Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-27 / 200. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 200. szám. ÁRA: 1.80 Ft 1985. augusztus 27., kedd. SZÁRAZSÁG — NEMCSAK AFRIKÁBAN? (2. old.) MIKROELEKTRONIKA — FÉKEKKEL (3. old.) ÖNBÍRÁSKODÁS (4. old.) OLVASÓTÁBOR SÖTÉTVÖLGYBEN (5. old.) Távol és közel Mondják és igaz: a település helyzete, helye a mun. ka megosztásban ne jelentsen okvetlenül előnyt, vagy hátrányt az egyénnek az életpálya 'megválasztásában, a foglalkoztatásban, a társadalmi mobilitásban. Ami ma még csupán — de már ma is jogos! — követelmény. Mondják és igaz: ma hétszer, tízszer nagyobb esélye vám a középiskolai székhelytelepülés általános iskolásának a továbbtanulásra, mint az úgynevezett kistelepülésen élő, végző nyolcadikosnak! Azért van így, mert... kazalnyi az indok. Mert gyatra a közle- >kedés, mert kevés a kollégiumi hely, mert mostohák az oktatás személyi, tárgyi feltételei — a rengeteg vitára okot adó körzetesítés ellenére is — a kistelepülések iskoláiban ... de a gyermek mit tehet arról, hogy oda született, ahová?! A társadalomnak kell tennie, hogy ez az „ahová” ne lehessen indokolatlan, igazságtalan eltérések, különbségek alapja. Igen, eltéréseknek, különbségeknek, hiszen nem az iskola, a továbbtanulás az egyetlen az esélyegyenlőtlenségek sorában. Az aprófalvas térségek legtöbbször kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemekhez kapcsolódnak. Ezek kevésbé tudják átalakítani a termelési szerkezetet, kisebb mértékben képesek támaszkodni a kiegészítő tevékenységre, mint a jó adottságú Vidéken, körzetben gazdálkodó téeszek. Ez viszont visszahat a falvak fejlődésére. E hatás az úgynevezett termelő infrastruktúra hiányában, fejletlenségében éppúgy megmutatkozik, mint a szakember-ellátottságban. Számítások szerint az ezredfordulóig a népesség fogyása az ötszáz lélek alatti kistelepüléseken lesz a legjelentősebb. Természetesen ezek között is vannak gyarapodó, életerős falvak, igaz, olyanok szintén, ahol — ma már — megállíthatatlan folyamat a lakosság számának csökkenése. Sopánkodás helyett tartsuk tiszteletben a realitásokat. A faluhálózatot mindenkor a természetes szerkezeti változások jellemezték — azaz korábban is néptelenedték el, szűntek meg települések, mert elvesztették gazdasági, gazdálkodási szerepüket. Napjainkban azonban ezek a szerkezeti változások fel. gyorsultak, s azt a képzetet keltették némelyekben: meghökkentő újdonsággal van dolgunk. A ma divatos, és sokat emlegetett népességmegtartó képesség azonban nem sóhajok függvénye, ahogy pusztán — nemes indítékú — határozatokkal sem lehet érvényre juttatni. Távolság és közelség mindig egy viszony kifejezése; mihez mérten, mitől van távol, mihez közel? Az 1971-es településhálózat-fejlesztési koncepció hozott lényeges eredményeket, de némely része vaskos tévedésnek bizonyult. Tíz településkategóriát állított fel, ugyanakkor a községeknek a kétharmada az utolsó, az „egyéb település” kategóriába került. Az élet ezernyi dolgában tapasztalhatjuk: az elnevezés gyakran minősítés. Ebben az esetben is ilyen mellékzöngét kapott az „egyéb” kifejezés. A történelmi örökség terhe mellé újabb feszültségek társultak. Ma már nyilvánvaló: az aprófalvas térségek fejlesztéséhez elengedhetetlen az állami támogatás, hiszen csekély a saját erő, sokszor éppen a nem igazolódott fejlesztési kategóriák következtében. Az Országgyűlés 1985. április 18—19-i ülésén hozott — a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló — határozata II. fejezete 3. pontja így hangzik: „Megkülönböztetett figyelmet keli fordítani a sajátos adottságú térségek — az aprófalvak, a tanyás, az agglomerációs, a kedvezőtlen mezőgazda- sági adottságú, a határmenti területek, valamint az üdülőkörzetek — fejlesztésére.” Napjainkban a települések felének, 2,5 millió lakosnak még nincs közműves vize, vízvezetéke. E községek meghatározó része aprófalvakból áll. Távolság? Igen. Ugyanakkor az itt élők számára a környezeti ártalmak kis mértéke, teljes hiánya, egészen más, egészségesebb környezőiét teremt, mint amilyenben másutt élnek az emberek. Közelség a kiegyensúlyozott létfeltételekhez? Igen. S így, ezen a módon váltogathatjuk a távolt és a közeit, a szellemi, a tárgyi világ ezernyi részecskéjét sorra véve. Be kell látnunk például, a kistelepüléseken élők természetes joga, hogy megoldódjék a napi folyamatos áruellátásuk, lám az aprófalvakba gyakran tíz liter tej miatt fut ki a gépkocsi, s a mai fuvarköltségek mellett a vállalatoknál azt mondják, olykor szinte megoldhatatlan feladat előtt állnak. Továbbá: apróságnak látszik, pedig nem az, minden településnek segélykérő telefont kell kapnia, ezt most már eldöntötték. Idő és több millió forint kell hozzá. Amint ahhoz is, hogy a körzeti orvosi ellátás a következő években a kistelepüléseken és a tanyai körzetekben is javulhasson. Friss előrejelzések szerint kétezerig a községek népessége — nemcsak fogyás, hanem a település várossá nyilvánítása következtében is! — 800 ezer, egymillió fővel csökken. A „távol” és a „közel” már-már áttekinthetetlen hatásai sűrűsödnek éhben a folyamatban, s nem a folyamat útjának elrekesztése a cél, a feladat. Sókkal inkább azoknak az utaknak a keresése, meg- lelése, amelyek elkerülik az indokolatlan, az igazságtalan különbségek okozta kényszerű fogyatkozást. MÉSZÁROS OTTÓ Fogpótlásiam vándorgyűlés Megkezdőditt a tudományos tanácskozás Beszélgetés úr. Fábián Tibor professzorral, a szakosztály elnökével Vasárnap nyílt meg Szek- szárdon a Magyar Fogorvosok Egyesülete Fogpótlásta- ni Szakosztályának VI. vándorgyűlése. A tudományos tanácskozás tegnap reggel kezdődött. Délidőben, a konferencia szünetében beszélgettünk dr. Fábián Tibor professzorral, a szakosztály elnökével. A fogpótlást'ani szakosztály 1978-ban alakult. s meglepő, ugyanakkor örömteli is az azóta végbement fejlődés... — A szakosztály dinamikus fejlődése a tudományág fejlődésével függ össze, ami természetes. Hazánkban a fogászaton belül a fogpótlás, mint tudományág . később szakosodott, mint a nyugati országokban, de a szocialista államok sorában sem állunk az első helyen. Nálunk a fogpótlás hosszú időn keresztül manuális, mechanikus szakterülete volt a fogászatnak, nem tartották tudománynak, inkább iparnak. És a tevékenység az iparosok feladata volt — természetesen orvosi felügyelet mellett. — Harminc esztendeje viszont megalakították Budapesten az első fogorvostudományi kart. — Várható, pontosabban elvárható volt ez, hiszen ezt „követelte” a fejlődés, és a körülmények is feszítettek. Egyébként ma a .fogorvosok legtöbbje — kilencven százaléka — foglalkozik fogpótláskészítéssel, tehát a szakosztály munkájára, azaz a tudományos munkára, a tapasztalatok átadására igen nagy szükség van. Nem véletlen, hogy tagságunk létszáma néhány esztendő alatt 700-ra emelkedett. Ez a tanácskozás is öt-hatszáz em(Folytatás a 2. oldalon) Szovjetunió Marjai József befejezte szlovákiai látogatását Beszámoló taggyűlések A pártcsoportok és üzemi pártsejtek után a Szovjetunió Kommunista Pártjának alapszervezeteiben is megkezdődtek a beszámoló- és vezetőségválasztó taggyűlések. A központi bizottság áprilisi teljes ülésének határozata értelmében az egészen a jövő év januárjáig tartó tanácskozások legfontosabb jellemzője, hogy a gyűlésekre olyan időszakban kerül sor, amikor az SZKP intenzív munkát végez a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, a termelés hatékonyságának jelentős mértékű növelése, a társadalmi élet irányítási formáinak és módszereinek tökéletesítése érdekében. A taggyűléseken a kommunisták nem csupán a legutóbbi évben, hanem az SZKP XXVI. kongresszusa óta eltelt időszakban végzett munkáról adnak számot, s a közeli és a távolabbi jövőre érvényes feladatokat is megfogalmazzák. Ma már nem egyszerűen a fegyelem megszilárdításáról,- a szervezettség javításáról, hanem az egész népgazdaság magasabb, a kor követelményeinek megfelelő szintre történő emeléséről van szó. Mint az SZKP KB lapja nemrégiben megjelent szerkesztőségi cikkében megfogalmazta: a beszámoló- és vezetőségválasztó gyűlések fő témájává kell tenni a nép- gazdasági fejlődés, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításának, a minőség javításának kérdéseit. A taggyűléseken a feladatokra kell összpontosítani, s nem szabad megengedni, hogy a tanácskozások öndicsérő ünnepléssé váljanak.-Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese augusztus 23-án Pozsonyban a legfelső szlovák párt- és állami vezetőkkel tárgyalt, ezt követően Peter Colotkának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a csehszlovák kormány elnökhelyettesének, a szlovák kormány elnökének társaságában szlovákiai intézményeket és vállalatokat látogatott meg. Ennek során a magyar—szlovák közvetlen együttműködés konkrét kérdéseiről illetékes magyar és szlovák vezetők bevonásával megbeszéléseket folytatott. Az eszmecseréken részt vett Rudolf Rohlicek, a csehszlovák kormány elnökhelyettese, a Magyar—Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Vegyes Bizottság csehszlovák tagozatának elnöke, Julius Banus, a szlovák kormány elnökének első helyettese, Pavol Hrivnák miniszterelnök-helyettes, a Szlovák Tervbizottság elnöke, Frantisek Miseje pénzügyminiszter, Jan Janovic, mezőgazdasági és élelmezési, Kazimir Nagy munkaügyi és szociális, Vladimir Margetin erdő- és vízgazdálkodási, Dusán Miklánek építésügyi miniszter, valamint más csehszlovák és szlovák vezetők; magyar részről Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter,. Szabó Imre, az Ipari Minisztérium államtitkára, Kovács Antal, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, államtitkár, Magyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, Havas Péter, a bősi(gab- cikovo)—nagymarosi vízlépcsőrendszer kormánymeghatalmazottja, Kovács Béla, a Magyar Népköztársaság nagykövete a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban és más magyar tisztségviselők. A tanácskozás hallgatósága Marjai József az apátszentmihályi (Jáslovské Bohunice-i) atomerőművet is megtekintette (Telelőtől
