Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-26 / 226. szám

* KÉPÚJSÁG * 1985. szeptember 26. t Töltsétek ki az ábra víz­szintes sorait az alábbi meg­határozások alapján. Min­den sor csak egy betűvel több az előzőnél és az új be­tű kivételével az előző sor betűiből tevődik össze. 1. Névelő. 2. Rag, -re párja. 3. Időmérő. 4. Növénytámasz. 5. Nyakrész. 6. Paplan. Z. J. Megfejtés: OHVX-VX '9 QNHVX S QHVX •f VHO t VH Z V T Az into hatosa i_i _ gyermek vét az na egy iskolai rend ellen, ha megszegi az előírásokat, akkor osztályfőnöki vagy igazgatói intőt kap. A peda­gógus így hozza a szülők tu­domására azt, hogy gyerme­kük megsértette az iskola rendtartását. Természetesen azt is elvárja tőlük, hogy az elkövetett vétségeiként fele­lősségre vonják gyermeküket, annak rendje és módja sze­rint büntessék meg. A szülők többsége az intő puszta hallatára is kétségbe­esik. Aggodalmainak — hogy gyermeke netán rossz ú/tra tért — szabad folyást en­gedve nekiáll faggatózni, majd hosszan tartó, pedagó­giái célzatú „lelkibesyédbe” kezd. De az a jobbik eset. Sok szülő gondolkodás nél­kül azonosítja magát az is­kola elmarasztaló ítéletével, nyomban büntető intézkedé­seken kezdi törni a fejét, vagy se szó se beszéd, ala­posan elpáholja a renitens gyermeket. Kérdés, vajon a pedagógus előre felméri-e az intő ha­tását? Elsősorban azt kell te­kintetbe vennie, hogy a gyer­mek — teljesítményeinek, magatartásának értékelésén keresztül — ízelítőt kap az emberi, társadalmi igazsá­gosságból is. Az intőt kéz­bekapva a legtöbb tanuló feltétlenül úgy érzi, hogy túlságosan szigorúan ítélték meg. A beírás megbélyegzí őt osztálytársai, szülei szemé­ben. Természetesen nyomban mentségeket keres, s mérle­gelni kezd: valóban megér­demelte a büntetést, vagy igazságtalanság érte. Sok esetben, még igen ked­vező szülő—gyermek kapcso­lat mellett is előfordul, hogy a gyermek fél megmutatni odahaza az intőt, különösen akkor, ha már előre tudja, hogy szülei minden megfon­tolás nélkül, az iskola véle­ményét szentírásnak tekintve szabják rá a büntetést. A félelem pedig rossz tanács­adó. Előbb-utóbb odavezet, hogy a gyermek ahelyett, hogy megmutatná az ellen­őrző könyvét, azt hazudja: elveszett; esetleg aláhamisít­ja a szülő aláírását. Az egyik hiba maga után vonja a má­sikat: a gyermek egyre job­ban szorong, ezért egyre rosszabbul teljesít az isko­lában, ez viszont újabb in­tőt eredményez. Igen nagy jelentősége van tehát annak, hogy a szülők hogyan fogad­ják gyermekük intőjét. Sen­kit nem bátorítunk elnézés­re, de mint láttuk, a túl­zott szigor tovább súlyosbít­hatja a helyzetet. A legcélszerűbb az volna, ha szülök, bizalmat előlegez­ve gyermeküknek, nyugodt, barátságos légkörben meg­hallgatnák az ő érveit is, ugyanakkor felkeresnék az osztályfőnököt, hogy nála is érdeklődjenek gyermekük felől. A két fél részéről ka­pott felvilágosítások alapján módjuk volna mérlegelni azt, hogy az intő súlya mennyire áll arányban az elkövetett vétséggel, és felmérhetnék, szólnak-e mentő körülmé­nyek gyermekük mellett vagy nem. Ám- a legkörülte­______me8 kintőbb eljárás e setében is előfordulhat, hogy a szülő úgy érzi, a pe­dagógus azért adott intőt, mert őt tartja a legilletéke­sebbnek a büntetés kisza­bására és végrehajtására, evvel egyúttal reáhárítva a büntetéssel járó felelősség gondját is. Sok pedagógus nem számol azzal sem, hogy a gyermekek többsége nem a szüleire haragszik, még, ha ők is azok, akik eltiltják kedvenc időtöltésétől, netán megverik, hanem a tanárá­ra, aki miatt kénytelen el­szenvedni a büntetést. Az intő okáról a gyermek ha­mar megfeledkezik, de an­nál inkább emlékszik arra, aki adta, abi kellemetlensé­geinek okozója volt. Sok szülő gyermeke ér­dekeivel azonosítja magát, ezzel óhatatlanul szembefor­dul a pedagógussal: hiszen miatta kell haragudnia gyér. mekére, nem beszélve arról, hogy az elmarasztalás őket is megszégyeníti. Akik nem szí. vesen fenyítik meg gyerme­küket, kínos kötelességük­nek érzik a büntetésvégre­hajtó szerepének felvállalá­sát, s emiatt ellenszenv éb­red bennük a tanár iránt, aki e hálátlan feladatra kényszeríti őket. Más a hely. zet a könnyen büntető szü­lők esetében, ök a gyermek szemében hamar a tanár cinkosává válhatnak. A gyermek ilyenkor többé-ke- vésbé joggal érezheti úgy, hogy a felnőttek frontot al­kotnak ellene. A pedagógusoknak fel kel­lene ismerniük azt, hogy csak a legvégső esetben érdemes az intő eszközéhez nyúlniuk. Szükségtelenül nagyítja fel a gyermek fegyelmezetlensé­gét az a tanár, aki egy óra alatti közbekiáltást vagy egy óra közi szünetben észlelt futkározást azonnal intővel torol meg. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a túl gyak­ran és túl könnyen osztoga­tott intő elértéktelenedik, mind a szülők, mind a gyer­mekek szemében. Ez köny- nyen odavezethet, hogy már nem is tekintik valódi „in­telemnek”, inkább úgy ér­zik, csupán a tanár gyenge­ségét fejezi ki. A gyermek lrS“2i, tén érdeklődő, az egyéni és az életkori sajátosságokat jól ismerő nevelő, aki követel­ményeit szeretetten légkör­ben állítja fel, igazi tekin­télynek örvend a tanulók körében. Az ilyen pedagó­gus számára nem nehéz fel­adat az oktatás zavartalan­ságának biztosítása, s elegen­dő, ha csupán a kirívó, durva magatartási hibákat sújtja intővel. Dr. Flamm Zsuzsa A gyermekek és az ólom ] ' ' __________ ■■■■■■ I E gy amerikai orvoskutató már 1979-ben beszámolt ar­ról, hogy vizsgálatai szerint a levegőnek az eddig felté­telezettnél kisebb mértékű ólomszennyezése is károsan hat a gyermekek értelmi fej­lődésére, iskolai teljesítmé­nyére. Több mint százötven gyermek elhullatott tejfo- gainak ólomtartalmát vizs­gálta meg, s a talált értéke­ket összehasonlította iskolai teljesítményükkel és külön­féle intelligenciatesztek ered­ményeivel. A gyermekek egyharmadának fogában ta­lált vizsonylag magas ólom- tartalmat, és bár egyiküknél sem mutatkozott ólammér­gezés, de a többieknél rosz- szabb volt a hallásuk és a beszédkészségük. A később több ezer gyermeken elvég­zett vizsgálat is bebizonyí­totta, hogy összefüggés van a fogak ólomtartalma és a vi- . selkedés zavarai között. Be­bizonyosodott, hogy a gyer­mekek enkefalogramjának változásai összefüggnek az­zal, mekkora ólomszennye­zésnek voltak kitéve. Az ólomszennyezés belég- zés útján kerül a gyerme­kek — és általában az em­berek — szervezetébe. A le­vegőben levő ólom több mint 90 százaléka — egyes ipari övezetektől eltekintve — a gépkocsik kipufogógázaiból származik. Ismeretes, hogy a benzinbe az oktánszám javí­tására már évtizedek óta ólomvegyületeket kevernek, amelyek a benzin elégése­kor nagyrészt ólomoxiddá alakulnak és ennek több mint 70 százaléka a kipufo­gógázokkal a levegőbe ke­rül. A levegőbe jutó ólom- dioxid felerészt olyan finom eloszlású, hogy tartósan szennyezi a légkört, míg a másik része a közvetlen környezetben a talajra hull (és ennek egy része táplá­lékaink útján jut a szerve­zetünkbe) . A jelenet jól szemlélteti, hogy milyen levegőt kell be­szívniuk a városi gyermekeknek. így nem csodálható, hogy súlyos veszélyeztetettségük egyre nagyobh gondot okoz az egészségügyi szakembereknek. Légy itt, légy ott Háromkerckiben történt ez az eset, mint mese esett meg, ezért aztán igaz is, meg nem is. Egy biztos, ha elmondom, már nem is olyan lehetetlen. Háromkereki kis falucska volt, nem messze Zűrzavari várostól, és egészen közel a háromkereki dombokhoz. Ennek a háromkerekinek az egyik szegletében élt a világ leglustább, éppen ezért a leg­álmosabb fiúja: Szöszjgósz. Aludt reggel, és aludt délben. Délután némi szunyókálás után újra aludni tért, hogy este újult erővel dőljön a párnák közé, hortyogni. Történt egy bágyadt, tik- kadt nyári nap délután, hogy egy légy röppent be Szösz- mósz hálószobájába. Röppent ide-oda, cikázott egyik fal­ról a másikra, nekizöttyent az ablaknak, zúgva szállt el Szöszmósz orra előtt. Mi­csoda alak! — gondolta a légy, amint le-föl és össze­vissza zizegett. — Legalább köszöntene! De ezt az iszonyú hortyogást igazán abba­hagyhatná! Addig-addig zörömbölt ma­gában a légy, hogy végül Szöszmósz orrán kötött ki. Örömmel wette észre, hogy erre felébredt a világ leglus­tább, éppen ezért a legálmo­sabb fiúja. — Mi a szösz? — billentet­te egy kissé följebb egyik pilláját Szöszmósz. — Légy vagyok, nem szösz! — zörögte sértődötten a légy, majd mérgesen igazított szárnyán egy kicsinyke roj­tot. — Heee-áááás — ásított Szöszmósz, kezével pedig el­hessegette orráról a legyet. — Cö! Micsoda fogadtatás, micsoda ház! Az ember hiába legyeskedik a házigazda kö­rül! Semmi kedveskedés, semmi vendégszeretet! A légy újra végigdöngi- csélte a szobát. Sehol semmi étel, finomság, csak ez a potrohot hasigató hortyogás. Mérgében újra Szöszmósz orrára ült. Összedörzsölte első két lábát, és kárörven- dően megszólalt. — Most hortyogj, te Szösz- mő! — Légy résen! — suttogta egy melegtől elpilledt pók a sarokból. — Legyek — bólintott a légy, és vidáman felröppent. Szöszmósz a zöngicsélésre mérgesen kikászálódott a párnái közül, elindult a szer­számos ládája felé. A pók meglepődve figyelte Szöszmósz mozgolódását. Már két napja aludta az igazak álmát, és most egy ugri-bugri zimmezum miatt fölkelt. Na­hát! — Hol van a légycsapóm? — kotorászott nagylassan Szöszmósz a láda fenekén. — Majd ellátom a bajodat, te züm-züm! Nem hagysz alud­ni, mi? Erre aztán a légy, hogy pontosan légyen legyen mondva, úgy megijedt, hogy hanyatt-homlok kizúgott a háromkereki határ felé. Szöszmósz, a világ leg­lustább, és éppen ezért leg­álmosabb fiúja bágyadtan a légy után bámult, majd úgy, amint volt, a szerszámos láda fölé hajolva, elaludt. Almá­ban színes légyfogókat látott. A pilledt tpók a sarokból pedig nagy munkába fogott. Szöszmószra sűrű hálót font, hogyha újra betévedne egy légy az ablakon, a fiú ki ne tudja hessegetni. — Résen legyek! Résen le­gyek! Résre legyek! — bíz­tatta magát —, résre résen legyet egyek! SZŰCS MARIANN Előzzük meg a tömegmérgezést! Lakodalmak főzési aranyszabályai Falun, városon változatlanul divatosak a nagy lakodalmak. Az öröm ünnep saj­nos évről évre egyre többször végződik kórházi ápolással. Az ok: ételmérgezés, éteifertőzés. Legtöbb esetben olyan helyen történt ételmérgezés, ahol nem voltak meg a nagyszámú lakodalmi vendégsereg ellátá­sához szükséges feltételek. Még a jól fel­szerelt magánháztartás sem alkalmas 50— 100 személy ellátására. Kicsi a helyiség, ezért az ételek egy részét a szabad ég alatt vagy más, erre a célra nem alkalmas he­lyen (pincében, fészerben) készítik. A nyersanyagon (hús, tojás, zöldség) be­tegségeket okozó baktériumok lehetnek. Pedig fontos, hogy ezek tisztítását, elő­készítését a kész ételektől elkülönítve vé­gezzék. Nincs elegendő edény, eszköz, sem megfelelő mosogatási lehetőség. Ezért a már elkészült ételeket — egyéb lehetőség híján — az előzőleg nyersanyagokhoz használt, tisztítatlan edényekbe teszik, s így a készétel szennyeződhet. A nagy- mennyiségű étel egy részét órákkal az ét­kezés előtt, sőt nem ritkán előző napon készítik el, és mivel kicsi a hűtőszekrény, ezért megfelelő hűtés nélkül tárolják. így elősegítik az ételekben lévő baktériumok szaporodását. Számos esetben okozott megbetegedést az is, hogy a töltött csirkét, töltött, vagdalt húst nem sütötték meg rendesen, és az étel belsejében nem pusztulnak el a kórokozó baktérimok. Jellemző lakodalmi hiba, hogy főzésben, sütésben gyakran olyanok is segédkeznek, akik nem ismerik, nem tartják be a hi­giéniás követelményeket és nincs kellő gyakorlatuk. Legtöb esetben nem tudják előre kiszámítani, hogy mennyi ételt ké­szítsenek, így a maradék egy részét a ven­dégek hazaviszik magukkal, másik részét a szomszédok, ismerősök kapják, kóstoló­ként. A legsúlyosabb megbetegedéseket az ilyen maradék ételek idézik elő, mivel az ételben a tárolás-szállítás alatt jelen­tősen megnő az ártalmas anyagok meny- nyisége. Az ételmérgezés veszélye elkerülhető, ha a lakodalmi ebédet vagy vacsorát a nagy vendégsereg ellátására alkalmas konyhá­val, személyzettel rendelkező vendéglátó­helyeken rendezik meg. Nagyobb lesz ugyan a költség, de nagyobb a biztonság is. Ha mégis magánháztartásban kerül sor a lakodalomra, a következőket ajánlatos figyelembe venni: Az ételkészítést szakképzett vagy leg­alább nagykonyhai gyakorlattal rendelke­ző személy irányítsa. Olyan személy, aki­nek hasmenése van vagy volt az előző na­pokban, illetve légúti betegsége van (kö­högés, torokfájás) ne vegyen részt sem a főzésben, sütésben, sem a tálalásban. A romlandó nyersanyagot és a készételt el­különítve más-más hűtőben tárolják. Erre az időre kölcsönözni kell hűtőszekrénye­ket. A nyersanyagokat külön helyen, kü­lön edényekben tisztítsák. Mosásukhoz, az ételkészítéshez, mosogatáshoz csak ivóvi­zet használjanak. A nyers hús, baromfi, tojás előkészítéséhez használt edényeket, eszközöket fertőtlenítőszerrel (hypo, ult- rasol) is mossák le. Csak friss tojást kaszáljanak, közvetlenül a feltörés előtt helyes ezt fertőtlenítő oldatban is lemos­ni. Kacsa-, libatojás használata tilos! A feltört tojást ne tárolják. Minden ételt alaposan főzzenek meg, süssenek át, külö­nösen fontos ez töltött, darált húsok ese­tében. Inkább szelethúsokat süssenek, az egyben sült hús veszélyesebb. Nyáron hurkát, disznósajtot ne készítsenek! Kré- mes lepényt, képviselőfánkot, tojáshabos süteményeket se. Levelestésztát, tésztakö­retet csak közvetlenül tálalás előtt főzzék ki. Nagyon fontos a kéz tisztasága, az éte­lekkel foglalkozók minden munkafolyamat kezdése előtt mossanak kezet, tisztítsák meg körmeiket, akinek seb van a kezén, ne vegyen részt az ételkészítésben! A meg­maradt ételt hűtőben kell tárolni, fogyasz­tás előtt nem elég csak felmelegíteni, új­ból fel kell forralni, illetve át kell sütni. Amennyiben a vendégek, a maradékból fogyasztók között többen is megbetegsze­nek, haladéktalanul orvoshoz kell fordul­ni, hogy a fertőzés terjedése megakadá­lyozható legyen. (K. S.) A faliszőnyeg Két fajta fatiszőnyeg van: az egyik a falat védi a sé­rüléstől, a másik pedig dísz, kiegészítő. Az ágyunk fölött lévő fali- szőnyegnek természetes, puha anyagból kell lennie. Hasz­nálhatunk szépen mellrozott •rongyszőnyeget a szobabe­rendezés színében, de vásá­rolhatunk olyan darabot is, amely a padlószőnyeg színét viszi tovább. A gyapjú fali- szőnyeg már sókkal drágább, de ez a legkellemesebb tapin­tású anyag. A mintegy het­ven centiméter széles szőnye­get a fekvőhely teljes hosszá­ban vezessük a faion. Jő szolgálatot tesz a bőrből, bá­ránybőrből készült falborítás is, ez akkor is nemes anyag, iha például apró darabokból van összevarrva. Az a faliszőnyeg, amely nem védelmiül szolgál, mű­alkotásként „Viselkedik” a lakberendezésben, fontos te­hát, hogy művészi darab le­gyen. A magyar textilművészet dlyan jelentős, saját maga által teremtett hagyománnyal rendelkezik, amelyből érde­mes válogatni a lakásbelső számára is. A gyapjúból szö­vött gobelinek képviselik e hagyomány egyik vonula­tát, amelyéket hajdan a pa­loták kőfalláTíak díszítésére használtak. Ha nem művészi textilt veszünk, válogassunk régi hímzésékből! Egy szűr- gall'ér mai változata párna­ként, faliképként is használ­ható, de modem berendezés­hez nyugodtan felrakhatunk egy öreg csíkos háziszőttest; régieshez meg szép csipke­takarót. A szoba hangulatát mindenképpen őrizzük meg, hiszen egy oda nem illő fali­szőnyeg észrevehetetlenül fe­szültséget teremt a szobában. A faliszőnyeg puhává, sze­líddé teszi a helyiséget: véd bennünket, és védi a falat; télen pedig még szigetel is. Szobánkban az otthonosság érzését teremti meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom