Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

2^ÉPÜJSÁG 1985. szeptember 19. ENSZ-közgyűlés Az Egyesült Nemzetek Szervezete jubiláns, 40. ülés­szakának megnyitó ülésén Paul Lusaka, a közgyűlés tá­vozó elnöke megnyitó beszé­dében rámutatott: az embe­riség aggodalommal várja, hogy megoldják a világ előtt álló súlyos problémákat, biztosítékokat igényel a jö­vőjét fenyegető veszélyekkel szemben. A távozó elnök külön szólt Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi csúcsta­lálkozójáról. „Ez a találko­zó a nemzetközi kapcsolatok teljes új karszakának előjá­téka lehet” — mondotta, a tagállamok nevében kifejez­ve azt a reményét, hogy a csúcstalálkozó konstruktív légkörű lesz. Ezt követően az ülésszak egyhangúan megválasztotta a közgyűlés új elnökét. Jaime de Pinies beszédé­ben vitatta azt a nézetet, hogy az ENSZ válságban lenne, képtelen lenne betöl­teni azt a hivatását, amiért létrehozták. Elismerte ugyan­akkor, hogy az emberiség előtt igen sok megoldatlan kérdés áll. Aláhúzta, hogy a második világháború befeje. zésének, s a nukleáris kor kezdetének 40. évfordulóján igen nagy veszélyt jelent a növekvő fegyverkezési ver­seny, a nukleáris fenyegetés — s olyan kérdések is meg­oldásra várnak, mint az éhezés, a nyomor, vagy a föld egy részén még min­dig fennálló apartheid és a terrorizmus. Az új elnök ugyancsak méltatta a küszöbön álló magas szintű találkozók je­lentőségét. A közgyűlés bizottságai kedden délután megválasz­tották tisztségviselőiket. A 3. számú bizottság — ez a bi­zottság a szociális és hu­manitárius, valamint a kul­turális kérdésekkel foglalko­zik — elnöke Zádor Endre, a Magyar Népköztársaság ENSZ-küldöttségének tagja lett. A délutáni második teljes ülésen a közgyűlés alelnö- keit választották meg. Sevardnadze New Yorkban Kedd este megérkezett New Yorkba Eduard Sevardnadze, az SZKB KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminiszte­re. Sevardnadze a szovjet küldöttséget vezeti az ENSZ- közgyűlés 40. ülésszakán. Sevardnadze megérkeztével adott nyilatkozatában rámu­tatott, hogy október 24-én lesz az ünnepélyes megemlé­kezés az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulásának 40. évfordulójáról. Ez jó al­kalom arra, hogy elgondol­kodjunk a jelenről és a jö­vőről — mondotta. Hirohito császár fogadta Lázár Györgyöt (Folytatás az 1. oldalról.) egyben a Japánban kor­mányzó Liberális Demokrata Párttal koalíciót alkotó Üj Liberális Klub elnöke is —, valamint Ikeda Cuneót, a társaság főtitkárát. Az 1959- ben alakúit Japán—Magyar Baráti Társaság rendkívül aktív és eredményes mun­kát végez a magyar kultúra szigetországi népszerűsítésé­ben. A találkozón jelen volt Horn Gyula, külügyminisz- tériumi államtitkár és Szar­ka Károly, hazánk tokiói nagykövete Is. Helyi idő szerint szerdán délelőtt Hirohito japán csá­szár fogadta audiencián a magyar kormányfőt, majd ebédet adott Lázár György tiszteletére. Az ebéden részt vett a japán császári csa­lád több tagja, A vendégek között volt Nakaszone Ja- szuhiro miniszterelnök és néhány más magas rangú hi­vatalos személyiség. A Hiro- h'ito császár által a japán császári palotában adott díszebéden részt vettek Lá­zár György hivatalos kísére­tének tagjai is. A délutáni órákban Lázár György szálláshelyén fogad­ja Murata Keidzsiro külke­reskedelmi és ipari minisz­tert, ezt követően pedig a ja­pán—magyar parlamenti ba­ráti csoport képviselőit. Vasú t- villamosítás A MAVINFORM közli, hogy a budapest—pécsi vas­útvonal villamosításán újabb szakasz készült el Dombóvár és Godisa között. A mintegy 20 kilométeres villamos fel­sővezetéket 20-án, pénteken feszültség alá helyezik. A 25 000 Volt feszültségű elekt­romos vezetéket két méteren belül megközelíteni tilos, életveszélyes. A szakembe­rek Godisa és Pécs között folytatják a munkát, hogy november végére a teljes vasútvonalon Budapesttől Pécsig villanymozdonnyal közlekedhessenek a vonatok. Az Indonéz Köztársaság elnökének életrajza Suharto, az Indonéz Köztársaság elnöke 1921. június 8-án született a közép-jávai Dzsogdzsakarta melletti kis faluban, Ar- gamuljában. Pályafutását az 1945-ben megalakult in­donéz hadseregben kezdte. .Különböző kör­zetek — Dzsogdzsakarta, Szulaveszi — ka­tonai alakulatainak parancsnokaként te­vékenykedett. 1960-ban elvégezte a Ban- dungi Vezérkari Parancsnoki Iskolát, majd a vezérkari főnök első helyettese lett. 1962-ben a Nyugat-Irián felszabadí­tásáért küzdő csapatok parancsnoka volt. A következő esztendőben a szárazföldi hadsereg stratégiai tartalékának parancs­nokává nevezték ki. 1965. október 1-én az akkori köztársasági elnök, Szukarno a rend és biztonság helyreállításával bízta meg, majd 1966 februárjában kinevezte a szárazföldi hadsereg főparancsnokává. 1966. márciusától Szukarno megbízása alapján átvette a végrehajtó hatalmat. Egy évvel később Suharto Indonézia ügyvezető elnöke lett, 1968. március 27-én elnökké választották; 1973-ban, 1978-ban, majd 1983-ban pedig újraválasztották. El­nöki tisztében megerősítette a központi kormány hatalmát, megszilárdította az or­szág politikai és gazdasági helyzetét. A nevéhez fűződő fejlesztési politika megva­lósításával Indonézia jelentős gazdasági fejlődést ért el. Az indonéz elnök első ízben látogat Magyarországra. (MTI) PANORÁMA BUDAPEST Faluvégi Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese kedden délután fogadta Szuppiah Dhanabalant, a Szimgapúri Köztársaság kül­ügyminiszterét, akivel a két ország gazdasági együttmű­ködésének és a kereskedelmi forgalom növelésének lehe­tőségeiről folytatott megbe­szélést. A szingapúri állam­férfi, aki Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására tett hivatalos látogatást ha­zánkban, szerdán délelőtt el­utazott Budapestről. • A magyar kormány meg­hívására szerdán Budapestre érkezett Zbigniew Messner, a Lengyel Egyesült Munkás­párt KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökének helyettese. A Ferihegyi repülőtéren a ven­déget Marjai József minisz­terelnök-helyettes fogadta. Jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete. Marjai József és Zbigniew Messner délelőtt megkezdték megbe­széléseiket. * Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese szer­dán fogadta Carl H. Hahnt, az NSZK-beli Volkswagen igazgatótanácsának elnökét, akivel megbeszélést folyta­tott a Volkswagen konszern és a magyar vállalatok kö­zötti kapcsolatok fejlesztésé­nek lehetőségeiről. PEKING Kilencvennégy tagú kínai ének- és táncegyüttes indult szerdán Pekingből háromhe­tes szovjetunióbeli vendég- szereplésre. Az északnyugat­kínai Kanszu tartományból való együttes Moszkvában, Leningrádban és Rigában lép fel — jelentette az Űj Kína hírügynökség. Az együttes a legnagyobb lét­számú kínai művészdelegá­ció, amely az utóbbi húsz évben a Szovjetunióban járt. WELLINGTON A CBS amerikai televíziós társaság értesülése szerint a CIA és az angol elhárítás — az MI—5 — is tudott a „Rainbow Warrior” környe­zetvédelmi hajó megtámadá­sának tervéről, de arról nem volt tudomásuk, hogy a francia ügynökök mikor és hol hajtják végre a tervet. Mai kommentárunk A kormányfő ultimátuma Napok óta elkeseredett harcok folynak az észak-li­banoni Tripoli városban az egymással szemben álló muzulmán milíciák között. Ilyen most egy városkép itt rakétatámadások után. (Telefotó.) Fenyegető‘hangú nyilatkozatokban, éles szópárbajok­ban a libanoni belpolitika korántsem szűkölködött az elmúlt hónapokban, az a határozott hangvételű ulti­mátum, amelyet Rasid Kar ami kormányfő hozott nyil­vánosságra, mégis nagy feltűnést keltett. A minisz­terelnök ugyanis, aki a jelek szerint semmit sem ké­pes tenni a szülővárosában, Tripoliban folyó, elkesere­dett, véres harcok beszüntetése érdekében, bejelentet­te: amennyiben nem vetnek véget az ottani összecsa­pásoknak, lemond tisztségéről. Az ultimátum hírét a megfigyelők egy része rezig­nálton fogadta, s kételyét hangoztatta. Mások azon­ban arra hívták \fel a figyelmet, hogy egy ilyen lépés a polgárháborús zűrzavarban, a szemben álló fegyve­res milíciák háborúskodásába süllyedt Libanonban is a válság új szakaszát hozhatja, mivel gyakorlatilag teljesen szertefoszlatná az egységes állami intézmé­nyek és a nemzeti kormány működéséhez fűzött illú­ziókat. Más kérdés, hogy a bejrúti kabinet léte és te­vékenysége jórészt névleges, mivel a miniszterek egy­mással szembenálló csoportokhoz tartoznak, ami gyak­ran meggátolja a testület összeülését is. A válság elmé­lyülését legalább igen szemléletesen jelzi, hogy a hét eleje óta ismét felerősödött harcok során újabb táma­dások érték az elnöki palotát is. Ami pedig a fővárost illeti, Nyugat- és Kelet-Bejrút továbbra is szinte her­metikusan el van zárva egymástól, s a lakosoknak olyan alapvető gondokkal kell megküzdeni, mint az élelmiszer- vagy üzemanyag-ellátás hiánya. A helyzet mégis az észak-libanoni Tripoliban a legrosszabb, ahol a jelentések szerint évek óta nem fordultak elő a mostanihoz hasonló hevességű összetűzések. Az or­szág déli, Izraellel határos körzeteiben pedig a libano­ni nemzeti ellenállás szervezete a mozgalom megszü­letésének harmadik évfordulóján valóságos támadási hullámot indított az Izraellel együttműködő helyi mi­líciák állásai ellen. SZEGŐ GÁBOR Életutak, sorsfordulók (II.) Újra mundérban és újra fegyverben A szülői házban csodála­tos gyorsasággal épültem fel testileg, lelkileg. Igaz, egész családom kizárólag azért dol­gozott, hogy beszerezze szá­momra a malária elleni gyógyszert, a kinint. (A hadi­fogolytáborban is kininnel kezeltek.) 1945. szeptember közepén érkeztem, október végén, november elején munkaképes voltam. Ott folytattam az életem, ahol 1943 őszén abbahagytam, mikor is bevonultam katoná­nak. Kőműveskedtem. Kőmű- vessegédként -(szakmunkás) dolgoztam -tanítómesterem­nél, Niki Jánosnál. Munka után és szabad időmben .mindennap, mindennapos vendége voltam a Tamási Pártháznak. Nagy Gyuri bá­csi, apám korosztálybelije és elvtársa volt a községi pártszervezet elnöke: Rap- pai Gyula, az én korosztály- belim, a járási titkár. Az el­nök kedves fiaként foglalko­zott velem. Ideológiai, elmé­leti, politikai képzettségem egyáltalán nem volt. Érdek­lődésem viszont a párt ügye iránt feltűnt. Nagy pártnak szerettem volna látni a ta­mási pártszervezetet, a leg­szebb pártházzal. A tamási pártház akkor a kisgazda- pártéhoz képest nyomorta­nyának tűnt. Egy régi rőfös- keres'kedés helyiségében he­lyezkedett el akkor és a ke­reskedés menyezetéig érő polcainak helyén a fal vako­latlan volt, máshol omlado­zott. Würtz Ádámmal — az az­óta már világhíressé vált gra­fikussal — néhány évvel fia­talabb, kedves barátommal megbeszéltük, hogy nagyon széppé, olyan templomi szépségűvé varázsoljuk .a pártház tanácstermét. Én innen-onnan kunyerált anyagokkal bevakoltam a falakat, Würtz Adi pedig munkás-paraszt-értelmiség összefogását hirdető, majd életnagyságú figurákat, kü­lönféle freskókat varázsolt a falakra, a menyezetre is. Valódi művészi kivitelben. Valósággal elkápráztattuk a belépőket. Würtz Ádám az­óta világhírű grafikusmű­vész, művészetének első cso­dáiéi a tamási pártház kom­munistái, és a pártházban megfordult pártonkívüliek voltak. A szükséges anyago­kat úgy kunyeráltam össze, különösen „megzsaroltam” Székhelyi János tamási ve­gyeskereskedőt, aki azokban a hetekben jött -haza Hitler mauthauseni haláltáborából. (Édesapámmal együtt volt internálva.) Würtz Ádám kí­vánsága szerint ingyen kun­csaft voltam Székhelyi Já­nosnál, aki egyszer így szólt hozzám: — Te Pista, te elviszed a hasznot! Nem lesz még kész a pártház? — De, most már hamaro­san kész lesz — vigasztal­tam. Würtz Ádám ugyanak­kor szerkesztett egy képes híradó-félét is, amelyet ő Rakétának nevezett el. Eb­ben bíráltuk a helyi reak­ciót, a témát, az ötleteket együtt beszéltük meg, a mű­vészi kivitelezés természete­sen Ádié volt. A pártház ki­rakat nagyságú ablaka előtt sokszor lehetett látni kaca­gó, kuncogó embereket, akik nevettek a Rakéta találatain. Részt vettem a párt által szervezett minden akció ki­vitelezésében. Anyira ott él­tem, hogy a pártszervezet hamarosan községi titkárává választott, amikor ténylege­sen még be sem léptem a pártba. (Nem volt tagköny­vem.) Nagy érdeklődésem­nek és nyüzsgésemnek az lett az eredménye, hogy 1946. ko­ra őszén hivatott Rappai Gyula elvtárs beszélgetésre. Ennek a beszélgetésnek az volt a lényege, hogy nekem el kell menni rendőrnek. Fel csattantam: — Én még a kéménysep­rőt is utálom katonás derék­szíja miatt. Különösen utá­lom a fegyvert. Még az or­romban érzem a puskapor szagát, és ami vele jár, amit felidéz bennem. Most megint szagoljam? — tiltakoztam. — Mindent megteszek, de ezt nem. Rappai rendreutasított, a párt iránti tiszteletemre apellálva közölte velem, hogy most nem a barátjával be­szélek, hanem a párttal, mert ez nem az ő vélemé­nye, hanem a párté. Meg­indokolta külpolitikailag, belpolitikailag a párt dön­tését. — Rendben van — mon­dottam kissé fájdalmas be­letörődései —, mikor, hova kell mennem? — Holnap Szekszárdra — mondotta Rappai. Útiköltség, napidíj akkor még fel sem merült bennünk. Hogy az utolsó szó az enyém legyen, távozóban eldüny- nyögtem neki, hogy egyszer már mentem ezen az úton ... Szekszárdra mentem kato­nának is, onnan mentem a frontra is, és hát végső soron Sztálingrádba is. De Gyula nem vette a lapot, örült, hogy megállapodott velem, így lettem én rendőr, lép­tem fegyverbe újra. A hábo­rú után alig egy évvel, de most már egy szebb, igazabb ■cél érdekében. S ettől kezd­ve a BM futószalagára szeg­ve zajlott az életem. Még ez évben Keszőce ezredes rövid tanfolyama után a Baranya megyei Má- gocs község rendőrőrsén tel­jesítettem szolgálatot. Rö­vid ideig, mert az 1947-es országgyűlési választások előkészítésének idején már Budapesten találtam magam, a Bem laktanyában szerve­zett központi karhatalmi zász­lóalj állományában. Itt ti­zedesként rajt, és néha sza­kaszt vezényeltem. Rajk zászlóaljnak is hívták ezt az alakulatot. Akkor Rajk Lász­ló volt a belügyminiszter. A vaskezű belügyminiszter, ahogy akkoriban jellemezték. A zászlóalj nemcsak Buda­pesten került alkalmazásra, hanem az ország sok váro­sában, ahol rendszeres volt a népidemakrácia-ellenes tüntetés. Főleg Mindszenti nevével fémjelzettek voltak ezek a tüntetések, vallásos köntösben, templomi zász­lók alatt a hívő emberek fél­revezetése árán. Ilyen tünte­tések megfékezésében, ese­tenkénti szétoszlatásában, a rend helyreállításában volt nagy szerepe a központi zászlóaljnak. 'Lőfegyverhasználatra Pócs- petrin kívül nemigen került sor. A zászlóalj impozáns tömeghatása a megjelenés kezdetén megbontotta a tö­meget. Legfeljebb a szuro­nyok felcsatolása mindig eredménnyel járt. A kom­munista rendőrök részt vet­tek a választási előkészüle­tekben is. Plakátok ragasz­tásában, plakátok megvédé­sében, civilben, szabad idő­ben. Ugyanis a koalíciós pár­tok egymás plakátjait lera­gasztották. A zászlóaljon belül a kommunistákra fel­adat várt a jó harci szellem fenntartásában is. 1948 nyarán a zászlóaljat felszámolták, egy részük le­szerelt, egy részük az ÁV belső karhatalom állományá- be került, engem a néphad­sereg Petőfi Politikai Tiszt­képző Akadémiájára vezé­nyeltek. örültem, politikai tiszt lesz belőlem. PALKOVICS ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom