Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

1985. szeptember ZI. "ísíÉPÜJSÁG 3 Egyetértéssel és kizös akarattal írta: Virizlay Gyufa, a SZOT titkára A szervezett dolgozók többmilliós tábora, társadal­munk nagyobb figyelemmel fordul a szakszervezetek fe­lé: szeptemberben megkez­dődtek az alapszervezeti vá­lasztások és a kongresszusi előkészületek. A magyar szakszervezetek bonyolult körülmények között léptek a választások időszakába. A korábbi éveknél nehezebb feladatot jelent bérezéssel, szociálpolitikával, a jobb munkafeltételek megteremté­sével, vagy a dolgozók mű­velődésével foglalkozni. So­kat vállalnak magukra a szakszervezeti tisztségvise­lők, viszont eredményeink a korábbiaknál szerényebbek. A szakszervezeti munka színvonala a közel ötmillió szervezett dolgozó közös akaratán, felelős cselekvé­sén múlik. Gondjaink meg­oldásában azonban mindig a dolgozó embereknek a társa­dalomért érzett felelőssége és magatartása volt a meg­határozó. Ma is ez a mi leg­főbb tartalékunk. A legjobbakra építsünk A szakszervezeti mozga­lom mindenkori fő célkitű­zése, hogy a dolgozókkal együtt valósítsa meg a tö­rekvéseit. A közel negyed- millió szakszervezeti bizalmi ebben a legfőbb szövetsége­sünk, azok, akik együtt él­nek, együtt dolgoznak tár­saikkal. Ez a mindennapos, egyéni megközelítésű moz­galmi munka újabb ösztön­zést kapott a választások so. rán. A szakszervezeti mozga­lomban mindig voltak és vannak olyan dolgozók, akik másokért is áldozatot holtak, nem sajnálták rá az időt, a fáradságot, akik vállalták a vitákat, mások meggyőzését. Voltak és vannak, akik min. dennapi munkájukkal kivív­ták dolgozótársaik megbe­csülését, szavuknak hitele van. Példájukkal megmutat­ják, hogy lehet és érdemes pontosan, szépen dolgozni, a munkának nemcsak a kere­set a haszna. Rájuk lehet építeni, szavukra odafigyel­nek a dolgozótársak. Ilyen emberek az igazi szakszer­vezeti bizalmiak- is, akik ne­vükhöz, funkciójukhoz mél­tóan dolgoznak a mozgalom­ban. Amikor a mozgalom to­vábbfejlődése, a szakszerve­zeti munka színvonalának emelése van napirenden, megkülönböztetett a jelentő­sége annak, hogy cselekvő- képes, a közösség ügye iránt elkötelezett tisztségviselők kerüljenek minden funkció­ba. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy. a dolgozók ezúttal is olyan munkatár­sukra adják szavazatukat, aki képes csoportja tagjai­val közösen kialakítani ál­láspontját, akinek szavára hallgat a gazdasági vezetés, és akinek tekintélye van dol­gozótársai körében is. A vá­lasztások bizonyítják, hogy a bizalmi — miként minden szakszervezeti vezető — iga­zi tekintélyét, rangját nem a jog- és hatáskörök adják, hanem azok a dolgozók, akik megválasztották, és akik a mindennapos munkában is mögötte állnak. A szakszer­vezeti tisztségviselők, a vá­lasztott testületek jogai va­lójában a szervezett dolgo­Pénteken befejeződött a nemzetközi matematikai konferencia a Debreceni Akadémiai Bizottság szék­házában. A matematika egyik fontos területe, a cso­portelmélet kérdéseivel fog­lalkozó tanácskozást Szele Tibornak, a Kossuth 'Lajos Tudományegyetem egykori neves professzorának az em­lékére rendezték, a tudós ha­lálának harmincadik évfor­dulója alkalmából. zók jogai, amelyeket a vá­lasztott szakszervezeti szer­vek és vezetők az ő nevük­ben és érdekükben gyako­rolnak. Erről sohasem sza­bad elfeledkeznünk. Jobban élni lehetőségeinkkel Sok kérdésről esik szó a választások során kibonta­kozó társadalmi méretű pár­beszédben: élet. és munka­körülményekről, az országos politika és a megyei, városi élet megannyi tennivalójá­ról, a munkahely jelenéről és jövőjéről. Terveink azon­ban csak munkánk minősé­gének, hatékonyságának to­vábbi javításával válhatnak valóra. A magasabb szintű érdekvédelemnek is a vég­zett munka a reális alapja. Sokan említettek munkahe­lyi tartalékokat, amelyek ki­használása javára válik a társadalomnak, a kollektívá­nak és az egyes dolgozók­nak. Miközben alapvető vív­mánynak tekintjük a mun­kához való jogot, mind gyakrabban kell szólnunk arról is, hogy ki miként, mi­lyen színvonalon, milyen ha­tásfokkal teljesíti a köteles­ségét. Bátrabban kell kü­lönbséget tennünk az egyes munkák társadalmi hasznos­sága közt, és kiemelt figyel­met szentelni, elsőbbséget adni mindazon törekvések­nek, amelyek tovább gazda­gítják szocialista társadal­munk eredményeit. A munka számunkra több, mint az anyagi és szellemi gazdagodás forrása, több, mint javaink gyarapításának eszköze. Az emberi értéke­ink igazában a munkában teljesednek ki, hasznosságu­kat legjobban munkánk fe­jezi ki. Életünk valamennyi terü­letét fejlesztő jelentős válto­zások idején az emberi ma­gatartás, a műveltség, a kulturáltság rendkívül nagy értékké válik. Ennek fontos­ságát napjainkban is érzé­keljük. A szakszervezetek­nek elő kell segíteniük, hi­vatásukból fakadóan, hogy a gazdasági vezetés a munká­sok műveltségének növelését hosszabb távú folyamatként kezelje és támogassa, túl a technikai-technológiai válto­zások, a szakmaváltások, át­képzések kényszerítő hatá­sán. A műveltség gyarapítá­sában kapjon nagyobb1 sze­repet a munka, a munkahe­lyi környezet kultúrájának fejlesztése, a személyi kap­csolatok, a viselkedés kultu­ráltabb formáinak kialakí­tása. A munkahelyeken valósulnak meg terveink A szakszervezeti munka szempontjából is új helyzetet jelent a vállalatok növekvő önállósága, mert egyértel­műbben és láthatóbban fel­tárja minden dolgozó számá­ra: ha a kollektíva minden tagja jobban dolgozik, akkor az eredmények is nagyobbak, többet lehet elosztani, több jut szociális, kulturális cé­lokra. Ebben a helyzetben megnőtt a munkahelyi köz­élet jelentősége. A termelés körülményeinek alakítása, a Az ötnapos konferencián a tizenöt európai és tengeren­túli országot képviselő részt­vevők negyvenöt előadás ke­retében ismertették a tudo­mányág legújabb eredmé­nyeit. Az utóbbi években vi­lágszerte nagy visszhangot keltett az úgynevezett véges csoportok matematikai leírá­sa. A debreceni tanácskozá­son ezekről és a leíráshoz termékszerkezet formálása, a munka szervezése, a dif­ferenciáltabb elosztás érvé­nyesítése, a munkahelyi tár­sadalmi légkör állapota szin­te naponként készteti az em­bereket állásfoglalásra, vé­leménynyilvánításra. A tisztességesen dolgozó emberek véleményére tá­maszkodva kívánjuk a mun­kahelyi közösségek morális érzékenységét erősíteni. Egy­értelműbbé szükséges tenni, hogy mit, miért támogatunk. De azt is jobban kell érzé­keltetnünk, amit elítélünk, elfogadhatatlannak tartunk. A szakszervezeteknek nem az a feladatuk, hogy menteges­sék a munkaszervezés hiá­nyosságait, a hibás vezetői döntéseket, a hanyagságot. Arra törekszünk, hogy közös erővel legyünk úrrá problé­máinkon, gondjainkon. A szakszervezetek befo­lyása és tekintélye a min­dennapok gyakorlatában ala­kul, formálódik, amikor meghirdetett elveink szembe kerülnek a gyakorlat tapasz­talataival. A tudatos mun­kához szükséges, hogy ki-ki értse terveinket, lássa saját szerepét és lehetőségét. A továbbfejlődés útján Sok mindent újra kell gon­dolnunk a szakszervezetek tevékenységében, és fel kell gyorsítanunk a korszerűsö­dés, a továbbfejlődés folya­matát. A megyei küldöttérte­kezletek, a szakszervezeti kongresszusok, és a magyar szakszervezetek XXV. kong­resszusa a mostani választá­sokon elhangzó tapasztala­tok, javaslatok, józan kriti­kák a megye, az ágazat, az ország reális lehetőségei alapján jelölik majd ki en­nek konkrét tennivalóit. A szakszervezeti dolgozók elvárják, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, erősítsük belső életünk de­mokratizmusát, r fejlesszük szervezetünk mozgalmi ar­culatát. Elvárják a szakszer­vezetektől, hogy érzékelhe­tőbb módon legyenek része­sei az érdekek körül folyó egyeztetéseknek, és önállóbb, kezdeményezőbb magatartást tanúsítsanak a döntések ki­alakítása során. Ezeknek a véleményeknek, igényeknek az ismeretében folynak a kongresszusi előkészületek. Munkánk nem lesz az ed­digieknél könnyebb az elkö­vetkező időszakban sem, minden eredményért meg kell küzdenünk. Alapvetően jó politikai feltételei vannak a szakszervezeti munkának. Az emberek döntő többsége megérti, hogy gondjaink na­gyobb részt olyanok, ame­lyeket együttesen oldhatunk meg. Az emberek nagy többsége képes és akar be­csületesen dolgozni, tisztes­ségesen élni. Ebben a mun­kában még jobban építeni kívánunk minden tisztessége­sen dolgozó ember közre­működésére. Mai feladatain, kát éreztetni, láttatni és cse­lekvésre ösztönözni — ebben van a szakszervezeti munka nagy feladata. Ezt nem lehet formálisan végezni, csak hit­tel, meggyőződéssel. Ezáltal tudjuk erősíteni a bizalmat a nehezebb időkben, a bo­nyolultabb feladatok végre­hajtása közben is, ä szocia­lista eszmék iránt. t i konferencia kapcsolódó legújabb vizsgá­latok elméleti eredményeiről cserélték ki tapasztalataikat a matematikusok. A csoport- elmélet nemzetközi hírű tu­dósainak részvételével meg­tartott konferencia a debre­ceni algebra-iskola jelentős elismerése is, amelyet Szele Tibor mellett olyan egykori professzorok munkássága fémjelez, mint Rédei Lász­ló és Kertész Andor, Nemzetközi matematikai HETRÓLl!l=^:lil l!ll:l:VB HÍRRE! Az esztendő 38. hetének végén kicsit szubjektiven válogatok az események, il­letve „nem események” között. Sőt, külö­nösebben „választott” témáimat nem is kommentálom, mert úgy vélem, kommen­tálják azok saját magukat. Szóval mit is hozott ez a hét? Jó időt, gyümölcsérlelő meleget — egyebek között. Tehát a háziasszonyoknak is beköszöntött a befőzési csúcsidőszak, ahogyan a kon­zervgyárak is a második csúcsidény nap­jait élik. Szóljunk ezekről bővebben. Savanyú — paprika helyett — a szőlő A „Savanyú a szőlő” szólás-mondás most igazán nem a gyümölcsre értem, ahogyan a szólások általában átvi-tten értelmeződ­nek. Arról van szó, hogy most, amikor a paprika érik, amikor itt az apróhagyma, csalamádé és más savanyítani valók elte- vési ideje, az üzletekben nem kapható ecet. A boltosoknak még csak aranytantalék- juk sincs, pedig mostanság az ecet ara­nyat ér. Nézzék el nekem, hogy ez utób­bi mondást viszont komolyan használom. S nemcsak azért — elsősorban nem azért — mert családommal együtt a házilag el­tett savanyúnak vagyunk a hívei. Hanem anyagi megfontolásból. Mert sokaknak van kiskertje, ahol megterem a paprika, hagy­ma stb. Ehhez már csak kapor, mus­tármag, egész bors, no és ecet szükségel­tetik. S akkor is jóval olcsóbb a sava­nyúság a boltinál, ha az üvegbe való ma­tériát is úgy vásároljuk meg a már emlí­tett fűszerekkel együtt. Persze, ha tavaly­ról nem maradt elegendő befőttes üve­günk, avagy „üvegparkunkat” is korsze­rűsíteni akarjuk — akkor igazán „sava­nyú a szőlő”! Mert ugye, roppant csábí­tóak és ügyesnek látszanak a kapható csatos üvegek. No, de ötvenvalahány fo­rintért vásárolni darabját? Már-már ért­hetetlen és indokolatlan. (Azért státusszim­bólumnak veszek egyet.) Visszatérve az „aranyat ér”-hez, azt kérem, számoljunk. Mi ésszerűbb, ha a savanyúságszükségletét úgy vásárolja meg az üzletben egy család, avagy megvásárolja a kellékeket? Ugye. nem lehetetlen egyik variációt sem átszá­molni aranyra? S az átszámolás könnyeb­ben menne, ha lenne ecet, azaz „Igyál egy kis ecetet, hadd mozogjon az eszed...” Péntek 13 óra 11 perc: Szekszárdon az 50-esbe érkezett ecet. Pillanatnyilag a fel­vásárlása „folyik”... Az ember! oldal Mint a bevezetőben is utaltam rá — csütörtöki számunkban pedig részletesen számoltunk be a Paksi Konzervgyárban fo­lyó megfeszített munkákról —, a második csúcsidény „tombol” azokban az üzemek­ben, gyárakban, ahol most készül a téli­re való savanyúság részben a hazai, rész­ben a külföldi piacokra. Vagonok... gép­sorok ... műszakok ... termés- és terme­léskiesés ... pótlás ... Címszavak ezek ugyan, de értünk belőlük. S értenek belő­lük a konzervgyárak dolgozói — például Pakson, igen jól. Miről is van szó? Az úgy­nevezett emberi oldalról. Másként: azokról a tartalékokról, melyek az emberekben rej­lenek. Konkrétan: a paksi konzervgyárba naponta harminc vagon paradicsom érke­zik. Ennek feldolgozása csak úgy hozhat eredményt, ha a dolgozók önként vállal­ják a plusz munkát, a túlórázást. Hiszen a paradicsomnál a várakozási idő nem meg­oldás. Néhány órát engedhetnek meg csu­pán, hogy a termény minőségromlás nél­kül kerüljön a szalagra. S a dolgozók ön­ként, mondhatni természetesen vállalják ezt a pluszt, úgyhogy a gyárban szinte óra­mű pontossággal folyhat a munka. S ha­sonló a helyzet a paprikával is... Ismere­tes, hogy az uborka betegsége miatt e ter­mékből jóval a tervezett alatt sikerült „el­tenni” télire. A kiesést paprikából kell pó­tolni. rendezvénnyel politizált az elmúlt napok­ban. A sokakat érdeklő és érintő sorozat­ból most egyet emelek ki, mégpedig azt az élelmiszeripari termékkiállítást, melynek három napon át a városi úttörőház adott otthont, s melyet meglepően sok kis- és nagydiák is megnézett. A megnyitón így fogalmazott Pancza Tibor, a KISZ városi bizottságának titkára: . .szeretnénk rep­rezentálni városunk élelmiszeriparát, be­mutatni azokat a termékeket, végterméke­ket, melyek a város élelmiszeripari, me­zőgazdasági üzemeiben, vállalataiban a dolgos hétköznapok alatt készülnek ... be­tekintést engednek az ott folyó munká­ba ...” Hogy mennyire így igaz a dolog, azt bizonyítsa néhány kérdés, melyet a fiatal nézők tettek fel a szép, gusztusos kiállí­tás láttán. Volt, aki egy-egy termék elő­állításának fázisairól érdeklődött — első­sorban a kereskedelmi szakiskolában és szakközépiskolában tanuló diákok közül —, az általános iskolák felsőbb osztályosai közül többen a továbbtanulás lehetőségei­ről igyekeztek tájékozódni — mondhatni azért, mert egy-egy szép termék ebből az irányból is hatott rájuk. Többen viszont azt kérdezték, hogy miért nem lehet a szekszárdi boltokban — egyáltalán nem, vagy csak alkalmanként — megvásárolni a kiállításon bemutatott áruféleségeket. (Hogy az utóbbira a válaszok meglehető­sen változatosak voltak, nem csodálom. Különösen azt nem: hogy a kereskedelem nem rendel belőle ... Szóval a, sajnos, megszokott ördögi körhöz érkeztünk is­mét, de az e pohárba végre az iparnak és a kereskedelemnek kell közösen tiszta vi­zet öntenie!) A termékbemutató kapcsán még annyit, hogy a kérdésekre felvilágosítással min­dig szolgáltak: hiszen a kiállító üzemek, vállalatok egy-egy KISZ-tagja mindig vál­lalta az idegenvezető — ez esetben hálás — szerepét. , És egy ünnepélyes megnyitó... Paprika érkezett Paksra a homokmégyl termelőszövetkezetből Hasznos csábítás és tájékoztatás A szekszárdi városi KISZ-bizottság a két hétig tartó if júmunkás napok számtalan szí­nes és a fiatalok számára roppant hasznos Papp György: „Nem látok, nem szólok, nem hallok.” Előre szólok: egészen másmilyen kiál­lításról mondanék valamit, mint amilyen­ről az előbb tűnődtem. Pontosabban most a kiállítás csak apropó. Az igazi téma a megnyitó. A napokban Papp György gra­fikáiból nyílt kiállítás a Tamási Galériában — azt hiszem, az ott élők örömére. A mű­vész 21. önálló kiállítását Tandi Lajos, a Délmagyarország újságírója, a barát, a művész két és fél évtizedes munkásságot ismerő, művészettel foglalkozó pályatárs nyitotta meg. Magam szívesen megyek el megnyitókra, s bevallom, annak meghitt­ségét akkor érzem igazán, amikor igaz ba­rát szól a művész munkásságáról, s olyan valaki, aki valóban érzi és érti az alkotá­sokban rejlő, avagy az azokból kiáltó gon­dolatokat. S a Tamási Galériában látható — a magyar népi ábrázolóművészet motí­vumvilágát felhasználó — linómetszetek mintha „négykezest” játszanának a megnyitó szavaival, melyből néhány részletet idézek: „... -Hisz Kodály mondta, a kultúrát nem lehet örökíteni. Az elődök kultúrája egy­kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. S ez is bebizonyosodott..., hogy a népet csak egészében lehet megismerni. A nép dalát csak az értheti igazán, aki ismeri szokása­it, életét; a nép formáló keze nyomát, mo­tívumteremtő erejét csak az fejtheti meg, aki tisztában van ruházatával, ismeri éte­leit, építészeti szokásait, gondolkodásmód­ját, érzésvilágát — egész életét... Papp György a népdalok kincsestárától jutott el a népi ábrázolóművészet motívumkincsé­ig. .. eljutott a népművészet szellemiségé­hez, sajátos gondolkodásmódjához, nyelvi fordulataihoz, amelyet a grafika eszközei­vel transzponál... S mivel a népművészet kollektív produkció, azonos magával a nép­pel. Papp György művészpályájának stá­ciói arról győzhetnek meg mindenkit, hogy úgy tudott újat teremteni, hogy hű maradt önmagához, hogy ezt a bőséges örökséget a XX. századi ember képére formálta. . ." V. HORVATH MARIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom