Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

1985. szeptember 21. ^NÉPÚJSÁG 13 Ifjú titán a fekete ruhások között Az atyai sípot örökölte Apa meg a fia Sípszó előtt Sportműsor SZOMBAT Asztalitenisz: Az NB I­ben: Tolnai ViL—ESMTK 11 óra. )Az NB II-ben: BSE II— Tolnia II. 11 óra. Atlétika: Szekszárdon a Polack úti sporttelepen 10 órakor megyei serdülő „B” csapatbajnokság harmadik fordulója. Kézilabda: Az NB II-ben: Dutép SC—Dunaföldvár 16, Tolnai VL—Szekszárd 15, Hőgyész—Győr 16 óra. Me­gyei bajnokság: Tolna—Szek­szárd 16.30 (Horváth, Merkl). Labdarúgás: Országos ser­dülő- és ifibajnokság: Szek­szárdi Dózsa—Rába ETO 13 és 15 óra. Szabadidős sport: Olimpiai ötpróba futó kispróbája Szekszárdon, Bonyhádon, Pakson, Dombóvárott és Ta­másiban egyaránt 9 órától. Teke: Az NB I-ben: Dom­bóvári Spartacus—Győri Ri­chards 11 óra. Tenisz: Tolna megye kor- csoportos és felnőtt férfi pá­ros bajnoksága Szekszárdon 9 órától. VASÁRNAP Kézilabda: Megyei bajnok­ság: Szekszárd—Simontor­nya 9 és 10 (Bazsonyi, Knel- ler), Tengelic—Szedres 9 és 10 (Kincses I., Kincses II.), Kocsola—Zomba 9 és 10 (Horváth, Krómer), Tamási —Dalmand 16 és 17 (Bencs, Gálosi). LABDARÚGÁS NB II: SZEOL—DÉLÉP SC —Szekszárdi Dózsa 16 óra. Területi bajnokság: Dom­bóvár—Nagykanizsa, Kisdo- rog—Siklós, Szigetvár— Bonyhád, Boglárlelle—Paks 16 óra. Megyei bajnokság: Ger- jen—Bátaszék (Fritschi), Aparhant—Tevel (Horváth), Tengelic—TÁÉV (Niki), ASE —Nagydorog (Beck), Döbrö- köz—Nagymányok (Rubecz), Kocsola—Hőgyész (Lubas- tyik), Tamási—Dombóvár (Odor), Dunaföldvár—Né­metkér (László). Kezdés 16 óra. Körzeti bajnokság: Alsó- nána—Bonyhádvarasd (Bog­dán), Fadd—'Harc, (Vass), Izmény—Báta (Szűcs), Sió- agárd—öcsény (Salamon), Kölesd—Kakasd (Antlfinger), Bogyiszló—Zomba (Deák), Cikó—Kéty (Patrik), Kisvej- ke—Ozora (Kaposvári hár­mas). Iregszemcse—Nak (Sándor), Gyönk—Regöly (Varga), Kurd—Szakcs (Iga- li), Dalmand—Závod (Cson­ka). Szakály—Attala (Sava­nyú), Paks II—Simontornya (Makai), Kajdacs—Puszta- hencse (Varga P.), Pálfa—- Alsótengelic (Poroszkai), Ma- docsa—Tolnanémedi (Peresz. tegi), Bölcske—Pincehely (Szegi). Györköny—Duna- szentgyörgy (Csepregi). Épségben a stadionok Az AFP hírügynök­ség péntek déli jelentése szerint a jövő évi mexi­kói labdarúgóvilágbajnok­ságra kijelölt stadionok nem sérültek meg a csütörtö­ki súlyos földrengés alkal­mával. A hírt a VB rendezé­sével megbízott bizottság kö­zölte, s elhangzott a mexikói televízióban is. Szeptember második Va­sárnapján a Dunaföldvár együttese látogatott Tamási­ba, s a mérkőzés játékveze­tője Dravecz volt. Nincs eb­ben semmi fenomenális, ám de... Vannak szurkolók, akik egészen a sportfej fel­irattól kezdődően az utolsó betűig végigböngészik a sporttudósításokat és szem­besítve az olvasottakat időn­ként a látottakkal, felteszik találós kérdéseiket. Nos, ez ezúttal is megtörtént, ami­nek nyomán fény derült ar­ra, hogy ez a Dravecz nem azonos azzal, akire mi a já­tékvezetői küldés kézbevéte­lékor gondoltunk. Nem az a Dravecz, aki mögött közel félezer NB-s mérkőzés és hasonlóan sok alacsonyabb osztályú találkozó van, nem az, akit több mint két év­tizedes, sikeres bírói tény­kedése után joggal nevez­hetnénk Tolna megye Palo­taijának. Ha nem is az, de azért van némi köze hozzá: a fia, Dravecz Tibor. A 22 éves fiatalember jelenléte a me­gyebajnokságban működő feketeruhások között azt je­lenti, hogy a vezetéknév után illő a keresztnév kezdő betűjét odatenni — a sze­mélyazonosság végett. — Hogy tudják, kit kell szidni — teszi hozzá gyor­san az apa, aki már elvo­nult a reflektorfény közelé­ből, nem vezet másodosztá­lyú mérkőzéseket és partjel­zőként nem lenget az élvo­nalban. De ennek ellenére még a mai napig sem tud­ta a fiók mélyére süllyesz­teni a sípot: a területi baj­nokság Dráva-csoportjában és a megyében vezet. — Kár volt abbahagyni, hiszen a játékvezetői hiány és egyéb okok következtében alaposan felfrissítették az NB-s keretet. Ha a rutinos Dravecz marad, minden bi­zonnyal már az NB I-ben vezet, ami igazi rang egy játékvezetőnek — jegyzem meg. — Elmeditá'ltam én is ezen. De 1982 őszén, amikor behozták az egycsoportos NB Il-t, olyan nagy távokat kellett már beutazni, amit a játékvezetői tevékenység rá­fizetésessége következtében nem bírt volna el a családi kassza ... Pedik a jelekből ítélve az NB II-ből az út hamar az első osztályba ve­zethetett volna. A mellettünk ülő, halk szavú fiatalemberre pillan­tok. Talán majd neki sike­rül — gondolom, s valószí­nűleg az apa legmerészebb gondolatai is ekörül kalan­doznak. — Talán több nap időtar­tamát is magába foglalják azok a párbeszédek, amikor Tibit a legszuggesztívebben megpróbáltam lebeszélni er­ről az időnként örikínzó és kevés sikerélménnyel járó pályáról. Tibor eképp emlékezik: — Nem kell ahhoz különö­sebb jóstehetség, hogy meg­tippeljük: a kosárlabda NB I. október 12-i fordulójában telt ház köszönti majd Dom­bóvárott a pályára lépő DVMSE és az Eger együtte­sét. Az óriási érdeklődés ma­gyarázható lesz az újonc dombóváriak hazai bemutat­kozásával, de méginkább az­zal, hogy a publikum „test­közelből” akar meggyőződni a két többszörös lengyel vá­logatott játékos tudásával. Igen, nem tévedés. Mint azt Erdősi Lajos, szakosztá­lyi elnöktől megtudtuk, a DVMSE szakvezetése két külföldi kosarassal erősített az elmúlt héten. Leszek Chu- deusz (Slask Wroclav) cen­ter 168-szor, Jaeék Miedzik (Visla Krakow) magas bedo­Még javában hátulgombolós nadrágban jártam akkor, amikor mindig magaddal vittél a meccsekre... A te­vékenységedet már ekkor legalább annyira figyeltem, mint magát a mérkőzést. Ennek ellenére mint meg­annyi pöttömnyi gyerek, ő is elsősorban futballista sze­retett volna lenni. Később, tanulmányai során meg is próbálkozott a játékkal Szekszárdon és Pécsett, de egy makacs sérülés kereszt­be tett neki. A kamaszodó fiú már az atyai örökség kö­vetkeztében szinte betéve fújta a szabálykönyveket, így cseppet sem a véletlen műve, hogy 1983-ban a Szekszárdi Városi Sportfel­ügyelőségen sikeres vizsgát tett. — A Kakasd—Öcsény mér­kőzésen debütáltam, a kör­zeti bajnokságban. Senkinek sem kívánok ilyen kezdést. Durvaság következtében ki kellett állítanom az egyik öcsény i játékost, aki nem akarta elhagyni a pályát. Habozás nélkül beszüntet­tem a mérkőzést. Az már csak utána jutott eszembe, hogy a szabály szerint öt percet kellett vtplna várnom, hogy helyreálljon a rend. Esetében is érvényesült a színházi berkekben ismert mondás: rossz főpróbát si­keres előadás, mi több. elő­adássorozat követett. A fiú olyannyira magára talált, hogy egyéves ténykedése után a JB felvitte a megye­bajnoki keretbe és már itt is túl van a bemutatkozá­son. — Már az első percben, ahogy megpillantottam, ott motoszkált bennem a kérdés: ön túl fiatal a tapasztalt, minden hájjal megkent, az övön aluli ütésre minden le. hetőséget megragadó játé­kosok között. Hogy is van az, amikor a csapatokat fel­vezeti a kezdőkörbe? — Tudtam és néhány mérkőzés után a saját bőrö­mön éreztem, hogy nekem aztán többszörösen is tekin­télyt kell szereznem. Es ezt mi mással lehet a legjobban, mint korrekt, igazságos ítéle­tjó, 139-szer öltötte magára a lengyel válogatott címeres mezét. Velük kiegészülve, nem vitás, hogy {jelentősen megerősödött a bajnoki rajt­ra készülő dombóvári férfi- csapat. Az NB Il-t nyert együttes keretéből egyéb­ként Haraszti Ferenc kivált, befejezte az aktív sportpá­lyafutását. Paksról, az Atom­erőmű SEJből átigazolták a 193 cm magas Péntek Zol­tánt. Ugyancsak a vasútasok első csapatánál edz imár a két­méteres Bőzsöny Pál is. Amint arról egy korábbi cikkünkben beszámoltunk, az NB Il-es bajnokságot nyert csapat edzője Hor­váth Károly munkahelyi el­foglaltsága miatt nem vál­lalta a további edzősséget. Az új vezető edző. Gróf At­tekkel. Száműzni még csak a gondolatát is olyan kez­detű mondatoknak, hogy „ennél mindent lehet”. — Milyen az eszményi já­tékvezető? — Mindenekelőtt kitűnően kondicionált. A tökéletes szabályismeret csak holt „tudomány”, ha a bíró nincs akcióközeiben. Még így fia­talon is elkap a harctéri idegesség, amikor azt látom, hogy idősebb kollegák jóval az események mögött kul­logva ítélkeznek. A másik lényeges: játékvezetői szem­üvegen keresztül nincs olyan, hogy a „hazai pálya előnye”. — Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy függetlenítse ma­gát a hazai nézősereg időn­ként fülbemászó erősségű pocskondiázásaitól. — Ez a minimum, amire egy bírónak képesnek kell lennie. Nem akarom elkia­bálni, úgy érzem, nem zavar a hőzöngők gyülekezetének magánszáma. A három héttel ezelőtti megyebajnoki bemutatkozá­sára- is cikis ménkőzést ka­vart a sort. Tamásiban a még bajnoki reményeket is dédelgető hazaiak csatára, Verbóczki kíméletlenkedett leleplezte az óvatlan pilla­natban szándékosan durvás- kodó játékost és habozás nélkül kiállította. Ellenőri vélemény, apai elemzés (partjelzője volt) mellett álljon itt egy, a rea­litás talaján maradó, önma­gát megnevezni nem akaró tamási szurkoló véleménye, ami azért mond valamit: — Nagyon jól kézbe tartotta a mérkőzést, a forró pillana­tokban helyén volt a szíve, de legfőképpen az esze. Csak magunkat okolhatjuk a vere­ségért. — Példaképe? — Édesapám... Ö az iránytű a számomra, s az lesz mindörökké. De kérdé­sében benne van, hogy a nemzetközi mezőnyben ki tetszik nekem a feketeruhá­sok közül. Két nevet emlí­tek: a francia Votró és a nyugatnémet Eschweiler. BÁLINT GYÖRGY F.: Gottvald a DVMSE-ben lila a csapat felkészítésének hosszú, de újonc együttesnél egyedüli sikerrel kecsegtető útját választotta. Rövid, rá­hangoló hét után a játékosok fizikai, technikai és taktikai tudásszintjének a teljes fel- frissítését és növelését súly- kolta az egyhónapos edzőtá­borozás keretében. Az első időkben a napi kétszer két órás gyakorlásra való átállás okozott némi nehézséget a játékosuknak, ezen azonban viszonylag hamar sikerült túljutni. Elsősorban a játé­kosok pozitív, az élvonalhoz igazodó hozzáállása jóvoltá­ból. Az edzőtábori munka be­fejeztével az előkészületi mérkőzések időszaka kezdő­dött meg. Először az egymás közötti és az ifisták elleni NB II. SZEOL-DÉLÉP SC— Szekszárdi Dózsa: 16 óra. V.: Varga S. Kovács István: — Hazai pályán megint nem si­került közönségünket kielé­gíteni. Mindebből sürgősen le kell vonnunk a szükséges tanulságokat, mert közönség nélkül nem lehet játszani. Most ahhoz a szegedi csa­pathoz látogatunk, amelyik eddig meglehetősen rapszo­dikusan szerepelt. Annak el­lenére, hogy változatlanul jó játékosok alkotják a Tisza- parti együttest. Igen nehéz mérkőzés elé nézünk. Annál is inkább, mert a fizikai és idegi fáradtság jelei szem­látomást kiütköztek játéko­sainkon. Ennek felszámolá­sában maga, a sűrített prog­ram megszűnése is segítsé­günkre lesz, de az edzésmun­kát is úgy irányítjuk, hogy mihamarabb újra fittek le­gyenek labdarúgóink. Az ed­digi szereplésünkkel — a hazai botladozások ellenére — elégedett vagyok. Tavaly egész őszön csák 13 pontra futotta erőnkből, most nyolc mérkőzésből tízre. Vidéken változatlanul veretlenek va­gyunk, s ennek a pontszerző sorozatnak a folytatását ter­vezzük. Szeretnénk Szegeden is becsülettel helytállni. Hét­közben a 'katonai szolgála­tát teljesítő Kiss a Nagyka­nizsai Volán Dózsa labdarú­gója lett. — Pólyák — Szabó, Var­ga F., Weitner II, Somodi vagy Tóth — Kniesz, Dienes, Márkus, Weitner I — Varga L., Selmeczi. Kispadosok: Hujber, Lauer, Kovács B., Suba. Területi bajnokság: Szigetvár—Bonyhádi MSC: 16 óra. V.: Hosszú. Tornyi Barnabás: — Az előző baj­nokságban csak nekünk si­került négy pontot szerezni a Szigetvártól, tehát biztos va­gyok abban, hogy ellenünk mozgósítják utolsó tartalé­kukat is. Túl vagyunk hat fordulón és hajszálra meg­egyezik az idegenbeli ered- iménysorunik a hazaival. Sze­retnénk, ha ismétlődne a múlt, hiszen tavaly is hat pontunk volt hat forduló után és akkor sikerült a szi­getvári bravúr. Nagy javu­lást remélek a középpályán és a védelem szélein, így si­kerülhet pontot szereznünk. Hiányzók: dr. Sebestyén, Be- ke. Vendég, Fritschi. — Mocska — Éppel, Hü­meccsek szerepeltek a prog­ramban. Ezután a Nagykani­zsai MÁV MTE együttesével mérkőzött meg a DVMSE. A dombóváriak az első tíz perc görcsös, gyengébb kezdése után fokozatosan magukra találtak és szünet után már felpörgetett ritmusban, jól játszva 104-70-re nyertek. Ezt követően az NB I „B” csoportjának egyik legerő­sebb csapatával, a SÁÉV gárdájával játszottak a dom­bóváriak. DVMSE—SÁEV 112-99 (59-50). Ezen a talál­kozón „kijött a lépés” a vasutasoknak és gyors, lero- hanásos játékukkal végig ke­zükben tartották az irányí­tást. Legeredményesebb pontszerzőnek a 29 pontos Ács bizonyult. Rajta kívül kiemelkedően játszott Czim- balek, Gálosi, Jászberényi és LoVász. Szeptember 6-án Nagyka­nizsán vendégszerepeit a dombóvári legénység. DVMSE—MÁV MTE 74-56 (34-28). Ezúttal is Ács bizo­nyult a legeredményesebb pontszerzőnek. Három nap­foer, Horváth, Bajkai vagy László — Bulla, Balázs, Stercz, Palkó — Pilisi, Pfei­fer. Kispadosok: György Szűcs, Joó, Bonyai, Genzler. Dombóvári VMSE—Nagy­kanizsa: 16 óra. V.: Vavika. Újvári Kálmán: — Taktikai vereséget szenvedtünk a PVSK elleni rangadón. Senki sem tartotta be a követendő taktikát. A csapat tagjai mindent másképpen csinál­tak, mint ahogyan azt előre megbeszéltük. Vasárnapi el­lenfelünket feltérképeztük, ismerjük erényeiket és hibái­kat. Remélem, a fiúk jó já­tékkal és győzelemmel feled­tetik szurkolóinkkal a pécsi kiütéses vereséget. Hosszú F, visszakerült a csapatba és először szerepelt a kezdő 11- ben névrokona, 'Hosszú Z. — Dobos — Vészi, Mács, Banal, Barka — Horváth, Hosszú Z., Nagy — Jakab, Iván, Hosszú F. Kispadosok: Kiss, Herbst, Martin, Ma­gyar, Francz. Kisdorogi MEDOSZ—Sik­lós: 16 óra. V.: Szabó. For- maggini Károly: — Javuló játékkal pontot szereztünk Bonyhádon. További javulás szükséges — elsősorban a helyzetkihasználás terén — ahhoz, hogy az évek óta tar­tó rossz sorozat miként a K. Rákóczi, úgy a Siklós ellen is megszakadjon. Tavaly ősszel Végig támadva és vezetve a mérkőzés végén két kontrá­val megvertek bennünket. Remélem, ez most nem kö­vetkezik be. — Kiss — Berning, Klein, Páli, Márton — András, IHor- váth J., Horváth P. — Sza­bó, Hosnyánszki, Török. Kis­padosok: Lehmann, Ódor, Nier, Újvári. Boglárlelle—Paksi SE: 16 óra. V.: Farkas. Schaffer István: — Nem ismerjük leilei ellenfelünket, de ta­lán így szabadabban tudunk majd ellenük játszani. Ket­tős felada tűrik van: tisztes eredmény elérése, valamint közönségünk visszaszerzése. A múlt vasárnapi második félidei és a hétközi edző­mérkőzésen nyújtott teljesít­ménnyel e kettős feladatnak eleget tehetünk. Nagy Z. sé­rült, játékára nem számít­hatok. — Németh — Máté, Kun, Blatt, Héregí — Izsák, Ben- csik, Dénes, Porga — Erdé­lyi, Kilyén. Kispadosok: Bencze, Balogh, Tarjányi, Ferger, Kovács. pal később az NB I-es játék- engedély megszerzéséért at­létikai felmérő versenyen vettek részt a Népstadion­ban. A vasútasok 18 játé­kosa, köztük hat ifista telje­sítette az előírt szintet. Sőt, heten lényegesen felülmúl­ták a 245 pontos szintet. Az NB I-es rajtra készülve egy nemzetközi találkozón ís „megmérette” magát a DVMSE gárdája. A hazánk­ban tartózkodó osztrák első ligás Insbruck csapatával mérkőzött. Insbruck— DVMSE 75-68 (34-40). A dombóváriak 26 percig ve­zettek, addig megbízhatóan dobtak. A folytatás az oszt­rákoknak sikerült jobban. A DVMSE-ből kitűnt Jász­berényi, Czimbalek és Kol­lár teljesítménye. A felkészülési munka rit­musában nincs változás. Az újonc DVMSE az NB 1. őszi rajtjára várva mindent el­követ annak érdekében, hogy minél több sikerélménnyel ajándékozza majd meg a vasútas csarnokba kilátogató szurkolókat. Hétfőn a Dózsa stadionban Szekszárd-Szabadka Szeptember 23-án, hétfőn délután 15 órakor barátsá­gos nemzetközi öregfiúk labdarúgó-mérkőzésre kerül sor Szekszárdon. A \Szekszárdi Dózsa öregfiúk-csapata a Szabadkai Spartacus „legénységét” látja vendégül. A jugoszláv öregfiúk között több egykori válogatott játékos is pályára lép a Dózsa stadionjában. Mint azt a szervezőktől megtudtuk, a korábban megváltott, az NB Il-es mérkőzésekre szóló bérletek erre az öregfiúk- találkozóra is érvényesek. A kosárlabda NB I. rajtjára készülnek Két lengyel válogatott játékos

Next

/
Oldalképek
Tartalom