Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

1985. szeptember 16. tfÉPÜJSÁG 3 Jubilál a német nemzetiségi szövetség A bizalom szálai Beszélgetés dr. Solymosi József képviselővel Harmincéves a Magyar- országi Németek Demokrati­kus Szövetsége. Megalakulá­sa — 1955 ősze — óta szer­vezi a hazánkban élő mint­egy 220 ezer német ajkú em­ber kulturális életét, fejleszti anyanyelvi műveltségét, őrzi és ápolja haladó hagyomá­nyait, s munkálkodik a párt nemzetiségi politikájának megvalósítása érdekében. Az évforduló alkalmából a szövetség országos választ­mánya ünnepi ülést tartott Pécsett. Szende Béla, a vá­lasztmány elnöke német és magyar nyelven köszöntötte az esemény résztvevőit. Az ülésen mind a tizenhárom németek lakta megyénk kép­viseltette magát. Ott voltak a szövetség, valamint Bara­nya megye és Pécs város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett arra, hogy a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének létrehozása azt fejezte ki, hogy a viszontagságos törté­nelmi időszak és az együtt­élés feltételeinek megromlá­sa után ismét megteremtet­tük Magyarország valameny- nyi állampolgára számára az emberi méltóság életkerete­it. Felismertük, hogy a ha­zánkban élő nemzetiségek — köztük a német anyanyelvű kisebbség — nem teher az állam, az ország testén, ha­nem ellenkezőleg: nyereség Vb-ülés Bonyhádon Közérdeklődésre számottar- tó, izgalmas témákat tárgyalt minap a Bonyhád Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. A lejárt határidejű határoza­tok végrehajtásáról szóló je­lentés után Sebestyén Lajos műszaki osztályvezető előter­jesztésében a magánerős la­kásépítés helyzetét, fejleszté­sének lehetőségeit vitatta meg a testület. A település lakásépítésében a magán­erős építkezés volt a megha­tározó. Míg korábban 74 szá­zalékot tett lói, jelen terv­időszakban 83 százalékban épülték ilyen módon lakások. A tanács ennek megfelelően biztosította a területelőkészí­tést és a rendezési terveket. A Fáy lakótelepen 1978 óta folyik a többszintes lakás­építés, tavaly élkészült és jó­váhagyásra került a nyugati részben újabb 450 lakás épí­tési lehetősége. A városköz­pontra készített részletes rendezési terv lehetőséget te­remtett a leromlott épület­állomány szanálására, s épít­kezésre a Széchenyi tér és a Gyár utcai területén. A tömb- teikesi, többszintes lakásépí­tés mellett sorházak kialakí­tására is mód nyílik ezen a részen. Bonyhádon a családiház­építés fő területe az észak- nyugati városrész, közismert nevén a Szecska. Eddig 114- en kaptak az itt felépített családi házra használatba­vételi engedélyt, 42 telken fo­lyik az építkezés. Ezenkívül családi házas telekkínálat volt a Liget, a Fazekas, a Budai Nagy Antal utcában, a Majos városrészen és a XII. utcában. A lakásépítési területek a többségi nemzet — a ma­gyarság — számára, mivel egy sokszínű alkotóközösség létét jelenti. Azt akarjuk hogy a Magyarországon élő németség nemzeti identitása ne csak megőrződjék, hanem erősödjön a jövőben, s — akárcsak az országban élő többi nemzetiségi állampol­gár — az alkotó együttmű­ködés jegyében vegyen részt a közös szocialista haza épí­tésében. Meggyőződésünk, hogy a német nemzetiség nélkül, kultúrájuk és hagyománya­ik, munkájuk és törekvéseik nélkül szegényebb lenne ma hazánk. Valljuk, hogy a párt, a kormány és a nép­front nemzetiségi politikáját nem konjunkturális szem­pontok vezérlik, hanem szi­lárd elvi követelmények. El­vi következetességgel vállal­juk a próbatételt a nemze­tiségi kisebbségek ügyében, hogy a nemzetiségi lét ne be­felé fordulást jelentsen, ha­nem nyitottságot a haza, az egész társadalom irányában, s mindezt úgy, hogy egyet­len kisebbség se kényszerül­jön feladni nemzeti azonos­ságát és jellemvonását. Azt kívánjuk, hogy közösségként éljenek velünk továbbra is. Pozsgay Imre méltatta a jubiláló szövetség munkáját. Rámutatott, hogy német honfitársaink egyenjogú, sza­bad állampolgárként élik nemzetiségi és egyéni életü­ket, ennek megfelelően a szövetségük is alkotó szelle­közművesítését a tanács idő­ben nem tudta követni. A víz- és villanyhálózat általá­ban kiépült a családi háza' telkeken, a szennyvízelveze­tést azonban csak a több­szintes beépítésre kijelölt he­lyeken tudják az építkezéssel egy időben megoldani. A szi­lárd burkolatú utak pedig több éves késéssel követik a lakáshasznállatbavételt, a jár­daépítést többnyire társadal­mi munkában oldják meg. A magánlakásópítés iránti igényt nagyban befolyásolja az építési hitelpolitika, a szo­ciálpolitikai kedvezmény ki- terjesztése növelte az építési kedvet. Kedvező hatását ér­zik az építtetők az építő­anyag-ellátásban bekövetke­zett változásnak is. A korsze­rű, városképbe jól illeszkedő épületek propagálásával to­vább fokozható a magánerős építkezés iránti igény. A VI. ötéves tervben előirányzott közel 800 lakás egyre jobb minőségben valósul meg, a folyamatos lakásépítés feltét telei biztosítottak, állapította meg a beszámoló. Kérdések, hozzászólások so­ra következett ezután. A mű­száki osztályvezető válaszá­ban elmondta, hogy a város- központban, a Kossuth utca és a Hoffer utca közötti tömb belső feltárásával emelhető 130 sorházas lakás csak a tá­volabbi időszakban valósul­hat meg. Az 1983-ban elfoga­dott döntés értelmében az építkezésre öt éven belül nem kerülhet sor, s megkezdésé­hez újabb vizsgálat szüksé­ges. Élénk vitát váltott ki a Mónus Illés utcai sorházak kérdése. A lakók azzal az mű közösségként dolgozik a nagy lélekszámú magyaror­szági németség anyanyelvé­nek és kultúrájának fejlesz­téséért. Ezt követően Hambuch Gé­za főtitkár adott rövid átte­kintést a hazai németek sor­sának alakulásáról, s felidéz­te a nemzetiségi szövetség három évtizedes működésé­nek történetét. A nemzetisé­gi testvérszövetségek nevé­ben Mándity Marin, a Ma­gyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének főtitkára köszöntötte a jubi­láló szervezetet. A művelődési miniszter az évforduló alkalmából a Szo­cialista Kultúráért kitünte­tést adományozta a német nemzetiségi nyelv oktatása és ápolása terén kifejtett eredményes munkájáért Haj­dú Zsuzsának, a Baranya megyei könyvtár német bá­ziskönyvtára vezetőjének és ■Wild Katalinnak, a pécsi Ja­nus Pannonius Tudomány- egyetem tanárképző kara docensének. A szövetség kul­turális nívódíját Rudolf Pé­ter zenepedagógus, a Buda­pesti Tanítóképző Főiskola tanszékvezető tanára, a Kó­rusok Országos Tanácsa nem­zetiségi bizottságának elnöke kapta. Ez alkalommal nyílt meg a magyarországi német kép­zőművészek tárlata. A városi sportcsarnokiban megrendez­ték az V. Magyarországi Német Fúvószenekari Talál­kozót. ! igénnyel fordultak a tanács­hoz, hogy terasszal szeretnék bővíteni házukat, a kert vé­gében pedig garázst, esetleg szerszámtárolót emelnének. Ezefk az óhajok visszautasí­tásra találtak. Egyrészt a ren­dezési tervnek mondanának ellent az engedélyezések, másrészt az előzőleg takaré­kosság címén elhagyott erké­lyek utólagos barkácsolása, hozzátoldása komoly statikai, építészeti problémákat vetne fel. Hozzáépítést csak a kivi­telezővel elkészített kiegészí­tő terv alapján lehetne reali­zálni. Az igények viszont nem egységesek. Hozzá kell tenni, hogy a közvetlen közelben a garázsszövefkezet kínál meg­vételre garázsokat. Végszó­ként, összegzésül Ezer Mihály tanácselnök elmondta, hogy magánerős építkezésben há­rom „fronton” kívántak túl­kínálatot teremteni, s ez si­került ,is Bonyhád városban. Aj következő téma belső, inkább szervezeti jellegű volt: A népességnyilvántar­tás és az anyakönyvi igaz­gatás helyzete, feladatai cím­mel. Az anyakönyvi és né- pességnyiilvántartási csopor­tot 1979. január 1-vel h{vta életre a tanács, s azóta ke­vésbé látványos, de annál fontosabb szerepet tölt be az államigazgatásbani, a lakos­ság életében. Bár tevékeny­ségükről elismerően véleke­dett a végrehajtó- bizottság, megemlítette, hogy munká­jukban még nagyon sok a manuális folyamat, s a iövő útja a gépesítés kell hogy le­gyen. A vb testületé mindkét határozati javaslatot elfogad­ta, határozati rangra emel­te. — tzs — Dr. Solymosi József kép­viselő, a Bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezet elnöke nem szűkölködik társadalmi megbízatásokban, beválasz­tották az Országgyűlés me­zőgazdasági bizottságába, a városi pártbizottság tagja, a fegyelmi bizottság elnöke, a KSZE agrokémiai szakbizott­ságának és a bonyhádi agrár­klubnak elnöke, népi ellen­őr. Korábban tanácstag is volt. Messziről érkezett Bony- hádra, legalábbis földrajzi­lag, és nem is olyan régen, tizenöt évvel ezelőtt. — Nagyszerű dolog, hogy ilyen hamar befogadtak ben­nünket is Bonyhádon és a térségben. Biztos voltam benne, hogy Daradics Fe­renc mellett indulva a vá- lesztásokon nincsenek esé­lyeim. Ez volt az első olyan megbízatás, amin gondol­kodtam, mielőtt elvállaltam a jelölést. Daradics Ferenc a térségben ismert, nagy te­kintélyű ember, akit emberi­leg is tisztelnek, a munkáját sokra értékeltem. Végül is otthon a családban úgy vél­tük, már az is nagy megtisz­teltetés, hogy gondoltak rám. Nagy meglepetés volt a győ­zelem, és nagy öröm, hogy Daradics Ferenc gratulált elsőnek. Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy nem az én személyemnek szóltak a szavazatok, sokkal inkább a mezőgazdaság és ezen be­lül is a Pannónia termelő- szövetkezet eredményeinek. — Térjünk egy kicsit visz. sza a kezdetekre, beszéljünk a gyerekkoráról! — Debrecen mellett szü­lettem Hajdúsámsonban, fa­lun éltem, de a város közel­sége is hatott az életemre. Az általános iskolában jó, a középiskolában négyes tanu­ló voltam, nem akartam me­zőgazdasági pályára menni, a nyelvek érdekeltek. A ba­rátaim beszéltek rá a jelent­kezésre. Érdekes, hogy őket nem, engem pedig felvettek. A feleségemmel, aki sáros­pataki, hz egyetemen ismer­kedtünk meg, együtt végez­tünk. Neki voltak itt roko­nai, állást, majd egyre na­gyobb feladatokat kaptunk, az akkor még Petőfi terme­lőszövetkezetben. Elnökétől. Ettig Laci bácsitól na­gyon sokat tanultam em­berileg, szakmailag is. Jó volt a munkahelyi kö­zösség, az itt élő emberek befogadtak bennünket, egyre inkább otthon éreztük ma­gunkat, a gyerekeink pedig már bonyhádinak születtek, mi is azok lettünk. Nagy dolog volt, hogy négy évvel az ide kerülésünk után ter­melési főmérnök lettem. — Mióta párttag? — Párttag is itt lettem, és az egyáltalán nem volt vé­letlen. A hovatartozásom so­ha nem volt kétséges. Az édesapám molnár volt, egész életében csak malomban dol­gozott, édesanyám négy gye­Szombaton fejeződött be Kőszegen a textiliparban dolgozó fiatal szakemberek háromnapos országos tanács­kozása. Ezúttal a tizenkilen­cedik alkalommal fogadta a nagy történelmi múltú, jelen­tős textiliparral rendelkező nyugat-dunántúli kisváros az ország különböző helyein lé­vő textilüzemek mintegy háromszáz ifjú szakemberét, mérnökét, technikusát, köz­gazdászát. Az első napi plenáris ülés után, melyen vitaindító elő­„Egyre nagyobb feladato­kat kaptam" rekét nevelte. Dolgoztam az ifjúsági mozgalomban, az egyetemen KISZ-titkár is voltam. Takács Zoltán, aki most a nagymányoki terme­lőszövetkezet elnöke, egyen­gette az utamat. Olyan sokat kaptam ettől a rendszertől, természetes volt számomra, hogy valamit vissza is kell adni. Tulajdonképpen telje­sen sima volt az utam idáig, jó, hogy a térség társadalmi­politikai életében számítanak rám. — Ez nyilván sok elfog­laltsággal jár. — A családom már meg­szokta. Fegyelmezetten tudo­másul veszik, hogy többet vagyok távol otthonról. A fe­leségemmel az eredményeket gondolatban mindig megfe­lezzük, hiszen ő az, aki a család mindennapi gondjait leveszi a vállamról. Szak­mailag is ő alkudott meg, hiszen csak nyolcórás mun­kaidővel járó feladatot vál­lalhatott. Nyugodt, kiegyen­súlyozott családi háttér nél­kül mindezt nem lehetett volna elérni. — Közben Solymosi József tanult is, szakmérnök lett, és éppen a választási időszak­ban védte meg doktori disz- szertációját. — Ha előbb tudtam volna, hogy ez a két dolog egybe­esik, el sem kezdem. — Melyiket? — Természetesen a dok­torit, bár nagyon jó volt is­előadás és korreferátumok hangzottak el a magyar tex­til- és textilruházati ipar helyzetéről, feladatairól, a résztvevők szekcióüléseken tárgyalták meg egy-egy rész­terület tennivalóit, problé­máit. A kilenc szekcióülésen mintegy kilencven fiatal szakember tartott tájékozta­tót a legkülönbözőbb üzemi, termelési, gyártmányfejlesz­tési, kutatási eredményekről, módszerekről, gondokról. Rá­mutattak: minden területen jobban kell hasznosítani a mét elővenni a régi tanköny­veket, a szakmai megméret­tetésre szükség volt. — Beszéljünk egy kicsit a körzetről! — Ügy gondolom, most már nem lehet egyéni prog­ramom, a feladatom a VII. ötéves terv szolgálata. Azért kell dolgoznom képviselőként is, hogy a most meghatáro­zott koncepció céljai valóra is váljanak. Nagyszerű part­nereim vannak a pártbizott­ságon és tanácsokon, akik­kel öröm lesz együtt dolgoz­ni. A reálisan számba vett lehetőségek mellé kell most felsorakoztatni minden tár­sadalmi erőt. Azt kell el­dönteni, hogy hol mi a leg­fontosabb, és annak támoga­tásában mit tud tenni a kép­viselő? A jelölőgyűléseken három témakörről beszéltem, most is ezek köré tudom csoportosítani a tennivaló­kat. Az egyik Bonyhád igazi várossá válásának segítése, a másik a környező közsé­gek ellátásának a fejleszté­se, a harmadik — sorrendi­ség nélkül — a szakma, a me­zőgazdaság. Ügy érzem, hogy szerencsés időszakban lettem képviselő, hiszen részem le­het a feladatok kidolgozásá. ban is. Azt szeretném el­érni, hogy akik rám szavaz­tak, ne csalódjanak, akik pe­dig nem, azok öt év múlva másként vélekedjenek. A szakmai munkát el kell látni. Ha csak évente négy országgyűlést, négy bizottsá­gi, ugyanennyi megyei cso­portülést, négy megyei ta­nácsülést, és minden tánsköz. ségben 1-2 rendezvényt szá­molok, ahol részt kell ven­nem, lehetőleg érdemben, is. merve az ott tárgyalt témá­kat, akkor már kiderül, hogy sokat leszek távol a munka­helyemről. Ezért is szeret­ném hangsúlyozni a munka­társaim és a tagság segítsé­gét, hiszen ha nem bízhat­nék abban, hogy itt minden rendben megy távollétemben, akkor el sem mertem volna vállalni a feladatot. IHÁROSI IBOLYA Fotó: Kapfinger András. „szellemi tőkét" a kooperá­ció, a tapasztalatcsere adta lehetőségeket. Hangsúlyoz­ták, hogy gyorsítani kell az automatizálást, a számítógé­pes adatfeldolgozást, növelni az ellenőrzést és a közgaz­dasági munka színvonalát. A háromnapos találkozó, tanácskozás, szombaton üzemlátogatással a kőszegi bútorszövet-, a posztó- és a nemezgyár munkájának ta­nulmányozásával, a város nevezetességeivel való ismer­kedéssel fejeződött be. Napirenden: a magánerős építkezés Befejeződött a textilipari fiatalok országos tanácskozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom