Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-13 / 189. szám
1985. augusztus 13. ©Képújság Vitorlázórepülés XIII. Gemenci bajnokság Változatlanul az időjárás a főszereplője a XIII. Gemenci Vitorlázórepülő-bajnokságnak. Mint arról már beszámoltunk, szombaton az őcsényi verseny három kategóriájában rajthoz állóknak 136, illetve 180 kilométeres távot kellett volna teljesíteniük. Sajnos ez senkinek sem sikerült. A férfi utánpótlás- bajnokságban és a 18 méteres kategóriában indulók számára ez a versenyszám értékelhetetlen maradt. A szabadosztályban szereplők az öesény—Németkér— öesény—Németkér—öesény útvonalon az értékelhetőséghez szükséges távolságot megrepülték. így itt Mihók József (Szeged) végzett az élen 850 ponttal. A második Johannes Husar (Ausztria) lett 793,21 ponttal, míg a harmadik helyet Moravetz Csaba (MMRK) szerezte meg ugyancsak 793,21 ponttal. A világ sportja WIENER NEUSTADT Barátságos ökölvívó-mérkőzésen a paksi együttes 16:4 arányban győzött a helyi csapat ellen. RIETI Befejeződött a vttorlázóre- pülők világbajnoksága. A három elsőségen három ország sportolói osztoztak. A győztesek: Standardosztály: Leonardo Brigli'adori (olasz). 15 m osztály: Doug Jacobs (amerikai). Szabadosztály: Ingo Renner (ausztrál). GOLDBACH Befejeződött a motocross- világbajnokság idei verseny- sorozata a 250 kem-es géposztályban. A 24 éves osztrák Heinz Kinigadner az összesítésben megvédte világbajnoki címét a francia Jacky Vimond és a holland Van Doom előtt. MOSPORT (Kanada) Súlyos baleset történt az 1000 km-es gyorsasági autóversenyen. A nyugatnémet Forma I.-pilóta Manfred Winikelhock kocsijával egy betonfalnak rohant, s életveszélyes állapotban szállították kórházba. Az orvosak 3 órás műtétet hajtottak végre a sportolón, de továbbra is kérdéses, hogy életben marad-e. A versenyt a nyugatnémet Stuck és a brit Bell alkotta kettős nyerte 5:55:41.988 órával, a belga Ickx és a nyugatnémet Mass duó előtt (5:57:06.848). A győztes, illetve a második helyezett egyaránt Porsche 962 C kocsin érte el eredményét. STOCKHOLM A svéd labdarúgó-bajnokság 15. fordulójában a Videoton UEFA Kupa-elilenfe- le, a Malmö, idegenben döntetlent ért el, s 4 pont előnynyel vezet a bajnokságban. Pitesti pillanatok Egy IBV-gyözelem anatómiája Pitesti, atlétikai ifjúsági barátság verseny. Fazekas Gáspár, a magyar csapat technikai vezetője, Banai Róbert edzője: — Minden eddiginél magasabb színvonalú IBV volt. Romániában valamennyi csapat összejött, és mindegyik a legjobb összeállításban. Az senkinek sem okozott meglepetést, hogy szinte minden szovjet atléta dobogón végzett. A kubaiak kimagasló teljesítménye viszont minden várakozást felülmúlt. Azt sem lehet említés nélkül hagyni, hogy a románok Európa-bajnoki színvonalon rendezték meg ezt a versenyt. Érdekes, hogy az eddigi IBV-ken jó, ha egy-kétezer néző volt, most meg tízezer ember előtt folyt a küzdelem. Először nem hittem a szememnek, úgy gondoltam, valamilyen labdarúgó-mérkőzés is lesz, de aztán megnyugtattak, hogy az atlétikára jöttek az emberek. Néhány perccel a 2000 méteres akadályfutás döntője előtt, Banai Róbert: — A pályán az 1500-asok döntője futott. A fűben ültünk, és •vártuk a rajtot. Ekkor volt a legrosszabb. Itt kapott el igazán az idegesség. Figyeltem a többieket, és arra gondoltam, hogy mi is fog most itt történni. Néhányan futkostak, én azonban már csak lazítottam. Az járt a fejemben, hogy győznöm kell. Mindenki ezt várta tőlem. •Egész évben arról volt szó, hogy számomra a fő feladat az IBV. Itt kell nyernem. És tudtam, hogy nem lesz köny- nyű, már csak azért sem, mert az elutazásunk előtti napokban rosszul éreztem magam. Egy edzés után kivert a láz, görcsölt a fejem. Aztán hasmenésem lett. De ekkor tőlem mégis mindenki győzelmet várt. Fazekas Gáspár: — Tisztességesen rátették erre a fiúra a felelősséget. Tőle itt csak egyetlen eredmény volt elfogadható — a győzelem. Sajnos, általában jellemző a magyar sportra az ered- ménycentrikusság. Ha nem hozod az eredményt, akkor leírnak ... Ezért aztán Robinak is a vállán .kellett cipelnie az esélyesség terhét. Igaz, egyéni legjobbja legalább öt másodperccel volt jobb ellenfeleinél. Ebben az évben különben ahány kor- osztályos versenyen elindult — külföldön is — mindegyiket 80—100 méteres előnnyel nyerte. És eközben még nem is kellett kifutnia magát. Mindehhez persze rengeteget kellett edzeni. Most mondhatnék példaként kilométereket, vagy időeredményeket, de ez talán keveseknek mondana valamit. Inkább köszönetét érdemelnek azok a dombóvári atléták — Ze- rényi, Tiborcz, Gergely, Nagy, Kardos —, akik segítették Robit ennek a rengeteg munkának az elvégzésében. A 2000 méteres .akadályfutás rajtjánál. Banai Róbert: — A taktika az volt, hogy végig együtt kell futni az élbollyal a versenynek majdnem a végéig. Ha addig senki sem próbálkozik hajrával, akkor az utolsó pár száz méteren élre kell állni, és keményen futni... Négyszáz méterrel a rajt után: — összesen tizenhármán indultunk, és az első kör után az első háromban voltam. A másik kettő szovjet fiú volt, akik megpróbáltak ellenem dolgozni. A magasabb, aki végül harmadik lett, diktálta az iramot, a kisebbik, a későbbi második pedig próbált engem fedezni, vagyis kizárni. Nyolcszáz méterre a cél előtt: — Ekkor a magasabbik szovjet 100 méteren keresztül hatalmas iramot diktált, sikerült is 5—6 méterrel elhúznia. Ezt azonban pillanatok alatt leszereltem, és ezzel sikerült is elvennem a kedvét a további próbálkozásoktól. A cél előtt 200 méterrel: — Az utolsó 200 méterig fej fej mellett haladtunk. Mindketten a végét jártuk. Ekkor következett a vizesárok, amit majdnem egyszerre vettünk, de már úgy hagytuk el, hogy két méter előnyöm volt. Ettől kezdve nem lehetett taktikázni. Csak tiszta erőből kellett futni. Az utolsó hatvan méteren kínlódtam. Ennek ellenére tudtam, mit csinálok, de a feladás gondolata meg sem fordult a fejemben. Van ugyanis olyan pillanat, amikor az ember agyán átvillan ez a lehetőség. Ez megtörtént velem a tavalyi IBV-n, meg sok más versenyen is. Most nem. Fazekas Gáspár: — A többiekért is futott, akik bíztak benne. Az a nagyszerű, •hogy el tudta viselni a felelősséget. A célban. Banai Róbert: — Nagyon fáradt voltam, sakkal fáradtabb, mint futás közben. Szerettem volna ledőlni a füben, de nem engedtek. Hatalmas zűrzavar volt, fájt a fejem. Amikor eltelt néhány perc, akkor esett le, hogy mi is történt. Fazekas Gáspár: — Örökre felejthetetlen élmény marad. Számomra az volt a legmegindítóbb, hogy sorra jöttek gratulálni a romániai magyar edzők ... A dobogón. Banai Róbert: — Jó érzés volt hallani a Himnuszt. És akkor eszembe jutott az egész magyar nép... A 2000 méteres akadályfutás döntője utáni napon. Fazekas Gáspár: — Vége volt a versenynek, és már kint folytattuk az edzéseket. Úgy készültünk, mintha nem történt volna semmi. Ez is jelzi, hogy nem szaladt el a ló Robival. Remélem, megérti: minél nagyobb eredményeket ér el valaki, annál szerényebbnek kell lennie. Banai Róbert: — Nem örültem neki. hogy a győzelmem után azonnal edzenem kell. A többiek heverésztek, én pedio futottam. Amióta viszont hazajöttünk, megint jólesik edzeni. Kell is... Augusztus 22-én kezdődik Kotbusban az ifjúsági Euró- Da-bainokság. ahol 5:36 körüli új ifjúsági csúcsot szeretnék futni. PUSKAS IMRE Darnyi még csodálkozik Három évvel ezelőtt, az Innsbruckban rendezett ifjúsági Európa-ibajnokságon három aranyérmet nyert, mégis kevesen gondolták volna, hogy egyszer a felnőttek kö_ zött is a dobogó tetejére állhat. Az ausztriai vetélkedő után ugyanis súlyosan megbetegedett, s a következő hónapokban négyszer operálták meg a kölni klinikán a szemét. Mások talán abbahagyták volna a versenyzést, de a ma is csak tizennyolc esz. tendős úszó különleges akaraterővel folytatta, és Szófiában a 400 méteres vegyes eredményhirdetésekor ezt közölték elsőként a megafonon keresztül: 1985-ben Európa, bajnok Darnyi Tamás, Magyarország. — Tökéletes az elégtétel a korábbi kétségek után? — kérdeztük másnap reggel az újdonsült címvédőtől, aki méltó utóda Hargitay András szövetségi kapitánynak, hiszen a magyarok közül eddig egyedül a jelenlegi szakvezető nyert Európa-bajnoki aranyérmet a 400 méteres vegyesúszásban, még 1974- ben. — A siker annyira váratlanul ért, hogy egyelőre jobban csodálkozom, mint örülök — mondta. — Igaz, az előfutamokból a legjobb idővel jutottam a döntőbe, de legnevesebb vetélytársamról, az olasz Franceshiről tudtam, hogy a selejtezőkben sohasem törekszik nagy eredményre, így volt ez két éve, Rómában is, amikor délelőtt viszonylag gyöngébb teljesítményt nyújtott, ám, délután nagyszerű úszással, Európa-csúcs- csal szerezte meg az első helyet. Most azonban nem volt olyan formában, mint annak idején, a hazai pályán, nekem viszont sikerült igazolnom azokat a reményeket, amelyeket nem is annyira én, mint inkább edzőim fűztek a szereplésemhez. — A címvédő Franceshi helyett a szovjet Jaroscsuk szorította meg a leginkább. — Róla csupán egy hónapja hallottam először, amikor •megnyerte a szovjet bajnok, ságot. Ennek ellenére a második 200 méteren nagyon kellett igyekeznem, nehogy megelőzzön. — A taktikai terv a medencében is fontos: milyen elgondolásokkal készült a döntőre? — Az volt az elképzelésem, hogy a hátúszásban minél nagyobb előnyt szerezzek, de legalábbis annyit, hogy a riválisok mellen ne érjenek utol. Ügy véltem, ha az utolsó száz előtt is vezetek, akkor a gyorson már megtarthatom a pozíciómat. Bár münden kívánságom így teljesülne ... — Mennyi edzés van a pompás siker mögött? — Az EB előkészületek alatt, azaz áprilistól napi 18—20 kilométert úszom. Ez naigyon sok, de a fáradtságot könnyebben elviseltem, mint az egyhangúságot a hosszú tempózás alatt. A legnagyobb erőfeszítésre az unalom leküzdéséhez volt szükségem, ám, talán mondanom sem kell, hogy az aranyérem kár. pótolt a monoton gyakorlásokért. — Az első éjszaka a győzelem után? — Nehezen aludtam el, főként a verseny előtti izgalmak utóhatása miatt. Magam is furcsállom, de a sikerre nemigen gondoltam, úgy látszik, néhány napnak még el kell múlnia, amíg tudatosul bennem, hogy Európa-bajnok vagyok. — A kontinens legjobbjának jövőre, a madridi világbajnokságon is illene jól szerepelnie. Vagy még korai ez a kérdés? — Nem, hiszen én is sokat foglalkozom azzal, hogy hol a helyem a világranglistán. Most csaknem négy másodpercet javítottam eddigi legjobb eredményemen, s a 4:20.70-es új országos csúcs- osal nagy lépést tettem előre. De a tengerentúliak közül még így is négyen megelőznek, azaz a korábbiaknál is többet kell edzenem, hogy felzárkózzam. Nem lész köny- nyű, mert ha fejlődöm is, bi. zonyos, hogy a vetélytársak sem állnak majd egy helyben. — Tehát újabb egy év faltól falig? — Nincs más választásom. Tizenkét éve úszom, ez alatt volt időm megtanulni, hogy miennyi mindent kell tenni a sikerért. Azért, ha Szófiából hazamegyek, kivételesen kicsit kifújom magam ... * (Az interjút követően Darnyi Tamás a szófiai Európa- bajnokság vasárnapi zárónapján újabb aranyérmet szerzett. Ekkor a 200 méteres vegyesúszásban bizonyult a kontinens legjobbjának 2:03,23 perces időeredményével.) A kétszeres Európa-bajnok joggal vidám Magyar asztaliteniszezők Ausztriában Három paksi tájfutó is indul Hungária Kupa Kiskunhalas térségében Kétévenként Magyarország ad otthont egy nagyszabású, nemzetközi tájfutó- versenynek. Nos, a Hungária Kupát ezúttal — amelyre több mint kétezer tájfutó küldte el a nevezését 14 Őszi rajt a szekszárdi körzeti bajnokságban: Alsóná- na—Cikó 4-0, ifi: 9-1, Fadd —Bogyiszló 6-2, ifi: 1-2, Sió- agárd—Kéty 1-1, Izmény— országból — augusztus 16— 20. között Kiskunhalas térségében rendezik. Az ötnapos küzdelemsorozaton a Paksi SE színeit Mittler István, Pach János és Peresztegi László képviseli. Kölesd 3-2, öesény—Rakasd 0-1, Báta—Zomba 0-2, ifi: 0- 4, Harc—Bonyhádvarasd 1- 2. Rudolf Sporrer, az Osztrák Asztalitenisz Szövetség főtitkára nemcsak volt játékos, hanem ma is aktív versenyző. A bécsi WAT 34 éves erőssége a napokban több klubtársával Budapesten járt, s szorgalmasan látogatta a BVSC Szőnyi úti csarnokát. Itt gyakoroltak, készültek az osztrák bajnokság szeptemberi nyitányára. — Bár nem panaszkodom a formámra, most már jobbára csak a második csapatunkban játszom, helyet adok a fiataloknak — mondta Kozák Mihálynak, az MTI munkatársának az osztrák sportvezető. — De hivatali elfoglaltságom is nagyon sok időmet veszi igénybe, a főtitkárságot ugyanis „másodállásban” látom el. Jónyer István után a közelmúltban Klampár és Gergely is, tehát a pár évvel ezelőtti „aranycsapat” tagjai egyaránt osztrák klubokhoz szerződtek, ezenkívül Horváth Zoltán is a szomszédban folytatja pályafutását, akárcsak a már-már „veterán” Börzsei János. Mit jelent az osztrákoknak a magyar asztaliteniszezők „inváziója” ? — Nálunk évek óta jóformán csak két csapat, a Stoc- •kenau és a Langenlois versengett a bajnoki címért. Most a külföldiek szerződtetésével az utóhbi évtizedek legizgalmasabb küzdelmeire van kilátás, s csatlakozik a bajnoki aspiránsokhoz a Wolkersdorf, valamint a Kuohl együttese is, amely •kínai játékossal erősített. A magyaroknak — különösen iKlampárnak — rendkívül nagy a hírnevük, meggyőződésem, hogy a mérkőzéseken ugrásszerűen emelkedik majd a nézők száma, s ezzel a klubok bevétele. Körzeti labdarúgás Banai Róbert a vizesárok felett
