Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

\o NÉPÚJSÁG IMS. Mtfaratus 24. Ivan Kulekov: A farkas Eltévedtem az erdőben, nem is láttam, merre me­gyek, magamban pedig azt gondoltam, sohasem fogok kikerülni innen, amikor szembe jött velem egy far­kas. Mintha a jó Isten küldte volna. Elmagyaráz­tam neki a helyzetemet, és arra kértem, mutasson egy kivezető utat, de annyira át volt fagyva, oly nagyon vacogott a foga a hidegtől, hogy meg sem tudott szó­lalni. Bedugtam irhabun­dám alá. kissé átmelegedett, barátságosabb lett, és azt mondta, hogy mutat egy kivezető utat, mivel meg­mentettem az életét. — Legiobb, ha farkas le­szel — jelentette ki —, és velünk maradsz az erdő­ben. Ne, ne siess az ellen­vetéseddel, először hallgass végig, azután határozz! Nincs jobb a világon, mint ha valaki farkas. A hideg ellenére egyre több em­ber érti ezt meg, elhagy­ják a városokat, és vissza­térnek a természetes élet­módhoz. Azt gondolod, hogy csak a jó levegő mi­att jönnek? Nem, barátom. A levegő csak ürügy, hogy legyen mivel igazolni ma­gukat a társadalom előtt. Az emberek elmenekülnek az emberek elől, idejön­nek hozzánk, farkassá vál­nak, hogy mentsék magu­kat. Mi nem esszük meg egy­mást, barátom, nincs köz­tünk gazdag és szegény, fő­nök és beosztott, jó és rossz, nincs köztünk elvá­lasztó határ. A világ vala­mennyi farkasa egymásnak testvére, nem szavakban — hanem tettekben! Mi nem találunk ki fegyvereket, hogy megsemmisítsük egy­mást, mi nem törekszünk arra, hogy megszüntessük az életet a Földön. Legyél farkas, barátom! Ha aka­rod, élj magányosan, ha akarod, élj falkában! Ná­lunk nincs válás, nincs gyerektartás. Senki sem határozza meg neked, mi­kor láthatod gyerme­keidet, nincs nálunk bíró­ság, nincsenek törvények! Nem kell megalázkodnod a főnököd előtt, nem kell lökdösődnöd a járműve­ken, nem kell este a fá­radtságtól elaludnod a te­levízió előtt... Csak köztünk értheted meg, mit jelent, ha szabad vagy. ha pedig már egy­szer megkóstoltad a sza­badságot, barátom, még gondolni sem fogsz arra. hogy ember légy... Mit akarsz mondani? ... Csak gondolkodsz... Igen, elfe­lejtettem a legfontosabbat, miért válnak az emberek farkassá. Azért, hogy ne kelljen gondolkodniuk, hogy egyszer s mindenkor­ra megszabaduljanak sa­ját gondolataik lidércnyo­másától! Mit szólsz, bará­tom?. .. Mondanom sem kell, minden a lehető legszeren­csésebben ért véget. Győ­zött a jó, megöltem a far­kast, felvágtam a hasát, te­leraktam kővel, és bedob­tam a folyóba. Ezután ki­jöttem az erdőből, de min­duntalan az járt az eszem­ben: Vajon az volt-e a leg­jobb, amit tennem kellett? Fordította: Adameez Kálmán A latinitás a mai liláiban Hazánkban a latin nyelv Jelentőségéről, visszaszorult állapotáról vita zajlott le több ízben is a sajtóban. A hozzászólók szinte kivétel nélkül fájlalták, hogy a fo­lyamat e téren egyre aggasztóbb. Így töb­bek közt Borzsák látván, (idézi Kelen András: Élet és Irodalom, 1981. jún. 27-i számában), Hegedűs Géza („nagy hiba volt, hogy megszüntettük a latinoktatást. A latin nem tudása elszakít bennünket az európai műveltség évszázadaitól”: Magyar Nemzet, 1981, j.ún. 26.) Ritoók Zsigmond. Szerinte: „Egyetlen más nyelv sem volt olyan szoros kapcsolatban nemzeti műve­lődésünkkel, állami életünkkel, mint a la­tin.” (Magyar Nemzet, 1972. jan. 21.) Vi­gasztalódjunk talán azzal, amit Steven Müller ír a Christian Science Monitar- ban: „Nem volt jó eddigi oktatásunk, egyetemeinkről sok kulturális barbár ke­rült ki.” Vagyis „odaát” sem jobb a hely­zet. De hát világszerte belenyugodtak-e a „kiművelt emberfők” abba, hogy a latin nyelvnek és a humán tárgyaknak évről évre csökkenő a becsülete? Korántsem. Hiszen nálunk is szemtanúi lehetünk annak, hogy a latin visszaszoru­lásával még jobban hemzsegnek a laftin szavak nyelvünkben, amikor is törvényes magyar szavakat szorítanak ki (kreatív, információ, szekció, kooperáció — és ha­sonlók). Mások latin szavakat, szószerke­zeteket idéznek, de azt is rosszul, vagy nem oda illőn. („Doktor utrisque iuris” — utriusque helyett; „Roma locuta, casus finita” — causa helyett). Tallózásaim könyvében eddig huszonegy esetben sze­repelnek az ilyesféle, sajtóban észlelt hi­bák. Ez azonban csak egy félig-meddig él­tűnt jelenség iránti nosztalgia, a tudatos . feltámasztási szándék szemlátomást sok helyen jelentkezik Európában — és világ­szerte. Megkíséreljük most, hogy e jelen­ségről számot adjunk. Csaknem fél tucat latin nyelven írt fo­lyóirat fekszik asztalomon. Noha európai kiadványok, találok bennük japán és ame­rikai szerzőket is. A többség persze euró­pai. Vajon e szerkesztői műhelyekben tudják-e, hogy hosszú évszázadokon ke­resztül mi sem maradtunk el a latintaní­tás és humanitás útjáról? Hogy egy kassai tudós latinul verselte meg a szigeti vesze- delimet (De capto Sygetho História — Schaeseus Ohristianuis), hogy a csíksom- lyói misztériumokat latinul írták, és hogy ezen a nyelven is kifejezték gondolataikat Madách Sándor (M. Imre nagyapja), Con- radi Norbert, Somssich László, Ráday 'Pál) a „Recrudencunt” szövegének fogalmazó­ja), Rákóczi Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Csokonai Vitéz Mihály — és még százan és százan? Szalatnai Rezső Batsá­nyi Jánost „a latin nyelven beszélő poé- zis utolsó európai tekintélyű képviselőjé­nek” tartja. Magyar nevekre mégis alig bukkanok e folyóiratokban, (G. Érszegi: Latinitás, 1984. jún.; Kiss J. Francisca: MAS, 1985. május). Ez utóbbi is egy Blois nevű vá­rosban él Franciaországban. A magam é téren való működésétől most eltekintek, inkább azokról a folyó­iratokról szólok, amelyek a reményteljesen újjáéledő latinitás szellemében látnak nap­világot. A LATINITÁS Rómában, a Vatikánban jelenik meg. Foglalkozik a középkori la­tinitás ügyével, irodalmi tanulmányokat közöl, legújabban rövid összefoglalót is ad a világ eseményeiről. Közli az éven­ként megrendezett latin versenyek irodal­mi győzteseinek és helyezettjeinek mun­káit — a végén pedig könyvbírálatokat ad. Főszerkesztője: Carolus Egger apát. VITA LATINA. Ez a folyóirat is négy­szer jelenik meg évente. Korábban a Sor­bonne egyetemen szerkesztették Párizs­ban, ma a Jean Moulin egyetemen szer­kesztik Lyonban. Kiadója Théodore Auiba- nel Avignonban. Tetszetős kiállítású fo­lyóirat. Minthogy a középiskolák ifjúsá­gára támaszkodik főként, a szerkesztési elvek is eszerint érvényesülnek. Szó esik a latin nyelv tanításának korszerű mód­szereiről, egy-egy irodalmi kérdésről, de találunk benne meséket, verseket, humort és bírálatokat is. Olykor rejtvény is van benne, sőt régi dalok: szövege és kottája. A tanulmányok egy része francia nyelvű. Munkatársai főleg fránciák, de van köz­tük angol, belga, holland és amerikai is. VOX LATINA. Nyugat-németországi la­tin folyóirat. Évenként négyszer jelenik meg. Igényesen szerkesztett lap. Érdekli az utazás, a régészet, az építő- és festő­művészet. Nyelvészeti kérdésekkel is gyak­ran foglalkozik: különösen a modern tech­nika elnevezéseire keres megfelelő latin szavakat. Egyébként is a lap alapelve: nincs olyan fogalom, amelyet ne lehetne latinul is kifejezni. Tehát a latin a mo­dern élet és tudomány nemzetközi érint­kező nyelve is lehetne. A szerkesztőbi­zottságban a legmagasabban képzett egye­temi tanárok foglalnak helyet; a szépiro­dalmi rész munkatársai között lengyelek és olaszok is vannak. A közölt verseket kivétel nélkül az ókori klasszikus minták alapján írták. M. A. S. Memento audere semper. Ezt a latin nyelvű folyóiratot a dél-francia­országi PAU (Palum) városának líceumá­ban szerkesztik és adják ki — elsősorban a középiskolás fiatalok részére. Életkedv, merészség, bátorság sugárzik minden so­rából. Az utóbbi számban például a Pau- beli Barthou-líceum diákjai az itáliai Foggia város diákjait vallatták ki hely­zetükről, tanulmányaikról, városukról, szórakozásaikról. Rajzok, mesék, humoros történetek szí­nesítik a lapot, de elmélyülést igénylő történelmi közlemények is vannak benne például legutóbb az etruszk nép eredeté­ről és kultúrájáról. (Diáklevelek, kereszt- rejtvények, versek, találós kérdések vál­takoznak hasábjain — vagyis friss, ele­ven ez a lap, ami elsősorban a nagyszerű professzor asszony, Genevieve IMME fő- szerkesztő érdeme.) A Földközi-tenger melléki Fontaine de Vaucluse nevű városkában székel a Pet- rarca-kutatás nemzetközi központja. Itt egy négy nyelven (francia, olasz, provan- szál és latin) megjelenő lap hagyja el évenként négyszer a sajtót. Helyi jellegű termék, szerkesztője: Antonio Bruni di Fratta. (Sajnos, a múlt évben halálhírét vettem.) A lap címe: LA VOIX DE LA SORGUE. A legkisebbek részére szerkesztik az olasz Recanatiban a IUVENIS COMMEN- TARIOLUS című színes, csupakép la­pot. Humor, kalandok, fölsülések, medve- és kutyatörténetek egyvelege az egész, de tetszetősen, lendületesen, hogy a színes képek szuggesztiója révén szerethesse meg a gyermek a fölébe írt latin szót, mondatot. Nem a teljesség kedvéért, de megemlít­jük, hogy a felsoroltakon kívül még a következő latin nyelven írt folyóiratokról tudunk: Musa Latina, Palaestra Latina, Tirones, Viva Camena, Rumor Varius, Silarus, Musa Peremüa — és az ameri­kai: Hermes Americanus. Ezenfelül a latin nyelv szerelmesei gyakori összejöveteleket is szerveznek Európa-szarte: ez év nyarán például a' franciaországi Mandélieu-ben, az ausztriai Tainachiban, a jugoszláviai Gorioában és a szicíliai SittaCusában. GARAI ISTVÁN Adameez Kálmán: KÖRKAPCSOLÁS Üllői út: Langyos szellő lengedez ... Meg-megborzol ja a hadfiak tincseit... Friss pázsit illata száll... Készítik puha fészkük a madarak a vén topolyafán ... Lüktetve hullámzik a viadal... Apró fekete ember rója útját tanácstalan, mintha élete értelmét keresné ... Feszítik keblük a kapuk, telten, büszkén... Megyeri út: Ez az átkozott szól! A fiúk szemébe veri izzádt hajukat! Förtelmes bűzt köpködnek a kémények! A fenébe a madarakkal! Repked a bőr! Bíró úr, bíró úr! A franc, aki megeszi... Kispest: Hatalmas szimfóniát zeng a szélzenekar! Prelúdi­um a javából! Fúgaként futamodik a labda! Verebek tered­nek a kottaként feszülő drótokon... A karmester pauzát int, hogy aztán forteként hasogassák fülünk a hömpölygő taktu­sok! Hárfaként rezegnek a hálók ... Fáy utca: A szél jobbegyenessel arcunkba vág! Pankrátor- kénit tépi ßi huszonkét vérmes medve üstökét! Dühödt orosz­lánként gyúrják-gyömöszölik egymást a tatamin! Bodicsekre leszorítás a return! Micsoda ütközet! A mérkőzésvezető ippont érő dobással kihajít egy palackot! Pattog a pakk ide-oda! Delcsev-szaltóval a ketrec felé repül, és Oerter diszkosza­ként landol... Fehérvár: Az égiek megint kibántak velünk! Bántja a szél ezeket az aranyos fiúkat! Ferikém, Fercsikém, Fecókám! Barátom! Kedves nővérem! ...Drága jó bírósporttárs! Édes egyetlen ítész! Hová tette azt a két szép szemét?. .. Nagyerdő: Esik az eső... Kinézek az ablakon... Elné­zést... Fúj a szél... Az eredmény: kettő-egy a javamra... Belepillantok a jegyzeteimbe... Bocsánat... Ndla-nulla az ellenfélnek.:. Gól! Gól!... Előveszem a szabálykönyvet.. Pardon ... Bedobás . . . Nem tudják miért hullámzik a pá­lyán víz. és miért van a játékosok fején sapka? Érthetetlen Szarka József: Sötéten kiömlesz Átlépsz a pillantások rezgésén, de az összekócolt uj jaknak hiába mutatsz sa turnusgyűrűt, de az arcok halmaiban hiába kutatsz arcod utáni jaj félsz-e? lépteddel csönrennek a percek, csillagok dróthálóin mielőtt meghal a szemed, még átfénylesz egyszer rajtam, némán szólsz; beszélj, mondd, hogy íllatpdramis, zápor, hogy tavasz van ... — Aztán mégis a tél, a fagykaptárakból elő­rajzanak a csillámok, megszurkálják szívemet, és. sötéten kiömlesz belőlem megint. Tükör-történet Nyári gyakorlat í. JÚnillS közepén behívattak az üzemvezetői irodába. Vol­----------- tunk ott vagy hatan. Vártunk. Senki se tudta, m iire. Végül a titkárnő megsúgta, hogy nagy kitüntetésben lesz részünk: ránk bízzák a szünidősöket. Kisvártatva megérkezett az üzemvezető, és sorban kezet fogott vélünk. Ez volt az első gyanús jel. Aztán kávét főzetett. Erre már mindenki feszengeni kezdett. Aminek ekkora feneket kerítenek, abból semmi jó nem következhet. Miután meglttuk a fekete levest, megköszörülte a torkát az üzemvezetőnk, és felolvasta az igazgató körlevelét az ifjúság munkára neveléséről. Olyan szép volt, hogy meg­könnyeztük. Meg is tapsoltuk. Szerényen szabadkozott, majd elmondta, hogy mint az üzem legjobb dolgozóit, bennünket bíznak meg a gyerekek felügyeletével. Meg hogy példát mutassunk az ifjúságnak. Holnap érkeznek a srácok — mondta. Mindenkinek jut egy. Naponta hat órát dolgoznak, és fél normát kell teljesíteniük. A többi a mi dolgunk. Ügy Vigyázzunk rájuk, mint a szemünk fényére, mert ha netán valamelyiket baleset éri, mi kapunk érte fegyelmit. Tiszta, világos beszéd, de ekkor már senki se tapsolt. Négyen rögtön be is jelentették, hogy sürgősen szabadságra ■kell menniük. Ketten maradtunk a hat gyerekre. Másnap meg is jelenték az üzemben. Az egyik élesre va­salt fehér nadrágot viselt, a másik galambszürkét. No, mon­dom magamban, te Jani, ezekkel vért fogsz izzadni. De mit tehettem, bízik bennem az üzemvezetőm... Mondom az egyiknek: „édes fiam, add ide a kalapácsot!” Hozza ám a csavarhúzót... Megkérdeztem: „mit tanulsz, édes fiam?” Azt mondja, ő angol—francia szakos. Akkor a tiéd a franciakulcs. Ez rendben is volt. A kezébe adtam. Ki is ejtette. Rá a lábára. Bekötöztük, leült. Ott ült a satu­pad végében egész nap, nem volt rá több gond. A másikat elküldtem a közértbe reggeliért. A műszak végére ért vissza, mert csak az otthoni boltot ismeri. A harmadikat megkértem, hozza el az esztergályosoktól az anyagot. Elhozta. Nem azt, amit kértem, de hozta. Rák­menetben, hátrafelé, mert a Rózsi olyan rövid köpenyben dolgozott a marógépen, hogy nem tudta róla levenni a sze­mét. Nekdtölta a kocsit a Pista bácsinak, és felborultak. Az öreget elvittük az orvosi rendelőbe, begipszelték a lábát, a gyerek meg a műszak végéig szedegette az anyagot. Reggel, mire beértem, ripítyára szétszedték a fúrógépet. Ki akarták próbálni, de nem indult. Nem hát, mert előző este lecsaptuk a főkapcsolót. Azt is szétszedték. Két hétig dolgoztak fajta a tmk-sak, mire megjavították. összedugtuk a fejünket a kollégákkal, és kiötlöttük a megoldást. Szereztünk egy kalapot, és mindenki beledobott annyi pénzt, amennyit megért neki az ötlet. Aztán oda­hívtuk a srácokat, és elmondtuk, hogy van a közelben egy nagyszerű játékautomata. Menjenek, próbálják ki! El is mentek, mi meg Végre neknállhattunk dolgozni. A nyári gyakorlat végére értek vissza. Épen, egészségesen. Meg­kapták a fizétésüket, mi mag a dicsérő oklevelet a szak- szervezettől, mert a ránk bízott gyerekek közül egy sem szenvedett nyolc napon túl gyógyúló balesetet. 2. Már a karácsonyi szünet után elkezdték emlegetni a taná- —— raink a nyári gyakorlatot. No persze, mert akkor ők lazíthatnak, nekünk meg jön a meló. Mondogatták is, ami­kor csak azt hitték, figyelünk rájuk, hogy majd a gyárban a szakik ... majd megnevelnek bennünket... Ott majd meg­tudjuk, mi az élet, meg a munka, meg minden. A végén már vattát dugtunk a fülünkbe, hogy ne halljuk a sopán- kodásukat, de a szájukról így is oSak leolvastuk a panaszt. Aztán elhangzott az utolsó osengőszó, a táblára felírtuk, hogy VAKÁCIÓ, aztán elindultunk abba a büdös nagy élet­be, ahol majd megnevelnek bennünket. Be is mentünk a gyáriba. Hárman voltunk: a Pisti, a Jó­zsi, meg én. Délig ott ültünk a portán, mert valakinek ki kellett volna állítani a belépőnket. Ez bizalmi munka, ugyanis egy cetlire rá kell írni a nevünket, meg a személyi számunkat. Akárki nem csinálhatja. Az, aki csinálhatná, éppen nem volt ott. Elküldték a közértbe reggeliért, és 11 órakor ért vissza. Akkor meg a főnök indult el ebédelni, akinek az íróasztalfiókjába volt zárva a bélyegző. 0 is is­meri a közmondást, miszerint „lassan járj, tovább érsz!” Nagyon messzire el akar érni, így aztán nagyon lassan jár. Mondhatni, évek óta helyben. Délután kéttőkor értünk le a műhelybe. Üres volt. Igaz, hogy háromig tart a munkaidő, de a fürdőben csak fél há­romig van meleg víz. Átszervezték a kazánházi munkaren­det. Fél munkaerőt megtakarítottak vele. Illedelmesen kö­szöntünk, és elmentünk haza. Másnap reggel már jóva'l többen voltak. Ketten. A töb­bieket elküldték kényszerszabadságra, mert nem érkezett be a múlt évre visszaigazolt anyag. Az egyik esztergályos volt, a másik lakatos. Megkérdezték honnan jöttünk, mit tanulunk, és hogy van az osztályfőnökünk. Az esztergályos tizenegy óra után beindította a gépet, a lakatos meg egy reszelőt tett a satupadra. Ebéd után úgy módjával el­kezdtek dolgozni. Mi meg néztük. Mi is csináltunk már ilyet műhelygyakorlaton, csak valahogy fürgébben. Meg is mutattuk nekik, hogyan kell ezt csinálni. Csak néztek. így aZtán egy hét alatt kialakult a munkarend. Ok ado­gatták a kezünk alá az anyagot, mi meg vágtuk a melót, mint a répát. Tíz perc reggeliszünetet tartottunk, meg fél óra ebédidőt. Nem mondom, lihegtek a szakik, de hát ma­gukra vessenek, ha velünk akarnak összeállni dolgozni... A második hét végén azt mondtuk, üljünk le egy kicsit, számoljuk össze a teljesítményt, összeadtuk a munkalapo­kat. Kiderült, hogy két hét alatt mi hárman öt embernek teljesítettük az egyhavi normáját. Kétségbe estek a sza­kik. Azt mondták, ha ez így megy tovább, a főnökség be­tiltja a gmik-t, és akkor délutánonként mehetnek fusizni a maszekhoz. Az pedig keserves kenyér, mert a maszek csak azért fizet, amit elvégeztek ... Egymásra néztünk, megrándítottuk a vállunkat, és dol­. ' goztunk tovább. Bennünket ezért küldtek. Ok meg felhúzták a szemöldöküket, és leültek a sarokba ta­nácskozni. Jó félóra múlva így szólt hozzánk az eszter­gályos: — Drága, jó fiúk! Ne csináljátok ezt velünk! Nekünk családunk van; feleségünk, neveletlen gyerekeink. Szüksé­günk van miniden fillérre, amit a nyolcórai munkánkkal, meg a géemkázással keresünk. Ha ti felemelitek a normát, soha többé nem tehetitek be a lábatokat a gyárba. Sőt az is előfordulhat, hogy cipóra verjük a képeteket. Értitek, ugye?! Már hogyne értettük volna, hiszen az osztályfőnökünk is megmondta, hogy az élet majd megnevel bennünket. De azt azért nem gondoltuk, hogy ilyen közvetlen módszerekkel... Mindenesetre megígértük, hogy soha többé nem teszünk ilyen meggondolatlanságot. Végtére nekünk is felnőtté kell válnunk egyszer . . . T. ÁGOSTON LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom