Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
A NÉPÚJSÁG IMS. Mimin U. Fogyasztói érdekvédelem -f- gazdasági rendészet Interjú dr. Tamási Pál rendőr alezredessel Mindennapi vásárlásaink során úgy térünk be mind az állami, mind pedig a magánkereskedelem üzleteibe, hogy jóhiszeműnek tartunk minden eladót és meg sem fordul a fejünkben, hogy esetleg 6 másként is gondolkodhat. De amikor az otthoni gyorsszámadáskor felfedezzük, hogy becsaptak bennünket, nem ritkán a hivatalos szervek felé vesszük utunkat... Ez alkalommal beszélgetőtársam dr. Tamási Pál rendőr alezredes, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi osztályának vezetője. Beszélgetésünk apropóját elsőként a fogyasztói érdekvédelem megyei helyzete adja, de természetesen szó lesz a nemrégiben megalakult gazdasági rendészet szerepéről és feladatairól is. (írásomban köszönettel felhasználtam a Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának és kereskedelmi felügyelőségének a nemrégiben a szekszárdi magánkereskedők és kisiparosok körében a fogyasztók érdekvédelmének vizsgálatáról készített jelentését is.) — Munkaköri kötelességünk és törvényben meghatározott feladatunk immár hosszú évek óta, hogy a fogyasztói érdekeket sértő kü_ lönböző cselekményeket részben felderítsük, illetve a megállapított jogsértések esetében a megfelelő intézkedést megtegyük. Ezek a cselekmények kisebb súlyúak és jó részük nem is a belügy területén rendeződik, hanem a kereskedélmi szakhatóságoknál. Osak a súlyosabb vétséget megvalósító magatartások kerülnek hozzánk. Milyen jellegűek is etek a cselekmények? — Fogyasztói érdekeket sértő cselekmények között a minőségrontástól kezdve az árdrágításig terjedően egy sor olyan magatartásforma húzódik meg, amely valamilyen vonatkozásban érinti a vásárlót. Ha ezen a széles E gy kora tavaszi napon Csutorjai hozza a hírt Tóföldinek, hogy Boócz Sebestyén, a cselevári Újházi Ede Színház igazgatója beszélni akar vele. — Ott táborozik a Tátra- csúcsban — mondja Csutorjai —, már több színésszel is tárgyalt, téged is biztosan szerződtetni szeretne. — És te... ? — néz rá Tóföldi. — Semmi... — vonja a vállát Csutorjai —, de különben sem mennék. Nagyobb szerepeket ott sem adnának, akkor meg minek . .. Nehezen mozdulok már, ez az igazság, megpróbálok itt legyökdrezni. Amíg Tóföldi siet a Tát- racsúcsba, gondolatban sorra veszi az előnyöket. A cselevári színház kétségtelenül nagyobb, jelentősebb, mint a mezőcsalánosi, és közelebb is van a fővároshoz. Talán onnan jobban becserkészhető a film, a televízió, a rádió. De ami mindennél fontosabb, ott nincs Zselatin! Olyan érv ez, amely mindenképpen a cselevári színház felé billenti a mérleg nyelvét. Annak a szörnyetegnek még a látása is kibírhatatlan, hát még a rendezése! De egyébként is? Mit játszott ő itt? Nem túlzottan jelentős szerepeket, ettől csak jobb jöhet... Igaz, talán jönne itt is, de Zselatinnál még egy főszerep is felér egy ksebb börtönbüntetéssel, hát nem, azt nem ... Akkor inkább Cselevár. A presszóba lépve rögtön észreveszi Boóczot, aki úgy nyúlik elő a színészek csokrából, mint mezei virágok közé tévedésből kötött kardvirág. Megnyúlt fqje, hosszú, csontos alakja is ezt az asz- szociációt kelti, de még inkább pozíciója, mely természetszerűleg élesen elkülöníti a többiektől. — Ülj le — veti oda Tóföldinek, mely felszólításban az is benne rejlik, hogy várjon a sorára. Tóföldi kedvetlenül ül le. őszintén szólva nem erre számított, nem ilyen „börzére”, hanem négy- szemközti beszélgetésre, ahol csak ő és Boócz ... Már hajlana rá, hogy itthagyja ezt az egészet, de akkor ismét skálán próbálunk maradni, akkor azt látjuk, hogy az idén mi, a megyei tanács kereskedelmi osztályával koordinálva egy sor intézkedést tettünk éppen a fogyasztói érdekek védelmének megerősítéséért, a jogsértő cselekmények megakadályozása, valamint felderítése érdekében. Ezek az adatok azt mutatják, hogy megyénkén belül részben a magánbuti. kosok és a különböző magánkereskedelmet folytató személyek körében elég nagyfokú rendezetlenség mutatkozik. — Ezt hogy érti? — Ügy, hogy a tevékenységi kör gyakorlására vonatkozó előírásokat sajnos nem tartják be minden esetben. Ezért a kisebb súlyú jogsértéseknél szabálysértési eljárás lefolytatására kerül sor. 1985-ben árdrágítás miatt eszébe villan Zselatin a Krétakörrel ... Nem, jobb ha mégis marad. — Mit hozhatok? — lép hozzá Saci. — Üdítőt — mondja Tóföldi átgondoltan. Nem célszerű ilyenkor sört, netán konyakot rendelni, mert azt találja hinni Boócz, hogy megrögzött alkoholista. Ezen a pályán még a látszólag jelentéktelen dolgoknak is jelentősége van, sőt olykor azoknak a legnagyobb! Hörpolgeti az üdítőt, és félszemmel Boócz „holdudvarát” mustrálgatja. Nagyon haloványnak tetszik. Vezető szípész egy sincs közöttük, csak olyan örökké elégedetlen „közkatonák”. Egyedül Búzás fénylik ki, jó színész, de ebben az évadban csak két jelentéktelen szerepet játszott. Igaz, eléggé behatárolt a szerepköre. Paraszt- hős, kis tájszólással, de nagy indulatokkal. Boócz most éppen vele tárgyal, Tóföldi közelebb húzódik, nem árt ilyenkor odafigyelni. — Még nem alakult ki a műsorterv — mondja Boócz —, de annyi biztos, hogy az Elektrával nyitunk ... „Mi mással?” — gondolja Tóföldi, és ahogy végigpásztáz az arcokon, nem lát rajtuk meglepődést. Elektra, egyenlő Boócz-házaspár, ezt mindenki tudja. Nem maradhat ki ebből Cselevár sem. — Elektra — mondja Búzás, de hát mi van nekem az Elektrában? — Rád természetesen más feladat vár — nyugtatja Boócz —, nagyon érdekes feladat... — Éspedig? — jön izgalomba Búzás. — Sárarany — mondja Boócz —, most dramatizálják a színház számára. De hiába minden, ha nincs Túri Danink, Na, mit szólsz hozzá? egy ügyben indult vizsgálat. Itt azt lehetett megállapítani, hogy az egyik Tüzép-telep vezetője a belterületi ár helyett más árat alkalmazott. így a helytelen áralkalmazás révén károsította meg a vásárlókat. Ebben az ügyben a szükséges intézkedést a megyei tanács kereskedelmi osztálya megtette. —■ Az ön által említett vizsgálat tapasztalatai mi. ben összegezhetöek? — Azt tapasztaltuk, hogy a magánbutikosok zöme részben nem tartja be azokat a rendelkezéseiket, amelyek az értékesítésekkel függnek ösz- sze. Mintegy harminc ruha- és divatárus butikot ellenőriztünk. Kilencven százalékuknál nincs rend, mind a beszerzések dokumentálásánál. mind pedig az árak ki. ifüggesztésénél vagy a pénztárkönyvek vezetésénél. Náluk a készletgazdálkodási kötelezettség megszegésével összefüggő szabálytalanságot állapítottak meg. Arról van szó, hogy amikor a kereskedők ezer forintnál magasabb értékű árut szereznek be, vagy értékesítenék, akkor kötelesek számlát kiadni. Ezek a számlák gyakorlatilag nincsenek. A bizonylati fegyelmet nem tartják be és az ellenőrzést ezáltal lehetetlenné teszik. — Tapasztaltam, hogy kiismerhetetlen, honnan, mit szállítanak. — Így van, és mivél nincs előírt módon bizonylataivá az árukészibésítől egészen az eladásig tartó folyamat, ezért követhetetlen az áru útja. — Ez biztos?! — Mondom, hogy dramatizálják. Remélem, elkészül vele addig az író. Tirpák Rafael. A nevét biztosan ismered. — Tirpák? Hogyne... — mondja bizonytalanul Búzás. — És mi lesz, ha nem készül el vele? — Erre is gondoltunk — mondja Boócz —, mi mindenre gondoltunk. Utóvégre ő is csak egy ember, megbetegedhet, meghalhat, mit tudom én. Abban az esetben egy másik Móricz-mű bemutatását tervezzük. — Melyiket? — Űri muri. Na, mit szólsz hozzá? — Nem rossz — mondja Búzás —, az nem ... — Na látod — veregeti meg a színész asztalon pihenő nagy öklét Boócz —, kellesz, nagyon is... Búzáson látszik, hogy erősen töpreng. És ha egy színész töpreng szerződtetés közben, az nam jó jel. Boócz is érzi ezt, tudja, hogy valami kell még, valami súlyos érv, amivel végképp Csele- várra terelheti Búzást. — Egyébként — mondja látszólag közömbösen —, úgy hírlik, hogy a következő évadtól Zselatin lesz itt az igazgató, természetesen megtartva főrendezői beosztását is. — Micsoda?! — Búzás felkapja nagy bikafejét, és nem kétséges, hogy az indulat, ami a szemét sötétíti, máris rokon a Túri Daruéval. — Te, hogy vagy vele? — kérdezi ravaszul Boócz, mintha nem hallotta volna Búzás iménti kifakadását. — Mi? Hogy én, hogy vagyok vele? Ahogy a rabszolga lehet a rabtartójával, jobbágy a földesurával, oroszlán az idomítójával... ! Soroljam még?! További gondot jelentett az ellenőrzés során, hogy a bu. tikosok termékeinél nem lehetett a minőséget megállapítani, mert nem voltak azok megjelölve. A fogyasztó ezért nem tudja, hogy a nem kis pénzért külföldi vagy hazai terméket vásárolt. és hányad osztályút. Tehát éppen azok az információk hiányoznak, amelyekre leginkább szüksége van a Vásárlónak. E témánk zárásaként idézek néhány megállapítást a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének jelentéséből: ......a vásárlók érdek eit és a pénzügyi fegyelmet súlyosan sértő esetekben (29 esetiben, a vizsgálatok 78 százalékában) alkalmaztunk differenciált felelősségre Vonást. Ezen belül 1 esetiben 'kezdeményeztünk szabálysértési eljárást, két esetben figyelmeztető határozatot adtunk ki, míg 28 személyt összesen 121 ezer forint bírsággal sújtottunk.” • — Nemrégiben olvasóink tudomást szerezhettek arról, hogy megalakult a megyénket is érintő gazdasági rendészet. — A gazdasági rendészettől, mint három — Baranya Tolna és Fejér — megyét érintő regionális szervtől az együttműködés kapcsán azt várjuk, hogy egyrészt a gazdasági bűncselekmények körét sokkal racionálisabban, következetesebben és szak. szerűbben lehessen feltárni, és azt a 'lakossági bejelentések alapján megfelelő ellenőrzésünk alá vonni. A szakosodás és a specializálódás során ütőképesebbé válhat a------i------------------------------------— Ne sorold — mondja nagylelkűen Boócz —, azt hiszem világos ... Szavaidból újgy vettem ki, mintha nem kedvelnéd túlságosan. — Nem — hörgi Búzás — nem ... És ha még igazgatót is csinálnak belőle, nekem itt semmi keresnivalóm. Mit mondtál? Sárarany? A közlés természetesen Tóföldit is érzékenyen érinti. Zselatin mint igazgató-főrendező, ez a legnagyobb csapós, ami egy színházat érhet! Nincs az a tűzkár, jégverés, földrengés, ami ezzel egyenértékű. Az a mérgezett lelkű zsarnok képes lesz bábokra cserélni a színészeket. Gólemekre, robotemberekre. Szerkezetek mozognak majd a színpadon számítógépes programozással, elektronikus zenére. Na, nem! Százszor inkább az „elektrás” Boócz! Amikor Tóföldire kerül a sor, Boócz már fáradtnak látszik. A harmadik kávéját kavargatja, az óráját nézi, de azért a mosolya változatlanul frissen virít. Boócz a mosolygós fajtából való. Arcát színes térítőként takarja be a mosolya, fel- 1 ebben teni lehetetlen. Nem oktondiság egy ilyen terítő ezen a pályán, hiszen alá lehet seperni minden érzés- kacatot, gondolat-foszlányt, gyűlölet-piszkot, hogy a gyanútlan szemlélő semmit se vegyen észre. Csak ezt a színes térítőt, mely a biztonságos nyugalom és a rend benyomását kelti. — Először a főiskolai vizsgádban láttalak — mondja Boócz —, tetszettél... — Köszönöm — mondja Tóföldi. — Jó fejed van — mondja tovább Boócz —, kifejező jó fejed... És ez nagyon fontos. Ha egy kifajezéste- len fej jön be a színpadra, az nem tud érdekelni. Pac- ni. Egybemosódik a háttérrel. Tóföldi bólogat. „Jó fej — gondolja —, maszlag. Jó nyelv, az kell ehhez a szakmához. Nem is egy, mert az hamar elkopik .. . Legalább fél tucat hosszú selymes tapintású, nagy csapiásszámú, munkáink. E kérdéskörbe az árdrágítástól kezdve a vásárlók megkárosításáig, az üzérkedésen keresztül, a devizaszabályok megsértéséig sok minden beletartozik. Magam részéről még azt is fontosnak tartom, hogy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmények — elsősorban a korrupció — megelőzésében, felderítésében sikerüljön továbblépnünk. A gazdasági rendészet működésétől még azt is várom, hogy ha a „hi- ánycikkto irodalom” — vagyis a nepperek tevékenysége — is az ellenőrzésünk alá kerül, akkor javulhat az ellenőrző szervek munkája, ezzel együtt a lakosság hangulata is. — Némelyek úgy képzelik, hogy a gazdasági rendészet egy külön rendőrség. Tudjuk, hogy ez nem így van, mert e tevékenység szerves része a rendőrség népgazdasági és társadalom-tulajdonvédel- mi osztálya munkájának. Azonban a rendőrség eredményesebben végzi a munkáját, ha társadalmi tanácsadó testület segíti. Pécsett már megalakult. Szekszár. dón mikor ülnek majd ők is az asztal mögé és mi lesz a feladatuk? — Nemsokára nálunk is megalakul. Olyan megközelítéssel szeretnénk tanácsadóinkkal leülni, hogy Baranya, Somogy, és Tolna megye hatókörére kiterjedően a több megyét átfogó nagykereskedelmi vállalatokra, valamint helyi gazdálkodási egységekre alapozva hozzuk létre ezt a csoportot. Ügy érezzük, hogy a gazdasági szabályozórendszer változá. finom ,,'birizgára” van szükség, hogy cserélgetni lehessen.” — Mondja csak, Tóföldi — szólal meg váratlanul Boócz- né, az „örökös” Elektra, — mondták már magának, hogy hasonlít... — Igen, többször is — vágja el a kinyilatkoztatást Tóföldi, és közben átfut az agyán: helyben vagyunk. — Igaz is — mondja Boócz —, valóban meghökkentő ez a te Ady-hasonló- ságod. He ... he ... he ... Az embernek kedve lenne egy autogramot kérni tőled. — Óh, Ady! — sóhajt Boóczné —, a költészet prófétája ő nekem. Mózese, Ezsaiása, Ezékielje. Megfog, megigéz, elgyötör. Térdre kényszerít, imára ösztönöz. Olykor álmodom is vele. Táltos nagy lovon vágtat a csillagok között, csak úgy pőirén, a ló sörényébe kapaszkodva... „Tulajdonképpen — gondolja Tóföldi —, most kit akartok szerződtetni ? Adyt vagy engem?” — Eltértünk a tárgytól! — mondja Boócz, mintha sejtené Tóföldi lázongó gondolatait —, de azért nem oly messzire, hogy ne tudnánk rögtön visszatérni. ügy«, a kezdő fizetést kapod itt? — A kezdőt — mondja Tó- földi. — Nézd, én hozzácsapok kétszázat. Nem nagy pénz, de évad közben még emelkedhet. — És a szerepek? — kérdezi Tóföldi. — Ja, a szerepek... — húzza a szót megfontoltan Boócz —, igen, hát hogyne. Nézd, a műsorterv még úgyszólván teljesen cseppfolyós. Vannak persze elképzelések, de felelőtlenül nem szeretek ígérni semmit... — Mégis ... Talán, esetleg ... — Ki leszel használva — mosolyog rejtélyesen Boócz —, nagyon ki leszel használva. Jó fejed van, használható jó fejed, ne félj attól, hogy sétálni fogsz. — Ügy hallottam — folyamodik cselhez Tóföldi —, hogy bemutatjátok a Sár- aranyt. salt. a jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos köz- gazdasági tapasztalatokat keli ötvözni a mi tapasztalatainkkal. A gazdasági rendészetnek elsősorban nem a klasszikus tulajdon elleni cselekményekkel lesz dolga — sikkasztás, csalás és hűtlen kezelés —, hanem a gazdálkodás körébe tartozó egyes jogellenes magatartás- formákkal. — Mennyit profitálhatnak a megyei csoportok egymás tevékenységéből? — E téren még nincs kialakult gyakorlat De. úgy érzem, hogyha valamelyik főkapitányságnál résiben lezárt vagy befejezett ügy van, annak tapasztalatai másutt is hasznosíthatók, amit a megelőzés érdekében feltétlen figyelembe kell vennünk. A tanácsadó testületnek olyan szerepet is adnánk, hogy minden fontosabb kérdésben életképes és folytonos legyen az információ oda- és visszaáramlása. — Kik lesznek e testület tagjai? — Azok a gazdasági veze. tők, akik széles körű tapasztalattal rendelkeznek a gazdálkodás, az ellenőrzés területén és természetesen vállalják a közös érdekek együttes elősegítését. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS — A Sáraranyt? — néz nagyot Boócz. — Hiszen az egy regény. Egyébként kitől hallottad? — Beszélik ... — Szó van róla. Valóiban — mondja Boócz —, hogy esetleg egy Móricz-mű is ... Talán a Sári bíró. De nem, még ez sem biztos. „Szegény Búzás” — gondolja Tóföldi, ahogy meghallja a harmadik Móricz- mű címét. De szerencsére Búzás már nincs ott, elment reménykedve. — Ne adj a szóbeszédre — folytatja mosolyogva Boócz —, mert akkor esetleg beleéled magad valamibe, amiből nem lesz semmi... Majd abba éld bele magad, amiből lesz valami. Miért? Itt már ígértek neked valamit a jövő évadra? — Semit — ismeri be Tó- földi. — Na látod ... he ___he... h e ... azt én is megígérhetem. — Köszönöm — mosolyog Tóföldi fanyarul. — Hanem fordítsuk ko molyra a szót — vált át más hangnembe Boócz, és aztán hosszan elmagyarázza, hogy ő tulajdonképpen közösségi színházat akar teremteni Cseleváron, melyben szinti- lényegtelen, ki mit játszik, hiszen úgyis az együttes játékon van a hangsúly. „A/, ügyön” — mondja ezt több szőr is megismételve. Végül már olyan benyomást ke'l Tóföldiben, mintha egy lelkes, a klienseiért mindenre kész ügyvéddel ülne szem ben. N em járok sokkal jobban — gondolja Tóföldi, míg mély megértést tanúsítva hallgatja Boóczot —, de legalább megismerek egy másik színházat, más kollégákat, másik várost. És hátha jobban bejön színészileg is ... Bircsák Pufi ott rendez, fölöttem járt a főiskolán, kedvelt. Talán. És Cselevár közelebb van Pesthez, és távolabb Zselatintól. Azért ez is valami... Sőt, a lényeget tekintve ez minden.” lg.S!M!M Szerződtetés
