor egy- egy vadonatúj és szolgáltatásában korszakalkotó terméket úgy elkerülnek a kereskedők. mint a leprást, mert küllemében kőkorszaki. Hiába, ez még magyar sajátosság. Volt idő, amikor a termékgyártás volt reflektor- fényben, nem pedig a küllem és a minőség. Szerencsére ’68 után ez már lejárt lemez és a konjunktúra parancsára hazai termékeinknek tetszetős arccal kell(ene) a piacra kilépni. Véleményem szerint — látva sok külországbéli olcsó árut — inkább a békához van közel mint a szuperlatí- vuszokhoz. Mindent tudok: hogy drága a csomagolás, hogy ezáltal drágább lesz a készáru, hogy így több éves reklámösszeg fogy el, amíg a termék betör a piacra. Mindezeket ismerjük és mégis úgy zsolozsmázunk, hogy közben kapitális üzleteket akarunk csinálni a zsá- volyruhás termékeinkkel. Megkaptuk a fizetést, cukrot is kell vennem. Félek, mit fog szólni megint a feleségem... Gyártmányzsűri előtt a gépek Ha öntözőgép, ha cukorrépa-betakarítás, ha szőlőfeldolgozás, akkor szekszárdi Mezőgép A hazai mezőgépipar a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején szakosodott, ettől az időtől kezdve gyártják Székszárdon az öntözőberendezéseket. A hagyó, mányos kézi áttelepítésű rendszerek helyét 1973-ban váltották fel a gépi telepítésű rendszerek. Cukorrépabetakarító gépsorokat a 60- as évek végétől, szőlőfeldolgozó berendezéseket pedig 1976-tól állítanak elő a szekszárdi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál. Tóth Sándortól, a vállalat főmérnökétől mindenekelőtt azt kérdeztük: mennyiben befolyásolja a gyár termékstruktúráját az, hogy idén januártól megszűnt a Mezőgép Tröszt, s a vállalat önállóan működik. — Az önállósulás lehetővé teszi, hogy profilon belül is változtassunk, új termékeket állítsunk elő, profilbővítést hajtsunk végre. Jelenleg a Dunai Vasművel vagyunk kapcsolatban. Kötöttünk egy megállapodást, melynek értelmében a Vasmű a rostle- mezüzemét Szekszárdra, a központi gyáregységbe telepíti. A rostlemez igen keresett termék, számításunk szerint évi 70—80 millió forint bevételt jelent, s ez kompenzálja azt a kiesést, amit jelenleg tapasztalunk, a gépeink iránt ugyanis az utóbbi időben megcsappant a kereslet. — Mennyivel csökkent a kereslet az Önök által gyártott gépek iránt? A nyolcvanas évek elejéig öntözőgépekre, a megrendelés évi 170 millió forint értékű volt, ez 60 millióra esett vissza. A cukorrépagépeknél míg régebben 70— 100 milliós nagyságrendű megrendeléssel számoltunk, addig mostanában csupán 40—50 millió forint értékben rendelnek tőlünk gépeket a mezőgazdasági üzemek. — Az üzemeknek lett kevesebb a fejlesztésre, gépberuházásra fordítható pénzeszköze, vagy éppen az Önök által gyártott gépekkel nem voltak megelégedve? — Mi a fejlesztéseinket mindenkor a felhasználók igényeihez igazítottuk, s ezt az utat járjuk jelenleg is. A mezőgazdasági üzemektől a munka során szerzett taTóth Sándor, a Mezőgép főmérnöke: „A fejlesztéseinket mindenkor a felhasználók igényeihez igazítjuk.” pasztalatokat vagy közvetlenül kértük, de a garanciális javítóhálózat is rendszeresen jelzi, ha valami hiba adódik a gépek körül. A gépeket egyébként rendszeresen vizsgálja a gyártmány- zsűri. — Legutóbb mi az, amit a termelőik, a felhasználók visszajelzése alapján kellett változtatni a gépeken? } — Az elmúlt év októberében tartottuk az öntözőberendezések gyártmányzsűrijét. Módosítottuk a TM—90- es típusú csévélhető öntöző- berendezésen többek között a cSé vélődob-orsó gyártás- technológiáját, — ezzel a változtatással a gép a korábbinál biztonságosabban üzemel. A garanciális vevő- szolgálat naponta jelzi a hibákat, de kapcsolatban állunk a szolnoki, a veszprémi, a kaposvári Mezőgéppel, a lajosmizsei Agroszerrel, valamint a szolnoki GITR cukorrépa-termelési rendszerrel. — A szekszárdi Mezőgép gyáregységeiben készült gépekből hány üzemel ma Magyarországon? — A gépi áttelepítésű öntözőberendezésekből 2300, öntözőcsövekből és idomokból 750 ezer, szórófejekből 600 ezer. Cukorrépa-betakarító gépekből 3840-et üzemeltetnek a hazai gazdaságok, ösz- szesen 950 millió forint értékben. A különböző szőlőgépek iránt mérsékelt a kereslet: évente hozzávetőleg 40 millió forint értékű gép lel gazdára. — A hasonló célgépeket gyártó üzemek gyártmányainak sorában hol a helyük a szekszárdi gépeknek? — Az öntözőberendezéseket gyártó Bauer-cég, a cukorrépa-betakarító gépeket előállító Herriau-cég, valamint a szőlőszüret és -feldolgozás berendezéseit árusító Péra-cég gyárt hasonló gépeket, mint a szekszárdi Mezőgép. — A gépeikkel mennyire elégedettek az üzemek? — Ezt tőlük kell megkérdezni. * Megkérdeztük. Természetesen arra nincs mód, hogy valamennyi géptípus teljesítményét, megbízhatóságát, gazdaságosságát felmérjük. Minthogy a Hőgyészi Állami Gazdaságban a cukorrépa. betákarító gépekkel dolgoznak, itt érdeklődtünk: menynyire elégedettek a szekszárdi gépekkel. Czompó Géza a szolgáltató kerület igazgatója: — A gazdaságban eddig két szezont dolgoztunk végig a Mezőgép oukorrépa-beta. karító gépeivel. Az RTA— 602-es cukorrépafejező üzemelésével nagyon meg vagyunk elégedve, hisz különösebb műszaki hiba, s az ebből adódó nagyobb kiesés eddig nem fordult elő. A gép munkájának minősége megfelelő, s a területteljesítménye is jónak mondható — naponta 10 hektárról takarítja be a termést. Most a második szezon után csupán a forgó-mozgó alkatrészeket kell javítani. Az RTA—602- eshez kapcsolódó cukorrépafelszedő és -rakodó teljesítménye kisebb, mint az alapgépé, éppen ezért ez évtől kezdve az alapgép mellett két ilyen gép dolgozik majd. Így reméljük, hogy megfelelő minőségben és mennyiségben tudjuk a cukorrépát betakarítani. Idén ősszel előreláthatólag szeptember közepén kezdjük fölszedni a répát, s az időjárástól függően várhatóan másfél, két hónap alatt végzünk ezzel a fontos őszi betakarítási munkával. It Rábca és a KSZE A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a termelési rendszerek együttműködési szerződésének aláírására 1982-ben került sor. Ez a szerződés meghatározta a Rá- ba-gépek és azok pótalkatrészeinek forgalmazása, valamint vevőszolgálata terén kialakítandó együttműködés kereteit. A hazai gépgyártók és felhasználók közötti kapcsolatban teljesen új gyakorlat alakult ki a gépek forgalmazása és műszaki ellátása területén. A mezőgazdasági üzemek — rendszerekhez való tartozásuktól függetlenül — saját elhatározásuk szerint rendelhetnek Rába gyártmányú mezőgazdasági gépeket a termelési rendszerektől vagy közvetlenül a gyártól. Az üzemekben dolgozód gépiek vevőszolgálatának ellátását, garanciális és garanciaidőn túli javítását is a termelési rendszerek — közöttük a KSZE is — végzik. Ily módon a garanciális hibákat közvetlenül és szinte azonnal jelzik, aminek eredményeként a Rába gyorsan intézkedni tud a hibák kijavítására. Az alkatrész-kereskedelem új formája, amely szerint a rendszer által üzemeltetett raktárakban a Rába készletét képező alkatrészek kaphatók, közvetlenül teszi érdekeltté a Rábát a minél teljesebb körű kiszolgálásban és szinte naprakész információk alapján lehet az alkatrész- gyártásról, -utánpótlásról intézkedni. A KSZE eddigi tapasztalatai szerint az együttműködés annak ellenére eredményes, hogy az áttérés során új módszert kellett bevezetni, és begyakorolni. Az indulás éve 1983 volt, de az új rendszer bevezetésével együttjáró zökkenőket is sikerült a Rába aktív közreműködésével kiküszöbölni, tavaly piedig csak néhány esetben fordult elő átmeneti hiány egyes alkatrészekből, ugyanakkor az alkatrészforgalom évente jelentősen növekedett. Jelenleg a Rába-gépiekhez szükséges alkatrészek rendelkezésre állnak és az 1982-ben oly gyakori alkatrészhiány és az emiatt bekövetkezett hosz- szabb idejű gépállások vészé, lye már nem fenyeget. A kapcsolati rendszert és annak mindennapos gyakorlatát a gazdaságok kritikái, észrevételei és javaslatai alapján a közreműködők folyamatosan továbbfejlesztik. Az eddigi gyakorlat során a KSZE a taggazdaságok véleményeit, javaslatait a megállapodásban szereplő módon továbbította a Rábának és si. került is közös megegyezéssel az eredményesebb munka feltételeit megteremteni.
